Caught the liar//Shi&Binghe

2023-04-20, 00:36

The end

Egy félbehagyott fejezet

2022-06-14, 15:15

Binghe & Shi

Where there is a will there is a way. If you are serious about getting something done, you will find a way.

Words: ✾ 554

A válaszából már tudom, hogy teljes kudarc volt minden kísérletem, hogy valahogy kirántsam ebből a komor szerepből. Valószínűleg számára ez nem is csak szerep vagy “a dolgozós arc” hanem tényleg ennyire komolyan vesz mindent, komolyan éli az életét. Legalábbis, ilyennek tűnik. Ezzel szemben én szeretek néha kikapcsolódni, nem annyira a szabályokat, mint inkább a megérzéseimet és a szívem tanácsát követni.
Amikor a könyvről kérdez, már biztos vagyok benne, hogy valami turpisságot sejt az állításom mögött, így ennek megfelelően válaszolok rá.
- Megkeresem majd neked, de lehet, hogy időbe telik mert nem emlékszem pontosan melyikben láttam. Apámnak is ez az egyik hobbija, így jópár polcot kell átnéznem. - vonok vállat mintegy bocsánatot kérve tőle a dolog miatt. Kis szerencsével amúgy is elfelejti ezt a könyv dolgot mire “megtalálnám”. Vagy szerzek egyet könyvtárból, antikváriumból vagy az internetről.
Sosem akartam vezető lenni, talán éppen amiatt amit most Binghe arcán látok. A semmit. Nem tudnék csak a feladatra koncentrálni, fegyelmezetten, az érzelmeimet háttérbe szorítva. Shang is ilyen volt, szinte sosem tudta egyikünk sem kifürkészni, hogy mit gondol vagy még inkább, mit érez. Csak a feladat, csak a terv, csak a szabályok szerint… micsoda butaság! Szívesen elmesélném Binghe “barátunknak” is, hogy néha nem az a leghatékonyabb út, hanem az ha alkalmazkodunk az adott helyzethez. Bár van egy olyan megérzésem, hogy ezt nem kell neki elmondanom, maximum az emlékeit felfrissíteni.
Nem örülök neki, hogy ismét hazudtam, és pont neki. Amúgy is nehezen viseli, és ez az ismétlődő jelleg lehet, hogy túl sok lesz már.
- Büntetés, büntetés… Még mindig nem vagy valami rugalmas. - jegyzem meg halkan, mert mondjuk most kivételesen jogos is lenne a büntetés, de azért igazán tehetne kivételt. Mármint, ha már végre megtaláltuk egymást, most tényleg ez az első gondolata, hogy valahogy móresre tanítson? Bár, nem is Li Shang lenne, ha nem ez járna a fejében.
Az ember néha apróságoknak örül a legjobban az életben, mint most ez az ölelés. Sokmindent mondhatnánk egymásnak, de ebben az egy ölelésben azt hiszem a nagyja benne van. Szörnyen hiányzott, és el sem tudja képzelni, hogy milyen jó érzés most itt lenni, tudva azt, hogy nem kell miatta aggódnom, előkerült, és ha minden jól megy nem is vesztem többet szem elől. Azt ugyan nem tudom, hogy ebben az új világban hogyan vagy honnan is folytatjuk majd a kapcsolatot, tekintve, hogy elég sokminden megváltozott. Mikor legutóbb így átölelt, már a fél család egy esküvőre gondolt, és akkoriban ez így is lett volna helyes. Most viszont lenne lehetőségünk megismerni egymást, randizni még mielőtt feltenné a kérdést. Már ha akarja egyáltalán valaha is feltenni.
- Milyen szabály? - pislogok kettőt is értetlenkedve. A macska rúgja meg, hát most már mindig ez lesz a műsor? Hiszen ez a világ más, itt egy nő is bármit megtehet már ugyanúgy. - Te most komolyan kirúgsz? Emiatt? - teljes döbbenet ül ki az arcomra. Hát ilyen nincsen! Micsoda előítéletes egy pasi! Miért ne tudhatná egy nő ugyanúgy elvégezni ezt a munkát? Miért nem ad lehetőséget bizonyítani? Sose hittem volna, hogy ennyire vaskalapos.
- Tudod van egy szó, ami régen talán nem is létezett. Ez diszkrimináció, azok után amiken átmentünk nem hiszem el, hogy még mindig kételkedsz a képességeimben. - megcsóválom a fejem csalódottan. Most, hogy tudom, hogy Sha Binghe ki is valójában, tényleg elvárná tőlem, hogy menjek el egy üzletbe árufeltöltőnek ahelyett, hogy a lehető legtöbb időt együtt töltenénk? Kutya legyek, ha értem ezt a pasit de komolyan.

✾

2022-06-01, 12:50

Shi & Binghe

Maybe you think it’s just all foolish messing around that isn’t worth a damn, but for me, your foolish messing around is against my job.

