definitely bad decision, but maybe worth it. Maybe.

Isaac okos gyerek, minden bizonnyal annak kell lennie, mivel nem sokan lennének képesek a város csalójának és tolvajának lenni, miközben a legtöbben még csak nem is sejtik, hogy ő állhat a rablások mögött. Pár napja már tudom, hogy vigyáznom kell vele, ugyanakkor nem riadok meg tőle annyira, hogy távol akarnám tartani magamtól. Éppen ellenkezőleg: mindig egy lépéssel előrébb akarok lenni nála, figyelni és irányítani akarom, hogy megtaláljam a módját annak, miként buktathatom le. Normális esetben baromira nem érdekelne, hogy mit csinál, csakhogy engem is meglopott közvetetten és ez nem tudom szó és megtorlás nélkül hagyni. Illetve lenne itt egy még egy kis apróság... Nerida, de az már nem rá tartozik, elég annyi, hogy amit éppen teszek, vagy éppenséggel tenni készülök, azt több tényező befolyásolja.
A játék elkezdődik, amint beérek a bárba és helyet foglalok vele szemben. Nincs szükség arra, hogy alátámasszam az ittlétem miértjét, csak mert hihetetlennek tűnik, így hát nem válaszolok a költői kérdésére, ha valóban kételkedik ebben, hamarosan úgyis kivilágosodik neki minden.
A tervem zsenialitásával ellentétben már most borzasztóan irritál Isaac jelenléte és nehezen tudom visszafogni magam, hogy ne szóljak vissza neki valami kegyetlent. Kellemetlen helyzetben érzem magam, mert nem szeretem, ha egy férfi rebegtetni nekem a szempilláit. Megpróbálom díjazni azt a gondolatát, hogy a férfiakat is le tudom venni a lábukról, ez a szerződésekkor nem jön rosszul, kétségtelenül szeretem a saját malmomra hajtani a vizet, pláne úgy, hogy a másik fél erre nem jön rá.
- Ezt bóknak veszem... - forgatom meg a poharamban lévő italt a jégkockák körül. Marhára nem érdekel egyébként, hogy milyen állapotban van Isaac, felőlem aztán depis is lehet, de azért egy nem túl őszinte mosolyt megpróbálok vágni rá. - Megnéznélek depisen, biztos érdekes látvány lennél. - Hisz nem éppen az a megszokott arc tőle. Viszont kezd sok lenni a felesleges és irritáló  beszélgetés, úgyhogy jobbnak vélem rátérni a lényegre.
- Te talán ennyitől lerészegedsz? - húzom fel szemöldökeimet enyhén gúnyosan. Egy ital nem ital, nekem biztosan nem, és mindenki magából indul ki. Nem gondoltam volna, hogy Isaacnak elég egy whisky is, hogy nehezen tudja olvasni a sorokat. Kérdését nem teljesen tudom értelmezni.
- Ha az egész nap alatt a reggel négytől este ötig időintervallumot érted, akkor igen - ismétlem magamat, csak hogy tisztázzuk. - Reggel nyolcra általában én is bent vagyok, elindítom a napi teendőket, aztán megyek a dolgomra, ami éppen akad, de azért a nap nagy részében az üzleten tartom a szemem. - És az irodámban tartózkodom, amit nem lehet tegnap óra még nehezen sem feltörni, vagy ha sikerül is, be van kamerázva minden, plusz értékes dolgaim nincsenek is ott, úgyhogy nagyon ne kacérkodjon Isaac ott. Habár az az ötlet is felmerült már bennem, hogy esetleg mindent megadok neki, ami lopásra csábíthatja és ha lebukik, egyenes úton mehetek a rendőrségre, igen ám, de egy piti lopás még nem nagyon sújt le rá, úgyhogy a magam részéről mindenképpen nagyban gondolkodok és nem kicsiben.
