To: Simon

Némán hallgatom a beszélgetést, miközben a lehető legdiszkrétebben A férfit méregetem. Miért érzem azt, hogy valahonnan már ismerjük egymást? Még a hangja is ismerősen cseng, pedig esküdni mernék rá, hogy sosem cseverésztünk. Most látom életemben másodjára, mégis olyan furcsa érzés kerít hatalmába. Először a tükrök, most pedig az ismeretlen, mégis ismerős alak. Ha a diliház a cél, akkor tökéletes úton haladok, nagyon jó tempóban. Gondolatmenetemből végül a hangja zökkent ki, ami mellesleg nagyon is kellemes.
-Lauren Prescott - mutatkozok be kissé zavartan, egy enyhe mosoly kiséretében.
-Nagyon örvendek - teszem hozzá. Reméltem, hogy talán a neve ismerős lesz, de nem így lett..
-A cél? - kérdezek vissza, hogy egy kis időt nyerjek, míg összekapom magam.
-Feszesítés - felelem végül magabiztosan, miközben immár vonzó mosolyra húzódik a szám.
-Tudna benne segíteni? - teszem fel a költői kérdést, miközben lecsavarom a palack kupakját és iszom egy korty vízet.
-Az pedig majd a végén kiderül, hogy több alkalom is lesz e belőle - csavarom vissza a kupakot.
-Akkor egy pillanat és jövök is - mutatom fel az apró kulcsot, amit néhány perccel ezelőtt kaptam. Ha nincs ellenvetése, akkor be is szaladok a női öltözőbe megszabadulni a kabátomtól és felsőmtől. Egy gyors cipő cserét követően reflexből az egyik tükör elé lépek, hogy ellenőrizhessem a külsőmet, ekkor ismét megpillantom a mesebeli nőt. Összeszűkített szemekkel méregetem egy rövid ideig. Éppen megérinteném a tükröt, amikor női hang üti meg a füleimet. Azonnal elfordulok, megigazítom a hajamat, illetve az atlétámat, majd fogom a vízes palackot és kisietek az öltözőből.
-Remélem nem várattam meg nagyon - pillantok fel a férfi szemeibe.
-Esetleg tegeződhetünk? - szegezem neki a kérdést.
-Amúgy részemről kezdhetünk is - mosolygok rá már-már túl kedvesen. Úgy, ahogy az elmúlt évek alatt nem sok személyre. Ekkor észbekapok és kicsit visszaveszek, nehogy azt higgye, valami könnyen kapható nőcske vagyok, akinek máris nedves a bugyija tőle. Na nem mintha ne lenne tízből tízes pasi, de ez csupán a külső. Ennél azért jóval több kell ahhoz, hogy valaki le tudjon venni a lábaimról.
Erről jut eszembe, vajon van barátnője?! De mit is érdekel ez engem..
-Mellesleg.. - kezdek a mondandómba, miközben igyekszem nem belenézni valamelyik tükörbe a sok közül. Mondanom sem kell, nem könnyű feladat..
-Olyan ismerősnek tűnsz. Esetleg találkoztunk már valahol? - tegezem le, ha neki sem jelent problémát.

Lauren & Simon

A napok valami furcsa egyhangúságban teltek mostanában. Nem tudtam volna megmondani, mi okból, de egyszerűen semmi sem volt az igazi. A tükröket kerültem, ami valljuk be, rettentő nehéz egy konditeremben, ahol nem csupán az öltözőkben, de itt-ott az kondigépek között is voltak kitéve. Ez ilyen, az embereknek igénye van arra, hogy nézegessék az izmaikat munka közben. Nekem szintúgy. Nem arról van szó, hogy ne tudnám, hogy ugyanúgy dagadnak az izmaim, egyszerűen jó látni. Most ezt próbálom elkerülni, és ha véletlenül szembejön egy tükör, minden igyekezetem ellenére, akkor máris ott van az a fura alak, én meg sehol. Érthetetlen.
Az egyik vendégem éppen elment, így most akar egy kis szabadidőm, másfél óra múlva jön a következő. Gondoltam addig megeszem a megcsúszott ebédemet, indulok hát a hűtő felé, amikor meglátom a pultnál ácsorogni azt a nőt, aki miatt a múltkor lefejeltem az üveget, és valami megmagyarázhatatlan késztetést éreztem, hogy utolérjem, beszéljek vele. Akkor nem sikerült, most pedig itt van. Furcsa, olyan minden tagomat elöntő bizsergést érzek, egyszerűen érthetetlen. Nem mondom, hogy általában hidegen hagynak a nők, sőt, igazából összességében egész jól elvagyok velük, de hasonlót még soha nem éreztem. Alapesetben lehet, hogy ezzel sem foglalkoznék igazán, de az a helyzet, hogy a tükrös fiaskó kissé felborítja bennem a dolgokat, és így kicsit jobban megmozgat a dolog.
- A mostani lemondta, a következő másfél óra múlva jön.
Szólalok meg mély, egész kellemesen férfias hangomon, valahogy ok nélkül jobban kihúzva magam, mintsem egyébként tenni szoktam. Nem mondom, hogy az évszázad legjobb ötletének tűnik, hogy eddzem a hölgyet, de talán egy alkalomból nem lesz probléma, aztán majd meglátjuk.
- Most épp van egy kis időm, de ha több alkalom lenne, akkor meg kell beszélnünk, hogy össze tudjuk-e egyeztetni az időnket.
Fordultam én magam is a hölgy felé, a szemeibe nézve azonban mintha bennem akadnak minden tovább szó, mi több, gondolat, és csak nézem, mintha… nem is tudom, a legszebb dolog lenne, amit az életemben láttam. Olyannyira elrévedek, hogy nem igazán veszem észre a fura mosolyt, viselkedést, valószínűleg pontosan azért, mert én magam sem a szokásos reakcióimat produkálom. Igaz, ezt ő nem tudja, szóval talán nem tűnök úgy, mint egy kezdő zaklató, aki a gatyájába pottyant, amikor álmai tárgya éppen előtte áll.
- Simon?
Szól rám Hercules, amire csak bólintok, szerencsére legalább eljut a tudatomig a nevem, szóval  azzal a lendülettel megejtek egy gyors bemutatkozást.
- Simon Thaddeus Bennington, szolgálatára hölgyem! Mi volna a cél az edzéseket illetően?
Röpke pillantással végigmérem, nos, az biztos, hogy nem kilókat jött leadni, mert ilyen téren abszolút nincs oka panaszra, de hallottam már cifrákat csinos nőktől, szóval inkább kérdezek, mint téves megállapítást tegyek.