Azt hiszem a régi időkben sokkal inkább lehetett átlagosnak mondani. A saját időmben és világomban nem volt furcsa az, hogy valaki ennyire kemény és szigorú lett volna, vagy hogy a szórakozás némileg ismeretlen volt egy vezetőnek pontosan azért, mert először bizonyítania kellett. Persze, megkapta ezt a címet, de attól még meg kellett mutatni, hogy érdemes is rá.
Én mindig megadtam a nálam feljebbvalónak a tiszteletet, hiszen ez volt az elvárás. Azonban most Ping megjegyzését hallva, nem érzem azt, hogy ő olyan nagy tekintéllyel lenne irántam. Ezt ennek a világnak tudom be, mint sajátosság. Persze, hiszen ha nem is hajlandó tiszteletet adni nekem, akkor is a legrosszabb, amit tehetek vele, az az, hogy kirúgom. És ebben a világban a dicsőségnek messze nincs akkora nagy súlya, mint ahonnan én jöttem. Az, hogy kirúgtak a seregből akkora szégyen volt még az adott férfi családjára nézve is, hogy legjobb volt, ha elrejtőztek vagy messzire mentek a saját otthonunktól, különben mindenki rajtuk nevetett volna. Itt meg hiába számít nagy dolognak az, hogy valaki a vadászegyesület tagja, ha kirúgom maximum megrántja a vállát és elmegy máshová dolgozni. Az emberek munkahelyet váltanak, ebbe nincs semmi különös. Éppen ezért semmilyen igazi fegyver nem volt a kezemben, amivel megfenyegethettem volna őket.
Valószínűleg ezért is vágok csak szimplán savanyú képet és nem firtatom tovább a témát. – Felejtsd el. – vetettem oda neki hűvösen. Nem kívánom tovább ezt taglalni. Én is tudom, hogy robotnak tekint, hazudni meg akkor semmi értelme.
Ismét az apjára terelődik a szó. – Valóban? Van esély arra, hogy kölcsön kérjem? – Tegyük fel, hogy igazat mond, ebben az esetben szívesen fellapoznám őket. Legalább egy kis nosztalgia érzetet ad majd, mert hát most nem szenvedek eleget azon, hogy hiányzik a múltam. Sosem tudtam szürke lenni. Ha boldog voltam, akkor nagyon is kimutattam és ha dühös voltam akkor igenis kiabáltam. Bár igyekszem inkább visszafogni magam, éppen ezért tűnhet úgy, hogy nincsenek érzelmeim. A kevesebb mindig jobb, mint a túl sok. Ha eluralkodnak rajtunk, akkor nem tudunk tiszta fejjel gondolkodni, ami az én munkámban nem megengedett. Talán ezért is lenne nehéz, ha valóban ő lenne Mulán. Mit tennék akkor? Nem játszhatjuk a szerelmes párt, még pluszba rá is kéne figyelnem, mert aggódnék miatta… De mégsem tudom azt mondani, hogy bárcsak ne ő lenne az
Annyira pontosan tudja mi történt, hogy az már nem lehet véletlen. Hacsak nem a bolondját járatja velem, akkor biztos vagyok benne, hogy ő Mulán. Mikor kitér a hazugságra a szemöldököm is feljebb szökik. – Azért mindenképpen büntetés járna. – Hogy pontosítsak időnként halállal jutalmazzák egyesek, de tegyük félre a régi megszokásokat és realizáljuk, hogy itt bizony a hazugság megint csak kirúgással járna, mert ez a legrosszabb büntetés, amit kiszabhatnék rá. Ha akarnám.
De ahogy annak idején, így most sem ezt teszem. Sokkal inkább magamhoz szorítom. Áldásom most mindenkire, hogy nem jönnek időben, így megtehetem. Legszívesebben el se akarnám engedni, hiszen annyi ideje nem láttam és ugyan még vár rá egy szidás, amiért ismét hazudott, most még élvezem a helyzetet, hogy visszakaptam.
Ugyan nem sokáig tudom, mert elhúzódik, de a kezeit még mindig fogom. Legszívesebben a haját is megsimogatnám, de így azért még nem, majd ha levetette ezt a nevetséges férfi maskarát. Mélyet sóhajtok a magyarázatára. – Ez a világ sem kegyelmez neked. És nekem sem, hogy ismét ugyanabba a helyzetbe keveredtünk. Elhiszem, hogy nem volt más mód, de te is tudod mi a szabály. –Elengedem a kezeit és inkább magam előtt keresztezem a karjaimat. – Nő nem vadászhat. És tudom, hogy a hadseregben is megálltad a helyed, itt is minden bizonnyal sikerülne, de nem vagyok biztos benne, hogy akarok ennek esélyt adni. – Sőt, meg voltam győződve róla, hogy nem akarok. Ebben a helyzetben tud mást is csinálni, amivel pénzt keres. Ha szeretné segítek, de nem úgy, hogy ő közben vadász marad.

Words: 618 ✾

2022-05-21, 22:35

Binghe & Shi

Where there is a will there is a way. If you are serious about getting something done, you will find a way.

Words: ✾ 671

Kezdetektől fogva nagyon erős köztünk egyfajta… feszültség. Talán ezért is nem kedvel ilyen nagyon látványosan Binghe, mert ő is érzi. Talán én is gerjesztem ezt azzal, hogy nap mint nap hazudok neki arról, hogy ki vagyok, az a lány vagyok akit nem akart felvenni, meg egyébként is, tulajdonképpen egy régi, talán sosem létezett világban éltem. Binghe egész biztosan jó emberismerő, de velem nem lehet könnyű dolga hiszen én magam sem ismerem saját magamat… fogalmam sincs ki vagyok az itt és mostban, ki az a Zhang Shi aki (mostanáig) a tükörből rám néz. Valószínűleg neki is vannak dolgok amiket nem oszt meg velünk, és ez a rengeteg kimondatlan nem is hazugság, inkább titok, valahogy megmérgezi a munkakapcsolatot is.
Ennek lehetünk a szemtanúi éppen most is. Kedvesen érdeklődik az apám iránt, de inkább lerázom. Meg akartam nézni a fegyvereket a falon, de leszerelt. Most meg aggódik, hogy fájdalmat okozott-e, de nem, és még ha így is lenne, nem vallanám be neki. Titkaink vannak egymás előtt ami természetesen feszültséget generál.
Látom, hogy még mindig rágódik rajta, hogy tettem egy buta megjegyzést.
- Binghe, tényleg nem akartalak megbántani. Persze, hogy a magad módján néha te is kikapcsolódsz, senki nem gondolja, hogy robot lennél. - azt nem… csak azt, hogy olyan vonalas, hogy valószínűleg még az ágyában is vigyázzban alszik. Inkább nem mesélem el neki, hogy miket mondanak rá a többiek, a “fafej tábornok” simán elférne köztük, amivel Shangot illették. És végre összeáll a kép!
Azért ilyen ismerős, azért vagyok mellette feszült és azért van minden de minden, mert egyszerűen nem lehet csak Sha Binghe, akinek mondja magát. Érzem a csontjaimban, hogy ő Shang, és ezt ki kell derítenem, bárhogy is alakuljon utána. De azért még nem merek egyből belevágni, próbálok időt nyerni, ezért is térek ki a kardokra vonatkozó megjegyzése elől ismét.
- Úgy is lehet mondani. Apámnak van néhány régi könyve fegyverekről amiket lapozgattam, talán emiatt tűntek ismerősnek. - talán ezzel a válasszal már elégedett lesz, és leszáll rólam. Miért ne lehetnének apámnak könyvei? És én miért ne lapozgathatnám? Miért ne lehetnék olyan butuska, hogy összekeverjem a dolgokat? Na ugye, ebbe aztán igazán nem köthet bele.
Aztán csak nem hagy nyugodni egy dolog, így bele is kérdezek. Tudhattam volna, hogy a katonaság említésére is felvillanyozódik, így most már teljesen biztos vagyok abban, hogy ki is áll előttem. Shang, akit már régóta keresek, és itt volt az orrom előtt. Lehetett volna annyi eszem, hogy észrevegyem, de annyira próbáltam elrejteni, hogy én ki vagyok, hogy nem is jutott eszembe, hogy esetleg pont ő legyen ismét a felettesem.
- Szerintem sokmindent meg tudnál bocsátani. - állom a tekintetét, majd hozzá teszem, ami nyomja a szívemet most is, ebben a percben is - De a hazugságot nem. - sóhajtok egy aprót. Megint hazudtam neki. Utólag talán belátja majd, hogy nem sok választást hagyott, de mégis. Shang rettentő rosszul viseli a titkokat és a hazugságot. Nem ítélem el érte, alapvetően én is mindig igyekszem őszinte lenni, de van az a helyzet amikor sajnos becsúszik egy-egy füllentés, ha nincs jobb út előttem.
Aztán lesz ami lesz, felfedem minden kártyám. A nevén szólítom, és látom, hogy ettől egy kicsit lefagy. Nem tudom mit fog tenni. Kiabál, kiakad, kirúg, bármi lehet. Én magam sem tudom mit tennék fordított esetben. Csak bámulom a cipőm orrát egy darabig, majd szinte centiről centire emelem a tekintetem, hogy végre valahára várakozva és reménykedve a szemébe nézzek.
Meglep az ölelése, de jól esik, nagyon is. Bár most nem annyival nagyobb nálam, mint régen, de még mindig el tudok veszni a karjaiban, ha akarok, és most bizony akarok!
- Te is hiányoztál nekem. - mormolom, és egy kis ideig kiélvezem, hogy csak mi ketten vagyunk. Legalább addig amíg a többiek meg nem érkeznek. Óvatosan szorítom magamhoz, aztán egy kicsit simogatom a hátát is, mielőtt elhúzódnék. - Sajnálom, hogy megint hazudtam neked. - pillantok rá őszintén - Tudom, hogy ezt most nehéz elhinned, de tényleg nem sok választásom volt, és talán már uncsi kifogás, de apa… apám beteg, tudod. Meg kellett tennem amit csak tudtam. - hajtom le a fejem szégyenkezve. Ki fog rúgni, annyira tudom, hogy ezt már végképp nem úszom meg.

