I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-04-27, 01:11
Hana & Summer
Pocahontas
Mulan
- Határozottan szükségem lenne valamire, ami lenyugtat. - Nem, mintha különösebben bánnám adott pillanatban, hogy nem tudok aludni, mert annyira izgulok a másnaptól, hiszen olyankor néha lehetőségem van csevegni egy bizonyos személlyel, de ugyanakkor hosszútávon ez koránt sem megoldás. Ki fogok merülni, ami csak egy újabb hibához vezet, amit ezúttal nem engedhetek, hogy bárki átvállaljon. Így is nehezen birkózom meg a bűntudattal, de azzal sem azért, hogy magamat fényezzem. Egy szerepet vállaltam annak érdekében, hogy a családom biztonságban lehessen és ezt nem dobhatom el olyan könnyedén bármennyire is az lenne a helyes út. - Köszönöm. - Szerintem nagy sikere lehetne a legtöbb dolognak, amit kigondol a szomorú csak az, hogy nincs túl sok esélye arra, hogy megvalósítsa. - Mennyire kellene bejelentened, hogy mi történik az üzletben? Mármint szerintem, ha időnként kicsit változtatnál és bővítenél talán észre sem venné. - Olyan, mintha az apját is elhagyta volna a lélek miután meghalt az édesanyja. De pontosan ezért teszek meg mindent annak érdekében, hogy apa mihamarabb újra talpra állhason és még hosszú évekig élhessen. Csak remélem addig nem égetek fel mindent magam körül. - Azt viszont ne várd feltétlenül egy férfitól, hogy megértse. - Természetesen nem hiszek abban, hogy egy férfi nem lehet tisztában ezekkel, de azért vannak esetek, amikor sokkal nehezebb ezeknek a jelentőségét elmagyarázni. Neki pedig mostanában úgy tűnik amúgy is egyszerűbb nemet mondani mindenre, mintsem meglátni benne a potenciált. Szeretnék segíteni, de nem tudom, hogy mégis mivel lehet valakit kirántani a gyász karmaiból. - Egy kicsit összegyűltek a dolgaim. Azon kívül semmi érdekes nem történt igazából.. - Azon kívül, hogy az estéimet azzal töltöm, hogy egy idegennel chatelek. - De majd igyekszem többször betérni. - Azt mégsem mondhatom, hogy férfiként álcázva magam igyekszem megfelelni a lehetetlen elvárásoknak, amit igazából miattam emeltek egy újabb szintre. Jobb, ha a lehető legkevesebben tudják mégis mit csinálok. Bár csak idő kérdése, hogy rájönnek, hiszen önmagamként igazából semmit sem csinálok a családom támogatása érdekében. De nem merek bevállalni mellékállást, mert egyáltalán nem lenne rá sem időm sem pedig energiám. Meg aztán lehetőségem sem túlságosan sok van. Nem hiába kerültem abba a szituációba, amiben most vagyok.
Az embernek ritkán akadnak igazán jó barátai. Éppen ezért is vagyok annyira hálás amiért nekem itt van többek közt Hana. Ő tipikusan az a személy akiben 100%-ig megbízom és akinek ennél kevesebbet én sem adok. Úgyhogy az a legkevesebb, ha egy hatalmas mosollyal az arcomon köszöntöm őt minden alkalommal amikor betér a boltba. - Mit szólnál egy nyugtató levendulaolajhoz? Vagy esetleg egy kis Ginzeng teához? – mutattam rá a kis polcra amin ezeket a csoda teákat tároljuk. Hana esetében sosem vagyok teljesen biztos a dolgomban, még úgy sem, hogy már szinte a kezdetek óta ismerem. Viszont abban biztos vagyok, hogy ha lennének új termékek a boltban akkor benne hűséges vásárlóra tennék szert. Nem véletlen, hogy folyamatosan Őt szoktam bombázni az általam kreált újdonságokkal. - Persze. Vidd csak magaddal. – mosolyogtam rá majd egy szempillantásnyi idővel később már le is hervadt a mosoly az arcomról. - Mióta csak az eszem tudom, erre készülök. De tudod jól, hogy folyamatosan falakba ütközöm. – vonom meg a vállam. Apa a bolt dolgait illetően leginkább csak a csendben szemlélődő fél. Viszont ha előhozakodom egy-egy új ötlettel akkor olyan hevesen tiltakozik, hogy nincs olyan ember a földön aki képes lenne meggyőzni. Egy valaki volt képes rá, de sajnos Ő már nincs köztünk, így minden remény odaveszett arra, hogy valaha is újítsak az üzlet kínálatán. - Apám olyan makacs, mint egy öszvér. Pedig biztos vagyok benne, hogy lenne kereslet az újdonságokra. Főleg a női vásárlók körében. – pillantottam rá sejtelmesen. Nincs olyan nő a földön aki ne lenne vevő egy minőségi összetevőkből készülő szépségápolási termékre, vagy akár egy-egy segítő illatgyertyára. De úgy fest, hogy az apám ezt nem hajlandó belátni, vagy ha be is látja, akkor csak nem akarja elfogadni. Egyre megy, legyen szó bármelyikről is. - De inkább mesélj te. Mi újság veled? Mostanában ritkábban látlak. – jegyeztem meg szomorkásan, hiszen tényleg jó lenne ha egy kicsit több időt tudnánk együtt tölteni és gondtalanul szórakozni.
