Welcome to Fata Morgana
Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív

– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat?
– Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni.
– Mi fog történni?
– Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned!
– Dehát...!
Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Mesénk fejezetei
lapozd, nézd!

Cha Woo-Jin
Tegnap 23:09-kor


Baba Shouta
Tegnap 00:55-kor


Nishihara Takuya
2024-05-12, 23:27


Baba Satoru
2024-05-12, 01:55


Baba Satoru
2024-05-12, 01:52


Sigrid Hávarðr
2024-05-11, 14:12


Baba Mirai
2024-05-11, 13:41


Baba Mirai
2024-05-11, 13:41


Amber Lilian Monroe
2024-05-05, 18:52


Kugisaki Miyo
2024-05-04, 22:38


Kiemelkedõ mesemondók
ebben a hónapban

3 Hozzászólások - 15%


3 Hozzászólások - 15%


3 Hozzászólások - 15%


2 Hozzászólások - 10%


2 Hozzászólások - 10%


2 Hozzászólások - 10%


2 Hozzászólások - 10%


1 Témanyitás - 5%


1 Témanyitás - 5%


1 Témanyitás - 5%



Megosztás
 
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help?
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
ÜzenetSzerző
TémanyitásJasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty2024-01-14, 14:33

The end
Egy félbehagyott fejezet
Nem szórt rá senki csillámport



Mirage Mirror
Káprázat Tükör
Káprázat Tükör
Mirage Mirror
Egyszer volt, hol nem volt... :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? JPbm1tY
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? C762116a1803ee0f854bc93c33ab04366020e95a
I am afraid of what I'm risking if I follow you
Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 5fddf4ef6494eaab04a3d1f645e25da2c51b0860
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 6442b92e7f900b694cceef6bce1f5ee9dd32e05b
Evolet Yang
Baba Mirai ✦ Baba Shouta

Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty
TémanyitásJasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty2021-10-19, 12:43

To: Jasper

- Jaaaa, hogy neked olyanod nincs is? Ne haragudj, hogy megbántottalak, kölyök. - felelem tettetett együttérzéssel, amikor pedig az én nem létező randijaimmal próbál visszavágni, csak nemes egyszerűséggel vállat vonok – Tudod, én legalább próbálkozok. - válaszolok nemes egyszerűséggel, még ha mostanában inkább kevesebb, mint több sikerrel is, már több, mint amit ő elmondhat magáról. Az, hogy ül, és várja a sült galambot… ne várjon nagy csodákat.
- Magadra venni? Ugyan, inkább legyél büszke magadra, hogy ha másban nem is, a kollégák szemében megelőztél a népszerűségi listán. - ha nem épp az asztal két különböző oldalán ülnénk, még meg is lapogatnám a vállát elismerésem jeléül, így viszont kénytelen beérni pusztán a dicsérő szavakkal. Jól jegyezze meg őket, nem sűrűn fog tőlem hasonlót hallani mostanában!
- Mindenkinek kell valami hobbi. Kinek a hógolyózás, kinek a kertészkedés. - elvégre komolyan, ha látná magát, amikor helyettesítés címszóval csak kiviszi játszani a kölyköket a suli udvarára, esküszöm, ő a legnagyobb gyerek mind között! Az meg részletkérdés, hogy olyan ricsajt csapnak néha, hogy szinte képtelenség órát tartani.
Hallgatom, ahogy épp a húsvétból űz gúnyt, és ha lenne kéznél egy, olyan általa emlegetett büdös tojás, esküszöm, most nyomnám le a torkán, csak hogy végre elhallgasson, ennek hiányában viszont csak halálra unt arccal várom, hogy gyerekes módon kiszórakozza magát a gúnyolódással.
- Neked lehet. Aki nem úgy állította össze a tanrendet, hogy két hetente hószünet van, és a kieső órákat pótolnia kell valahogy, annak egy pár fokkal kevésbé mókás ez az egész. - és ez esetben nem csak magamra gondolok, tudom, hogy számos kollégám is hasonlóan vélekedik. Így is sok a tananyag, ha minden óra meg lenne tartva, akkor is nehéz tartani az ütemtervet, de így, hogy lassan tényleg egymásba érnek a hószünetek, eléggé ellehetetleníti a munkát. Arról nem is beszélve, hogy ennek főleg a diákok isszák meg a levét, mert a továbbtanulásnál, felvételinél eleve ennyi hátránnyal indulnak.
- Hanem? - kérdezek vissza kíváncsian – A te „oldaladat” még úgy sem hallottam soha. - nos, ez érdekesnek ígérkezik, hogy ő hogyan látja a dolgokat, elvégre minden érmének két oldala van, mondjon bárki bármit. Lynn véleményéhez már volt szerencsém, de valahogy sose vitt rá a lélek, hogy Bodhiéra is rákérdezzek, akármennyire is érdekelt. Nem mint ha annyira bánnám a szakításukat, csak nehezen fér a fejembe, hogy ha olyan jól megvoltak, hogy lett mégis ilyen ronda vége az egésznek?
- Hallod, ha nálad ezt jelenti a szeretet… örülök, hogy ennyire utálsz engem. - jegyzem meg komolytalanul, még ha kissé görcsbe is rándul a gyomrom annak hallatán, hogy még mindig szereti Lynnt.
- Nem mondom, vagy feltételezem, hogy nem szeretted… - javítom ki – Legyünk őszinték, Aileennek azért van egy… sajátos stílusa, ennyi időn keresztül képtelenség lett volna elviselni úgy, ha nem szereted. - tessék, még igazat is adok neki! Én se vagyok normális, esküszöm…
- Kösz. Tudtam, hogy számíthatok rád. - tessék, elég egy csepp együttérzést mutatni, és máris bebizonyítja, hogy kár volt. Az örök nagy gyerek, aki képtelen felnőni, és komoly, érett felnőtt módjára viselkedni.
- Ja, hogy két számjegy kell hozzá, mint neked? Akkor itt lehet a gond, az enyém eléri a hármat is. - szúrom vissza hasonló kedvességgel, mielőtt még nekiállna ismét a munkájáról győzködni, hogy milyen nehéz, meg fárasztó, bonyolult, felelősségteljes, meg tudja a halál… Hogy oda ne szaladjak! Azt hittem, van annyi esze, hogy olyan szakmát választ magának, amit szeret, de úgy tűnik, ismét túl sokat feltételeztem róla.
- Hm… kösz. - azért valahol mégis csak némi elégtétellel tölt el a dicséret, amivel az osztályomat illeti, és egye fene… ha már ilyen jó fej volt, nekifutok még egyszer utoljára annak a grafikonnak, legalább ennyi jó legyen a napjában.
- Ne parázzál már, a nap végére itt lesz az asztalodon. - mármint készen. Részletkérdés, hogy éppenséggel most is itt van, csak még elég messze áll a „kész” állapottól, lévén, valami vonal mindig kimaradt, ami miatt borult az egész és újra kell rajzolnom az egészet.
- Figyelj, Bodhi, a felnőtt filmekből szerzett tapasztalatot én nem igazán nevezném tudásnak, de ha ennyire mindenáron hülyét akarsz csinálni magadból, ki vagyok én, hogy megállítsalak? Sőt, segítek is benne! - ajánlom fel nagy lelkesen, ami pedig kettőnk tudását illeti, nos… Vannak esetek, amikor annak bizonygatása, hogy te vagy a jobb, már saját magadra nézve sértő. Legyen neki karácsony, cseréljünk egy napra!