✾

2022-05-18, 21:47

Shi & Binghe

Maybe you think it’s just all foolish messing around that isn’t worth a damn, but for me, your foolish messing around is against my job.

Nem firtatom tovább inkább az apja sérülését. Már így is gyanús lehet neki, hogy ennyit kérdezek felőle, holott jól tudjuk, hogy igazán semmi okom nem lenne rá. Egyszerűen csak túl jól beleillik Mulán életébe ez is.
-Ühüm… - Jobb, ha nem reagálom le ezt a válaszát. Valóban nem olyan technika ez, amivel direktbe bántani tudnám. Ennek ellenére mindenkinek más a fájdalomtűrő képessége és biztos akad olyan nő, aki sírva szaladna el, hogy ez bizony neki fáj. Éppen ezért sem bírom, hogyha nőként olyan munkát akar valaki végezni, ami tipikusan férfiaknak való. Semmi jó nem sül ki abból. Az, hogy Mulán inkább csendben tűrt mindig az csakis egyszeri alkalom volt. Elvégre kivétel erősíti a szabályt. Meg ő az apját védte, más választása nem is volt.
Nyilván bosszant az a megjegyzése, hogy nem tudok szórakozni. De igenis tudok! Csak másképp, mint ahogyan azt ők szoktak. Persze, el tudnék menni én is inni a fiúkkal… Ha bírnám az alkoholt. Vagy én is mehetnék akár bulizni velük, de értelmetlennek találom. Eleve későig tart és az én munkában korán kell kelni, nem délután kettőkor. Így inkább már összekötöm a kellemeset a hasznossal. Gyakorolok, ami kikapcsol, lenyugtat és még hasznát is fogom venni később. Nem olyan nagy ördöngösség. Így hiába zavar a megjegyzése nem tud igazából fájni. Mások vagyunk, ezt már régóta tudom, hogy nem én képviselem az átlagot, de mégsem tud érdekelni a megjegyzése. Gondoljon, amit szeretne, elvégre a nap végén ugyanúgy én maradok a főnöke.
-Nocsak… Nem éretsz hozzájuk? Különös, hogy érdekelnek, mégsem tudod megkülönböztetni őket. Úgy fest nagyon új lehet nálad ez a szenvedély. – Nálam is, de ez más kérdés. A hirtelen irányváltás mindig is gyanús volt, de nyilván ő maga magyarázta meg helyettem, hogy miért kezdtem el ezeket gyűjteni. Az ő mondandója azonban nem volt logikus. Nehezen lehet összerakni egy ilyen képet. Még ha azt is mondjuk, hogy hirtelen kezdték el ezek érdekelni, akkor meg pont ezért lesz nekem gyanús.
És csak még több okom van feltételezni, hogy ő bizony az, akire gondolok, hiszen elég jól leírta, mi is történt akkor régen. Túl jól ahhoz, hogy véletlenül beletaláljon. Fel is bátorodok, és egyből visszakérdezek. Nyilván a megérzésem talált és jól reagálta le. – Miért zavarnék el bárkit? – A szám széle most már mosolyra húzódik. Csak nem azért tenném, mert kiderül, hogy valójában nő? Ott rögtön ki kéne végeznem, de nyilván egy életet egy életért… Megmentett én pedig leróttam az adóságom. Bár itt ezt a jelenetet nem játszhatjuk el, hiszen kapásból nincsenek hunok. Meg itt nem jár azért halálbüntetés, ha férfinak öltözik be valaki. Sőt, itt egészen el is fogadott. Nagyon más, mint anno Kína.
Pár percig nem tudom mit kezdjek magammal. Egyszerre akarom is tudni, hogy ő Mulán-e meg nem is. Illetve persze, hogy akarom inkább csak a kérdést feltenni nagyon nehéz. Mit teszek, ha csak játszik velem és tévedek? Ostobának fog tekinteni, talán elmebetegnek is nézne! Ugyanakkor meg ha kiderülne… Mély levegőt veszek és ezzel bátorságot is gyűjtök ahhoz, hogy végre feltegyek egy talán nem túl árulkodó kérdést.
Mereven állok, ahogyan kimondja a nevem. Tudtam, hogy túl nőis vagy Ping! Sőt… Még az álneved is ugyanaz. Most el kéne magamat szégyellni, amiért korábban nem jöttem rá. Az arcom továbbra is kifejezéstelen. Először csak végigmérem. Még mindig nehezen hiszem el, hogy a nő, akit szeretek végig itt volt mellettem és sose tűnt fel. Most ahogy itt van előttem… Megint azt érzem, hogy várja az ítéletemet. Most kéne kirúgnom. Helyette viszont közelebb lépek hozzá és szorosan magamhoz ölelem. Még nincs itt senki, most még nem láthatja más, ahogyan magamhoz szorítom. – Hiányoztál Mulán. – mondom halkan, hogy csak ő halljon meg. Hiába tudjuk egymásról, hogy mi kik vagyunk, másnak nagyon is furcsa lenne a hirtelen váltás. Binghe és Ping akik köztudottan nem jönnek ki annyira egyszer csak elkezdik egymást más néven hívni és hirtelen de nagy szeretet van? Nem… szeretném ezt elkerülni. De most még szabad ölelni, hiszen a többiek késnek. Most már nem is bánom annyira.

Words: 650 ✾

2022-05-16, 11:07

Binghe & Shi

Where there is a will there is a way. If you are serious about getting something done, you will find a way.

