Welcome to Fata Morgana
Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív

– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat?
– Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni.
– Mi fog történni?
– Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned!
– Dehát...!
Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Beszélgethetsz bárhogy
még állatok nyelvén is
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 159 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 156 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (410 fő) 2024-10-19, 03:38-kor volt itt.
Mesénk fejezetei
lapozd, nézd!

Fu Hei
Ma 22:05-kor


Yan Xing Cheng
Ma 19:23-kor


Mato Catawanee
Ma 18:51-kor


Hwang Dae-Shim
Tegnap 23:08-kor


Mo Yuan
Tegnap 16:45-kor


Jayla Wilde
Tegnap 15:51-kor


Dionysia Nerida Pantazis
Tegnap 13:44-kor


Shan Ruyue
Tegnap 05:03-kor


Shan Ruyue
Tegnap 04:24-kor


Yan Xing Cheng
Tegnap 04:18-kor


Kiemelkedõ mesemondók
ebben a hónapban

33 Hozzászólások - 38%


10 Hozzászólások - 11%


9 Hozzászólások - 10%


6 Hozzászólások - 7%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%



Megosztás
 
But who are you?
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
ÜzenetSzerző
TémanyitásBut who are you? Empty2021-07-01, 00:33

The end
Egy félbehagyott fejezet
Nem szórt rá senki csillámport



Mirage Mirror
Káprázat Tükör
Káprázat Tükör
Mirage Mirror
Egyszer volt, hol nem volt... :
But who are you? JPbm1tY
But who are you? C762116a1803ee0f854bc93c33ab04366020e95a
I am afraid of what I'm risking if I follow you
Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
But who are you? 5fddf4ef6494eaab04a3d1f645e25da2c51b0860
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
But who are you? 6442b92e7f900b694cceef6bce1f5ee9dd32e05b
Evolet Yang
Baba Mirai ✦ Baba Shouta