 708  szó ✥ Round and roundJasper & Wolfgang | Since when do we need help? 829279662
Vendég
Vendég
Anonymous

Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty
TémanyitásJasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty2021-10-19, 01:15


Wolf && Jasper






– Mi az a magánélet? – horkantok fel, de időejében ráeszmélek, hogy talán nem ennek az embernek kéne nyafognom arról, hogy az utóbbi időben elég sivár lett az életem, mert ő szemrebbenés nélkül a fejemre olvassa, hogy én tehetek róla, abból meg kösz szépen, de nem kérek.  – A randijaidról, amik nincsenek? – érdeklődöm gyermeki ártatlansággal, de nem bírom sokáig, a szám sarka vadul felfelé görbül és fél pillanat múlva már megint úgy vigyorgok, mint valami ördögfióka. Finoman megrándul a szemöldököm. – Cukorborsó? Ezt fejtsd már ki. Alapvetően ez egy pozitív jelző, mégis úgy érzem, hogy ezt most magamra kéne vennem. – Persze nem fogom, de szeretem érteni is azt, amivel bosszantanak. Vagy próbálnak.
– Egek, olyan szenvedélyes vagy, ha gazokról van szó, mint egy hormontúltengéses kamasz fiú – meredek rá pislogás nélkül, aztán megcsóválom a fejem jelezve, hogy lemondtam már róla, nem tudok rajta segíteni. Ezen senki se tud. A kioktatása alatt ásítok egyet, úgy teszek, mintha egy pillanatra el is bóbiskoltam voltam, laposakat pislogok.
– Szóval nem a nyúl tojja a tojást? Kiábrándító – ciccegek. – Innen is látszik, hogy a húsvét dögunalom, még ennyi fantázia sincs benne, szóval kösz, de kicsit sem érdekel, hogy kik és miért kezdtek el büdös tojást adogatni egymásnak. – Persze tudom, hogy van valami vallási szerepe is, meg hogy mindenhol más és el tudom képzelni, hogy bizonyos helyeken kifejezetten érdekes hagyománya van, de engem nem igazán csigáz fel a téma. – A karácsony. Na, az egy jó kis ünnep. – Bevillan, hogy a minap a Mikulással álmodtam, pontosabban... nem is tudom. Valami rajzolt nagydarab fickóval, aki oroszul karattyolt. És rémlik egy bumerángos kenguru is. Megrázom a fejem, hogy elhessegessem a képtelen képeket, és inkább a valóságos szőrős alakra koncentrálok, akivel kapcsolatban hiába rázom a fejem, sosem tűnik el. A jelek szerint nem esett le neki, hogy mire célzok, de jobb is. – Egész mókás tud lenni, csak nem úgy kell hozzáállni, mintha a fogadat húznák. És elég kényelmes, hogy kéthetente hószünet van – teszem hozzá vigyorogva, mert tudom, hogy az a tanár kollégáknak bosszúság inkább, mint pozitívum. – A kölykök imádják a telet.
Rosszallóan meredek rá, kedvem lenne valami nagyobbat és nehezebbet is hozzávágni, mondjuk a fénymásolót, de tuti levonnák a fizetésemből. De azért megengedem magamnak, hogy elfantáziálgassak róla egy pillanatig. Egyébként sem tudnék nagyon belemerülni, mert a bögrémre terelődik a szó, és valahogy egészen más hangulatot vesz a beszélgetés. Legalábbis én feszengeni kezdek.
– Fantasztikus – motyogom rezignáltan. Nehezen hiszem, hogy tényleg csak erről van szó, hogy épp csak eszébe jutott az a vásár és feltétlenül nekem akart áradozni róla. De nem tudhatom biztosan.
Oké, jogos az odaszúrás részéről, de azért mogorván meredek rá. Arra viszont ellágyulnak a vonásaim, hogy azt mondja, az exbarátnőm nem utál, de mielőtt még beleélhetném magam abba, hogy van esély arra, hogy esetleg valaha barátok legyünk, ki is ábrándít azzal, hogy Aileen csalódott bennem. Hát, ez nem új, de azért nem jó hallani. Tovább magyaráz, bennem pedig csak úgy örvénylenek az érzések.
– Nem arról van szó, hogy betojtam – fakadok ki, mikor befejezi a mondókáját. Eléggé azt érzem, hogy az én érveim fikarcnyit sem számítanak, el vagyok könyvelve a világ legönzőbb seggfejének és csókolom. – És nem is arról, hogy ne szerettem volna. Ne szeretném – javítom ki magam. – Szeretem. És pontosan ezért kellett ez, mert ő ilyesmikről álmodozik, többet akar, én meg... én nem. Nekem jó volt az, ahogy volt. És ja, mondhatod, hogy nem is szerettem, ha ennyire nem voltam képes, de megalkuvásra alapozni egy közös életet elég nagy hülyeség. Szóval elengedtem. És ez nekem is rohadt szar, érted? De így lehetősége van találni valakit, akivel meg tudja valósítani az álmait. Azt akarom, hogy boldog legyen. – A végére egészen elhalkulok. Elég idő eltelt, eleinte tényleg piszok nehéz volt, de most már tudom, hogy jobb így. Csak az fáj, hogy nem rendeződött a kapcsolatunk. Hiányzik.
Fura Wolffal lelkizni, így szikla gördül le a mellkasomról, mikor befejezzük és abban a stílusban csordogál tovább a szitu, ami mindkettőnknek komfortosabb.
– Nyugodj meg, egész biztosan nyugodt életed lesz, ugyanis elviselhetetlen vagy – elfojtom a vigyorom, mert az ilyen tényeket kellő komolysággal illik közölni. Amúgy nem hiszem, hogy Wolfot megrázná, ha egyedül maradna, és ebben legalább tudok azonosulni vele.
– Azt úgy hívják, hogy irónia, de őszintén szólva meg sem lep, hogy nem érted, kell hozzá két számjegyű IQ, hogy megértsd – dörzsölöm meg a homlokomat fáradtan. Végig kellett ma hallgatnom egy szerelmi drámát, aminek a vége egészen váratlan fordulatot vett és ennek fényében az egész tök felesleges volt, nincs nekem türelmem ilyenekhez már így a nap végén. Inkább a feladatra koncentrálok, amivel piszok lassan haladunk így kettesben.
– Azt hittem egyértelmű, hogy nem a saját szórakoztatásomra csinálom – puffogok. Rajzoljam le, akkor megérti? – Ez a munkám – bökdösöm meg a lapot. – És ha szakvéleményre vársz, esetleg csináld meg, amit kérek – megint megbökdösöm, ezúttal durvábban. – Amúgy meg... a te osztályod az egyik legkiegyensúlyozottabb az iskolában – vallom be kelletlenül, mert ez olyan, mintha azt ismerném el, hogy Wolf valamit jól csinál. De előbb dugnám a fejem egy medve szájába. Vagy az övét... – Már' egy rakás tinédzserhez képest.
Csak figyelmeztetően morgok, mikor beleéli magát, hogy engedélyt adtam. Mostantól nem árt, ha zárom az ajtóm.
Felcsillan a szemem, mikor nem veti el rögtön a javaslatomat, komolyan beleéltem magam, szóval a béna próbálkozása sem rendít meg.
– Egészen biztos, hogy többet tudok a szaporodásról, mint te, szóval nem félek – vigyorodom el. Ezzel csak finoman arra próbáltam utalni, hogy nekem már volt közöm a dologhoz, ő meg... hát, fogalmam sincs. És nem is érdekel, jesszus. – Beijedtél, Wolf? Elismered, hogy talán nem birkóznál meg a feladataimmal? – Egy kis fordított pszichológia mindig csodákra képes.