Words: ✾ 733

Nem tagadom, hogy meglep amikor apám egészségéről kezd kérdezősködni. Ha jól tudom, Binghe apja és az enyém régen egászen jóban voltak, mindketten járták a maguk útját, de mivel közös volt az érdeklődés, természetesen ismerték egymást ebben a világban. Talán emiatt érdeklődik Binghe, nem tudhatom.
- Még régen. - bólintok, és el is engedném a dolgot, mert ha eddig nem beszéltem róla, az bizony nem volt véletlen. Szerintem a munkahelyre nem kell úgymond bevinni az otthoni problémákat, meg hát a főnököm eddig nem különösebben érdeklődött a lelki békém iránt, miért épp most kezdené el?
- Ugyan, ennek semmi köze a szerencséhez. - ha valaki ezt a mozdulatot alkalmazza, ennyire profin, az pontosan tudja, hogy nem okoz vele túl nagy fájdalmat. De én ezt honnan is tudhatnám?! A csudába! - Mármint, gondolom nem akartál bántani, szóval nem fáj, tényleg. - Binghe néha olyan, mintha egy másik világból jött volna. Ez lehetne hasonlat is, de itt inkább konkrétan arról van szó, hogy a régi életemre és otthonomra emlékeztet. Túl sok itt a véletlen. Persze meglehet, hogy simán csak más pályára készült volna, mielőtt átvette a családi bizniszt, ezt nem tudhatom. Lehet, hogy tényleg a sereg vonzotta, ki tudja?
Szívem szerint mondanék neki valami vigasztalót, olyan nagyon magába fordult. Nem arról van szó, hogy szerintünk nem szokott szórakozni, hanem, hogy ez nem látszik rajta. Mindig szörnyen komoly, kimért, szigorú… nehéz is lenne elképzelni, ahogy mondjuk péntek esténként bemegy egy bowling pályára golyókat gurigatni. Vagy gubbaszt valami jó kis sorozat előtt a kanapén nasival. Pedig az átlagos embereknek ez a szórakozás, és nem az, hogy íjjal lőnek céltáblára. Nagyon szeretném valahogy ezt elmondani neki, de nem teszem. Ő nem Shang, nem értené miért mutatok bármiféle együttérzést is. Igazából, szerintem eleinte Shang sem értette.
- Lehet. - bólintok, és próbálok kimászni a gödörből amibe beleestem, már megint majdnem lebuktattam magam. - Valószínűleg csak nagyon hasonlítanak valamire amit könyvekben láttam. Végül is, kard kard, nem értek hozzájuk. - inkább gondoljon butának, és higgye azt, hogy valójában nem érdekelnek ezek a dolgok, mint hogy nekiálljon kombinálni, hogy mégis mit tudhatok és honnan. Binghe sajnos nem hülye, nagyon is jól át tudja látni a dolgokat, szóval valószínűleg még így is elég nagy annak az esélye, hogy gyanakodjon rám. Más se hiányzott…
Mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy esetleg ő is más mint akinek mondja és mutatja magát, így aztán bele is kérdezek a közepébe, hogy nem akart-e katona lenni. Ő meg el is mondja az igazat, látom, hogy nem akarta megosztani velem, mert zavarban van, próbál kibújni valahogy. De már érzem, hogy hasztalan, a belső kis hang azt súgja, hogy ő nem Sha Binghe. Nem csak az, hanem lakik benne valaki, épp úgy mint bennem, és ő most bizony elárulta magát. Ütöm is tovább a vasat, mert ha ő Li Shang tábornok, akkor azzal nem csak a napomat aranyozza be, hanem szinte a teljes hátralévő életemet. Ez azért megér egy kis kockázatot!
- Mondjuk. Bár szerintem ilyesmit egyedül elég nehéz lenne véghezvinni. Kellene hozzá még néhány jó embered, akikre számíthatsz akkor is, ha elzavartad őket. - állom a tekintetét, sőt most én keresem. Tudom, hogy remek katona, és azt is, hogy előbb utóbb egyedül is megoldotta volna, de ott voltak a srácok hárman, és én is. Tudom, hogy megmenteni a császárt nem egy személyes feladat, még ha Shang is kapta érte az előléptetést.
Látom, hogy küzd, és éppen annyira bizonytalanul keresi a szavakat, ahogy én magam is tettem. Kizárt dolog, hogy ne ő legyen Shang, ahogy az is képtelenség, hogy ő legyen az. Bármelyikünk is kérdez rá előbb, hogy a remélt személlyel áll-e szemben, az most elképzelhetetlenül nagy kockázatot vállal. De ki más vállalná be, ha nem Fa Mulán?
- Ne bosszankodj emiatt. Már elsőre is valahogy túlélted, hogy egy lány került a táborodba, most is menni fog Shang. - óvatosan mosolyodok el ahogy a nevét mondom, de valahol szégyellem is magam. Ezek szerint kétszer ültettem be ugyanabba a hintába, teljesen akaratlanul. Mármint, mindkétszer jó okom volt rá, hogy másnak mondjam magam mint aki valójában vagyok, ezt ő tudhatja a legjobban, de van egy olyan érzésem, hogy most sem lesz elnéző, ahogy régen sem volt az.
Lerakok mindent a kezemből az asztalra, és csak bizonytalanul, lehajtott fejjel várom, hogy hogyan reagál. Nála sosem lehet tudni, fel vagyok rá készülve, hogy ordibál velem egy sort, de arra is, hogy egyszerűen csak (megint) kirúg. Persze az is lehet, hogy ő is keresett engem, sőt biztos, de annyira más ez a világ, nem tudhatom, hogy most mit gondol rólunk.

✾

2022-05-12, 15:39

Shi & Binghe

Maybe you think it’s just all foolish messing around that isn’t worth a damn, but for me, your foolish messing around is against my job.

