Nem vagyok egy koránkelő típus, úgyhogy csak délben sikerült kikecmeregni a kényelmes franciaágyamból.
A reggeli tejeskávém mellet - amit néhány perce dobtam össze - pedig beugrik néhány részlet a tegnap esti buliból. Szinte azonnal mosolyra húzódik a szám, ahogy visszaemlékszem. Remélem a ma este is legalább annyira élvezetes lesz.
-Ha valaki most látna, meg lenne róla győződve, hogy éheztetlek. - csóválom meg a fejem, miközben lepillantok Lunára, aki úgy tömi magába a reggelijét, mint aki legalább hetek óta nem kapott enni. Vele és sokakkal ellentétben én képtelen vagyok ezekben az órákban a kávémon kívül bármit is elpusztítani.
-Amint végeztél, indulunk. - húzom le a poharam tartalmát, majd a szobámba sétálva magamra kapom a szokásos sportos szettemet. A hatalmas tükör elé állva lófarokba kötöm a hajam, majd fogadott lányomhoz lépve ráadom a nyakörvét.
-Ma is csodás időnk van. - mosolyodok el, miközben kinézek az ablakon. Ezt követően útnak is indulunk és futunk egy kört. Miután mindketten kifáradtunk, sétára váltunk, közben iszom egy korty vízet a palackból. Az okosórámra pillantok.
-Egész jók voltunk ma IS. - állapítom meg, majd megsimogatom Luna buksiját. Utunk egyenesen haza vezet, ugyanis van egy kis elintéznivalóm az Outcastsben.
Otthon gyorsan lezuhanyzom, csinos szettet öltök magamra, megigazítom kiengedett hajamat, elbúcsúzom Lunától, majd bepattanok a vérvörös Mazda RX-embe és meg sem állok a klubbig. Leparkolok a nekem fenntartott helyre, leállítom a motort, kiszállok és mielőtt belépnék a hatalmas épületbe, széles mosollyal üdvözlöm a kidobót. Még váltunk néhány szót, aztán besétálok az Outcastsbe.
-Szép napot! - állok meg egy pillanatra a pultnál.
-Hoznál majd egy kávét az irodámba? Köszönöm. - el is indulok a lépcsők irányába, közben a táskámból előkapom a telefonom és rendelek valami reggelit vagy inkább lassan ebédet.
Az irodámba érve megkerülöm a hatalmas íróasztalomat, ledobom magam a kényelmes székembe, aztán nagyot sóhajtok. Semmi kedvem a papírmunkához, de sajnos nem halogathatom tovább, szóval kénytelen leszek nekiállni..
Nagyjából fél óra múlva már azon agyalok, hogy talán tarthatnék egy kis szünetet, de azt hiszem utána képtelen lennék visszatérni a munkához. Épp iszom egy kortyot a kávémból, amikor nyílik az ajtó, majd megpillantom Marcust. Kissé meglep a látogatása, de nagyon is örülök neki. Már majdnem el is mosolyodom, amikor szóra nyitja a száját és abszolút mindent elront.
Mivel egy klub tulajdonosa vagyok és nem ritkán töltöm itt az éjszakáimat, így azért hozzászoktam már a hasonló stílushoz is, bár a legtöbb vendég tud viselkedni, tehát ritkán botlok bele suttyókba. Kedves, barátságos nő vagyok, akivel nincs okuk bunkózni az embereknek. Bárki megmondhatja, hogy velem aztán nem nehéz jól kijönni. Hamar megtalálom az emberekkel a közös hangot. Nem is olyan rég még az épp előttem ácsorgó férfivel is sikerült. Le mertem volna fogadni, hogy a múltkori csókunk miatt jött, de hát tévedni emberi dolog.
-Neked is szép napot, Marcus. - nézek egyenesen a szemeibe.
-Ahogy a mondás tartja: A stílus maga az ember.. - jegyzem meg, miközben eszemben sincs az elém vágott mappácskát tanulmányozni. Mint mindenkinek, nekem is több oldalam van, és ha valaki bunkó velem, hát tőlem se várjon sok jót.
Szép lassan állok fel a székemből, hisz nem sietek sehova. Kecses léptekkel sétálok a férfi elé, miközben a szemeit fürkészem. Végül - ha csak nem akadályoz meg benne időben - egy gyors mozdulattal kikapom az ajkai közül a cigarettát, a számhoz emelem, majd mély slukkot szívok belőle.
-Tényleg úgy gondolod, hogy bármilyen magyarázattal tartozom neked? - jelenik meg egy apró vigyor a szám sarkában.
-Talán ha majd megtanultad, hogyan illik viselkedni egy hölggyel. - és nem csak, de ezt inkább nem teszem hozzá, mivel nem tartozik rám. Újabb slukk következik, a füstöt pedig egyenesen a képébe fújom.
-Kopogás, kedves üdvözlés.. mindez mintha kimaradt volna. - nyomom el az ujjaim közt lévő csikket az asztalomon heverő hamuzóban. Végül mégis vagyok olyan kedves és nőies, hogy a viselkedése ellenére belepillantok a mappájába.
-Ne túlozz.. Ha ez a machete neked zsiráfnyi méretű, mekkora lehet a te szerszámod?! - biccentek az ágyékára, hogy biztosan vegye az adást. Elvégre a legtöbb hím egyed szívesen vág fel azzal, hogy az övé aztán átlagon felüli, nevezzük jelen esetben zsiráfnyi méretűnek.
-Költői kérdés volt. - teszem hozzá, mielőtt még válaszolna valamire, ami nem foglalkoztat. Legalábbis mostmár biztosan nem.
-Nos, nem nehéz megfejteni ezt a roppant izgalmas rejtélyt. A képek alapján azért, hogy üzleteljenek. - válaszolok a kérdésére. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem erre kíváncsi, hisz ezt ő is tudja. Annyira nem butuska, hogy ez ne essen le neki.
-Csak az egyik fickót ismerem. - mutatok az alakra, aki a pénzt csúsztatja át, tehát a vevőre.
-Nem tudom mit vársz tőlem. Szerinted minden egyes vendéget külön figyelek? - még ha akarnám sem lenne lehetséges.
-Mellesleg.. ha többet tudnék az ügyről, akkor sem kötném az orrodra. Sajnálom, de nem tetszik ez a hangnem. - ha valakinek a segítségem kell, az a minimum, hogy nem bunkózik. Talán tényleg van valami abban, hogy a nők a rosszfiúkra, vagy hát inkább az ilyen neveletlen seggfejekre buknak a rendes srácok helyett..
-Ha megtudom, hogy ki a másik tag, mindenképp köszönetet mondok neki. - fordítok hátat a férfinek, hogy ismét helyet foglalhassak.

812 ● megjegyzés
kredit