Szerettem Summer-hez járni még akkor is, ha nem éppen abból az indokból, amiért jobban szeretne az ember. Sokkal jobb lenne, ha a barátságunk ápolása lenne a fő cél nem pedig az, hogy apának a gyógyszereit szerezzem be. Bár remélem eljön majd az a nap is, amikor ez az indok már kiesik, mert apa felépül teljesen, de úgy érzem, hogy ez nem más, mint egy dédelgetett álom. Ettől függetlenül azonban eszem ágában sincsen feladni. Hiszek benne, hogy meggyógyul addig pedig nekem kell valahogy megállnom a helyemet még akkor is, ha jelenleg nem tudom, hogy meddig fog kitartani. Egyszer még elviszi helyettem Mushu a balhét, de sokáig nem vállalhatja át a felelősséget. Na, nem mintha előre tervezném, hogy embereket lövök le, mert legutóbb is baleset volt az egész, de nem ez az egyetlen hiba, amit elkövethetek. A végére már a bűntudatom ölne meg. - Elsősorban az ő dolgaiért jöttem, de ha van valamid a számomra is sosem mondok nemet ajánlásokra. - Meg aztán valahogy annak is kicsit másabb hatása van, ha nem csak a szükséges gyógyszerekkel a kezemben indulok haza. Boldogan viszonzom az ölelését, hiszen mindig örömre szolgál, ha egy kis időt tölthetek vele. Nem igazán számít, hogy mégis milyen céllal történik, mert megvan a maga kisugárzása, ami akaratlanul is mosolyt csal az ember arcára. Kicsit zavartan pislogok, ahogy elmegy előkeresni valamit, de mikor felem nyújtja az ajakbalzsamot mosollyal az arcomon veszem át tőle. Mielőtt még alkalmaznám először élvezem a gyönyörű illatát, majd felkentem az ajkaimra. - Hát, ha lehet akkor én ezt azt hiszem ma hazaviszem. Esetleg szeretnéd bővíteni a repertoárt? - Igazából azt hiszem mindig is szükség lesz Summer-ék üzletére, de tudom azt is, hogy kicsivel többet szeretne. Csak hát az édesanyja halála eléggé felborította a rendszert. Legalábbis, ahogy észrevettem az utóbbi időben már igazából teljesen az ő kezében van az egész, de mégsem teljesen. Azt hiszem ebben mindkettőnkre ránk jár a rúd.