- Nem vagyok én olyan rossz főnök... - mondom, s iszok újra a poharamból. Oh igen, változott a stratégiám a legutóbbi találkozásunk óta. Furcsállhatja, de én akkor is félre fogom tenni a saját érzéseimet iránta, majd ha magánemberként felhúz, bedobom a tengerbe, de amíg dolgozik, dolgozzon rendesen és én megfizetem normálisan őt, még kissé irigylésre méltóan is.
Enyhén meglepett szemekkel pillantok rá ismételten, ahogy kimondja, hogy megegyeztünk. Nem stimmel ez nekem... Túl könnyen ment. Legutóbb még esze ágában sem volt egy olyan helyen dolgozni, erre most az első ajánlatra alig egy gyors átnézés után rábólint. Mi a fasz? De végül is elértem, amit akartam és ami azt illeti, elég kecsegtető az ajánlat ahhoz, hogy ne hagyja veszni. Lehet tényleg okos fiú ez az Isaac.
Bólintok, s egy tollat húzok elő zakóm belső zsebéből, amit átnyújtok neki.
- Sosem voltál még ennyire kezesbárány. De ezt már szeretem. - Megvárom, míg aláírja mindkét példányt és ha végzett, én is ezt teszem. Gyorsan lefirkantom az aláírásomat, s az egyik lapot neki csúsztatom át. Ha Nerida bütykölne is valamit az övével, az enyém meg fog maradni bizonyítékként, amit nem tud megkaparintani, mivel már nem együtt élek azzal a nőszeméllyel. Megtanultam a leckét, azóta az eset óta már okosabb vagyok.
- Mikor szeretnél kezdeni? - Akkor hát térjünk a részletekre.

definitely bad decision, but maybe worth it. Maybe.

Isaac csodálatos pofáját meglátva újra felteszem a kérdést magamnak, hogy ugyan kell-e nekem az ő jelenléte a hét legalább felén, de ha már eddig eljutottam, nem most kellene meggondolnom magam. Jó vagyok rögtönzésből, viszont a terv, amit kitaláltam, az jó és hatékonynak tűnik, szóval félre kell tennem a személyes véleményemet róla és azt, hogy nagyjából percenként szeretnék behúzni neki egy nagyot. Nem barátként jöttem hozzá, hanem a leendő főnökeként, csak ő ezt még nem tudja. Nem kell sokat várnia a nagy igazságra, miszerint mi a francért hívtam ide, a bárba. Nem is értem, mit gondol, mikor a napnál is világosabb, nyilvánvalóan nem szerelmet vallani jöttem.
- Érdekel még a munka a boltomban? - Persze semmit sem erőltethetek rá, ha ő nemet mond, lőttek mindennek, de miért is mondana nemet egy ilyen jó ajánlatnak, mint amit én kívánok neki? És most kivételesen nem viccelek.
Jelzem neki, hogy ezidáig még jó a kedvem, de ahogy válaszol rá, már annyira mégsem. Nem baj, nagyjából fél percig tartott a lelkesedésem iránta, ez egészen impozáns, kétségtelenül haladunk a jó és eredményező kapcsolat felé.
- Már nincs - felelem a kérdésére. - Mondtam, hogy ne játszd el. - Intőként szánom neki, az, hogy van hangulatom, még nem azt jelenti, hogy sok is. Mindent azért nem lehet, én pedig nem szoktam meghazudtolni önmagam, bár ahogy látom, Isaac sem. Ha leszerződtetem, fogalmam sincs, hogyan fogom kibírni az jövő heteket, hónapokat a társaságában.
A hely Neridáé, így hát a jelenlétét nem tudom nem érezni a bár bármelyik pontján, de csak hogy érezze Isaac, erősebb vagyok, mint aminek látszom, nem adom meg a lehetőséget neki, hogy ő említse meg előbb a nőszemélyt. Megteszem én helyette, s igyekszem teljesen semleges fejet vágni míg érdeklődöm iránta.
