osem olvasott bulvárhíreket, mert mindig kirázta a hideg attól, amit ott összehordtak, és még azt is pletykának tartotta, amit leginkább az üzleti életben jártasak olvastak. Mert ugyan ki lehetne megbízható forrás? Az, aki aztán kikotyog olyan információkat, amiket nem kellett volna? Még ma is csalódott volt, ideges és mérges, de leginkább önmagára, hogy képtelen volt tartani a száját, hogy úgy gondolta, megbízhat valakiben. Az édesapja szavai megint csak visszhangot vertek a gondolataiban: "Amikor felfedjük mások előtt, hogy kik vagyunk és min megyünk keresztül, sokkal inkább elfogadnak. A szégyen eltűnik. A büszkeség győzedelmeskedik." Raya mindig is gyanította, hogy az apja végeláthatatlan bölcsessége nem belülről fakadt, hanem valahol biztosan olvasta azokat, mert ennyi anekdotát, amit élete során hallott, biztos, hogy nem az apja találta ki azokat. De ezt szerette benne a leginkább: remek hallgatóság volt, mindig a lánya javát és jövőjét tartotta szem előtt, ami nem volt véletlen. Mióta egyedül nevelte Rayat, azóta ő lett életének legfontosabb puzzle darabkája, és talán túlságosan is szigorú volt. Talán túlságosan is maradi és régimódi, viszont azt akarta mindig is elkerülni, hogy a lánya sérüljön. Hogy fájjon neki vagy hogy nehézségekkel kelljen szembenéznie vele. Egy kicsit talán álomvilágban próbálta ringatni Benja a sarját, viszont a lány tett arról, hogy ő tapasztaljon ki mindent, amire vágyott és amit akart. De sosem szűnt meg az apa egyetlen és szenvedélyesen szeretett lányának lenni.
Szinte megérezte az apja jelenlétét az irodájában, még úgy is, hogy az ajtónak háttal ülve, az ablakon kifelé bámulva fogta közre az unikornisos bögréjét, amit még egészen kicsi korában hisztizett ki a szüleitől. Azóta mindenre felhasználta már: teára, kakaóra, alkoholra, kávéra - és a végeredményt sosem hamisította meg egyetlen unikornis sem. Még ha ma, ennyi idős fejjel égőnek is találta tartogatni ezt a bögrét, már csak a szentimentális gondolatok miatt is ragaszkodott hozzá.
- Nem jössz el velem ebédelni? Úgy érzem, meg tudnék enni akár egy lovat is - kezdett bele az apja, a lány pedig az ablakra vigyorgott rá, harminckét foggal. Az apukája mindig farkaséhes volt, már-már azt gondolta, hogy ő az örökös farkas Piroska mellett; végeláthatatlan, feneketlen gyomorral volt megáldva.
- Nem egészen két és fél órája reggeliztünk itt, az irodámban.
- De az régen volt. Különben is három napja ígérgeted, hogy átjössz vacsorára, de valahogy sosem bukkansz fel. Nem főzhetek minden nap valami újat, lányom! - a panaszkodást a mosolygó rándulás jelezte, hogy nem volt igazi. Az apja nem csak enni, de főzni is imádott. És elkerülni minden olyan vállalattal kapcsolatos beszélgetést, ahol a negatív kritika élt inkább. Mint ahogy most is, és azt illetően, hogy alulmaradtak a Dragon Crystal pályázatán, képtelenség volt vele megbeszélni. Vagy orvosolni a problémát, esetleg megoldást találni minderre. Mert az apja úgy viselkedett, mintha nem is létezett volna az a projekt, amivel hosszú heteken át dolgoztak és szenvedtek. Az pedig, hogy az apja sem tudta a mai napig, hogy az ő pletykájának hatására estek el a megbízástól és a vele járó hatalmas összegektől, a mai napig emésztette.

Ne vedd fel neki! De tényleg ne!

Annyira jól éreztem magam hétfőn. Egy ismétlést, mondjuk holnap? Rám érsz, szívi?!

Szia! Megbeszéltük, hogy csak egy alkalom lesz. Én is jól éreztem magam meg az alkohol is...