Egy átlagos reggel után, egy teljesen átlagos napnak indult a mai is. Kevesen voltak a vásárlók ahhoz, hogy ne unatkozzak, ahhoz viszont sokan, hogy bezárjak. Úgyhogy jobb híján csak ücsörögtem és a telefonomat nyomogattam, miközben egy újonnan érkező vásárlóért könyörögtem a sorsnak, még azelőtt, hogy halálra unnám magam. Az utóbbi egy hónapban meglepő módon elég kevés vásárlónk volt és ennek következtében jócskán megnövekedett a fölös szabadidőm. Ami akkor még nem is volt akkora baj amikor Hadrian rosszabb állapotban volt és többször meg kellett néznem, mi a helyzet vele. Most viszont ahogy Ő egyre jobban érzi magát, én egyre haszontalanabbnak. Úgyhogy próbálom magam mindig lefoglalni valamivel. Olvasgatok, polcokat rendezgetek, raktárkészleteket töltöm fel, vagy csak úgy ahogy most is, a telefonomat nyomkodom. Megnézek egy-egy felugró hirdetést, csinosabbnál csinosabb ruhaköltemények után csorgatom a nyálam és óhatatlanul felvillan a fejemben a kérdés, hogy vajon mit szólna Hadrian ha megpillantana bármelyikben is. Éppen egy csónaknyakú fehér ruhán görgettem túl amikor a bejárati ajtó felé szerelt csengettyű hangos csilingeléssel jelezte, hogy vevő érkezett. De még mielőtt belekezdhettem volna a szokásos, „Üdvözlöm a Little Mischief Herb-ben. Summer vagyok! Miben segíthetek?” mondókámba, a jövevény rám köszönt. Így amikor lezártam a telefon képernyőjét és felpillantottam, már nem ért meglepetésként, hogy Hana állt velem szemben mosolyogva. - Szia Hana! – mosolyogtam vissza automatikusan. - A papád, dolgaiért jöttél? Vagy esetleg saját magadnak válogatnál egy kicsit? – kérdeztem érdeklődve, miközben odasétáltam hozzá, és mint egy régi jó barátot, szorosan magamhoz öleltem. Ritka kincs az olyan jó barát, mint Hana. Könnyedén megértjük egymást és talán emiatt is, de ha együtt vagyunk szinte repül az idő. Sokszor amikor ők nem tudnak eljönni az apukájának készített gyógyszerekért, én viszem el nekik és olyankor szinte mindig ott ragadok egy kis időre. - Jesszus, majdnem elfelejtettem. Ne mozdulj! Mutatni akarok neked valamit. – toltam el magamtól sietősen amikor eszembe jutott a tegnapi kísérletezgetésem. - Tegnap este nem igazán tudtam elaludni, úgyhogy kísérleteztem egy kicsit egy új termékkel. – magyaráztam sietősen, miközben visszasétáltam a pult mögé és a fiókból előhalásztam az aprócska tégelyt. Már régebb óta próbálom apát meggyőzni, hogy szélesíteni kellene a bolt kínálatát, de nem akar rám hallgatni. Szokás szerint a saját igazát hajtja rendületlen. Úgyhogy ez a próbálkozások egyenlőre megmaradnak prototípusoknak amiket szívesen ajándékozok oda azoknak akik érdemesek rá. - Kíváncsi vagyok a véleményedre. – nyújtottam át mosolyogva az apró tégelynyi ajakbalzsamot amiből már messziről áradt a cseresznyevirágok kellemes illata.
Néha igazán elgondolkozom azon, hogy egyszerűbb lenne, ha csak elmondanám az igazat. Nem lenne ekkora bűntudatom, ami elől minden nap egy kicsit menekülnöm kell. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy nincs sok lehetőségem és mindenkinek körülöttem a legjobb, hogyha hallgatok. Legalábbis egyelőre. Amúgy sem oldana meg semmit, ha elmondanám az igazat csak annyi történne, hogy elveszíteném az egyetlen módját annak, hogy támogassam a családomat, amire most egyáltalán nincs szükségem. Erre most kifejezetten emlékeztetem magam most főként, hogy éppen úton vagyok az apám gyógyszereiért. Habár mostanában valamivel jobban néz ki, de ez még koránt sem garancia semmire sem. Meg aztán ismerem, hogy sokszor szereti erősebbnek tettetni magát, mint amilyen. Azt hiszem ez valamilyen szinten családi vonás. Sietős léptekkel szelem át az utcákat így nem is akarok túlságosan belemerülni a gondolataimba, hiszen annak nagy eséllyel az lesz a vége, hogy kilépek egy autó elé, aminek aztán tényleg nem lesz jó vége, mert akkor el is áshatom magam meg az egész családomat is körülbelül. Lehet, hogy néha hibákat vétek, de dolgozom azon, hogy ezek számát minimálisra csökkenthessem önmagam és a körülöttem élők miatt is. Ahogy megérkezem Summer üzletéhez azonnal mosolyra húzódnak az ajkaim. Elmondhatatlanul hálás vagyok, amiért segít rajtunk legfőképpen azért is, mert amúgy sem tudnánk máshoz fordulni, de érzem, hogy tényleg benne van a szíve az egészben így ennek köszönhetően közel kerültünk egymáshoz. Mindig öröm, ha egy újabb barátra tesz szert az ember, hiszen kevésbé érzi magát egyedül és a vállait nyomó terhek sem tűnnek olyan nehéznek. A mosolyom még szélesebb lesz, ahogy belépek az üzlet ajtaján. - Szia Summer. - Köszönök szinte már automatikusan nem is figyelve, hogy van-e rajtam kívül valaki még, ha esetleg lenne akkor egyszerű bólintással üdvözlöm és kicsit elsüllyedek szégyenemben, amiért néha úgy tudok viselkedni, mint aki a saját kis világát éli és csak akkor vesz észre másokat, amikor éppen szükséges.
Legutóbbi képek
