I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Nem volt soha sem titok, hogy valami nincs teljesen rendben velem. Sokszor éreztem úgy, hogy a fejemben egy olyan háború zajlik, amely felett nap, mint nap egyre kevesebb hatalmam van. Mégis minden egyes alkalommal, amikor Verta-hoz mentem úgy éreztem, hogy a teher a vállaimon könnyebbé válik. A rendszerességet senki és semmi kedvéért nem törtem meg, szinte már a hétköznapjaim részévé váltak ezek az alkalmak. Meg aztán panaszra sem lehetett okom, mert szerencsésnek mondhattam magam Verta-val az oldalamon. Még akkor is, ha nem voltam oda azért, hogy beleszólt a köztem és Fényfúria között kibontakozó dolgokba. Viszont idővel a vak is láthatta, hogy semmi negatívum nincs az egészben. Talán több erőt és energiát is adtak a Fényfúriával töltött pillanatok egy idő után, mint egy alkalom Vertával. Na, de ne értsük félre az alkalmakat inkább már most korrigálom magam, hogy kezelések. Nem. Ez sem segít azon, hogy a fejem egy olyan irányba induljon el, amibe nagyon nem kellene. Minden szépen kezdett a helyére kerülni szinte már-már gyanús volt, hogy túlságosan is klikkel minden. Igyekeztem a lehető legtöbbet segíteni a központban, habár kétlem, hogy akkor segítség lehetnék valaha is, mint mondjuk Hablaty vagy Astrid, de igyekszem. Szabadabbnak éreztem magam, mint valaha. Mégis a jó nem tarthatott örökké mert hamar felemésztették az éjszakáimat a rémálmok hada amelyben rengeteg tüzet láttam, rengeteg mérges szinte gyűlölködő tekintetet amelyek egyenesen rám szegeződtek. Láttam az embereket gyilkos szándékkal felém közelíteni én pedig nem tudtam megmozdulni. Idővel már az alvást is kerülni kezdtem. Rettegtem az álmaimtól. Talán mert túlságosan valóságosnak érződtek. Ha álmomban megégett a karom, mikor észhez tértem azon a ponton sokkal melegebb volt a bőröm. Így jutottam el odáig, hogy szinte sosem aludtam. Egyedül, ha napközben ott volt Fényfúria, akkor elbóbiskoltam és akkor viszonylag tudtam piheni. Máskor egyáltalán nem. De végül ez a mentsváram is odaveszett.
Ekkor pedig elérkezett a teljes sötétség.
Sometimes I feel like I’m losing everyone.
But in reality, I’m just losing myself.
Egyik napról a másikra felszívódott, mintha soha nem is létezett volna. A lakása teljesen üresen állt. Egyetlen egy cucca sem hiányzott mégsem tudtam elengedni az értést, hogy előlem menekült. Talán előbb látta meg azt az őrületet, amivel a tekintetem a tükörben találkozott. Ott volt egy fekete, animációs sárkány, aki pontosan úgy mozdult ahogyan én. Az egész helyzettől az állam kis híján a földet súrolta. Mégis miféle szörnyeteg vagyok? Az öklöm minden további nélkül landolt az üveg felületén, aminek köszönhetően jó pár üvegszilánk fúródott a kézfejembe, de koránt sem zavart a fájdalom. El akartam üldözni azt, ami a tükör mögött rejtőzött legyen az akármi. Az is lehet, hogy a kimerültség ment az agyamra. Úgy érzem, hogy szépen lassan arra a pontra juttattom magam, hogy magához ölel a teljes kimerültség ahonnan már nem térhetek vissza. De talán abban az állapotban az álmok sem fognak kegyetlenül kísérteni.