Na, azért vannak a szabályok, hogy áthágjuk őket, meg az egyetlen alkalmat is meg lehet ismételni. Nem értem, miért ne lehetne egy második éjjel. Csak te meg én!

szöveg írása

Elküldés

Codage par Libella sur Graphiorum

ár volt a kezébe vennie a telefonját. A sóhaj panaszosan, elkínzottan szökött ki az ajkai közül, mielőtt megvált volna a készülékétől, elcsúsztatva azt a majdnem a szemközti falig. Nem akart ideges lenni, főleg nem a reggeli kávéja előtt, amit minden esetben kevés cukorral vagy mézzel és irgalmatlan mennyiségű tejjel ivott. Néha már megsajnálta a teheneket, hogy ennyire sokat fogyasztott belőlük. Lassan helyezkedett el lótuszülésben, perecre hajtogatva a lábait a jógamatracon ülve, amit még percekkel korábban terített a padlójára. A nyitott ablakon keresztül nem csak a reggeli friss napsütés, hanem a vidám madárcsicsergés dallamai is beszűrődtek, amit csak leheletnyi finoman nyomott el a nyugtató, meditálós zenével. Ha nem is jutott minden reggelen vagy napján idő arra, hogy csak magával foglalkozzon, amikor mégis, kiélvezett minden pillanatot és nem hagyta, hogy a közelgő vészterhes pillanatok elátkozzák a napját.
Próbált megnyugodni. Próbált mélyeket lélegezni, de a gondolatai mindig visszatértek ugyanahhoz a körforgáshoz: munka-munka-munka. És megint csak munka a határidőkkel karöltve. Néha gyűlölt dolgozni. Néha gyűlölte az embereket. Néha egyedül akart lenni, de túlságosan is szociális alkat volt. Kedves, törődő, ambíciókkal és tervekkel teli nő, akinek lehetetlen volt nemet mondani a legvégén. Mert mindig elérte azt, amit valójában akart. Két héttel ezelőtt a pszichológusa három mosolygás közepette biztatta arra, hogy meg kell bíznia valakiben, akkor nem érezné magát ennyire egyedül. Kipróbálták a naplóírást. Kipróbálták a fordított párbeszédeket. Játékokkal frissítették fel a találkozásokat és ugyanott tartottak. Raya mindenről képes volt beszélni, csak a mélyen megülő érzelmeiről nem. Mindent képes volt elmondani, de segítséget kérni valójában nem. Az egyik levegőgyakorlat során mélyre szippantotta a tüdejében a füstöt.
A füst!
- Basszus! - tágra nyílt szemekkel lőtt ki szinte a nyugi-pózból, hogy a konyhába szaladjon át, majdnem átesve az útban hagyott fellépőn, hogy kinyissa a sütő ajtaját, amin kiömlött a füstölgő és nagyon megégett hús karcos íze-illata. Köhögve hessegette el a füstöt és nyitott ablakot, és persze, logikátlanul csak a legvégén kapcsolta le a sütőt. Ma se eszik kacsát. Vagyis egy szeneset még talán.
Lehet mégis csak találkoznia kellene a férfival és ezt szolgálhatná fel vacsorára, úgy talán soha többé nem írna rá és az egy alkalom valóban egyéjszakás kaland maradna. Mint amire szerződtek kimondatlanul is. Muszáj lesz ételt rendelnie. Ma is. Bárcsak úgy tudna főzni, ahogy az apja és nem valami bőrízű izét majszoljon - még neki sem jött be a jackfruit jerky, pedig ő maga csinálta.

Tong
Dragon Crystal

Kedves Tong,

B

ocsáss meg, hogy nem személyesen vagy telefonon kerestelek fel, de azt hiszem, hogy beszélnünk kellene.