- Hasonlóképpen - mosolyodom el, mintha csak reggel bújtam volna ki egy nő ágyából. Voltaképpen nem mondok ezzel nagy sületlenséget.
- Azt látom, hogy te jól vagy, de ha már itt tartunk - és ha már épp most kapjuk meg a rendest italokat - ettől talán még jobban leszünk, nem igaz? Egészség! - veszem kezembe a whiskys poharat, Isaac felé emelem, amolyan látszólagos koccintásképpen, s ha ő is magához veszi a saját italát, akkor megiszom az amúgy nem túl nagy pohár harmadát.  
Még ízlelgetem számban az égetett szesz nehezen múló erős ízét, mikor előhúzom zakóm belső zsebéből egy pár lapból álló nyomtatott irományt és az asztalra helyezem Isaac elé fordítva. Várok egy kicsit, hagy jöjjön rá ő magam, hogy miről is lenne szó, ha eddig nem sikerült volna neki.
- Smith-szel felváltva dolgoznátok, nekem mindegy, hogy ki melyik napokat vállaltok el, vagy milyen beosztást alakítotok ki magatok között, a lényeg nekem az, hogy reggel négytől este ötig legyen nyitva a bolt. Egyszerűség kedvéért órabért fizetek - bökök a lapok felé,, amiből kiolvashatja, hogy pontosan mennyi összeget tüntettem fel órabérként, amit ha jobban megvizsgál, meglepődhet. Ez egyáltalán nem minimálbér, sőt, az átlagosnál is nagyobb. Miért? Nyugodtan dicsekedhet Neridának, hogy milyen jó nálam dolgozni, mennyire jól megy az üzletem és mennyit fizetek neki. Ha pedig tőlem kap nem is kevés pénzt, azzal nekem lesz hálás. Tulajdonképpen lefizetem őt, hogy pártoljon át hozzám, ezt pedig minimálbérrel nem lehet megtenni. Van választási lehetősége, de valójában meg mégsincs. - Minimum három napot dolgoznod kell egy héten normál esetben, kivéve, ha szabit akarsz kivenni persze. - Nem akarok olyan, hogy Smithre marad egy hét, míg a következőt végig Isaac viszi, bár nekem aztán oly mindegy lenne, ha bírják erővel a napi tizenhárom órás munkát egy héten át, de akkor hol marad a nagy tervem, amivel szemmel tarthatom Isaacot a napok többségében?

definitely bad decision, but maybe worth it. Maybe.

Teljesen biztos voltam benne miután Isaac távozott az üzletemből, hogy soha a büdös életben nem fog nálam, azaz nekem dolgozni, inkább bent rohadok én a boltban, minthogy az ő folyamatos csacsogását hallgassam. Igen, ez egy elég erős elhatározás volt, azonban időközben történt pár dolog, ami teljesen megváltoztatta a gondolkodásmódomat. Vegyük példának okáért az a lányt, akivel teljesen véletlenül futottam össze a parton és még nagyobb véletlennek köszönhetően pont tudott nekem némi információval szolgálni azzal kapcsolatban, hogy ki volt az a bátor és némiképp öngyilkos hajlammal megáldott alak, aki rá merte tenni a kezét a halaimra. Amik elsősorban Felix halai, de közvetve az enyémek... mindegy.  Azért elszívtam pár erős cigarettát Isaac nevét megtudva, nem sokon múlott, hogy ne induljam meg a lakókocsija felé - ami még mindig Tritoné - egy baltával, de ezúttal nem az erőszakot választottam megoldásnak. Hiába, azért az évek (meg a rutin) megtanítottak arra, hogy miként érthetem el nem csak azt, amit pillanatnyilag akarok, hanem hogyan hozhatok ki a helyzetemből még több örömöt és hasznot.
