5 things that I hate
✦ Áfonya: Nem annyira vicces az, amikor két ép mondatot nem tudsz kimondani, mert a torkod és az ajkaid is az ötszörösére nőttek! Még szerencse, hogy időben diagnosztizálva lettem, így megúszhattam egy elég kellemetlen áfonya allergiás reakciót a tinédzserkorom közepén. Így is akadt elég teendőm a kisöcsém nevelésével, ugyanis a szüleink sosem voltak otthon. Elég hamar meg kellett tanulnom, hogy magamra vagyok utalva, még akkor is, amikor negyven fokos láz gyötör.
✦ Főzelék: Nem allergia, szerencsére, csupán... nem szeretem. Maga az állaga furcsa. Se nem leves, se nem pörkölt, hanem csak egy félig leturmixolt massza. Borzasztóan undorítónak találom, de még így is ismerek pár embert, aki büszkén falatozza eme étel variációit. Sajnos én még húszonhét év után sem tudtam megszeretni. De ki tudja, a végén valamelyik főzelék egy nagy áttörés lesz!
✦ Nyelvtörők: Beleakad a nyelvem, frusztrált leszek, szerintem ez bőven elég magyarázat arra, hogy miért utálom. Főleg, ha valaki jobb benne nálam, ami nem nehéz feladat. Mindig is furcsának találtam, hogy a kiváló jegyeim és eszem ellenére pont egy ilyen egyszerű "trükk" nem áll testhez. El kellett fogadnom, hogy még nekem is megvannak a gyengeségeim. Persze nem fogadtam el ezt olyan könnyen.
✦ Citrusfélék: Túl...üde ízek? Se cukor, se maga a gyümölcs, de még csak az illattól sem alélok el. Az édesebb és több ízzel teli gyümölcsök sokkal finomabbak és nem rándítják össze az arcod egy savanyú grimaszba. Úgy hallottam, hogy Fata Morgana egyik városkájában remek gyümölcskészlettel állnak rendelkezésünkre az eladók. Azt hiszem megéri majd tennem oda egy kitérőt is, ha már...itt ragadtunk a sors által. Létezik egyáltalán olyan, hogy sors? Mert ha igen, akkor eddig nagyon rossz útra kanyarította az életemet.
✦ Szakítások: Nem gondoltam volna még tini fejjel sem, hogy egy szakítás mekkora súlyt és fájdalmat tesz majd az ember vállaira. Főleg úgy, hogy a választás lehetősége egyik oldalnál sem állt fent. Azért, hogy ne tegyük tönkre teljesen a másik életét és a köztünk megmaradt barátságot, fel kellett oszlatnunk a romantikus érzéseket, majd tovább állnunk. Vajon ez a szakítás is a sors miatt történt? Egyre jobban utálom ezt a sorsot...

4 things that I Like
✦ Siker és Csillogás: Világéletemben én akartam lenni az első mindenben. A háztartási felelősségek mellett mindig is kiváló jegyeim voltak, pontosan a törtető felemnek köszönhetően. Ha nem adtam volna bele apait-anyait, akkor most nem járhattam volna egyetemre és még az öcsém feje felett sem lenne tető! Így az állandó küzdelem az élre jutásért sosem hagyta el a listám tetejét. Mindig a legjobbat akarom kihozni az adott állapotokból és lehetőségekből. Tessék csak azt a határt feszegetni!
✦ Horror filmek: Freddy Krueger, Samara, Jason Voorhees, Michael Myers... Csak nevezz meg egy gonosztevőt a horror kategóriából és szívesen elmesélek mindent, ami hozzájuk köthető. A komikus filmek és az akció sosem állt közel hozzám. Én kifejezetten szerettem, amikor az emberek halálra rémülnek a képernyőn egy aszott-arcú rémálomgyilkos láttán. Nem mellesleg engem igazán nehéz megijeszteni. Az évek alatt sikeresen ráedzettem az idegeimre, így lehetetlenség a frászt hozni rám. Próbálkozni szabad, de az az én feladatom, hogy a diákjaim hétköznapjait színesíthessem a horrorsztorijaimmal. Némelyikük egész jól fogadja a rémísztő felvezetéseket.
✦ Mazohizmus: Az újdonsült férjjelöltem nem igazán rajong ezért az ötletért, holott valamennyivel megfűszerezhetnénk ezt az amúgy is lapos kapcsolatot. Ha már "kényszerből" kellett elfogadnom azt a gyémántgyűrűt, legalább érje meg több okból is, ne csak a pozícióm számítson a végén. Alapból szeretem, ha a másik fél dominál felettem. Yamamotoba sok hitet fektettem az állásinterjúm alatt is, hiszen a főnököm lévén azt hittem szorosabbra fogja majd a gyeplőt felettem és kordában tart. Mégis, sajnos rá kellett jönnöm, hogy a férfi dögunalom és igazi papucsállatka. Egy bizonyos pontig legalábbis... Mert ahhoz már elég rafkós tudott lenni, hogy az állásomat tegye kockára, amennyiben nem kezdünk el járni. Aztán egyik dolog követte a másikat, én további reményeket fektettem abba is, hogy a férfi megembereli magát és végre kielégíti majd a mazohista elvárásaimat. Ám ez sose került előtérbe, helyette csak még rövidebb pórázra lettem ítélve és ez az átkozott gyűrű is az ujjamra került.
✦ Tanítás: Aki egy kicsit is ismer, tisztában van az ambiciózus mivoltommal és a tanulási vágyammal. Pontosan ezeket akarom megértetni és megtanítani azoknak a gyerekeknek, akikben fiatal önmagamat látom. Ugyan még nem vagyok vén szatyor, de mindig is attól féltem, hogy nem fogom megérteni a mai generációt. Olyan gyorsan nőnek és olyan gyorsan fejlődik minden más is a környezetünkben. Hiszen ha nem így volna, akkor most én sem a koromat számolnám két kézzel, azon tűnődve, hogy vajon letagadhatok-e még tíz évet. Ami viszont a lényeg, az a jelenlegi diákjaim sikeres jövőjének támogatása. S még ha csak segédtanári pozícióban is vagyok, mindent meg fogok tenni azért, hogy diadalmaskodhassanak a való életben is! Amennyiben élve kijutunk ebből a lázálomnak tűnő mesevilágból.