But who are you? Empty
TémanyitásBut who are you? Empty2021-05-12, 22:11

To: Shenzi
Kívülről teljesen nyugodtnak tűnhettem, egy kedves mosoly ült az arcomon, arcizmaim ellazultak voltak, de legbelül csaknem felrobbantam a feszültségtől. Nem így terveztem, egyáltalán nem, Magnolia Ross-t vártam a találkozóra, vele kellett volna beszélnem, rávezetnem, mennyire rossz dolgot tett azzal, hogy megírta a lejárató cikket a Wonderlandről. Helyette megkaptam az asszisztensét, vagy legalábbis valami alkalmazottja lehetett, aki egyáltalán nem tűnt rossz embernek. De már nem hátrálhattam meg, ha kellett, hát ebből a nőből húztam ki némi információt, vagy talán általa győzhettem meg a cikk eredeti íróját. Ebben nem igazán bíztam, de meg kellett legalább próbálnom, nem tehettem mást.
- Az valóban sokkal jobb lett volna, de örülök, hogy egyáltalán időt szakít rám. Teljesen mindegy, ki hallgat meg, amíg Ms. Ross is tudni fog róla, igaz? - mosolyogtam tovább, mintha tényleg így gondolnám, bár... egy részem így is gondolta. Sokkal jobb volt megkapni Angelt egy beszélgetés erejére, mint egyáltalán nem találkozni senkivel.  
- Igazán sajnálom. Mostanában hunyt el? Vagy a halála után kapta a nevet? - kérdeztem azért rá, nem akartam gorombának tűnni. Én is elveszítettem a szüleimet, de az mintha már egy másik életben történt volna, olyan régen volt. Így olyan sokat nem tudtam a gyászról. Még ha ez a nő az ellenségnek dolgozott is, nem akartam elsiklani egy ilyen mondat mellett. - Mindenesetre, nézze a jó oldalát, legalább hagyott magára valami fontosat és szépet. - Nem lenyűgözni akartam a szavakkal, legalábbis nem ez volt a tervem. Mégis elgondolkodtató volt, hogy talán csellel kellene rávennem a válaszokra. Nem voltam biztos benne, hogy képes lennék rá.
- Ez esetben várjon egy pillanatot, kérem! - Azzal a kiszolgálópulthoz sétáltam sietős léptekkel, és leadtam a rendelést, s amíg készült a kávé, legalább volt egy kis időm újra átgondolni a dolgokat. Meg kitalálni, egyáltalán miféle hazugsággal rukkoljak elő, ami talán előrébb lendíti egy kicsit a beszélgetést abba az irányba, amerre én szeretném vinni. Ahogy elkészült a presszó, kifizettem, megköszöntem, és már vittem is az asztalunkhoz, letéve Angel elé. Talán megkérhettem volna a tulajdonost vagy az egyik alkalmazottat, hogy hozza ki, de én nem az a típus voltam, aki szerette ugráltatni az embereket. - Fogyassza egészséggel! - Visszaültem a helyemre, és... rájöttem, hogy még csak nem is kell megjátszanom az udvariast, hiszen egyébként is hasonlóképp bánnék mindenkivel. Még akkor is, ha az illető nem épp egy jó embernek dolgozott, nálam nem számított. A tiszteletet mindenki megérdemelte, amíg nem ismertem ki, utána pedig már az illető személyiségén és tettein múlott, hogy ez továbbra is így marad-e, vagy sem.  
- Ó! - vágtam rá kissé zavartan, majd hamar összekaptam magam, és a nőre mosolyogtam újra. - Nekem elhiheti, nem azért hívtam ide, hogy elcsábítsam. - nevettem, ami talán egy kicsit árulkodó lehetett neki arról, mennyire zavarba hozott. Azért, mert ki akartam húzni belőle valamit, még nem jelentette azt, hogy ne lehetnék annyira őszinte, amennyire csak tudok, egy ilyen helyzetben.  
- Amint említettem, új vállalkozást szeretnék indítani, de gondok vannak a helyszínnel. Az épületet nekem ígérték, már szerződést is írtunk, mikor titkot derültek ki róla. Mennyi mindent kell felújítani, mi az, ami életveszélyes benne, némelyik emeletet például meg sem lehet közelíteni. Ügyvédi ügy lett belőle, de nagyon úgy néz ki, hogy ő jobb szakembert talált, mint én, így minden befektetett pénzem bukhatom. - sóhajtottam, magamat is meglepve, mennyire beleéltem magam a történetbe. Talán ragadt rám némi színészi tehetség a tervezés, és a darabok nézése közben, vagy épp amiatt, mert színészekkel voltam sokszor körbevéve. Szinte már én magam is elhittem, hogy vállalkozást akarok indítani, és jól átvertek az épülettel. Már kezdtem érteni, miért kapnak rá olyan sokan a hazudozásra, és miért megy egyeseknek olyan könnyedén. Még ha a kamunevemet nem is ejtettem ki túl magabiztosan, ezt talán már túlságosan is. Kicsit megijesztett a dolog.  
- Nézze, én nem akarom, hogy bárkinek baja essen, akár hírnév szinten sem, de ebben a helyzetben kivételt kell tennem. Azért kerestem fel a főnökét, hogy egy cikket írjon az épület tulajdonosáról. Ha az ügyvédem jól informálódott róla, több hasonló helyszín is a férfi birtokában van, s már nem ez az első csalása. - Újabb sóhaj, ami még őszinte is volt, hiszen aggódtam, csak épp nem a vállalkozásom, hanem a színház miatt. - Ms. Ross remek cikkeket ír. A legutóbbit is olvastam, amit arról a színházról írt. Mondja, Angel, maga szerint van esélye annak, hogy az én történetemet is megírja a főnöke? - hajoltam kissé előre, összekulcsolva kezeimet az asztalon. Kíváncsi voltam a reakciójára, amit pár centivel közelebbről egyszerűbb volt észrevenni.
From: Pumbaa
Vendég
Vendég
Anonymous

