Az egyik legnagyobb megkönnyebbülés az volt, amikor végre megtaláltam a fiamat, Szőkét. Ugyan másik városban volt és valamilyen idegesítő fal miatt nem tudtunk rendesen személyesen találkozni, nem tudtam a szegény kicsikémet megölelni, pedig már nagyon hiányzott nekem.
Szerencsére jól van, ráadásul a helyes arcát és a charmját is igazán jól ki tudta használni. Modellként szerencsére jó élete van itt is és így nem féltem annyira. Mondjuk ki tudja, hogy a rajongók mire képesek, de a legtöbb maximum egy képet akar vagy esetleg randit. Nem tudom őket hibáztatni mondjuk, Szőke külseje mindig is vonzott mindenkit, ez volt a legnagyobb előnye, ami szerencsére most is megmaradt.
Tudom, hogy ma van egy divatbemutatója, így gondoltam beszélek vele, hogy kicsit megnyugtassam is. Ugyan személyesen nem tudok ott lenni vele, de azt elintéztem, hogy a kis buborékommal tudjunk beszélni. A varázslatom legalább át tud menni falakon, ha már én magam nem tudok.
Jelenleg az utolsó simításokat végzem, ugyanis főztem ételt a fiamnak, még pedig a kedvencét. Ugyan itt sajna nem lehet kapni ilyesmit, pedig tuti, hogy a többi gyerek közt is tartolna. Én viszont szerencsére még emlékeztem, hogy micsoda és hogyan kell elkészíteni, a varázserőmmel pedig még könnyebb volt megcsinálni. Amint készen vagyok a csomagolással, már hívom is a fiamat. Nagyon remélem, hogy még nem késtem el és még időben el tudom őt kapni. Mondjuk utána is biztosan örülne, elvégre éhes lesz tutira, de biztosan kell neki egy-két nyugtató anyai szó, hogy ne izguljon és minden rendben lesz.
Ha esetleg bejeletkezik Szőke, széles mosollyal fogadom őt.
-Szőke! Khm, illetve Maxi, szia! - néha még meg kell szokjam, hogy itt nem hívhatom az eredeti nevén, ha nem az itteni nevét kell használjam. Eleinte nagyon fura volt, de mostanra, már megszoktam azt is, hiába a Szőke szokott a nyelvemre jönni előbb általában.