908 ✦ brother ✦ csöpp-csöpp Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 2732251548   ✦ kredit







You will never be alone
Nem szórt rá senki csillámport



Jasper Bodhi
Hõs
Hõs
Jasper Bodhi
Mesehõs :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Jack-frost-icegif-1
Az öt legenda
Jack Frost
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
14
Titulus :
Guardian of Fun
A másik felem :
Queen and King of the snow
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? A30432579911e86c7560a75ce2e54237
Életkor :
30
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Thomas Doherty
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Frostcall
✦ ✦ ✦ :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 61e3fb8c788405c69537320851298fea2e23facc
A tükör mögött :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 2Cudhdy
Cherry

Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty
TémanyitásJasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty2021-10-17, 22:02

To: Jasper

- Jesszusom, nagyon tré lehet magánéleted, ha már az én randijaimról fantáziálsz.- fintorgok a hallottakon, amikor meg mindezek mellé még le is szólja a modoromat, hát a fene egye meg, de tényleg ezt az embert!
- Hát, ez van. Nem lehet mindenki mindenki olyan kis cukorborsó, mint egyesek. - nézek rá, mint az egyedülálló kolléganők nagy „kedvencére”, nem tudom, ő mennyire van tisztában vele, hogy oda meg vissza vannak érte, meg nagyjából minden ebédszünetben megy róla valami susmorgás.
- A dudvák legalább meghálálják a törődést. Már több értelem szorult beléjük, mint némelyik emberbe. - vonok vállat, amikor pedig a tojást tojó nyúllal jön, csak nemes egyszerűséggel a tenyerembe temetem az arcomat. Hogy lehet valaki ekkora analfabéta biológiából?
- Amire te gondolsz, az a kacsacsőrű emlős és a hangyászsün. A nyulak meg a tojások kicsit más kapcsolatban állnak egymással, de ha ennyire érdekel, inkább egy mitológiában jártasabb kollégát ajánlok, biztos felvilágosít majd a húsvét eredetéről. Csak ne dicsekedj neki, hogy téged meg a gólya hozott, mert lehet, nem fog túl komolyan venni…” - osztom meg vele jó tanács gyanánt, azt kezd vele, amit szeretne. Remélhetőleg hallgat rá.
- Tudom, és mondtam is, hogy mutasd az utat és már itt se vagyok! De úgy tűnik, fogságba estünk itt az örök tél hazájában. - elég régóta élek és dolgozok már itt, hogy ne akarjak csak úgy csettintésre tovább állni, pláne, hogy minden barátom, ismerősöm itt él. A nulláról indulni egy teljesen idegen helyen pedig nem épp olyan egyszerű…
- A szemem rendben vannak, de köszönöm az aggodalmad. - felelem közömbösen. Ami azt illeti, tényleg büszke vagyok rá, hogy sok kollégával ellentétben még olvasószemüvegre sincs szükségem, bár ha azt nézzük, mennyi répát megzabáltam már életem során, legalább ennyi előnyöm hadd származzon már abból, hogy csak zöldségeken, gyümölcsökön és magokon élek!
- Azért, mert eszembe jutott. Meg az is, hogy milyen jópofa kis vásár volt, szerintem azóta sem voltam hasonlóban… - majd említem Lynnek, nincs-e kedve ellátogatni megint, ha legközelebb szerveznek a városban.
- Kérdezed ezt úgy, mint ha nem lennének jobb témáink nálad. - csóválom a fejem, mert ami azt illeti, túl sokszor tényleg nem szoktuk emlegetni. Nyilván, amikor szakítottak, a csapból is ez folyt, de azóta… szerintem egy kezemen is megszámolom, hányszor került pont ő szóba - Azt nem mondanám, hogy utál… Azt hinné az ember, hogy ha ennyi ideig jártatok, akkor legalább rendesen ismeritek egymást. - dőlök hátra a székemen, miközben Bodhi reakcióját figyelem, no meg próbálom megfogalmazni magamban, hogy mi is a helyzet pontosan vele, velük – Lynn amilyen kis jószívű teremtés, természetéből fakadóan képtelen az utálatra… inkább úgy mondanám, hogy…. Csalódott. Igen, az talán közelebb áll a valósághoz. - gondolkozok hangosan – Beleélte magát veled, hogy kiskedvenc, ásó, kapa, nagyharang, fehér kerítéses ház, meg egy rakás gyerek, aztán már a kiskedvenc résznél betojtál. Ezek után meg ő van egy kissé betojva, hogy ketyeg a biológiai órája, aztán franc tudja, mennyi időt kukázhatott miattad. - vagy legalábbis valami ilyesmi, ahogy én kivettem a szavaiból, amikor a szakításuk után úgy maga alatt volt, de ki tudja? Lehet, hogy ha őt kérdezné, akkor teljesen másképp vélekedne, vagy tagadná ezt az egészet. Ha annyira érdekli, majd megkérdezi, nem vagyok én senki hírvivője, pláne kettőjüké nem.
- Sebaj, de majd egyszer megtalálom az igazit, aki ugyanúgy szeret a „rétre járni legelni”, ahogy én, aztán élünk boldogan, amíg meg nem halunk. Vagy nem létezik ilyen, és hosszú, nyugodt életem lesz egyedül, női hiszti meg ugráltatás nélkül. Azzal is ki tudok békülni. - különösebben nem veszem magamra a piszkálódását, nem vagyunk egyformák, és pont ez a szép az egészben. Azt meg nem mondanám magamról, hogy olyan elkeseredett kapcsolatfüggő lennék, eddig is jól megvoltam egyedül, különösebben nem vág földhöz, ha a jövőben is ez vár rám. Ha úgy nézzük, az osztályom úgy is olyan, mint ha a családom lenne, olyan jó az osztályközösség, de mit is magyarázkodjak olyasvalakinek, aki úgy sem értené, mert csak egy tanácsadó az iskolában?
- Ha nem, hát nem. Te sopánkodtál az előbb, hogy étterembe mennél velem… - vontam vállat nemes egyszerűséggel, ezt a sor hülyeséget történetesen pont ő kezdte, én csak folytattam. Amikor viszont a steaket emlegeti, csak nemes egyszerűséggel jó étvágyat kívánok hozzá. Nem vagyok én valami elborult hittérítő, hogy megváltsam a világot és mindenkit áttérítsek a vegán étrendre, pláne, én is muszájból döntöttem így – ha semmi bajom nem lenne, valószínűleg nekem is a kedvenc ételeim között szerepelne a medium rare, így viszont…
- Már az is valami. - dörmögöm az orrom alatt, amikor pedig azzal jön, hogy még tőlem vár következtetéseket, hát esküszöm, eldobom a maradék agyamat is.
- Bodhi, ha erre vagy kíváncsi, csak szólj, elmondom én neked enélkül a hülye teszt meg diagram nélkül is, hogy mi a helyzet a saját osztályomban. Én naiv, azt hittem, mint szakember, van valami komolyabb meglátásod is. - vonom fel a szemöldökömet, mert nem is tudná, milyen közvetlenek tudnak lenni ezek a fiatalok, ha az ember nem gyerekként kezeli őket, vagy épp meghallgatja… Tisztában vagyok vele, kinek milyen a családi helyzete, kinek válnak a szülei, vagy küzdenek épp nehézséggel, kik azok, akik a továbbtanulást fontolgatják, vagy épp azért teljesítenek nehezebben mostanában, mert egy szerettüket baj érte… Több időt töltök a diákjaimmal, mint bárki mással, még szép, hogy figyelek rájuk!
- Ja, hogy ez így megy? Ne aggódj, nem kell kétszer mondanod! - nem, a legkevésbé sem érdekel a fenyegető tekintet, vegye készpénznek, hogy ezentúl otthonosabban mozgok majd az irodájában. Na jó, az értékelésen kívül máshoz úgy se nyúlnék, eszem ágában sincs háborút kirobbantani kettőnk között.
- Jasper… - ütök meg egy fokkal barátibb hangot, mind az eddigiek – Én már akkor is rég tanítottam, amikor te még az iskolapadot koptattad. Tényleg te akarsz cserélni velem? Biológia téren bármelyik diákom röhögve megesz reggelire… vagy ennyire le akarod égetni magad? - ajánlok neki kibúvót a hülye ötlete alól, mert legyünk őszinték, így, több osztállyal a hátam mögött, ha nem is olyan jól, mint ő, de talán még mindig jobban helyt állnék tanácsadóként, mint ő biológiatanárként.  Bár, ha nagyon be akarja égetni magát, nem vagyok én semmi rossznak az elrontója!