◉ ◉ ◉
Pár héttel Fényfúria eltűnése után már koránt sem éreztem magam fáradtnak. A rémálmok nem tértek vissza vagy talán soha nem is léteztek. Lecsekkolni természetesen nem merem ezért a tükröket meg az ahhoz hasonló felületeket kerülöm. Persze a furcsaságok sorozata ezzel még nem ért véget. Sokszor olyan helyeken ébredek fel, amit nem ismerek. Vannak, hogy teljesen kiesnek napok, amit nem tudok hova tenni. Azt sem tudom kifejezetten, hogy mit vétettem Boun ellen, aki legalább olyan szikrákat szór a szemeivel, mint az álmaimban szereplő alakok. Néhány ember pedig úgy elegyedik beszélgetésbe velem, mintha már régen ismernénk egymást. Pedig nem emlékszem, hogy valaha is találkoztunk volna. De persze a központban nagyon sokan megfordulnak ezért többnyire figyelmen kívül hagyom ezeket a furcsaságokat. De vajon meddig dughatom homokba a fejem?
Once you lose yourself, you have two choices:
find the person you used to be, or lose it completely.
A láncok amelyek eddig erőteljesen visszafogtak mára már teljesen köddé váltak. Szabadon járok-kelek anélkül, hogy bárki megállíthatna. Persze pihennem még nekem is kell és ilyenkor sajnálatos módon kicsúszik a kezemből az irányítás, amit azonban nem sokkal később önként és dalolva juttatt vissza a birtokomba mindenféle kérdés nélkül. A legjobb pedig, hogy még csak fogalma sincs róla. Habár nem tudom, hogy ő általában miben sántikál, de azzal tisztában vagyok, hogy kettőnk közül nem nekem van félni valóm. Bár tény, hogy a kezünkön már nyoma sincs a sérülésnek, amit okozott, de talán saját magában komolyabb kárt sosem tenne. Meg aztán nem is lenne illendő a megkérdezésem nélkül. Valamennyire illemtudónak tűnik úgyhogy talán meggondolja. Vagy nem. Tekintve, hogy fogalma sincs a létezésemről. Még. Egy napon azonban majd remélhetőleg közvetve üdvözölhetem. Bár a legjobb lenne, ha nem kellene túl sokáig foglalkoznom vele tekintve, hogy az estek többségében nem más, mint egy púp a hátamon. A saját hangulatingadozásai na meg a hülye szokása, hogy éhezteti magát, mint akire már nem vár a holnap sajnálatos módon rám is hatással van. Talán találnom kellene valakit, aki egy kicsit életet lehel belé és nem egy lerobbant testben kell magamhoz térnem. Mert úgy aztán sokkal kevesebb idő jut arra, amit ténylegesen véghez akarok vinni. Nem azért vagyok, hogy közvetve pátyolgassam a lelkét. Bár, hogy miért vagyok? Talán szüksége volt valakire, akiben van elég erő a túlélésre. Meg aztán ki azaz idióta, aki berezel attól, hogy titkon egy sárkány szunnyad benne?
Képességem
✦ Fel tudod venni a mesebeli sárkány alakod. Ebben a formában pedig képes vagy tüzet okádni, illetve repülni is, avagy mindenre, amire képes voltál. ✦ Képes leszel irányításod alá venni a személyiségeid közötti kapcsolót a kérdés, hogy adott pillanatban melyiknek a kezében van a hatalom. ✦ A gát megszakad a két személyiséged között így mindegyik feled pontosan emlékszik a történtekre. A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban. A képesség aktív: 2021.07.01-től.
Nathaniel Walker
Winnie Hellfire
Vendég
Vendég
2021-05-25, 16:43
Csillámporos üdvözlet illet téged
Song Atlas ✦ Fogatlan
„Soha ne akarj az lenni, ami nem vagy!”
Kedves Song Atlas!
Ezer éve láttam ezt a mesét, hogy őszinte legyek és nem sokra emlékszem belőle, de... wow! A lapod nagyon magával ragadt! Mármint... nem tudom, ezt most valahogy más stílusban írtad vagy nem tudnám megmondani, miért, de teljesen más volt a számomra, mint az eddigi lapjaid. Imádom! A felépítése, a fogalmazás, a különböző részek... Le a kalappal! Fogatlan jó helyen landolt, bár ez nem is volt kérdés. Ne haragudj, hogy eddig várattalak az elfogadóval, de most már nem is tartalak fel tovább. Úgy tudom, valaki már stoppolta az első vagy legalábbis az egyik játékod, így hajrá, semmi sem áll az utatokba!