I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-06-05, 10:57
Natalie & Tae
A napom a szokásos reggeli futással indult Luna társaságában, aki hozzám hasonlóan élvezte a megszokott jó időt. Mivel minden papírmunkát elvégeztem tegnap az Outcastsben, így ma délután nem terveztem ellátogatni az irodámba. Bőven elég, ha csak az éjszakai bulira érkezem, addig úgysem lenne mihez kezdenem. A futást egy kávé követte az egyik közeli teraszon, ahol volt időm Marcusra és Hammettre gondolni. Amint a pincér kizökkentett gondolatmenetemből, jobbnak láttam fizetni és minél előbb távozni, hogy az agyalás helyett inkább lefoglaljam magam valamivel. Rengeteg ismerőssel rendelkezem a munkámnak köszönhetően, ám ez nem mondható el a közeli, igaz barátokról, akikkel bármit megoszthatsz. Belőlük igazán kevés van, na nem mintha az a nagy lelkizős típus lennék, mert ritkán beszélek az érzéseimről, de néha jól jönne egy barátnő, akivel ki lehet beszélni a pasi ügyeket és egyebeket. A napom hátralevő részét hűséges társammal töltöm, majd csak este fél kilenc körül kezdek el készülődni. Egy gyors zuhany után csinos szettbe bújok, felkenek egy kevéske sminket, hajamat megigazítom, majd autóba ülök és mivel nincs nagy forgalom az utakon, így viszonylag hamar leparkolok a klub előtt. Lassú, kényelmes léptekkel sétálok be az épületbe, ahol hangos zene szól és a legtöbb megszokott arc már jelen van. Biccentek az ismerősöknek, a pultnál kérek egy mojitot, majd a poharammal a kezemben kislisszolok a hátsó bejáraton és rágyújtok egy cigarettára. Nem élek vele sűrűn, inkább csak a stresszesebb időszakokban. Amint elszívtam a bagót és elnyomtam a csikket, visszasétálok az épületbe, ahol egyre csak gyűlnek az emberek, ahogy az lenni szokott. Épp az italomba kortyolok, amikor az egyik fickó felkér egy táncra, én pedig szívesen belemennék, ha nem tűnne fel, hogy az egyik alkalmazottam szorult helyzetbe került. -Elnézést! Később innen folytatjuk, ígérem. - mosolygok a szimpatikus férfire kedvesen, aztán gyors tempóban az irodám felé veszem az irányt, ott pedig kézbe kapom kedves, régi barátomat és azzal sétálok Taehoz, vállamon a baseball ütőmmel. Ismét előkapom az aranyos arcomat, azzal nézek a látszólag ittas alakra. -Takarodj. - kezdek bele kedvesen, nőiesen hátha ért a szóból. -Ha azt hiszed, hogy nem használom szívesen, ha szükséges, nagyon tévedsz. - jelenik meg egy apró vigyor a szám sarkában. Az a nő vagyok, aki szinte bármilyen helyzetben feltalálja magát és nem ijed meg egykönnyen. Tehát aki velem, vagy az ismerőseimmel kezd, az rosszul teszi. Köztudott ugye, hogy fizikailag könnyen lenyomna egy férfi, ezért ha egy ilyen helyen dolgozol, idővel nem rossz döntés beszerezni egy önvédelmi eszközt. Megfordult egy revolver is a fejemben, de az talán túl sok lenne.. Talán még jót is tenne, ha szétverhetném a pasi hátán ezt a szépséget. Levezethetném a felgyülemlett feszkót. Szinte szívességet tenne nekem.
Valahogy azok a napok amelyeken Dudou nem dolgozik mindig sokkal lassabban telik. De ugyanakkor az is igaz, hogy valamilyen szinten nagyobb káoszban is, mert sokszor elbeszéljük az időt. A legutóbb is véletlen Natalie-nak kellett kiszolgálnia az egyik betévedő vendéget, mert annyira el voltunk foglalva egymás társaságával. Bár nem kell félreérteni igazából semmi nincs közöttünk egyszerűen csak jól kijövünk. Na, meg persze elmondhatatlanul hálás vagyok neki mindegyik alkalommal, amikor a segítségemre van a nehezebb esetekkel. Most is volt szerencsém néhányhoz, de őket legalább valamennyire könnyebb volt lerázni így nem volt szükségem senki segítségére sem. Meg ilyenkor igazából most csak Natalie-re számíthatok. Ugyanakkor azóta az eset óta, hogy félig-meddig mondhatni üresen hagytuk a helyet Dudou-val igyekeztem odafigyelni arra, hogy minden a helyén legyen és a lehető legtöbbet nyújthassam. Nem hiszem, hogy elveszíteném a munkámat miatta, mert nem olyan típus Natalie, de nem szeretek senkit sem cserben hagyni, úgyhogy most duplán odateszem magam. Vagy inkább már egyenesen triplán. Már kezdtem azt hinni, hogy megúsztam a nehezét, amikor az egyik alak ahogy elhaladok mellett egyenesen az ölébe húz és szorosan körbefon a karjaival, hogy még csak menekülni se legyen lehetőségem. - Engedj el. - Kérlelem nyugodtan és kedvesen, de ő csak valami érthetetlen dolgokat duruzsol a fülembe. Nem értem, hogy lehet az, hogy nincs magánál, hiszen nem tud egy értelmes mondatot összehozni, de még is ereje teljességében van, mert akármennyire is próbálkozom nem tudom lefejteni magamról a karjait. Már kezdek elgondolkozni azon, hogy esetleg komolyabban fellépek ellene, de akkor valószínűleg hasonló reakciót kapnék, amihez egyáltalán nincs kedvem. Tekintetemmel kétségbeesetten kezdem keresni Natalie-t, aki hátha segíthet nekem, mert ebből nem hiszem, hogy egyedül ki tudnám húzni magam anélkül, hogy még nagyobb bajba sodornám magam. Pedig igazán megérdemelné, hogy legalább egy pofont lekeverjek neki, de félek a következő az én arcomon landolna és nekem sokkal jobban fájna, mint neki az enyém.
Legutóbbi képek
Valahogy azok a napok amelyeken Dudou nem dolgozik mindig sokkal lassabban telik. De ugyanakkor az is igaz, hogy valamilyen szinten nagyobb káoszban is, mert sokszor elbeszéljük az időt. A legutóbb is véletlen Natalie-nak kellett kiszolgálnia az egyik betévedő vendéget, mert annyira el voltunk foglalva egymás társaságával. Bár nem kell félreérteni igazából semmi nincs közöttünk egyszerűen csak jól kijövünk. Na, meg persze elmondhatatlanul hálás vagyok neki mindegyik alkalommal, amikor a segítségemre van a nehezebb esetekkel. Most is volt szerencsém néhányhoz, de őket legalább valamennyire könnyebb volt lerázni így nem volt szükségem senki segítségére sem. Meg ilyenkor igazából most csak Natalie-re számíthatok. 