 1002  szó ✥ Round and roundJasper & Wolfgang | Since when do we need help? 829279662
Vendég
Vendég
Anonymous

Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty
TémanyitásJasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty2021-10-16, 23:29


Wolf && Jasper





Vizuális típus vagyok, szóval akarva-akaratlanul megpróbálok elképzelni egy randit ezzel a mamlasszal, már' nyilván nem magamnak, hanem csak úgy eszembe jut, milyen is lehet.
– Valahogy nehezemre esik elképzelni téged randi közben – vallom meg töprengő képpel és kényelmesen elhelyezkedem a székemen. – Vajon miért? Pedig a fantáziámmal semmi baj. Veled lehet a gond. Nem vagy kimondottan... hogy is mondják ezt? Ja, igen. Rendes – szúrom oda vigyorogva.
Követem a szemetes felé repülő papírgalacsin röppályájának ívét, majd fejcsóválva fordulok vissza Wolfhoz.
– Persze, te jobban szereted a dudvákat locsolgatni, mint pingálni. Nem felejtettem el, elég a savanyú képedre nézni, öregem – eresztek meg egy újabb vigyort, ami kissé lelankad, mikor nem bosszantja fel magát a színezős poénomon. Ahhoz képest, hogy kiakasztottam a felméréssel, feltűnően nyugodt. – Tojást tojó nyuszik? Egy biológia tanártól nekem kicsit meredek fétis, de hé, ez a huszonegyedik század, én aztán nem ítélkezem – emelem fel a kezeim is a hatás kedvéért. Szemforgatva reagálom le a télre vonatkozó megjegyzéseit, ennek a fickónak komoly ízlésficama van. A tél a legklasszabb dolog ebben a városban, én egyáltalán nem bánom, hogy háromszázhatvanöt napból háromszázhatvanötöt hótakaró fed, sőt, az enyhébb napokat kifejezetten nehezen viselem, frontérzékenység vagy mi. – Már javasoltam, hogy menj melegebb éghajlatra. – Megköszörülöm a torkom, előfordulhat, hogy nem pont ezekkel a szavakkal, de valóban tettem rá célzást. Hát, még mindig tartom magam hozzá.
Ösztönösen hajítom felé a papírt, de sajnos elkapja, ami fintort csal az arcomra. Legális, hogy egy uncsi biosz tanárnak ilyen emberfeletti reflexei legyenek? Élek a gyanúval, hogy valami nagyon durva gazt nevelget, attól lett Rambo.
– Nézesd meg a szemed – mormogom kelletlenül, egyáltalán nincs ínyemre, hogy ennyire lekicsinyli, amit csinálok. Ha nem lenne tök gyerekes, most azt mondanám, cseréljünk; én elviszem a kölyköket az üvegházba répán meg kankalinon csodálkozni, ő meg üljön itt 10-12 órát és utána járjon a szája. Már épp vázolnám is az ötletet, mikor a bögrémbe is beleköt, vagyis... Heh? Ez meg miről dumál? Nyilván az arcomra is kiül az értetlenség, mert nagy kegyesen ki is fejti nekem, hogy miről dumál. Nem kéne ezen megütköznöm, nincs ebben semmi bosszantó, mégis valahogy zavar, amit megtudok. Végül is ezek ketten minden fura helyre együtt mennek, mit kell ezen csodálkozni? Meg amúgy is, Aileen választotta ki a bögréket, Wolf csak segített eldönteni, végül melyiket adja. Ezt még akár kedvesnek is mondhatnánk... ha nem Wolfról lenne szó. A fickóban annyi kedvesség van, mint egy főzőkanálban – legalábbis, ha rólam van szó.
Gyanakodva összevonom a szemöldököm.
– És ezt azért mondod el nekem most, mert...? – Igazából lenne pár tippem, az egyik legkézenfekvőbb, hogy még be van rágva rám,  Aileen helyett is és most bosszantani akar. Aztán van néhány kevésbé aranyosnak mondható elméletem is, de mondjuk, hogy naiv vagyok, és elhiszem, hogy ennyiről van szó. Azért így is sziven üt a dolog, nem az volt a célom, hogy bárkit bántsak, ellenkezőleg, de most én vagyok a világ seggfeje és szinte látom magam előtt, ahogy ezek ketten kitárgyalják, hogy mekkora mocsok vagyok. – Még mindig utál, igaz? – Gúnyosnak szánom, de inkább elkeseredetten hangzik. Nem fair, hogy Wolfnak panaszkodik, de közben valahol megnyugtató, hogy ott van neki ez a kaktusz.
Örülök, hogy kicsit elterelődik a szó, eléggé fagyos lett a légkör, de lehet, hogy csak én érzem úgy, Wolf meg... Wolf szíve helyén egy hideg kődarab van, talán fel sem tűnt neki.
– Tudtam! – csapok az asztalra, amitől megugrik minden, ami ki van szórva rá, közben pedig diadalmasan bámulok rá. – Úgy tudtam, hogy te "randi" címszó alatt gyanútlan nőket viszel ki a rétre legelni! – nevetem el magam. – Jaj, Wolfie – gügyögöm – hát ezért nem hív vissza senki – csettintek olyan "tessék, megoldottam a rejtélyt" stílusban. Nem tudom, hogy az arcomra is kiül-e, de egy picit megrettenek ezután. – Eszem ágában sincs veled vacsorázni – szögezem le nagyokat pislogva. Ugye nem hitte el, hogy komolyan vele akarok kajálni? Annyi szemtanú előtt még sem fojthatjuk meg egymást. – Pláne gazt nem. De egy jó sztékkel még talán meggyőzhető vagyok – nyammogok, mintha máris érezném a hús ízét.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem önként választotta ezt az életmódot, így ez szívás, de amondó vagyok, hogy sírás helyett inkább nevessünk rajta.
– Inkább csak próbálkozom – dörzsölöm meg a halántékomat teátrálisan, de annyira nem bonyolult, hogy ne bírja felfogni. Persze gyakorolni sem árt, szóval nem is várok csodát azonnal. Nem vagyok valami türelmes tanár, ezt leszögezhetjük.
– Abban reménykedtem, hogy magadtól is le tudsz vonni olyan következtetéseket miközben a diagrammal szórakozol, mint hogy kinek van szüksége nagyobb odafigyelésre – kattogtatom a tollam. – Ilyen korban a gyerekek nem mondanak el mindent otthon, ezért is van szükség egy diszkrét szakvéleményre a szülők felé. Egyébként meg úgy járkálsz be ide, mintha itt laknál, szóval csak csapd fel a fiókomat és vedd ki, ha érdekel! – Legyintek a kezemmel, de a tekintetemmel azt üzenem, hogy a legkevésbé sem ajánlom neki.
Sejtettem, hogy nem fogja meghatni, hogy ilyen nehéz dolgom van, így megint késztetést érzek, hogy bedobjam azt a szörnyen gyerekes ötletet, ami megfogant a fejemben nem is olyan rég.
– Na jó. Gőzöd sincs, hogy mennyire nehéz a munkám, nekem is vannak kétségeim a te sanyarú sorsodat illetően, szóval mit szólnál egy cseréhez? – dőlök hátra. Kihívóan méregetem, és ha esetleg nem esne le neki, mire is gondolok, kifejtem: – Egy napra munkát cserélünk. Te csinálod az én dolgom, én meg a tiéd. Aztán meglátjuk. – Komolyság süt a szavaimból, tényleg nem viccelek.




865 ✦ brother ✦ izé, improvizáltam  Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 2732251548   ✦ kredit







You will never be alone
Nem szórt rá senki csillámport



Jasper Bodhi
Hõs
Hõs
Jasper Bodhi
Mesehõs :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Jack-frost-icegif-1
Az öt legenda
Jack Frost
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
14
Titulus :
Guardian of Fun
A másik felem :
Queen and King of the snow
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? A30432579911e86c7560a75ce2e54237
Életkor :
30
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Thomas Doherty
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Frostcall
✦ ✦ ✦ :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 61e3fb8c788405c69537320851298fea2e23facc
A tükör mögött :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 2Cudhdy
Cherry

Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty
TémanyitásJasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty2021-10-16, 13:00