szószám ✦ megjegyzés
✦

To: Simon

Kora reggel a telefonom hangjára ébredtem. Úgy tűnik máris ideje felkelni.. Nagyot nyújtózom, majd kipattanok a kényelmes ágyamból. Első utam a fürdőszobába vezet, ahol gyorsan lezuhanyzom. Épp magamra tekerem a törölközőmet, amikor megcsörren a telefonom. Az éjjeliszekrényhez sietek, a telefonom kijelzőjén pedig a főnök asszisztensének neve virít. Miért is nem lepődök meg? Szinte azonnal fogadom a hívást, ugyanis nem akarom nagyon megváratni. Fél perc alatt ledarálja, hogy ma újabb fotózásom lesz, amit sajnos tegnap elfelejtett közölni. Miután hozzáteszi, hogy egész pontosan másfél óra múlva legyek a munkahelyemen, egyszerűen csak bontja a hívást.
-Köszönöm, neked is szép napot.. - mondom unott hangon magam elé nézve, amint kinyomott. Rendkívül szimpatikus egy nő, aki ráadásul roppant beszédes is. Mindegy, az ágyamra ejtem a telefonom, aztán öltözni kezdek. Kényelmes, mégis csinos szettet választok. A tegnapi kellemetlen percek után bölcs döntést hozok, és inkább mellőzöm a tükröt.
A konyhába érve főzök egy kávét, amihez majd jó szokásomhoz híven sok tejet öntök. Ezt követően összedobok egy szendót, amit tíz percen belül el is pusztítok, majd jöhetett a még meleg tejeskávém. Elégedetten és főleg jóllakottan indulok a telefonomért, amit a táskámba csúsztatok. Belebújok a kabátomba, aztán elindulok a divatáruházba.
Szinte már mindenki megérkezett, úgyhogy miuán gyönyörködtem egy sort az új kollekcióban, jöhetett a sminkelés, majd a fotózás. Jó pár óra eltelik, mire szabadulok a munkából. Kilépve a hatalmas épületből felsóhajtok, majd hazafelé veszem az irányt.
Már félúton vagyok, mikor a konditeremhez érek, ahová később jönni akartam a szokásos edzésre, azonban az ajtón nagy betűkkel a ZÁRVA felirat virít. Sebaj, majd megoldom.
Hazaérve veszek egy meleg fürdőt, közben a telefonomon konditermeket böngészek. Egész hamar találok is egy tetszetőset. Miután ezt is kipipáltam, készülődni kezdek. A szokásos sportos szett mellett döntök, ami egy fekete leggingsből áll - néhány rózsaszín mintával rajta -, és egy szintén mintás atlétából. Jöhet egy kis parfüm, a hajamat lófarokba kötöm, minden szükséges holmit a sporttáskámba teszek, aztán el is indulok a terem felé. Útközben hirtelen beugrik a múltkori, ismerősnek tűnő fickó, de gyorsan ki is verem a fejemből.
Egy kedves mosollyal az arcomon lépek be a konditerem ajtaján. A pultnál veszek egy bérletet, továbbá egy palack vízet. Épp fizetek, amikor fél szemmel látom, ahogy elhalad mellettem AZ a férfi.
-Megérkezett a vendéged? - kérdezi tőle egy szintén jó kondiban lévő férfi. Ezek szerint edző lehet..
-Khm.. - köszörülöm meg a torkom, majd ismét a pult mögött ácsorgó személyre pillantok.
-Tudja ez az első napom, nem igazán konyítok a fitneszhez. Esetleg akad erre egy személyi edző, akinek lenne rám ideje? - kérdezem kedves hangon. Ahhoz képest, hogy nem szokásom füllenteni, szerintem ez egész jól ment.
-Simon, a hölgy személyi edzőt keres. Bevállalod? - kérdezik a kiszemeltemet. Az irányába nézek és ez az a pillanat, amikor találkozik a tekintetünk. Hirtelen furcsa érzés kerít hatalmába, érzem, ahogy felgyorsul szívverésem is. Nyugi, nehogy most kapj nekem itt infarktust. Előtte meg kell tudnom, ki ez az ember.
-Üdv! - intek neki egy - valószínűleg - kissé furcsa mosollyal az arcomon. Sürgősen meg kell próbálnom ellazulni, mert ez minden, csak nem természetes viselkedés.