3 things that I Miss
✦ Kisöcsim: Souta, sajnos vagy nem, de nem hozhattalak magammal az uncsi, sulis világomba, ami szerinted amúgy is túlértékelt és te már amúgy is alig vártad, hogy leérettségizz és magad mögött hagyhasd a tanulást. Néha meglátogatlak, vagy te kuckózol be a kis apartmanba, amit sikerült kibérelnem ameddig a jelenlegi munkahelyemen vagyok. Bár akárhányszor meglátogatsz hihetetlen nagy kupit hagysz magad után, épp ezért van, hogy hidegen kapod a vacsid. Néha az agyamra mész, ez természetes, már kicsiként is megvolt a magad stílusa, az idő múlásával pedig még huncutabbá váltál. Ettől függetlenül hiányzol öcsi és nem cserélnélek el semmire és senkire!
✦ Középsuli: Miyamura, Yuki, Ishikawa és még a diáktanács karót nyelt okoskája, Sengoku is hiányzik. A középsuli világa teljesen más volt. Szerettem a pörgős, rohanós életet, még ha sok felelősség is helyezkedett rám. Megvolt a maga varázsa és szép emlékeket vont maga után, melyekre egy-egy magányosabb éjszakámon nosztalgiázok néha. Sokszor eltűnődök azon, hogy mi lett volna, ha nem ebben a szakmában helyezkedek el és nem kerülök oly' távol a barátaimtól. Nekik biztosan pörög az életük és hasonlóan Miyamurához, nincs idejük rám. De nekem sincs... A munka maga alá temet épp eléggé, ezért örülök, ha a családommal tudok legalább pár szót váltani itt-ott.
✦ Otthon: Hiányzik az a biztos pont, ahová hazatérhettem és beszippanthattam az édes szeretettel átjárt levegőt. A jelenlegi apartmanom olyan magányos volt, hogy amikor haza is értem csak a ridegség fogadott. Nem is várhattam mást, ugyanis egész minimalista berendezéssel láttam el. Ággyal, pár párnával és egy szett konyhai eszközökkel, ami egy főre tökéletes volt. A ruhatáram is jócskán egyszerűsítve lett, tekintve, hogy a tanítások alatt amúgy sem hordhatok túl sok csicsás göncöt. Maradt hát a rengeteg fekete szoknya, fehér ingek és egy-egy színesebb díszsál, ami kiegészítette a szürke öltözetet.

2 things that I Want to Do
✦ Visszatekerni az időt: Ki ne akarná ezt? Ha visszatérhetne a múltba és nosztalgiázhatna egy keveset. Néha csak erre vágyok. Egy szép emlék újra élesére. Nem kérek túl sokat, mégis a lehetetlent, így tudom jól, hogy erre sosem fog sor kerülni. A múlt a múltban ragadt, s most már csak az emlékeim által élnek tovább. De ki tudja, talán minél több idő száll el a fejem felett, annál haloványabbá válnak ezek az emlékek is. Nem szeretnék feledni, de tudom, hogy ez elkerülhetetlenné válik majd egyszer. Az életem amúgy is robog előre, hogy új, friss emlékeket szerezzek...
✦ Eljutni Párizsba: Eredetileg Miyamurával szerettem volna, de erre sose került sor... Hé, Izumi, ha még odakint vagy valahol, talán még lesz esélyünk összehozni egy ilyen utat, habár nagyon kétlem, hogy hallani akarsz majd felőlem ennyi év után. Már ott elrontottam, hogy nem kerestelek és ha hallanád a kifogásaimat még jobban utálnál... És tudod ennek az okát? Mert féltem, hogy ha felvesszük a kapcsolatot, akkor még nehezebben maradok távol tőled. Az idő viszont segített, talán neked is. Túlléptünk és feledtünk... Csak erre volt szükségünk...igaz? Hjaj, na de Párizs! A gyönyörű fényekbe burkolt Eiffel torony, a tökéletes croissantok, a mesés sétálóutcák! Egyszer biztosan eljutok majd oda!

1 person that I Want to Kiss
✦ Miyamura Izumi: Meglepő, nem? Az első igaz szerelmemet akármikor hajlandó volnék megcsókolni. Akár most is, ha itt lenne. Megragadnám az arcát és magamhoz húznám, hogy bepótoljuk azt a jó pár évet, amit kihagytunk. Bármit megadnék azért, hogy a kapcsolatunkat újra építhessük! Egyedül a munkám és az eltelt évek állnak az utunkba. Meg persze Miyamura rólam alkotott véleménye. Nem garantálható, hogy ugyanolyan érzéseket táplál irántam, mint én iránta. Milyen bolond is vagyok... Ennyi idő után kifakulnak az érzések, akárcsak az emlékek. Ezáltal félő, hogy sosem kerül sor arra a csókra, amit még legalább egyszer érezni szeretnék, mielőtt még az ujjamra csúsztatott gyűrű meg nem gátol abban. A gyűrű, ami promóciót jelenthet a karrieremben, de ezáltal az én szabadságomat is lakattal zárja.