To: Jasper

- Na jó, lásd, kivel van dolgod, csak hogy ne érezd ennyire elhanyagolva magad… foglalok egy asztalt abba az olasz étterembe a főutcán este nyolcra. Virágot is szeretnél mellé, drágám? Rózsa jó lesz, vagy szedjek inkább hóvirágot a két kezemmel neked? - épp csak felpillantok rá a papírokból, miközben bőszen tovább firkálom a grafikont, vagyis ami maradt az újabb elrontott példányból… bahh, inkább gombóccá gyűröm és már repül is a szoba sarkában álló szemeteskosárba. A másik 120 után…
- Ha annyira szeretnék rajzolgatni, akkor vagy rajztanárnak, vagy matektanárnak megyek. - morgok az orrom alatt, de valahogy sohasem vonzott különösebben egyik sem, ellenben amikor gyerekes módon egy színezővel akar bosszantani, csak szélesen elvigyorodok – Megbeszéltük! De akkor már olyan húsvétos legyen nyuszival meg színezésre váró tojásokkal, csupa tavaszi mintával! Abban legalább színek is lehetnek, a telet már úgy is marhára unom a sok vakító fehérrel meg latyakszürkével… - fintorgok egyet, mert ízlések és pofonok, tudom, hogy sokan imádják, hogy kis városunk az örök tél hazája, szívem szerint örülnék neki, ha kicsit melegebbre fordulna végre az idő.
A székemen hátra dőlve figyelem, ahogy végre Bodhi is mozgósítja magát, és legalább úgy tesz, mint ha érdekelné ez az egész nyavalya, amit a nyakamba – és még jó pár kollégáéba – akasztott. A felém dobott papírgalacsint könnyed mozdulattal kapom el, majd küldöm elődei után. Csak azért nem a szemben ülő homlokát célzom, mert értékelem, hogy legalább úgy tesz, mint ha érdekelné a problémám.
- Nem is úgy, mint aki majd’ beleszakad a sok munkába. - felelek hasonló higgadtsággal, majd ahogy meglátom a kávés bögréjét, akaratlanul is elmosolyodok.
- Látom, ezek szerint jót választottam neked. - nyomom meg az utolsó két szót. Igen, tisztában vagyok vele, hogy nem tőlem kapta, hanem drága szöszi közös ismerősünktől, úgyhogy ha az értetlenség bármi jele megjelenne az arcán, akkor beavatom őt is a kulisszatitkokba – Amikor Aileennel elmentünk abba a kézműves vásárba, két bögre volt, amik között vacillált, és nem tudott dönteni, melyiket is vegye neked, úgyhogy végül kikérte az én véleményemet is. Azért kaptad végül ezt. De örülök, hogy ilyen jól eltaláltam az ízlésedet. - fűzöm még hozzá a kedvenc kis bögréjéhez, remélem, ezentúl mindig eszébe jut(ok) majd, ha épp ebből kortyolgatja az ihatatlan, hideg kávéját…
- Mondja ezt pont az, aki egy nyulat se tudna megkülönböztetni egy kengurutól, ha látna... Amúgy meg ha tudnád, hogy mennyi meglepetést rejtegetnek a sokak által lenézett csírák és papucsállatkák! Mellesleg, előbbi még finom is, kóstoltad már a retek vagy a brokkolicsírát például? - kérdezek vissza, majd mintegy megvilágosodva, egészen új lendülettel magyarázok tovább – Tudod mit? Nem olasz étterembe megyünk, nyílt egy új vegán étterem a városban, oda megyünk vacsorázni! - jelentem ki ellentmondást nem tűrően. Már szinte várom a nyafogást, hogy de „ott nincs húúúúús”, meg „a saláta csak a nyulaknak való”.
- Taníts, mester… - vannak kétségeim azokkal a trükkökkel kapcsolatban, de legyen, ha már segít, hülye lennék nemet mondani rá, pláne, ha végül így is, úgy is nekem marad ez az egész, úgyhogy igyekszem figyelni arra amit mond, és meglátni azokat az összefüggéseket, amik eddig valahogy elkerülték a figyelmemet.
- Ez pont úgy hangzik, mint egy átlagos szülői értekezlet. Örülj neki, hogy ez csak egyszer kell végigcsinálnod egy évben. - intek a papírkupac felé, de a szavaimból azért kiérezhet némi együttérzést is, ha van még némi feles agykapacitása rá, vagy csak szimplán meg meg akarja látni.