But who are you? Empty
TémanyitásBut who are you? Empty2021-05-10, 01:35




Maybe they hate me


Because I'm too good


To: Ekon
From: Magnolia
Mondhatnám, hogy bizalmatlan voltam másokkal kapcsolatban, de sosem féltem attól, hogy megbántanak, mert nem tudtak. Valahogy nem engedtem, hogy ez lehetséges legyen, ellenkező esetben pedig sosem mutattam ki, mert feleslegesnek találtam. Éppen ezért sem érdekelt, hogy a cikkeim milyen következményekkel járnak, nem érdekelt kit bántok meg, az emberek imádták a botrányokat, sosem változnak. Hogy is van az a mondás... cirkusz és kenyér kell a népnek. Kenyeret máshonnan kaptak, de a cirkuszt szerintem mindig is tőlem. Botrányos személyiség vagyok, többen utálnak, mint szeretnek, már ha valaki szeret engem egyáltalán, de egy ideje már ez sem foglalkoztat. Van valami megmagyarázhatatlan belső késztetésem arra, hogy rosszat cselekedjek, még ha tudom is, hogy nem jó amit teszek. Mielőtt félreértenének tisztáznám, hogy sosem volt lelkiismeret furdalásom és talán sosem lesz.
Nem volt gyanús ez a találkozóigény sem, nagyon sokan írnak, rengeteg olyan rosszakaratú ember van, aki direkt botrányt akar más nyakába és ezzel nincs is semmi baj. Általában nem szoktam nagyon utána nézni a dolgoknak, annyira nem járok utána a valóságtartalomnak, szinte mindenki elhiszi azt, amit kiraknak az internetre, ami eléggé vicces számomra. Az utálkozó kommenteken is csak nevetni tudok, sosem vettem őket komolyan és nem hiszem, hogy éppen most kezdeném majd máshogy látni.
Egyből meg is van az emberem, de jobbnak látom óvatosnak lenni... viccelek, ez is csak egy kis játék, eljátszok egy szerepet és élvezettel várom a végét. Illedelmesen és figyelmesen hallgatom az elég jóképű férfit, már ha megjegyezhetek ilyet. - Örülök, ha így látja, féltem, hogy csak a főnökömmel lesz hajlandó beszélni. – mondom kissé elkeseredve. Majd a nekem kihúzott székre ülök.
Nevemre tett mondata meglep, de ez is csak egy játék, mintha én pont egy angyal lennék, bár úgy gondolom most az angyali szerep csak még élvezetesebbé tenné a mi kis játékunkat. - Nem véletlen, nem túl gyakori név, megboldogult nagymamám után kaptam. – leheletnyi fájdalmat és szomorúságot hintek a hangomba, mintha most éppen valami rosszra emlékeznék, de egy legyintéssel el is hessegetem a dolgot és jelzem, hogy nem is mennék bele túlzottan a témába.
Figyelem a csészéjét, majd rápillantok és szívesen veszem a meghívását. - Duplapresszót kérnék feketén, hosszú napom lesz. – ha informálódott rólam, akkor tudnia kell, hogy édesen iszom a kávémat, hiszen a bosszú is édes. Ez voltam én, egy igazi megmagyarázhatatlanság. Majd a szemeibe nézek. - Ne vegye sürgetésnek, nem mintha nem élvezném egy jóképű férfi társaságát, de lassan a tárgyra kéne térnünk. – szégyenlős mosolyra húzom az ajkaimat, majd csak oldalra pillantok mintha zavarba jöttem volna a saját kijelentésemtől. Mindig is szerettem az ilyen kis játékokat, most meg kiélvezem, na de persze szeretném már tudni, hogy miért is kellett idejönnöm.

✦ Úgyis belém szeretsz egyszer But who are you? 2607835867
kredit

Vendég
Vendég
Anonymous

But who are you? Empty
TémanyitásBut who are you? Empty2021-05-08, 16:43

To: Shenzi
Nem kellett sokat várnom, csak azt a tíz percet, amennyivel korábban érkeztem a megbeszélt időpontnál. Ez betudható volt annak, hogy túlságosan ideges voltam, s jobbnak láttam a kávézóban várakozni, mint fel s alá rohangálni a lakásomban. Legalább a robogóval való utazás némiképp lenyugtatott, sőt, teljesen nyugodt állapotban érkeztem meg, mire helyet foglaltam, már a lábam sem akart folyamatosan járni, mint ahogy otthon tette a kanapén ücsörgés közben.
Belekortyoltam a kávéba, bár szívem szerint valami nyugtató teát rendeltem volna magamnak, mielőtt még a koffein megteszi a hatását, és újra felpörgök, de az túl árulkodó lett volna. A kávé pedig olyan mindennapi volt.  
Ahogy megpillantottam a nőt, szinte azonnal tudtam, hogy őt vártam, egészen addig, amíg szólásra nem nyitotta a száját. Összevont szemöldökkel néztem rá egy pillanatig, majd bólintva adtam a tudtára, hogy minden rendben. Nem erre számítottam, de nyilvánvalóan Ross kisasszony nem egy ostoba tyúk, ha egyszer ennyire híres weboldalt vezet.  
- Üdvözlöm, kisasszony! Egyáltalán nem. A lényeg, hogy eljussanak az információk a főnökéhez, nem igaz? - kérdeztem magabiztosan, és igazi úriemberkén még a széket is kihúztam a nőnek. Angelnek.
- Igazán szép neve van. Még soha nem találkoztam egy Angellel sem. - Ennek most akkor gyanúsnak kellett volna lennie? Talán. Én mégsem gyanakodtam, annál sokkal naivabb voltam, vagyis inkább... szerettem úgy mondani, hogy annál jobban megbíztam az emberekben, mintsem gyanakodjak. Jobban hangzott, mint a naiv, amit inkább sértésként szoktak használni. A bizakodó vagy reményteli mennyivel szebben hangzik.  
- Már rendeltem, köszönöm. Kicsit hamarabb érkeztem, hogy nehogy elkerüljük egymást. Sejtettem, hogy a főnöke elfoglalt, ezért nem akartam az idejét rabolni. - magyaráztam, és a fejemmel a csésze felé intettem, ami már csak félig volt a világos barna folyadékkal. - Hadd rendeljek én magának! Ms. Rossnak pedig mondhatja, hogy fordítva történt. Mit inna? - kérdeztem, készen arra, hogy a kiszolgálópulthoz sétáljak az italért.
From: Pumbaa
Vendég
Vendég
Anonymous

