You see, I never really liked you... But you have something I need

Egy újabb csodálatos napra kel fel. A madarak kint csicseregnek, éppen csak elkezdett felkelni nap… Minden nagyon király lett volna, hogyha nem az lenne a szokása, hogy hajnalig fent van, majd délben esetleg méltóztat kikelni. Igen, akadtak napok, mikor fogta magát, s hajlandó volt felkelni jó korán azért, hogy semmi mást ne csináljon csak teljesen feleslegesen bújjon könyveket, meg idegesítse magát azon, hogy vége. Nem tud mit tenni, itt ragadt, sose jut már haza. Ilyenkor pedig feladja, és este már a bárban találni rá, ahol addig iszik, míg azt se tudja már, hogy mi a neve. Mi a valódi nevem. Mert másra sem vágyott, csak arra, hogy felejtsen. Újra el akarta veszíteni az emlékeit, mert hitte, hogy akkor minden könnyebb lenne. Nem volna rajta nyomás, hogy muszáj kitalálnia, mit kezdjen a helyzettel és tervet kell készíteni, hogyan menjen haza. Felesleges. Ő egyedül nem képes erre, segítséget pedig ugyan mégis kitől kérjen? Hiszen senki sincs itt, aki az ő világából jött volna. Itt ő csak el van átkozva, olyan életre lett kárhoztatva, ahol nincsen számára boldog vég.
Viszont hiába mérgezi magát az alkohollal, másnap megint mindenre emlékszik. Az egyedüli dolog, amit elér ezzel az nem más, minthogy hasogat a feje és a napfény bántja a szemét. Mikor végre képes kikászálódni az ágyból, egyből főz magának egy kávét. Amíg az készül, addig felöltözik, a munkahelyének megfelelően persze! Utána pedig veszi is be a fejfájás csillapítót a keserű löttyel, majd meghízza a vodkás üveget is. Csak, hogy biztosan mosolyogva induljon neki az egyébként unalmas melónak.
Igazából sűrűn kérdezi magától, hogy minek vállalta el ezt az egyébként röhejesen vacak állást. Majd eszébe jut, hogy hát nem a férfi két szép szeméért. Egyedül a társa kedvéért teszi, mert igazából neki is csak jó, ha nyomozhat Richard után. Neki is kellenek az infók, amiket később akár fel is használhat ellene. Bizony, nagyon szúrta a szemét, hogy a férfi és a nő újra szóba állnak egymással. Úgy érzi, féltenie kell a saját helyét. Viszont ha meg tudja fúrni…
Egy ostoba vigyorral az arcán lép be a munkahelyére. – Hello Főni! Remélem ugyanolyan csodásan aludtál, mint én. – S ez alatt reméli, hogy semmit sem tudott. Később még muszáj lesz valahonnan egy energiaitalt szereznie, különben hamar be fog aludni, pláne amilyen nagy a forgalom itt. – Na szerinted ma 3 vénember fog bejönni, vagy legyen merész és fogadjak 5 főre?! – kezd el nevetni. – De komolyan, fogadj már vele! – Reméli belemegy, aztán majd elveszíti. Elvégre ő csak olyan fogadást köt, amiben biztosan nyer.