A Fogtündér…?

Bátorítón mosolygok a székben ücsörgő kislányra, aki teljes kétségbeesés szélén markolja a plüss tigrisét olyannyira, hogy még az apró ujjai is elfehérednek.
- Nita? - szólítom meg, hogy figyeljen rám egy kicsit. - Gyere, megmutatom mit fogok most csinálni a fogacskáiddal, jó? - még jobban összeszorítja a száját, és alig észrevehetően megrázza a fejét. Leülök egy székre, és mellé gurulok, majd óvatosan megsimogatom a haját. - Megengeded, hogy a kis pajtásodnak bele kukkantsak a szájába? Szeretnéd te csinálni? - előbb bizalmatlanul néz rám, majd felém nyújtja a plüsst. Óvatosan veszem kézbe, és aggodalmas arccal nézem. - Hajaj! Nita, a tigrised azt mondja nekem, hogy fáj az egyik foga. Megnézzük, hogy melyik? - visszaadom neki az állatkáját, ő pedig aggódva öleli magához. Gyakran jönnek hozzám gyerkőcök is, még ha nem is kifejezetten a szakterületem. A szüleik a pácienseim, de mivel velük is jó a kapcsolat, megbíznak bennem, és a gyerekek is mindig megkönnyebbülten szállnak ki a székből.
Még közelebb gurulok, és az egyik tükröt a kislány felé nyújtom. Ő elveszi, és rögtön a plüss szájához nyomja, de sebaj, van másik ami még steril.
- Ott hátul fáj neki. - mondja csilingelő hangján, mire együttérzőn bólintok. A gyerekek néha az állatkájukon keresztül mondják el a saját panaszukat. Sokkal könnyebb, ha megpróbálom bevonni őket a folyamatba, elvégre mindenki fél attól, ami titokzatos, amiről nem tud semmit csak simán ijesztő.
- Rendben, akkor előbb én megnézem a te fogacskádat és meggyógyítom, utána segítek, hogy te is meggyógyítsd a tigrisét. Áll az alku? - Nita röviden bólint, és hátra dől, de láthatóan már nem kell attól tartanom, hogy esetleg kezelés közben megharapna vagy ilyesmi. Az egyik hátsó, alsó tejfoga lyukas, ez előfordul a gyerekekkel, ennek még csak fájnia sem lenne szabad, viszont ez a lyuk olyan szerencsétlen helyen alakult ki, hogy ketté tört miatta az apró fog, és nincs más megoldás: húzni kell különben begyullad. A kezelés közben végig meséltem a kislánynak, elmondtam, hogy mi fog történni, és megmutattam neki mindent, így a beleegyezésével és közreműködésével hamar ki is húztuk a rakoncátlan törött tejfogat. Egészen megkönnyebbült, még szélesen mosolygott is a gézzel a szájában amire a vérzés miatt volt szükség. Aztán közösen meggyógyítottuk a plüss fogát is, és eközben már a kislány bizonygatta neki, hogy “nem fog fájni, ígérem!”.

A tejfog egy kis műanyag tasakba került, amit távozás előtt a Nita kezébe nyomtam. Értetlenkedve pislogott fel rám az óriási zöld szemeivel.
- Tedd a párnád alá, és a Fogtündér reggelre majd hagy neked helyette egy érmét. - úgy néz rám, mint aki zavarban van, majd fel-fel pislog az anyukájára is.
- Fogtündér? Az létezik? - kérdi hitetlenkedve, mire én teátrálisan a szívemhez kapok mint aki mélységesen megdöbbent. Milyen gyerek az aki nem hisz a mesékben?
- Hát persze, hogy létezik! Hidd el, hogy majd elviszi a fogat mire felébredsz. - biztatom.
- Mi nem pártoljuk, hogy Nita ilyen butaságokban higgyen. Nem szoktunk neki hazudni. - mondja kissé feszengve az anyuka. Hirtelen azt sem tudom, mit mondhatnék.
- Ó, persze, én csak… - mentegetőzök esetlenül, majd bocsánatkérő mosolyra húzódik a szám, és megint az összezavart kislányra pillantok - Tudod, néha a szülők szokták ezt megcsinálni. Anyu vagy apu elteszik emlékbe a gyerekek kiesett fogait… A Fogtündér csak mese, ugye tudod milyenek a mesék?
- Mint a Pán Péter? - kérdezi érdeklődve.
- Igen, pont olyan. - közel hajolok hozzá, és a fülébe súgok - Vannak, akik hisznek benne, és vannak aki szerint csak egy kitalált történet. De azt hiszem, a gyerekek hinni szoktak benne.
Az asszisztensnél egyeztetünk egy gyors kontroll időpontot, majd integetek nekik amikor kifelé sétálnak az ajtón. Nita vissza szalad, és mutogat, hogy hajoljak le hozzá, majd a maga csepp gyermek módján a fülembe “súgja”
- Én nem hiszek a mesékben de a Tigris igen. Akkor is eljön a Fogtündér? - kérdi izgatottan
- Biztos vagyok benne. De ha nem hiszed, hagyd itt a fogadat nálam, majd én beteszem a párna alá és amikor legközelebb jössz, odaadom az ajándékot. Ha lesz. - lelkesen bólogat, és a kezembe nyomja a kis tasakot a foggal.
- Akkor te vagy a Fogtündér! Szia Doktornéni! - szinte dalolja az ajtóból, én pedig nagyot sóhajtva nézek rá a naptárra, hogy ki is lesz a következő páciens. Micsoda képtelen dolgokat tudnak kitalálni a gyerekek? Méghogy a fogorvos lenne a Fogtündér?


Mit találtam?

A szokott izgalommal és lelkesedéssel térek be a H&D Antique Shopba, bár most kivételesen nem vásárolni szeretnék. Inkább Demóna és Hádész szakértelmére lenne szükségem, mert úgy érzem kincsre bukkantam. Illetve bukkant a barátom, a Húsvéti Nyuszi. Ő az egyetlen, aki tud erről a kis hobbimról, mármint a boltban dolgozókat és az exemet nem számolva. Már régóta nyafogtam neki, hogy úgy szeretnék egyszer egy internetes aukción lecsapni valami kis hagyatékból megmaradt dobozkára tele régi bizsukal, de sose sikerül. Nyuszi azt mondja, hogy a doboz egy távoli nagy-nagy-nagynénié volt, ahogy az üveggyöngy láncok és a többi csecsebecse is. Állítólag a tárolóban volt egy dobozban és egészen meg is feledkezett róla, de szívesen nekem adta. Tudom, hogy ő nem nyugodott és addig vadászott a neten amíg nem talált egyet és megvette, hogy aztán ajándékba adhassa nekem. Ismerem, még ha ő azt is szereti hinni magáról, hogy őt nem érti meg senki. Én értem, és tudom, hogy akik közel állnak hozzá azokért sokmindent megtesz.
- Hahó! Van itt valaki? - lépek be az ajtón, majd széles mosollyal sietek a pulthoz. Demónának mutatom meg a kis dobozt, amiben most csak egyetlen darab árválkodik, aminek az eredete érdekelne. Tőle tudom meg, hogy a szépséges, lila tűzzománccal díszített ibolyákat mintázó bross valószínűleg Európából származik, még a múlt század elejéről. Ritka darab, annak ellenére, hogy nem arany vagy ezüst, meglepően jó állapotban van. Lelkesen hallgatom, amikor mutatja a finom kis részleteket, és kerülünk közelebb a megoldáshoz. Demóna szerint Cseh gyártmány, de kéne egy pillantás Hádésztól is, hogy biztos legyen.

Mikor azt kérdi, hogy el akarom-e adni nekik, mert érdekelné ez a különleges ékszer, csak a fejem rázom. Nem. Túl sokat jelent nekem. Nem is azért, mert értékes lenne, elvégre megállapították, hogy nagyjából százötven-kétszáz dolcsi közt lehet az ára, és szerencse, hogy aki eladta a dobozt a többi “kacattal” ezzel valószínűleg nem volt tisztában. Azért jelent sokat, mert szinte a semmiből lett a Nyuszi és köztem lévő barátság kézzel fogható szimbóluma. Vissza is teszem a kis bársony tasakba majd a dobozba, és megköszönöm a segítséget. Ma is sokat tanultam az ilyen régi ékszerekről.
Ahogy hazafelé sétálok, már írom is az SMS-t Nyuszinak, hogy vendégem egy vacsira, a kedvencét fogom elkészíteni. Az ibolyás brosst pedig nagy gonddal tűzöm ki a kabátomra, még passzol is hozzá. Különlegesnek érzem tőle magam ezen a különösen szép napon mikor hatalmas pelyhekben hull a hó.


✦ Képes vagy felvenni a kolibritündér alakod, a szárnyaid segítségével pedig repülni is mindaddig, míg akad egy kívülálló is a közeledben, akit nem hagyott el a remény.
✦ A világ összes nyelvét ismered és beszéled, az állatokét is.
✦ Ahogy a fogakból az emberek emlékeit, úgy bizonyos tágyakból azok múltját is képes vagy begyűjteni és megőrizni.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.