Fáradtan akasztom fel kabátomat a bejáratnál lévő tartóra, majd mélyen felsóhajtva rúgom le lábaimról a már kitaposott munkáscipőket. Az est félhomályában Bolyhost keresem szemeimmel, bár így is hunyorognom kell néha, mert a fáradtságtól a látásom is igencsak megromlott. Hosszú napot hagyok most magam mögött, s ha ez nem lenne elég, kezdem azt hinni, hogy előbb vagy utóbb ki fogok fogyni a műkincsekből. A főnököm további győzködése pedig nem igazán működik. Csak érteném mégis mi hangzik neki akkora nagy bolondságnak? Hát nem érdekli őt a városunk múltja? Én pedig nagyon is jól tudom, hogy több áll Stormreach mögött, mint hinnénk. Talán egy másik napon... Holnap! Igen, a holnap tökéletes.
Átsétálva a rövid bejárati folyosón végül elérem a nappalimat, ahol Bolyhos is hamar felbukkanhat a kedvenc foteljában. Mielőtt még csatlakoznék a szőrpamacshoz, félszemmel rápillantok a falra akasztott tükörbe, csak azért, hogy lássam mennyire megnyúzott lehetek a mai után. Egy pillanatra még el is hiszem azt, amit látok, csupán pár másodperc után döbbenek le a tényeken. Ismerős emlékképek pörögnek le előttem, ahogy a tükörben lévő valós önmagammal nézek farkasszemet. Hirtelen szalad rajtam végig valami gyengeség, emiatt hátrálni is kezdek a mögöttem álló fal felé némi támaszt keresve, melyet sikeresen eltévesztek és helyette a földre esek. A fájdalom ellenére más sem érdekel, csak a tükörből visszanéző arc, aki én vagyok. Aki mindig is voltam. De akkor most ki voltam? Kié ez a test, ha én ott vagyok a tükörben? Mélyen beszívom a levegőt, mielőtt még inkább elszaladna velem a ló. Vegyes érzelmek kavarognak bennem, mintha évek óta most lennék először ébren. A következő pillanatban viszont ismét a megszokott külső köszön vissza rám. Egy ideig eltűnődök azon, hogy mindez vajon csak egy álom volna, de efelől a macskám megerősít, ahogy hideg, nedves orra megérinti kézfejemet. Némileg visszaráz a jelenbe, amikor tovább dörgölőzik nekem. Egy érzelmes könnycsepp gurul le arcomon az emlékképek sorozatának felelevenítése után. Hiába homályos még az összkép, egy valamire tisztán emlékszem.
- Kida...


Azt már tudjuk, hogy gyenge idegekkel bírok, emiatt nem csoda, ha a nagy esemény után másnap mást sem látok, csak a tegnapi vacsorámat. Sápadtan ülök az apró irodám asztala mögött, mialatt tollammal kopogtatom a falap tetejét, mint valami félőrült. Egész mostanáig azon kattog a fejem, hogy kinek és miként mondhatnám el azt, amit láttam. Na meg a feltételezéseimet az üvegfalakról és a városunkról. Mert nehogy azt higgye bárki is, hogy én a tegnapiak után egy szemhunyásnyit is aludtam volna. Oh, dehogy! S ezt a körülöttem lévő papírtenger is bizonyíthatja.
Az ideges kopogtatásomból a főnökünk hangja ránt ki, aki talán Deliahtól köszönhet el. Na nem olyan barátságos, haveri szinten. Legalábbis remélem, hogy nem. Erre meg is kell ráznom a fejemet. Mégis miken agyalok itt? Munkatársak vagyunk.
Látom az iroda ablakából, hogy a férfi már itt sincs, ez pedig hatalmas izgatottsággal tölt el. Össze is nyalábolom a papírtengerből a fontosabb firkantásokat, majd szinte kiugrok az irodámból Deliah felé. Itt az alkalom. Most vagy soha. Frappánsan el is hadarom mit szeretnék, miután a nagy sietségben majdnem orra is esek a saját cipőmben.
- Ki....Deliah! De jó, h-hogy itt látlak. Mit szólnál egy kávéhoz?


Legalább egy valaki hisz nekem... Ő pedig pontosan az a személy, aki mérvadó volt az életemben. Az érzések, amiket az emlékképeinkhez tudok kötni valósak, de... mi van ha mindez a barátságunk kárára fog menni? Mi lesz akkor, ha elveszítem őt ismét?
Fogalmam sincs melyik irányba kellene haladnom először. A város és a múltunk kutatásával több titkot is fel tudnék tárni. Válaszokat kaphatnánk és az elméleteimet is megerősíthetnénk. Oh, bárcsak igazam lenne!
Egyelőre még nem vagyok biztos abban, hogy egy ilyen nagy mértékű információt Kida-n kívül másra is rá tudnék bízni, még akkor sem, ha ők is kapizsgálják a helyzetet. Viszont én hiszek abban, hogy valami hatalmas lehet mindennek a hátterében. Az, hogy megfejtem-e a titkok nyitját csak a jövőn múlik. Én fel vagyok szerelkezve Fata Morgana. Lássuk mit rejtegetsz.


✦ Rengeteg nyelvet ért és beszél, beleértve a holtnyelveket is.
✦ Ha visszatérnek az emlékei, a térképészeti és Atlantisz-szakértői képességeivel meg tudja találni a kristályát, ami Kidáéhoz hasonlóan gyógyításra használható.