Szavaira csak bólintok. Nekem aztán mindegy, kicsoda vagy micsoda húzta fel. Kedvességből mondtam, hogy máskor szóljon. Tudom, hogy én is nagyban hozzájárulok ahhoz, hogy ne legyen jó kedve, pláne mikor egyedül vagyunk, hiszen akkor még direktbe okot is ad nekem, hogy őt szekáljam. Bár ez inkább csak azért van, mert ő kérdez és nincs itt senki más, akivel beszélgethetne, csak én. És bár válaszolok neki, meg elcsevegek, valami idegesít benne. Lehet csak az, hogy ennyire hasonlít Mulánra. Ki tudja? Hiszen a szeretetet és az utálatot is csak egy hajszál választja el egymástól.
De éppen azért, hogy ennyire minden összevág vele és a kedvesemmel kapcsolatban, így nem hagyhatom ki, hogy ne kérdezzek az apjáról. Én magam nem tudom mi volt a pontos betegsége, de amit a vak is látott, az az, hogy bizony a lába sérült volt. Igen, tudom, hogy rizikós egy kérdés volt, de ha nem Mulán az, akkor lehet egyszerű kíváncsiságnak tudja be, ha meg mégis ő lenne… Akkor veheti jelnek is. –Ühüm… Baleset érte? – Csak azért is tovább kérdezgetek. Elég erős a gyanúm és már mióta próbálok találni valakit, aki egy kicsit is beleillik az én világomba. Ha most végre találtam valakit, akkor nem engedhetem el anélkül, hogy ki ne kérdezném. Persze próbálok közben fapofát vágni, hogy véletlenül se legyek neki gyanús vagy valami.
-Szerencse. – Ha nem fognám magamat vissza most, akkor már rég odamentem volna és az ütés helyét kezdtem volna masszírozni. Akárhányszor túl erős voltam Mulánnal, mindig ezt tettem. A fenébe is Pinggel, hogy ennyire emlékeztet rá és ennyire lányos is! Miatta csak még inkább hiányolom, és egyre inkább szeretném elhinni, hogy ő az, akire gondolok.
Bólintok, de attól még fájtak a szavai. Minden csapattagom így gondolkodna rólam? Egy merev, hűvös vezetőnek gondolnak, akinek a szórakozás ismeretlen? Ha tudnák mennyi bajom van egyébként… Vagy mennyire lefoglal a kis napló írásom, amit sosem fogok senkinek sem bevallani, hogy csinálom. Meg persze a nyomozás, hogy hogyan kerültem ide, miképp jutok vissza, hol van mindenki, akit ismerhettem… Ha ezekről mind tudnának, meg beleszámítanák, hogy egyébként mennyi minden mást is csinálok mellette, köztük értük például, akkor már talán egy picit jobban értékelnének. De csak talán.
-Könyvekből… Tudod elég vicces, mert ezek annyira ritkaságok, hogy sose láttam még őket… könyvekben. – Az utolsó szóra helyezem a hangsúlyt, hiszen tény és való, hogy még nem köszöntek vissza ezek a fegyverek sehol sem. Igaz direktbe nem is kerestem róluk semmilyen leírást. Elég, ha én tudom, hogy miért vannak itt, másnak nem kötelező.
Közben feljön a katonaság is, ami egyből régi emlékeket idéz elő. Nyilván emiatt is leszek kissé idegesebb. Nem bírom a feszültséget, márpedig ha valaki eleve idegesít, ha folyton csak a szerelmemet juttatja eszembe és még direktbe emlékeztet is a múltamra, akkor dühös leszek. Ennek a kirohanásnak lett az az eredménye, hogy elszóltam magamat. Próbálok javítani, de szerintem most adtam neki bőven elég indokot, hogy bolondnak gondoljon. – Hm… - Inkább nem is válaszolok, hogy remek kapitány lennék. Igen, tartom valószínűnek, hiszen ezt már akkor is elismerték. De mégis milyen kapitány hagyja csak úgy ott a csapatát, hogy aztán ki tudja mennyi időn keresztül ne is emlékezzen rájuk?
Következő mondatára magamban csak megforgatom a szemeimet. Fején találtad a szöget Ping! Elvesztettem az édesapám és mivel a császárt sikeresen megmentettük… Egy pillanatra elgondolkozom és összeráncolom a homlokom. Nem volt ez túlságosan is jó tipp? Hiszen pontosan ez történt. Lehet, hogy ugyanúgy, ahogyan én kezdem kapizsgálni miről van szó, úgy ő is? Hiszen annyi utalás volt már mind a kettőnk részéről. – Mondjuk megmenteni Kínát a hunoktól? – teszem fel most én a kérdést. Pillantása is olyan… reménykedő? Nem tudnám jól leírni, hogy mit látok rajta. Nem merem feltenni neki a kérdést, de mégis úgy érzem, hogy muszáj tudnom. Mégis, ha most elszúrok valamit, akkor megint hülyének fog nézni. Gyerünk Binghe… maximum kimagyarázod magad. – Ha most… kiderül, hogy… valójában lány vagy, akkor egyszerre leszek boldog és mérges is. – Enyhe utalás és ebből talán még jól ki is jövök. Ha nem Mulán, de mégis lány, akkor csak szimplán kirúgom. Ha meg mégis ő lenne… Istenem, bárcsak ő lenne!

Words: 669 ✾

2022-05-12, 00:16

Binghe & Shi

Where there is a will there is a way. If you are serious about getting something done, you will find a way.

Words: ✾ 620

- Nem te húztál fel. Feszült vagyok napok óta, csak nem szeretek róla beszélni.- felelem csendesen. Nem szeretem bevallani a gyengeségem, főleg azt, ha valami erősebbnek bizonyul nálam, és azt kell éreznem, hogy elbuktam. Márpedig apám betegsége olyasmi, ami felett nincs hatalmam, nem tudok tenni ellene semmit sem, csak ápolom, megteremtem a biztonságot és nyugalmat, megveszem a gyógyszereket és gyógyfüveket és ennyi. Tehetetlennek érzem magam, ami dühít.
Inkább a fegyverek felé fordulok, addig sem kell látnia Binghe-nek, hogy milyen egy csődtömeg vagyok. Rendes tőle, hogy azt mondja vezetőként figyelnie kell a lelki állapotunkra, de azért azt szerintem mind tudjuk, hogy ez szinte esélytelen. Nem fogom vele bővebben is kitárgyalni az otthoni gondokat. Pláne azt nem, hogy ki vagyok valójában, és ez az egész, a családom, barátaim és a szerelmem eltűnése mennyire frusztrál. Semmi köze hozzá, és amúgy sem tudna tenni semmit sem.
- Hogyan? - pislogok felé a nagy bámészkodásból szinte felocsúdva. - A keringése, valami gond lehet a szívével is, ezért nem szabad túlságosan felizgatni. - válaszolom semleges arccal, majd kissé vonakodva hozzá teszem - És a lába is megsérült, még régebben. - ezért is gyanakszom arra, hogy ő valóban Fa Zhou, az én igazi Édesapám. Így csak még jobban aggódom érte.
- Nem. Semmi gond. - meg is rázom a fejem, és abbahagyom a dörzsölgetést. Nem fáj, inkább csak furcsa, szinte nosztalgikusan csiklandós érzés. Legutóbb Shang ért hozzám így, ezekkel a mozdulatokkal, és bár a napokban igyekeztem a hiányát valahová mélyen elásni magamban, de most sikerült a felszínre hozni.
- Oké, elhiszem. Szoktál szórakozni, mint mindenki más, csak másként. - teszem fel a kezeimet, még mielőtt végképp támadásnak veszi a legapróbb megjegyzésem is. Úgy tűnik, hiába emlékeztet sok dologban az elveszett kedvesemre, azért vannak dolgok amikben egész más. Vagy csak megszoktam már, hogy Shangnak néha már feleselhetek, és ez egyfajta reflex lett nálam, hogy a feletteseimnek odaszólok olykor? Rossz szokás, el kellene hagynom. Aztán alig láthatóan felkapom a fejem, amikor a volt barátnőjét emlegeti. Egyrészt, mert… a csudába is, túl sok itt az egybeesés. És mi az, hogy volt? Nem, Shang akkor sem hivatkozna így rám, ha a hunok tüzes nyilakkal lőnék az érzékenyebb testrészeit. Úgy gondolom, van akire az ember nem mondaná akkor sem, hogy az ex vagy a volt barátnőm/barátom, ha már semmi esély a viszontlátásra. Vagy csak megint túlreagálok valamit fölöslegesen?
- Nem sokkal többet láttam belőle, mint amire emlékszem. Mármint könyvekből, képekről. - teszem hozzá gyorsan. Hol vannak már a többiek?! Bár itt lenne Junjie, akkor nem fordulhatna elő, hogy fél percenként szinte lebuktatom magam. Biztosan bedobna valami pasis poént, ami Binghe ízlésének túl sok, így már nem figyelne ránk, a többiek meg nevetnének egy jót. Szóval, hol van már?!
Mégsem hagy nyugodni a dolog, így tovább kérdezősködök. Illetve, csak egy megjegyzést teszek, de amilyen választ kapok… a szívem majd kiugrik a helyéből. Épp csak a nyakam pirosodása árulhat el, nem tagadom, szinte felvillanyoz a lehetőség, a halvány reménysugár is, hogy akit keresek tulajdonképpen már egy ideje itt van az orrom előtt. Azt hittem, bárhol és bármikor felismerném Li Shang kapitányt, akarom mondani tábornokot, de ezek szerint tévedtem. Kockázatot vállalok, de talán nem akkorát, ha Sha Binghe álarca mögött az lapul, aki számomra a legfontosabb lenne a világon.
- Szerintem remek kapitány lettél volna. - bólintok egyetértéssel, és már szándékosan éppen azt a mozdulatot használom, amit Shang is ismer. Ó, de megvagy, ha TÉNYLEG az vagy, akinek gondollak! - A tábornoki kinevezéshez ilyen fiatalon gondolom, nem árt valami hőstettet is véghez vinni. Megmenteni egy nemzetet, vagy ilyesmi. - emelem rá a tekintetem, leplezetlen kíváncsisággal. Bár kissé talán kotnyelesnek tűnök, de HA ismer, akkor tudja jól, hogy mi ez a játék, és hogyan játszottuk mi rég. A kérdés abban a HA-ban rejlik, de ekkora bakot nem szoktam lőni, főleg akkor amikor a szívem is ennyire zakatol. Nem ismerem ezt a világot, de azt megtanultam már rég, hogy a szívemre hallgassak, ha valamit ennyire mondani akar.

