I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
❝Once upon a time, in a faraway land, a young prince lived in a shining castle. Although he had everything his heart desired, the prince was spoiled, selfish, and unkind.❞
Beast Motel, a Szörnyeteg irodája 2021. február 21. ↯
Akárhányszor a kezembe akad a motel vendégkönyve, legszívesebben kitépném a lapjait. Lehet, hogy nem vagyok épp a legelviselhetőbb, a legrendesebb és legkedvesebb ember a világon, de úgy vélem, hogy az, amit csinálok, a Beast Motel nem ismer határokat és vetélytársa sem akad. Éppen ezért nem értem soha azokat, akik mindenféle ostobasággal teleírják a vendégkönyvet, mikor távoznak – főképp azért, mert a legtöbb vendéggel nem is találkozok. Kapzsi, önző? Hogy jön bárki is ahhoz, hogy minősítsen engem? Mérgesen ültem le végül a székembe, miközben az említett vendégkönyv előttem hevert az asztalon, kinyitva a legújabb bejegyzésnél. Azon kezdtem agyalni, kinek volt az a pompás ötlete, hogy legyen ilyen a motelben. Nem volt rá szükség. Arra nem, hogy még a kákán is csomót keressenek egyesek. A legszívesebben kitiltottam volna azokat, akik akár egyetlen egy betűt levéstek a lapokra – de a legtöbbet névtelenül írták, mintha féltek volna a haragomtól. Jól is tették. Idegesen doboltam az asztalon, majd magamhoz vettem a telefonomat és kikerestem Lumiere nevét. Aztán rányomtam a hívás gombra és amint felvette, nem is hagytam szóhoz jutni. - Gyere fel az irodámba! Most. – Nyomatékosítottam, majd leraktam, anélkül, hogy bármit is reagálhatott volna. Szinte láttam a lelkiszemeim előtt, ahogy átszáguld az egész motelen, hogy felérjen hozzám. Néhány perc múlva ugyanis lihegve esett be az ajtón. - Mi történt, uram? – A hangja remegett, de nehéz volt eldönteni, hogy a futástól vagy mert félt, mit akarok. - Ezt… ezt itt – Felemeltem a vendégkönyvet. – Égesd el. Semmi szükség ilyesmire ebben a motelben – Odadobtam neki, és szerencsére el is kapta. Pislogott, mikor leesett neki, mi az. - De… de uram… ez fontos. Ezt… - Elakad a szava. - Túl sokszor kérik. És túl sok olyat írnak bele, Lumiere, ami nem igaz – Morogtam idegesen és feszülten, majd felálltam a székemből. – Azt mondtam, égesd el és ne tegyetek ki újat. Sőt, kerítsd elő a régi, már betelt vendégkönyveket és azokat is égessétek el. Nem akarok egyet sem meglátni belőlük a motelemben. Egyet sem – Újabb nyomatékosítás hangzott el a számból, miközben szemeim szikrákat szórtak. - I-igenis, uram, bár nem tartom jó ötletnek és ha szabad megjegyeznem… - A szikrázó tekintetem végül elhallgattatta és a könyvet fogva sarkon fordult. – Megyek már, értettem – Kisietett az irodámból, én pedig egy kisebb elégedett sóhaj után elindultam, hogy elnézzek a könyvtárba. Szükségem volt egy könyvre, amivel le tudom kötni a gondolataimat. Habár sokan nem nézték volna ki belőlem, de szerettem az irodalmat, a történeteket, a regényeket. Nem mintha valaha is reklámoztam volna, bár a hely stílusa és atmoszférája is a szenvedélyemnek volt köszönhető: a lovagi kor, a kastélyok… valamiért vonzottak. Ezt a hangulatot akartam megteremteni itt és sikerült, de ennek ellenére akadtak olyanok, akik belekötöttek ebbe vagy abba. Belém. Főként.
Ahogy leértem a könyvtárba, a lányra, Belle-re rá sem néztem, csak elhaladtam az asztala mellett, hogy eltűnhessek az egyik könyvespolc mögött. Shakespeare-t akartam olvasni. Vagy talán… Lépteket hallottam végül, így a gondolataimból némileg kiszakítva pillantottam el a hang irányába. Azt hittem, Belle lesz az, de nem ő volt, hanem egy kisgyerek. Belle, ugye nem engedsz gyerekeket a könyvtáramba?
Képességem
✦ A mesebeli, szörnyalakot öltöm magamra, akár akarom, akár nem: ha a harag teljesen eluralkodik rajtam és nem tudom kontrollálni magam. Ha túl sokáig marad fent ez az állapot, akkor Belle az, aki képes visszahozni az emberi oldalam. ✦ Van egy tükröm – amióta az eszemet tudom. Ezen keresztül bárkit, bármit láthatok, akkor, amikor csak akarom. Az adott pillanatban az illető bárhol van, látom, mit csinál, hogy érzi magát… ez egyszerre jó és egyszerre rossz is. Jó, mert tudhatom, ha jól van, de rossz, mert nem velem van. A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban. A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.
Megérkezett a híres neves szörnyeteg is köreinkbe, akit már biztosan nagyon vár a Szépség, úgyhogy nem akarlak túlságosan sokáig feltartani, vagyis inkább azt mondom, hogy ennél tovább nem szeretnélek, mert így is megvárattalak mindkettőtöket. Annyira szeretem látni, olvasni, ahogyan a mesebeli szereplőknek áttükröződik a meséből a személyisége és a maga módján megmutatkozik. Nem egyszerű elfogadni a kritikát főleg, ha a saját szemeddel egyáltalán nem érzed azt jogosnak meg aztán egy olyan természetnek, mint te magad is talán még nehezebb ezt elfogadni, de inkább be is fogom a számat, mielőtt megparancsolod, hogy engem is égessenek el. Bár azt hiszem ki tudnám beszélni magam a szituációból. Na, de elég legyen belőlem. Nagyon tetszett a karakterlapod és egy percig sem akarlak feltartani, hogy játékba kezdhess a Szépségeddel, úgyhogy irány darány foglalózni és utána pedig játszani.