Hálával kellene tartoznom neked, amiért felvettél a múzeumba tárlatvezetőnek, de valljuk be szükséges volt rám. A képzettségem okán nem is találhattál volna jobbat, hiszen tudod, hogy Milo nem az emberek közé való, őt jobb meghagyni a műkincsek között. Azzal is tisztában vagyok, mennyire utálod a színes kis történeteimet, de hé a látogatók nagyja imádja és visszajár hozzánk, így egy szavad se lehet. A munkán kívül nincs sok kapcsolatunk, mindig megtartjuk az egy lépés távolságot egymással szemben, de lehet csak egy esélyt kellene adnom neked. Jelenleg semleges a kapcsolatunk, de nem nézed jó szemmel, hogy elhiszem a kutatód "bolondságait" és adom alá a lovat. Ki tudja mit teszel, ha rádöbbensz, hogy engem is belerángatott az egészbe.

Örülnék neki, ha kialakulna közöttük egyfajta frenemy - friends & enemys - kapcsolat, az megfűszerezné kettejük kapcsolatát és több lenne mint főnök-beoszott.
Nagyon várom a főncit is!  

Attól függetlenül, hogy néha azt hiszem nem is tudsz a létezésemről, még eléggé fontos szerepet töltesz be az életemben. Most nem feltétlen a havi fizetésemre gondolok, bár be kell vallanom, hogy na azzal aztán tényleg viszed a prímet. Az ötleteim, kutatásaim és szinte minden apró dolog, amit a múzeumért teszek nálad kötnek ki. A te engedélyeddel és a te véleményeddel tudok egyről a kettőre lépni. Kellemetlen, de hát...ez van. Sokszor álmodoztam arról, hogy milyen lehet a te cipődben járni, mert hát valljuk be, könnyű dolgod van és mesés életed. Az emberekkel való kommunikációidat mondjuk nem irigylem, azt a részét tényleg megtarthatod magadnak. Az ilyenekben úgysem voltam túl jó.
A munkakapcsolatunk eléggé szürke és közönyös. Én mindig utánad szaladok, ha valami nagy rejtélyt fedtem fel az egyik kiállítási darabbal vagy ha éppen csak meg akarlak győzni valamiről. Téged persze nem mindig érdekel a kilométernyi mondandóm, de néha azért érdeklődsz a kutatásaim után. Lehet csak azért, mert a gyűjteményedet akarod bővíteni. Mindenesetre nagyon elfoglalt ember vagy és ritkán van időd rám, amit többször veszek zokon, mint kellene. Ettől függetlenül próbálok a nyomodban lenni, az pedig csak rajtad áll, hogy meg is állsz-e nekem pár percre.