✾

2022-05-11, 17:01

Shi & Binghe

Maybe you think it’s just all foolish messing around that isn’t worth a damn, but for me, your foolish messing around is against my job.

Mégiscsak tud ő beszélni, ha akar! Miért nekem kell akkor kihúznom mindetn belőle? Meg mi ez hangnem? Már éppen nyitnám ki a számat, hogy hol a tisztelet a táborno… akarom mondani a főnökével szemben?! Talán jobb is, hogy elkezdett magyarázkodni, így nem szóltam el magamat, hogy amúgy én ki is vagyok. Most az egyszer jól is jött.
Nem tudom hogyan reagáljak erre, így csak sóhajtok egy nagyot. – Sajnálom, nem tudtam. Vezetőként ügyelnem kéne a lelki egészségetekre is. Máskor ha ilyen van előre szólj, ne az után, hogy felhúztalak. – Azért annyira szörnyeteg nem vagyok. Hogyha valakinek nehéz időszaka van, akkor nem akarom, hogy még tovább rontsam az amúgy is szörnyű kedvét valakinek. Szigorú vagyok és igen, kinéztem magamnak Pinget, de nem kegyetlen volnék. Mulán apukája is beteg volt mikor behívták a hadseregbe, ezért is jött ő helyette. Tudom, hogy neki mennyire nehéz volt, így gyanítom Pingnek sem egyszerűbb. Csak tudnám, hogy miért juttatja eszembe ennyire sokszor! A nőies vonásai sem sokat segítenek ebben az egyszer biztos. Meg az érzelgőssége. Csak húgai lennének, hogy ennyire csajos lett mellettük?
El se hiszem, hogy bevette volna azt a dumámat, hogy visszatérek az őseimhez. Annyira átlátszó és általános pedig. Nem lehet egy Sherlock. Persze, véletlenül pont most tértem vissza a gyökerekhez, holott eddig nem is nagyon érdekelt… Kár, hogy nem hiszek ebben, mivel soha semmi sem történik véletlenül. Viszont ha ezt az elméletet követem, akkor lehet nem véletlen, hogy Ping ennyire emlékezetet Mulánra. Lehetséges volna, hogy… Csak beképzelem. Ezzel nyugtatom magam, hogy biztosan csak beképzelem magamnak az egészet. – Gyökerekről szólva… Édesapádnak milyen betegsége van? Valami szervi vagy esetleg… Egy sérülése teszem azt a… lábán? – Hiszen a volt párom apjának is volt valami sérülése! Ezért járt mindig bottal. Persze ez sem lenne tökéletes bizonyíték, de kezdetnek jó lenne.
Furcsán pillantok rá, ahogyan a karját dörzsöli. Ennyire nem voltam erős. – Nagyon megütöttelek? – inkább kérdezek rá. Nem állt szándékomban bántani, automatikus volt, de attól még nem kéne, hogy baja is essen neki. A kedvesem volt ilyen, hiába alig értem hozzá, egyből baja lett belőle. Aztán meg ő ütött ki.
Következő mondatára elég csúnyán nézek rá. Konkrétan ha villámokat tudna szórni a szemem, akkor megtenné és egyenesen őt venné célba. – Szoktam szórakozni… Nyilvánvalóan másképp, mint ti, de szoktam. – Mi az, hogy meglepő?! Ma már kissé túl sokszor volt velem modortalan. – Esküszöm, mintha a volt barátnőmet hallanám – motyogom inkább magamnak, mint neki, vagyis így próbálok tenni. Nem tudom, hogy hallja-e, vagy érti-e hogy most a stílusára célzok, de ha igen, akkor remélem le is reagálja. Ez is része a derítsük ki, hogy véletlen-e csupán, hogy ennyire emlékeztet Mulánra, vagy sem hadművelet része. Persze inkább legyen előbbi. Ha kiderülne, hogy lány, akkor akár Mulán, akár nem, repülni fog innen, amiért megint hazudtak nekem.
-Hát, most láttad. Remélem örök élmény marad. – Vagy mit is szokás mondani erre. Nem tűnt még fel, hogy annyira vonzanák az ilyen régi dolgok. A fegyvergyűjtemény többi darabját sose nézi így. Minden gyanús pontot összerakva, tényleg nagyon különös nekem ez az… Ember. Már nem merem bekategorizálni.
Következő kérdésére mély levegőt veszek. –Gondolkodtam-e? Még jó hogy! Dicsőséges eleve, ha katona lesz az ember, az apám is az volt és én is, sőt! – Itt azonban elakadok és igyekszem valahogy javítani a helyzeten. – Vagyis, apám csak szerette volna, ha katona leszek. És nem csak tisztnek lettem volna jó! Tábornoknak is szerintem kifejezetten elmentem volna. – Egoistán hangzik, de a tényeket ugyan nem változtathatom meg, hiszen az voltam!

Words: 567 ✾

2022-05-11, 10:33

Binghe & Shi

Where there is a will there is a way. If you are serious about getting something done, you will find a way.