A

z utóbbi hetekben sokszor kerestelek telefonon, de sajnos nem voltál elérhető. Azt hiszem, hogy csalás áldozatai lettünk, viszont erre sajnos bizonyítékom nincsen. Igazából van, mert ha megnéznéd mindazon adatokat és terveket, amelyekről beszélni szerettünk volna a meetingen, láthatnád, hogy mindaz a Heart Marketing Company tervei voltak azok.
Teljesen leforrázott az, hogy Virana és Namaari apa és az én tervemmel állt elő, ezzel elorozva tőlünk a munkát, a megbízásod. Tudom, hogy most már nem lehet visszacsinálni ezt, mégis úgy érzem, hogy adnod kellene nekünk még egy esélyt. Biztosan állíthatom, hogy az előző terveknél is jobbal tudnánk előállni. Apa hallani sem akar az egészről, én viszont nem engedhetem, hogy csorba essen a büszkeségén. Azóta rólad, a cégedről sem tudok vele beszélni. Nem mintha bármikor is megemlítenélek neki. Tényleg!
Ha úgy gondolod, hogy az igazság fontosabb mint az, hogy a vagyonodat halmozd és növeld a profitod, gyere el kérlek hozzánk, mert van miről beszélnünk. Ahogy apa mondaná az élet nem mindig kedvez nekünk. A dolgok szétesnek, de csak az számít, hogy hogyan akarjuk élni az életünket. Az számít, hogy menjünk tovább azokért, akiknek szükségünk van ránk. Ezt az ígéretet tesszük életünk minden napján, hogy a nehézségek dacára soha ne adjuk fel!

Várom mielőbbi válaszod. A telefonszámomat tudod, Tong!

Szeretettel
Üdvözlettel: Raya

sobade.

Fáradtan dörzsölöm meg a halántékomat hosszú percekkel azután, hogy leírtam a nevem a levél aljára. Nem igazán tetszett a cirádás R betűm, túl művi volt, túlságosan hamis. Ha olvashatóan és egyesek szerint gyöngybetűkkel is írtam, mindig találtam benne hibát. Tudom, hogy el kellene küldenem Tongnak a levelem, elsőbbségi küldeményként és ajánlottan, hogy tudjam, valóban átveszi majd, mégis hezitálok. Jó döntés volna, ha tiszta vizet öntenénk a pohárba, de nem akarok apa háta mögött szervezkedni, mégis megöl a tudat, hogy valóban csalás áldozataivá váltunk. Nem csak egy számunkra is fontos megbízástól estünk el, hanem pénzügyileg sem tesz ez jót a vállalatnak. A Kumandra sem élte túl és nem szerettem volna, ha az én hibámból a Heart is megsemmisül. Igazából nem tudom, hogy mit csinálnék akkor, hogy mihez lenne kedvem, ha elveszíteném ezt a munkát, életem lehetőségét. Nem tudom, hogy tudnám újrakezdeni és biztos vagyok abban, hogy apa belerokkanna ebbe a veszteségbe.
Lassan, kimért mozdulattal teszem le a tollat az íróasztalomra a megírt levél mellé és egyetlen pillantást vetek a laptop képernyőjére, amin már az új megbízásunk tervei kezdenek összeállni, de nem tetszik. Nem úgy, nem annyira, mint a Dragon Crystal termékeihez szánt lendületes és izgalmas tervei. Talán vacsorára kellene invitálnunk Tongot, mert apa főztjének nem tudna ellenállni.
De mégis hogy legyek büszke, mégis hogy éreztetném az igazságot anélkül, hogy árulónak titulálnának? Mert Namaarival ellentétben én nem az vagyok, aki másokat hátba szúr és elárul. Már rég töröltem a telefonszámát, az e-mail címét a levelezőrendszerből, és ha őszinte akarok lenni, akkor szívem szerint lelökném őt a Bloomcrown legmagasabb pontjáról. De mint mondtam, én nem az vagyok, aki másokat elárul.
Nem mehetek apa ellen.
Összegyűröm a megírt levelet, a nekem nem tetsző aláírásommal együtt és ívelt mozdulattal kidobom a kukába. Az iratmegsemmisítőt kellene használnom, de az irodám csak az enyém. Ide, engedély nélkül senki nem léphet be. Minden másra pedig ott a Mastercard tárgyaló.



✦ Képes megidézni Tuktuk-ot, a nagyra nőtt bogarat. Vele eljuthat bárhová, ahová csak akar: szinte fénysebességgel, szemmel követhetetlen módon.
✦ Ha nála van az ostorszerű kardja, az képes megmutatni számára, kiben bízhat meg és kiben nem. Elég rámutatnia az illetőre és ha fehéren izzik fel, akkor megbízható, ha sötéten, akkor viszont megbízhatatlan.

A képesség 1 lezárt játék után aktiválódhat.