I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Hullafáradtan, de mérhetetlen nagy békével a lelkemben érek haza. Drága kicsi Zsebibabám már biztos alszik, de úgysem bírom ki, hogy legalább résnyire ne nyissam ki a szobája ajtaját. Igen, ott szuszog a kincsem. Bár csak egy órára szaladtam át Nyuszihoz, de sajnos három lett belőle, mert a mogorva frátert újfent helyre kellett billentenem. Ma is türelmes voltam hozzá, mint szinte mindig, de azért elhagyta egy olyan megjegyzés a száját, ami okítást igényelt. Mindig arra számítok, hogy a világ legnagyobb pokrócaként előbb-utóbb elküld a háztól, hiszen arra már szerintem rájött, hogy én bizony nem mondok fel nála, annál kitartóbb jellem vagyok, de végül mindig ellágyul kissé. A múltkor is azt hittem, csak káprázik a szemem, olyan kedves volt a kisfiammal. Egy néma sóhajt követően csukom be Zsebibaba ajtaját, aztán mivel már ragadnak le a szemeim, indulok a saját kis pihe-puha ágyam felé.
***
- Mit csinálsz, mama? - Zsebibaba hangját hallva rémületemben a szoba másik végébe hajítom a telefont. Teljesen érthető, hogy gyermekem miért mered rám úgy, mintha épp a megkergült anyjával szemezne. Még jó, hogy gondolatot nem tud olvasni. - Kicsikém, a frászt hoztad rám. Csak híreket olvastam a nagyvilágból, és... azt hiszem, sikerült egy csöppet beleélnem magam a sok szörnyűségbe. - Csak röpke másodpercekig vagyok képes belenézni az ő tiszta és ártatlan gyermeki szemébe, máskülönben félek, menten spontán öngyulladással hagynám itt árván a szentemet. Tigrissel levelezünk... sokat. Lehet, túl sokat? Akárhogy is, ezt nem mondhatom el Zsebibabámnak. Még nem. Nem tudom, merre tartunk, nem tudom, hova fut ki ez az egész, csak azzal vagyok tisztában, hogy jól érzem magam vele. Ez kezdetnek nem rossz, de a fiam lelki egyensúlyának megőrzése érdekében egyelőre jobb neki, ha nem értesül arról a kötelékről, ami Tigris és köztem elkezdett kialakulni.
***
Nyuszi ebédjét főzöm, aki szokásához hűen a kertben babrál valamit. Ó, ez véletlenül sem negatív megjegyzés volt részemről, sőt! Azt hiszem, egyedül ott talál némi nyugalmat a cikázó gondolatai és távolról sem szelíd vérmérséklete közepette. Talán ott tudja némiképp elengedni magát. Összeszorul a szívem, mert úgy gondolom, Nyuszi végtelenül... magányos. Ajaj, ahogy látom, elég borús lett a kedve, dühösen csörtet a konyha felé. - Mikor lesz már kész? Ha nem ehetek máris, engem fal fel az éhség. - Találó zsörtölődés, bár több ponton is szívesen belekötnék, de inkább szemet hunyok a stílusa felett, ahogy mindig szoktam. - Még ma kapok választ és ételt? - Lemondóan sóhajtok. - Nocsak, talán az egyik rózsa ma úgy döntött, nem fordul a fény felé? Ez a baj? - Azt hiszem, nem sok ember van rajtam kívül, aki ennyire bájosan tud tálalni egy félig-meddig szarkazmusnak szánt kommentárt. Még ha meg is sértettem Nyuszit, ami alapvetően nem állt szándékomban, ő ezt nem mutatja. Sőt meg mernék rá esküdni, hogy még egy mosolyra emlékeztető szájrezdülést is látni véltem az arcán. Mindenesetre ezt fejlődésnek könyvelem el.
Képességem
✦ Fel tudom venni a plüsskenguru alakomat. Hát nem menő és cuki? ✦ Szó szerint képes vagyok megnyugtatni másokat a hangommal és... igen, a puszta lényemmel. Egy mosolyom kezesbárányt varázsol a legőrjöngőbb őrültből is.
„Some people care too much. I think it's called love.”
Kedves Lydia!
Milyen szép is az, ha egy anya ennyire szereti a gyermekét. Te sem vagy másképp, sőt mindent megteszel, hogy Zsebi a lehető legtöbb szeretetben részesüljön. Dolgozol és kénytelen vagy elviseli egy bizonyos személy szeszélyeit... ehhh.
Nagyon helyes, hogy nem hagyod magad. Ráadásul őszinte vagy vele és ha jobban megnézed, ez még tetszik is Nyuszinak... na persze nem úgy.
Aki odáig van érted, az nem ő, hanem én... mármint nem én, hanem én... áh fussunk neki újra, szóval a másik énem. (Áh, ez egyre rosszabb. ) A lényeg, hogy Tigris-sel jól mennek a dolgok, nem hiszem, hogy a fiad ellenezné a kettőtök kapcsolatát. Meglehet, hogy örülne egy apának. Na, mit szólsz? Oké, oké... ennyire még én sem akarom siettetni a dolgokat.
Kedves User, szuper lappal érkeztél, így tovább is engedlek, hogy intézkedj, utána pedig vár is a játéktér. Üdv közöttüjk!
Amennyiben stoppolt karakter és/vagy play by került most elfogadásra, kérlek, töröld a Stoppolások rendszerezése topicból és ezután foglald le az arcot az Avatar- és névfoglalóban!