Words: ✾ 594

Már akkor tudtam, amikor belekezdtem a mozdulatba, hogy hülye ötlet volt ez a kis játék a késsel. Most persze újabb felületet adtam Binghe-nek, hogy piszkálódjon, és újabb alkalom, hogy valami konfliktus legyen köztünk. Nem is értem, miért csinálom ezt saját magammal?!
- Csak azt mondtam, hogy nem tudom melyiknek örülnél jobban, ha igazad lenne vagy ha sikerül elkerülni. - felelem már jól érthető hangerőn, sajnos tőlem szokásos módon túlságosan is őszintén. - Ne haragudj. Tudom, hogy nem akarnád, hogy megsérüljek. - sóhajtok egy nagyot, kissé fáradtan - Nincs jó napom, az apám állapota mostanság nem a legjobb. Nem kellene másokon levezetnem. - vallom be azt, hogy mitől vagyok én magam is morcosabb. Nem mintha rá tartozna, hogy éppenséggel milyen a hangulat odahaza, de azért mégis… úgy érzem, ez után a szokatlan morcoskodás után minimum magyarázattal tartozom neki.
Vállat vonok az újabb megjegyzésére. Igen, magamhoz képest. Ha tudná, hogy odahaza mennyit csacsogok! Be se áll a szám, ha épp jókedvem van. Itt más, eleve a munka miatt is csendben kell maradni, és Binghe se tapsol érte ha egész nap beszélgetünk. Még akkor sem, ha történetesen itt a telephelyen van munka, és nem kint az erdőben.
- Talán valami visszatérés a gyökerekhez, vagy ilyesmi. - engedem el a csontot. Megelégszem azzal, hogy a családja Kínából származik, és emiatt választotta ezeket a fegyvereket. Nem kell mindent túl kombinálni, miért is ne lehetnének ilyen véletlen egybeesések? Mondjuk azért, mert elég valószínűtlen, de tényleg inkább nem rugózok ezen, csak próbálom elhinni amit a főnököm mond.
Már éppen lógva hagynám, amikor jön ez a furcsán ismerős hárító mozdulat. Nem támadás, nem is agresszív, csupán egy gyors és egyszerű védekezés. Vajon honnan ismeri? Honnan tudja ilyen rutinosan alkalmazni? Egyetlen embert ismerek, akinek ez ennyire ösztönösen jöhetett elő pont ez a mozdulat, de megeszem a világ összes álbajuszát, ha Binghe lenne Shang. HA!
- Értem, semmi vész. Nem nyúlok hozzá, ne aggódj. - dörzsölöm meg a karom egy kicsit, mert bár nem ütött meg, és nem is fáj, de kellemetlen az érzés, mintha apró hangyák mászkálnának a bőrömön, pont úgy mint amikor először tapasztaltam ilyesmit. Gyorsan abbahagyom ezt a nagy dörzsölgetést, és emlékeztetem magam rá, hogy nem árulhatom el magam ilyen apró mozdulatokkal. Addig biztos nem, amíg Binghe is ennyire gyanús, és nem vagyok benne ezer százalékig biztos, hogy az akinek gondolom.
- Most volt rá alkalom. - próbálok úgy tenni, mintha nem lenne jelentősége a dolognak. Miért, máskor szóba állt velem egyáltalán? Esélyem se lett volna kérdezni bármit is. - Szórakozás? Ki hitte volna, hogy szoktál szórakozni. - nem mintha a céltáblába lődözés más számára kifejezetten szabadidős tevékenység lenne, de régen nekem is ez jelentette a kikapcsolódást. Gyakorolni, meditálni, gyakorolni… Ha a gyakorláshoz van egy jó partnered, úgy még jobb.
- Érdekeltek mindig is, csak közelről nem láttam még ilyesmit. - húzódik halvány mosolyra a szám sarka ismét. Persze, hogy láttam már ilyeneket, sőt használtam is. Elgondolkodva lépek inkább vissza a rendszeresen használt puskákkal teli fegyverszekrényhez, az mégis inkább Ping területe. Ideje lenne már rendesen álcáznom magam, ez a reggel eddig nem a legjobban alakul, csak a szerencsének köszönhetem, hogy még nem buktattam le magam. Csak még egy dolog nem hagy nyugodni.
- Sosem gondolkodtál még a katonaságon? Kiképző tisztként el tudnálak képzelni. - nem nézek rá, miközben ezt mondom, mert már megint átléptem egy határt. Szerintem ki fog akadni, elvégre amióta csak itt dolgozok, talán most beszélgettünk a leghosszabban, ennyi személyeskedő kérdés valószínűleg sok lesz neki, és kitalál majd valami büntetést számomra. Pedig csak arról van szó, hogy szörnyen hiányzik a párom, és ő ezzel a mufurc modorával nagyon is emlékeztet rá, akaratlanul is próbálok kommunikálni vele még akkor is, ha tudom, hogy nem pótolhatja Shangot senki sem.

✾

2022-05-10, 14:03

Shi & Binghe

Maybe you think it’s just all foolish messing around that isn’t worth a damn, but for me, your foolish messing around is against my job.

Nem tűnt még fel, hogy Ping ennyire tehetséges lenne vagy hogy ennyire jól fejlődött volna. Ilyen jó tanár lennék, vagy csak magába gyakorol otthon? Előbbit szeretném igaznak hinni, mert hiszem, hogy szinte minden tudásomat átadtam nekik. Azért csak szinte, mert valamire nem készek vagy éppen én is most kezdtem el rá emlékezni. Bár eddig nem igazán rettegtem attól, hogy lebuknék. Észben tartom, hogy nem szabad olyan mozdulatokat alkalmaznom, amiket Binghe még csak nem is ismerhet. Bár ki jönne rá, hogy ezek nem szimpla önvédelmi tanfolyamról tanultak, hanem még anno Kínában használták? Az ég világon senki! Ha meg mégis, az csak azt jelenté, hogy ugyanonnan jött, mint én.
Ha viszont tényleg egyedül is gyakorol akkor értékelnem kéne ezt nem? Munkaidőn kívül én is szoktam, bár az is benne van, hogy szórakozást is jelent nekem. De tudom, hogy valaki nem viszi haza a munkát, amint kész a feladattal már hanyagolja is. Pinget is ilyen embernek tartottam, aki csak várja a vadászat végét, hogy utána lustuljon csak otthon. Most mégis meglepett. – Ha valamit mondani akarsz nekem, akkor azt hangosan tedd, mert ha csak morogsz, akkor nem értem, de annál nagyobb kellemetlenséget okozol nekem. - A motyogását pont hallom, de nem elég hangos, hogy értsem is. Így viszont csak bosszant, hogy valami olyat mond, amit nem feltétlen akarja, hogy halljak. Még ilyet! Inkább vágja a fejemhez most és beszéljük meg, amíg kettesben vagyunk, különben csak dühösebb leszek. Nem vagyok szívtelen, ha észrevétele van, meghallgatom, de ahhoz kell a kommunikáció.
-Magadhoz képest… - szemet forgatva ismételem meg. Így is több volt a kérdés a kelleténél. Kéne még egy ember, aki lefoglalja helyettem. Hol vannak a többiek akkor, amikor kellenének? Most bezzeg még Junjie sem tud itt pattogni.
Mondatára csak bólintok jelezve, hogy értettem, de mérhetetlen módon nem érdekel. Nem neki kell, hogy tetsszen. Itt a jelentése a fontos, amit nyilván nem tudok és nem is akarok neki elmagyarázni. Az, hogy közeledik feléjük még önmagában semmilyen veszélyt nem jelent, de számomra akkor is vészjósló volt. Éreztem, ahogyan az izmok megfeszülnek bennem egy pillanatra. – Ki tudja? Egyszerűen volt bennük valami különleges. – Nem értem mire akar kilyukadni, vagy minek kérdezi. Fogadd el Ping, hogy csak úgy jött! Nem tartozom neked magyarázattal! Amúgy is még gondolkoznom kell, hogy mi lenne a jó válasz. Nem mondhatom azt, hogy a felmenőim előtti tisztelgés, hiszen hivatalosan már rég nem vagyunk a hagyományos kínai család. Sajnos Ping sem elég hülye, hogy ezt bevegye.
A mozdulataim ellenére úgy fest nem sejtett meg semmit. Gondolhattam volna… Hiszen hacsak nem volt ott akkor, amikor a hadseregbe ezt tanították nekem – vagy éppen akkor, amikor én tanítottam – akkor képtelenség, hogy felismerje. Biztosan betudta valami önvédelmi mozdulatnak. Remélem…
-Inkább csak… - hirtelen kezdek bele a magyarázatba, de még időben a nyelvemre harapok. Ne légy ostoba Binghe! Pont olyan vagy, mint mikor Mulán rajtakapott valamin és egyből magyarázatba fogtál! Inkább csak torkot köszörülök és ismét hűvösebb hangon szólalok meg. – Csak arról van szó, hogy értékesek és féltem őket. Mint mondtam, ne vedd a szívedre. Én is a lehető legnagyobb óvatossággal nyúlok hozzájuk, hogy biztosan ne legyen bajuk. – Remélhetőleg ez a kis kiesés a szerepemből nem zavarja nagyon össze.
Mondatára felvonom az egyik szemöldököm. – Érdekes, hogy pont most említed meg… - Szerettem is volna beszerezni már, de sajnos nem találtam meg a megfelelőt. Van íjam, arról már gondoskodtam, hogy legyen és gyakorolhassak, de az eléggé modern és nem idevaló. – Sajnos nem gyűjtődarab. Inkább szórakozás céljából vettem magamnak egyet. – majd gyanakodva nézek rá. – Mióta érdekelnek téged ezek? – Eddig nem nagyon láttam az érdeklődést a szemeiben a fegyverek iránt. Milyen érdekes, hogy pont ezekra a régi darabokra figyel fel, nem? Kicsit megrázom a fejem, mintha legalábbis csak elszédültem volna. Nem, csupán fel akart bosszantani. Nem szabad ilyen könnyen hamis következtetéseket levonnom.