- Hé, várj… a szülőknek elküldöd, nekünk meg, tanároknak, akik szívunk ezzel az egésszel, nem? Legalább a saját osztályomét dobd már át nekem, kérlek, kíváncsi vagyok, te hogy látod a dolgokat velük kapcsolatban. - felelem immár sokkal komolyabban, mert na, szeretem tudni, mi hogy megy a saját házam táján.

 602  szó ✥ Round and roundJasper & Wolfgang | Since when do we need help? 829279662
Vendég
Vendég
Anonymous

Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty
TémanyitásJasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty2021-10-15, 00:01


Wolf && Jasper





Már pont kezdett volna hiányérzetem lenni, de ahogy meghallom a már hozzám intézett finom gúnyolódást, szinte kellemes érzés fog el. Otthonos. Nem mintha egy ilyen napot épp egy szőrös kötekedő alak társaságával akartam volna megkoronázni, de ha már itt van, legalább jófej leszek és megvárom, mit akar mielőtt elküldeném... haza.
– Az összeköltözés nem korai még egy kicsit? Legalább egy varcsorára meghívhatnál – nézek rá színlelt rosszallással, miközben elfoglalom a helyem – ha már felkínálta nekem a pofátlan seggfeje –, és végignézek a papírokon, de egy pillanat múlva egyébként is felém löki őket néhány kéretlen megjegyzéssel. Csak nehezen állom meg, hogy ne vágjak grimaszt és kezdjem el utánozni a kibírhatatlan stílusát, de az nem lenne túl érett.
– Az intelligens többségnek nem okoz gondot pár vonal meghúzása, de sejthettem volna, hogy a te képességeidet meghaladja – nézek rá jelentőségteljesen –  legközelebb majd megkérem a srácokat, hogy csinálják meg, neked meg küldök színezőt, jó? – Tudom, hogy aljas vagyok, de hé, ez a fickó azt képzeli, hogy én semmit sem csinálok, szóval ennyi nekem is jár.
Először a teszteket veszem kézbe és gyakorlatiasan kezdem el őket szétpakolni, hogy mindegyik szem előtt legyen. Wolf közben tovább bombáz a hülyébbnél hülyébb kérdéseivel, sőt az utolsó feltett kérdés már szinte sértő, így összegyűröm a közben kezem ügyébe akadó diagrammot és nemes egyszerűséggel képen dobom vele. Vagy ez, vagy a kávém, de utóbbira még szükségem van, ráadásul nagyon szeretem ezt a bögrét, még Aileentól kaptam valamikor ezer éve.
– Unatkozom? Úgy nézek ki, mint aki unatkozik? – teszem fel higgadtan a kérdést, de azért az önérzetemen esett egy kisebb folt ettől a kérdéstől. Ez az a fajta velős megjegyzés, amit nem vágsz a másik képébe, inkább csak érezteted vele, hogy mit is gondolsz. – Igaz, ez nem olyan érdekes, mint a csírák meg a papucsállatkák, de attól még ez is munka, te őstulok – vetem oda morcosan és ha már az előbb megdobtam papírral, egy tollat is kap hozzá, habár vagyok olyan rendes, hogy azt csak gurítom, nem dobom szemen vele.
– Van egy trükkje. – Elkezdem magyarázni, hogy hogy a legegyszerűbb úgy összeállítani a diagramot, hogy ne maradjon ki egyetlen név vagy kapcsolat sem, közben pedig vadul mutogatok, hogy egyértelmű legyen, mire gondolok, mikor azt mondom "ez" vagy "ott az". Megcsinálhatnám helyette, de abban mi lenne az edukatív? Így legalább én is jól szórakozom.
– Két hét múlva le kell adnom – felelem, ezzel pedig remélem arra a kérdésre is választ kap, miért csináljuk. Nem az én ötletem, mint mondtam, én is csak dolgozom, elvégzem a feladatom. – Még két osztálytól várom, aztán írnom kell egy általános pszichológiai kiértékelést és kiküldeni a szülőknek a fontosabb észrevételeket, akik egy kukkot sem fognak érteni belőle, szóval az én dolgom lesz a megnyugtatásuk is. – Vállat vonok és szemrehányóan méregetem. Nem várok csodákat, mégis csak Wolfról van szó, de azért egy kis szégyenteljes elpirulás, egy elmotyogott "bocs" vagy egy "szívás" igazán jólesne.



467 ✦ brother ✦ izé, improvizáltam  Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 2732251548   ✦ kredit







You will never be alone
Nem szórt rá senki csillámport



Jasper Bodhi
Hõs
Hõs
Jasper Bodhi
Mesehõs :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Jack-frost-icegif-1
Az öt legenda
Jack Frost
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
14
Titulus :
Guardian of Fun
A másik felem :
Queen and King of the snow
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? A30432579911e86c7560a75ce2e54237
Életkor :
30
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Thomas Doherty
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Frostcall
✦ ✦ ✦ :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 61e3fb8c788405c69537320851298fea2e23facc
A tükör mögött :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 2Cudhdy
Cherry

Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty
TémanyitásJasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty2021-09-14, 11:52

To: Jasper

Nicsak-nicsak, nézzenek csak oda, a tékozló bárány csak nem hazatért az irodájába? Már kezdtem attól félni, hogy beteget jelentett, aztán be se dugja a képét egész nap a suliban, na, az lett volna ám csak az abszolút kicseszés! Így is túl sok kolléga beteg ezen az istenverte Északi-sarkon, ilyen szempontból félsiker, hogy legalább Bodhit egész jól elkerülik a megfázások. Csak tudnám, hogy csinálja… Viszont annak ellenére, hogy itt van, elnézve, megint csupa hasznos dologgal tölti az idejét, szokás szerint.
- Akkor gyere, te Mindentudás Egyeteme, a hóemberépítés doktorandusza, és segíts visszaállítani a világ rendjét. - intek a fejemmel az üres szék felé, mint ha az én irodámban ücsörögnénk, nem pedig az övében.
- Ha már voltál olyan kreatív, hogy az amúgy is szűkös szabadidőnket még jobban megnyirbáltad, akkor taníts, mester! Feltételezem, te már úgy is profi vagy a témában. - tolom elé az asztalon az újabb, elcseszett diagramot az összes teszttel, eredménnyel, eddigi kiértékeléssel együtt, érezze csak otthon magát, én pedig annak rendje és módja szerint dőlök hátra a székemen, mint aki jól végezte a dolgát. Ha nem tudnám, hogy egész évben a „jegeskávét” tolja, esküszöm, a kávéját is lenyúlnám, de ki olyan elvetemült, hogy eleve hidegen issza? És nem azért, mert szimplán megfeledkezik róla?
- Áruld már el, Bodhi, amúgy miért is szenvedünk ezekkel az izékkel? Van valami nagyobb volumenű terv, amiről nem tudok, és annak a része? Vagy csak így tudunk valami pályázatot megpályázni? Esetleg szimplán ennyire unatkozol? - vizslatom az arcát, miközben csak úgy süt az arcomról a „lelkesedés”. Lenne ezer meg egy jobb dolgom is, mint ezzel szenvedni, amit különösebben nem is zavarna, ha nem tudnám, hogy ő meg lazán fél napokat hancúrozik a hóban „helyettesítés” címszóval.
- Jut eszembe, mikorra is kéne elkészülni ezekkel a vackokkal? Nem rémlik, hogy mondtál volna határidőt. - csak valami olyasmit, hogy minél előbb, annál jobb, bár az is lehet, hogy csak én keverem valamivel. Viszont ha nincs határidő, akkor bőven ráér az egy hónap múlva, nem igaz? Ha olyan sürgető lesz, úgy is a nyakamra jár érte, amíg nem kezd fájni a fejem tőle… Hála az égnek, hogy legalább a fogam már nem sajog, bár elég arra gondolni, hogy múltkor csak ideiglenes tömést kaptam, és még egyszer el kéne csámborogni a fogászatra, és már a hideg szaladgál a hátamon. Szó szerint…

 382  szó ✥ Round and roundJasper & Wolfgang | Since when do we need help? 829279662
Vendég
Vendég
Anonymous

Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty
TémanyitásJasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty2021-08-23, 15:36


Wolf && Jasper





Időnként beugrom helyettesíteni, mikor egyik-másik tanárunk lebetegszik – ami ebben a jégkorszakban nem olyan ritka –, és ilyenkor igazi rocksztárnak érezhetem magam úgy teljes két percig, mert olyan üdvrivalgás fogadja a hírt, hogy Mrs McCready helyett én jöttem matekra, hogy beleszakad a dobhártyám. Nem vagyok naiv, tudom, hogy nem nekem szól az örömködés, hanem inkább annak a ténynek, hogy annyira konyítok a matematikához, mint egy garnélának az atomfizikához, így sejthetően az óra nem lesz megtartva. Nem sajnálom tőlük ezt az egy óra semmit tevést, de mivel a hangerő egyenesen arányos a boldogságukkal, máshol pedig szeretnének tanítani, rendszerint az udvaron végezzük, ahol aztán nyugodtan elszabadulhat a pokol. Szívesen becsatlakoznék én is a hócsatába, de az igazgató szerint az ilyesmi csorbítaná a tekintélyemet. Biztos jobban tudja, végülis ő az iskolai tanácsadó, aki a kölykök lelkével foglalkozik... ja, nem.
Így van ez ma is, habár ezer meg egy dolgom lenne. Sok tanártól kaptam vissza a kiosztott kérdőiv eredményeit, és néhány kéretlen kommentet is kaptam, amiket bölcsen ignoráltam is, mert hosszú lett volna elmagyarázni egy végzős osztály túlhajszolt és időhiánnyal küdző osztályfőnökének, hogy nem dobhatom be ezeket év elején, mivel épp az a lényeg, hogy év közben mi minden alakul ki a gyerekekben és a gyerekek között.
Miután kicsengetnek, visszakísérem a srácokat a terembe, és mivel ez volt az utolsó órájuk el is köszönök tőlük. A tanáriba megyek, csinálok egy kávét, és komótosan visszaindulok az irodámba, de arra egyáltalán nem számítok, hogy valaki befoglalta, amíg gyanútlanul távol voltam. Ha más csinálná, biztosan zavarna, de ettől az alaktól meg sem lep az ilyesmi. Annyira bele van merülve abba, amit épp csinál, hogy észre sem veszi, hogy megérkeztem. Köhintenem kéne vagy valami, de elég jól elszórakozom a spontán dühkitörésein. Csak akkor szólalok meg, mikor felteszi a költői kérdést. Vagyis gondolom, hogy költőinek szánta, mert hogy nem tudhatta, hogy egy ideje már ott állok mögötte.
– Azt hittem, ez egyértelmű. Mert túl okos vagyok – lazán elsétálok mellette, megkerülöm az asztalomat és leülök a székembe a kávémmal, ami pont olyan hideg, ahogy szeretem, majd egy provokáló vigyorral rábámulok.
Vetek egy pillantást az asztalomon uralkodó káoszra, ami nagyban hasonlít ahhoz, amilyen kupit én szoktam csinálni, aztán megint felnézek Wolfra. Nem ő az egyetlen, akinek meggyűlt a baja a diagrammal, de ezt neki nem fontos tudnia.



373 ✦ brother ✦ mate  Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 3375341651  ✦ kredit







You will never be alone
Nem szórt rá senki csillámport



Jasper Bodhi
Hõs
Hõs
Jasper Bodhi
Mesehõs :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Jack-frost-icegif-1
Az öt legenda
Jack Frost
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
14
Titulus :
Guardian of Fun
A másik felem :
Queen and King of the snow
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? A30432579911e86c7560a75ce2e54237
Életkor :
30
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Thomas Doherty
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Frostcall
✦ ✦ ✦ :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 61e3fb8c788405c69537320851298fea2e23facc
A tükör mögött :
Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 2Cudhdy
Cherry

Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty
TémanyitásJasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty2021-05-23, 11:03

To: Jasper

Általánosságban megállapíthatjuk, hogy szinte minden esetben egyszerűbb megelőzni a bajt, minimális erőbefektetéssel, mintsem utána próbálni menteni a menthetőt, sokkal de sokkal nagyobb idő- és energia ráfordítással. Nem csak a fogorvosra igaz, hanem az iskola tanulóira is, így még tetszik is az ötlet, hogy foglalkozzunk kicsit a nagy tanulás közepette a diákjaink lelki egészségével is, elvégre a fél napjukat itt töltik a suliban velünk. És imádom is az osztályomat, tényleg, de tényleg most, év vége előtt kellett bevágni ezt a szociális hálós témát, mint ha nem lenne amúgy is ezer meg egy dolgunk? Év végi témazárók, teperés a jobb jegyért, korrepetálások, fakultációk, de sebaj! Közben kikapcsolódásnak jó ez a kis őszinte vallomásos kérdőív is. A gyerekek legalábbis jól elszórakoztak vele osztályfőnöki órán, az meg már más téma, hogy nekem egy fél napomba telt, mire összesítettem az eredményeket. És még közel sem mondhattam azt, hogy kész vagyok, elvégre fel kellett volna rajzolni egyfajta grafikus formában is, hogy milyen az osztályszerkezet – mennyire jellemző a klikkesedés, kik a „bandavezérek”, a legnépszerűbbek az osztályban, vagy éppenséggel kik azok, akik szinte teljesen kívülállók, és nagyobb odafigyelést igényelnének. Először csak Jaspert szidtam, hogy jobb időpontot ki se találhatott volna ennek, mint a nyári szünet előtt néhány héttel, ám miután úgy huszonötödször álltam neki a rajzolgatásnak, egyre nagyobb és nagyobb papírlapokat lopva a rajz szakos kollégától, szerintem már nem csak ő csuklott, hanem az anyja… meg az összes létező felmenője is, amennyit gondoltam rájuk. Ha végül csak ránéz a végeredményre és két mondattal lerendezi, hogy minden a legnagyobb rendben, esküszöm, hogy még meg is fogom verni!
- Na nézzük… Benji jóban van Lucassal, Lucasnak viszont Matthew a legjobb barátja, aki Isabellába szerelmes, de Isa drága azonban más után epekedik… Basszameg, ez rosszabb, mint valami brazil szappanopera! - temetem az arcom a tenyerembe, miközben előttem az asztalon szanaszét hevernek a különféle kérdőívek, összesített listák, félresikerült diagramok. Ha tudnám, Jasper hol az isten nyilába kóricál ilyenkor, tuti iderángatom, hogy ha már ilyen ügyesen kitalálta ezt az egészet, akkor legyen oly kedves és segítsen is be, ha még a vakáció előtt szeretne valami kézzel fogható végeredményt látni, amit értékelgethet szabadidejében, de miután nem találtam, jobb híján csak átköltöztem az irodájába, legalább ott legyen disznóól a végére, ne az én asztalomból.
- Akkor még egyszer. Benjamin… Lucas… Matt… - vezetem a tollamat a papír felett, ellenőrizve, hogy minden kapcsolat fel legyen tüntetve, amikor észreveszem, hogy Annie kimaradt, és…
- Grrrrrrr bahhh! - csapok az asztalra mérgesen, csoda, hogy a ceruza nem törik ketté, amikor realizálom, hogy egy név kimaradt a láncból, és naná, hogy hely sincs, hogy normálisan beillesszem, variálhatom át újra az egészet.
- A fenébe is, Bodhi, hogy ennyi szabadidőd van… Miért nem mentél inkább te is tanárnak? - sóhajtok a csendes irodának. Otthon még vár egy rakás javításra való dolgozat, én meg ilyen vackokkal cincálom az idegeimet, mint akinek nincs jobb dolga. Ha előbb tudom, hogy ez ilyen kínkeservesen fog menni, inkább otthon kínlódtam volna vele, mást nem áthívtam volna Aileent erősítésnek, az ilyen hülyeségek iránt úgy is annyira tud lelkesedni…

 502 szó ✥ Round and round ✥   Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? 829279662  
Vendég
Vendég
Anonymous

Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty
TémanyitásJasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty2021-05-23, 11:02

Since when do we need help?

Vendég
Vendég
Anonymous

Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty
TémanyitásJasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty

Ajánlott tartalom

Jasper & Wolfgang | Since when do we need help? Empty
 

Jasper & Wolfgang | Since when do we need help?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Jasper Badun
» Jasper Bodhi ❅ Jack Frost
» Just say "I do!" - Wolfgang & Aileen
» eventful dinner - Wolfgang & Aileen