Tervekből sosem voltam kifogyva, lévén, hogy voltaképpen üzletembernek tartom magam, és most tekintsünk el egy bizonyos nő alakította szerződésektől, most is lenne itt egy a tarsolyomban: nyilvánvaló, hogy bizonyíték nélkül nem tudok mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy Isaac lopkod a városban, feltételezem ő tört be az iskolába is és ki tudja még hány embert fosztott meg valami értékestől. Mit kell tennem? Bizonyítékot kell szereznem, ez evidens, ezt pedig könnyebb megtenni úgy, hogy őt hívom magamhoz, hogy legyen szem előtt, mintsem, hogy mindenféle iszappal bekent arccal játsszak nyomozósat távcsővel és adóvevővel. Az a módszer nem lenne annyira stílusos, legalábbis nem hozzám illik.
A terv jó - nyilván, hiszen ezt is én találtam ki -, a gond vele csak az, hogy megint a saját idegrendszeremet tépem fel vele, de szeretek önsanyargató lenni, bírom, ha fáj, úgyhogy bevállalom azt, hogy Isaac képét kelljen látnom a napok többségében.
Húzta az agyamat legutóbb azzal, hogy úgysem tenném be a lábamat az Agónia bárba. Azt hiszi, hogy megfutamodok csak mert ott az a bizonyos nő, akit nem akarok látni? Neridától kell tartani, de tőlem is, így hát megemberelve magam dobtam egy üzenetet a seggfejnek, hogy mikor és hol találkozzunk. Gondolom meglepődött, de pont ez is volt a célom.
Egy csinosabb ingben megyek tárgyalni. Azért van bennem hányinger, mikor átlépem a bár küszöbét, sosem szívesen jövök ide, de ezúttal presztízskérésnek fogom fel, elvégre Neridától a saját bárjában fogom elvenni és leszerződtetni a drága pártfogóját, még ha tisztában is vagyok azzal, hogy ők is megállapodhattak ellenem egy-két dologban. Nem számít, én előbb fogom sittre vágni Isaacot, minthogy ő bármilyen hasznos is tudjon húzni abból, hogy nálam dolgozik.
Tekintetemet végigvezetem a helyen, rég voltam itt, illetve nem, csak legutóbb annyira részeg voltam, hogy nem sokra emlékszem, de azért nem sok minden változott a kezdeti állapotokhoz képest. Ismerem jól ezt a helyet.
Látom Isaacot, ám előbb a pulthoz lépek és kérek két skót whiskyt. Látom, ahogy felismer a pultos, régen amúgy jókat beszélgettünk, csak aztán elkönyveltem pokolnak ezt a helyet és vele együtt az itt dolgozókra is úgy gondolok, mint Nerida kutyái, úgyhogy biztosra veszem, hogy ahogy eltávolodom a pulttól az asztal felé, ő nem csak a whiskyt kezdi el készíteni, de egyúttal jelenti is a főnökasszonynak a jelenlétem. Tegye csak meg, legalább kérnem nem kell rá.
- Üdvözletem - ülök le vele szemben, mint valami üzletember, de mit tagadjam, az vagyok. - Gondolom tudod, hogy miért hívtalak fel. - Ha nem akarnám felvenni dolgozni, nem jelentkeztem volna. Nadrágom zsebéből előhalászom a cigis dobozomat és előhúzok belőle egy szálat.
- Ezúttal van hangulatom is, amíg el nem játszod, úgyhogy remélem, meg tudunk egyezni. - Kurvára nincs amúgy, pláne, ha Isaacról, meg erről a hülye bárról van szó, de tegyük fel, hogy van. Meggyújtom a számba helyezett dohányt, s Isaacra pillantok miközben kifújom az első füstöt. Idebent lehet dohányozni.
- Hogy van a főnökasszony? - Csak, hogy érezze, ezúttal nem tud megrendíteni még Neridával sem.  Ez itt a stílusos tárgyalás helye, nem sietek én, pláne, hogy még a kikért  whiskynk sem ért ide.