But who are you? Empty
TémanyitásBut who are you? Empty2021-05-07, 01:26



Ekon & Magnolia

Elég régóta vagyok már közutálat tárgya, hogy levélből, üzenetből vagy egy email-ből eltudjam dönteni kinek van fogalma rólam és kkinek nincs. Nagyon sok ilyesfajta üzenetet kapok és elég sok időt elvesztegettem már az életemből ezekre a hamis információkra... mégis valami azt súgta, hogy vele talán érdemes lehet találkozni. Szerettem a megérzéseimre hallgatni, mindig úgy hittem, hogy sosem csapnának be szándékosan...
Nagy robbanás lett az utóbbi cikkem és sokan várják már a folytatást és a leleplezést. Hiába áltatják magukat az emberek, senki sem makulátlan és mindenki szereti az ilyen botrányokat, ami sokkal meglepőbb, mint hittem. Valamiért mindenki szereti elolvasni az ilyen posztokat, persze vannak akik kiakadnak rajta és harcolnak az igazságért, de... legtöbben csak szimplán egyetértenek és csendben figyelnek. Velük ellentétben és hallatom a hangomat és a véleményemet, egyszerűen tudatni szeretném a világgal, hogy mit gondolok és mi az, amit érzek. Nem leszek finom, nem fogok szépíteni, egyszerűen csak önmagamat adom az írásokban és azt írom le, amit látok, se többet, se kevesebbet.
Még volt időm a megbeszélt időpontig, így úgy gondoltam, hogy sétálok egyet és eléggé rossz ötlet volt. A legtöbben összesúgtak a hátam mögött és mindenki csak figyel, egyesek mosolyogva integetnek, próbálnak velem jóba lenni. Senki sem hitte volna, hogy ekkora ereje és nézettsége lesz egy pletykarovatnak, belátom még én sem nagyon hittem el... de már elhiszem. Meghatározó az, amit írok, még ha nem is az igazat írnám, akkor is fontos lenne az embereknek, mert ÉN írtam. Tetszett ez az új felállás és tetszett ez a hatalom, ami hirtelen az ölembe pottyant, arról meg már nem is beszélve, hogy rengeteg pénzem is lett hirtelen. Lassan fontolóra veszem, hogy ne csak online formában, de kézzel fogható újságom is legyen.
Pillanatok alatt már a kávézóban találom magam, pont időben és pont jókor. Egyelőre senki sem figyelt fel rám, aztán pedig egy magas, testes férfi közelít felém. Valahonnan ismerős nekem, még sem tudom megmondani, hogy hol láttam már ezelőtt, de valahol biztosan.
Kérdésére csak pislogok. - Miss Ross nagyon elfoglalt, így hát engem küldött maga helyett Mr. Hawking. Remélem ez nem okoz gondot önnek. - pillantásom, hangom és szavaim is lágyak, kedvességet sugároznak, legalábbis ezt a látszatot érem el vele. Néha szükségem van egy kis játékra, egy kis mókára... - Jajj még be sem mutatkoztam. Angel Light vagyok. - fogadom el a felém nyújtott kezét és felénkén megrázom azt.
- A főnököm utasításba adta, hogy én fizessek kárpótlásul. Milyen kávét szeretne Mr. Hawking? - egyértelműen hazudott a nevéről... ezt érzem és mint mondtam, nekem jók szoktak lenni a megérzéseim. Vajon mit tervezhet és mi lehet a célja?