Words: 617 ✾

2022-05-09, 21:38

Binghe & Shi

Where there is a will there is a way. If you are serious about getting something done, you will find a way.

Words: ✾ 606

Nem értem, miért kerít Binghe ekkora feneket apróságoknak. Végtére is, fél hetet mondott, és még csak alig múlt hat. Akik ismerik már valamennyire, azok persze tudják, hogy nála a “pontosan érkezni” azt jelenti, hogy legyél itt fél órával korábban különben elkéstél. Szerintem ő maga is tudja, hogy én épp olyan jól elő tudnám készíteni az összes fegyvert mint bárki más, ezt elég alaposan a fejembe verte. Mégse nyúlhatok azokhoz a puskákhoz, de ezt nem veszem magamra, mert más sem. Vannak emberek, akik nem bíznak meg senkiben sem, na Binghe szerintem pont ilyen. Talán jól is teszi, magam sem osztogatom a bizalmat olyan könnyedén, de azért nem vagyok ennyire szélsőséges mint ő.
Egyre nehezebb elrejtenem a múltamat, a tudásomat, meg úgy általában azt, hogy nem Ping vagyok hanem Mulán. Mármint Shi. Előbb-utóbb le fogok bukni, ezt nagyon érzem. Ha másnak nem is, de apámnak el kellene mondanom az igazat. Tudom, hogy nem lehet más, ő tényleg, igaziból az édesapám, egyszerűen túl sok az egybeesés ahhoz, hogy ne ő legyen. Viszont ha legalább már apa tudná az igazat, tudna nekem tanácsot adni, hogy mit tegyek ebben a szorult helyzetben. Nem mintha megfogadnám, többnyire megyek a saját fejem után. Mint most, amikor teljesen ösztönösen forgatom meg az ujjaim közt a kést. Egyáltalán, miért csináltam? Bár tudnám!
- Néha nem tudom, hogy ilyenkor azt akarod, hogy igazad legyen, vagy inkább szeretnéd elkerülni. - csúszik ki a számon az első gondolat, szerencsére épp csak magam elé mormogtam. Az mondjuk nem sokat segít a dolgon, hogy éppenséggel a helyiségben a légy zümmögését is hallani lehetne. Bosszantó egy pasi, de… bevallom, ha nem lenne Shang, ha nem lennék benne biztos, hogy eszében sincs más nő után nézni, bárhol is legyen, akkor tetszene nekem. Van benne valami más, mint bárkiben akit ismerek. Egyedül Shang volt ennyire titokzatos és zárkózott, akinek nehezére esik megköszönni bármit is. Nem jó ez, hogy már megint így elkalandoztak a gondolataim a munkától. Nem lesz jó vége, mert így csak lebuktatom magam.
- Eddig szinte semmit se kérdeztem. Magamhoz képest. - kúszik egy halvány mosoly a szám sarkába. Inkább a fegyvereit nézegetem, mert feltűntek az új darabok. Nehéz lenne nem észrevenni őket, eleve kitöltik az űrt a falon, és még érdekesek is.
- Nekem is tetszenek. - nézem tovább a kardokat, ahogy közelebb megyek hozzájuk. Gondolom a legkevésbé sem érdekli, hogy nekem tetszenek-e, nem is azért vannak, hogy nekem jó legyen. - Honnan jött ez az irány? - érdeklődök tovább. Kevesen vannak ugyanis, akik csak úgy a semmiből egyszer csak ráböknek egy országra és egy adott korszakra, hogy aztán annak a jellegzetes fegyvereit gyűjtsék be.
Hiba volt a fegyverek felé nyúlni, de azért nem akkora, mint amilyen hevesen reagált rá Shang. Vagyis Binghe. Miért ő jutott most eszembe?! De mindentől függetlenül, nem kellett volna ezt a mozdulatsort alkalmaznia, teljesen ártalmatlanul nyúltam a kard felé, ráadásul ezt inkább védekezésre használtuk a kiképzésen, és…
Várjunk csak!
- Bocsánat. Nem gondoltam, hogy ennyire ragaszkodsz hozzájuk. - lépek egyet hátra, és épp csak a szemem sarkából figyelem, ahogy próbálja rendezni a vonásait. Lehetetlenség, így jobb is ha kiverem a fejemből a gondolatot, ami most olyan alattomosan kúszott bele. Ha Binghe Shang lenne, már rég rájöttem volna! Véletlen egybeesés, semmi több, csak az agyamra megy már a pasim hiánya. Ennyi az egész. Mindenesetre, egy próbát még érdemes tenni, amíg így meglazult az önfegyelme.
- Szerintem a gyűjteményben jól mutatna egy íj is. Passzolna a többihez. - jegyzem meg, tudva, hogy a kedvesem milyen jól bánik a hagyományos lőfegyverrel, íjjal és nyíllal, ha csak egy morzsányi is lenne Binghe-ben ami arra engedne következtetni, hogy Shang rejtőzik a szokatlan külső mögött, akkor már rég beszerezte csak nem teszi a kirakatba. Ebből biztosan tudhatnám. Vagy nem, elvégre ezen az átkozott helyen semmi sem biztos, csak az, minden bizonytalan.

✾

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Tags
Bővített keresés