szószám ● megjegyzés
kredit


Vendég
Vendég
Anonymous

But who are you? Empty
TémanyitásBut who are you? Empty2021-05-07, 00:53

To: Shenzi
Sosem foglalkoztam túlzottan azzal, mit gondolnak mások, fölöslegesnek tartottam ilyesmin aggódni és idegeskedni. Ezért sem érdekelt különösebben, ha a nézőknek nem mindig tetszenek a jelmezek, hiszen ízlések és pofonok, ahogy tarja a mondás is. Nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, s amíg az igazgatónknak megfeleltek az általunk készített jelmezek és kellékek, addig nem volt gond. Tudtam, hogy Timon jó munkát végez, s én magam is a legjobbra törekedtem mindig.  
Az viszont egész más, ha valaki nyilvánosságra hoz egy cikket rólunk, benne lejáratva az egész színházat és ezáltal mindenkit, aki a részese. Én magam egész biztos nem fedeztem volna fel az oldalt, azt sem tudtam, hogy bárki foglalkozik ilyennel a városban, nekem az efféle tényleg teljesen kívül esett a látóteremből vagy az érdeklődési körömből. És mégis, valaki az egész életét feltette egy lapra, mintha nem számítana, hogy a lakosok meggyűlölik. Vagy talán épp az volt a cél? Azt nehéz volt elhinnem, hogy bárki is céltáblát akar tenni a saját hátára, de azért legalább valamiféle tisztelet vagy inkább becsület csak volt benne, ha felvállalta a nevét... nem?  
Nem igazán tudtam, mit tegyek, de abban biztos voltam, fel kell keresnem a nőt, és rábeszélni, hogy vegye le a lejárató cikket, vagy legalább fogalmazza át. Nem akartam emiatt elveszíteni a munkámat, és azt sem akartam, hogy másoknak a cikk miatt kelljen aggódnia. Nagy nehezen kiderítettem a telefonszámát az írónak, és egy kis információt ígérve elhívtam egy kávéra. Tudtam, ha elárulom, ki vagyok, nem jönne el, rögtönöznöm kellett, bármennyire is a hazugságok ellen voltam. A színház és a saját jövőm érdekében meg kellett tennem. Csak az nem tudtam, mit fogok neki mondani, ha eljön.
Kicsit korábban érkeztem, és leültem az egyik asztalhoz, miután rendeltem magamnak egy kávét. Még nem volt annyi idő, hogy megteljen a hely, épp csak szállingózni kezdett egy-két ember, én pedig minden besétálóra felkaptam a fejemet. Kicsit érdeklődtem a cikk írójáról, egy nem túl alapos leírást még kaptam is pár embertől, de még így is bizonytalan voltam. Legalább az idegességemet már leküzdöttem, így teljesen nyugodtan ültem, a kávémat kevergetve.
Amint megpillantottam egy sötét hajú, kreol bőrű, csinos nőt, rögtön tudtam, hogy őt várom. Szóval erre értette az az asszony, hogy tudni fogom, hogy ő az, amint meglátom... Tényleg tudtam. Lassan felálltam, hátratolva a székemet.
- Ms. Ross? - kérdeztem azért rá a biztonság kedvéért, majd tettem felé egy lépést, és kezet nyújtottam neki. - George Hawking. Most fog megnyílni a vállalkozásom, és egy-két érdekes információ birtokába kerültem. - vágtam rá, bár nem terveztem el előre, hogy a nevemről is hazudni fogok, mégis rezzenéstelen arccal adtam meg egy nevet, ami épp eszembe jutott. Nem tetszett, hogy hazugságra adtam a fejemet, de a színházat szinte otthonomnak tekintettem, az ott dolgozó embereket pedig a családomnak.
From: Pumbaa
Vendég
Vendég
Anonymous

But who are you? Empty
TémanyitásBut who are you? Empty2021-05-07, 00:21

But who are you?
Magnolia E. Ross && Ekon Hart

Vendég
Vendég
Anonymous

But who are you? Empty
TémanyitásBut who are you? Empty

Ajánlott tartalom

But who are you? Empty
 

But who are you?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal