Mióta a tinédzser éveimbe léptem azóta magam is, és a családom tagjai is igazi lázadónak mondhatnak. Ami igaz is, hiszen szinte minden és mindenki ellen is lázadok. Őszintén? A nemlétezőm is tele van az egésszel, amit életnek nevezünk! Ja, és a karma egy kurtizán. Ezt mondjuk fogalmam sincs, miért is írtam le, de nem baj, a papír türelmes, elbírja, nem igaz? A családunk konkrétan szétesőben van, amit én iszonyatosan nehezen élek meg. Nem értem ezt az egészet. Miért kell ez a sok harcolászás egymással? Mindenki nyugodjon le a fenébe... ja, hogy az másik történet? És különben is, pont én magyarázok lenyugodásról, amikor itt lázadok a nagy káosz közepén? Na igen, ha valakinek, akkor nekem be kéne fogni a számat. Csak valahogy nem igazán érdekel, mit kellene tennem. Őszintén szólva nem igazán tudom eldönteni, hogy kinek az oldalára álljak: anya vagy apa mellé. Ez sok kellemetlenséget okoz nekem is és talán nekik is. Vegyék már észre magukat, a fene egye meg! Vagy ha magukat nem is, akkor engem vegyenek észre! Mert én is itt vagyok, hahó!! Ha ez magában nem lenne elég, még ott van a testvérem, Kovu is, aki nem tudja, vagy csak nem akarja eldönteni, hogy ki mellé álljon. Ugyan a mi családunk tagja, de mégis az ellenséggel barátkozik. Aki Simba mellett áll, az bizony ellenség. Legalábbis szerintem. Meg kellene végre értenie, hogy nem vet ránk jó fényt, ha Kiarával barátkozik. Sem ránk, sem rá. Csakhogy egyáltalán nem úgy tűnik, mint akit ez az egész érdekelne. Ez őszintén szólva bosszant, mivel el kéne már dönteni, hogy mit akar. Ezért sok köztünk a nézeteltérés és a vita.
Simbát enyhén szólva nem bírom, sőt, fogalmazhatunk úgy is, hogy határozottan gyűlölöm amiért azt tette, amit. Kovuval, mielőtt kialakult volna a mostani helyzet még jobb viszonyban voltunk, mint most. Nem veszekedtem vele annyit, és hallgattam a szavaira. Most ez már nem annyira mondható el rólam. Hogy ez a későbbiekben mennyire fog változni, vagy éppen nem, azt jelenleg én magam sem tudom.
Őszintén szólva nem tudom, hogy én őrültem meg, vagy ez normálisnak mondható - bár ezt kétlem - , de hetekkel ezelőtt kicsit - na jó, nem kicsit - igencsak meglepődtem, amikor a tükörben egy nőstény oroszlán nézett vissza rám. Itt elkönyveltem magamban azt, hogy jelen pillanatban nem biztos, hogy teljesen tudatában vagyok annak, hogy mik is történnek körülöttem. Minden olyan dolog történik körülöttem, amit rohadtul nem akarok, de ez természetesen senkit nem érdekel, hiszen olyan betegségük még nem volt... és valószínűleg nem is lesz. Mert ugyan kit érdekelne az, hogy Hé! Bajom van, figyeljetek már rám! Valahogy ezt meg kellene oldani, de neeem! Mivel a körülöttem lévők hallása nemcsak huncut, hanem alkalmi süketek is. Van még egy hatalmas hibájuk: egyáltalán nem értik az iróniát, amit én előszeretettel, rendszeresen használok. Ráadásul ha ez nem lenne amúgy is túl sok, akkor még vagyok olyan kedves - vagy inkább bunkó -  is emellé, hogy nem éppen szépen, hanem sokkal inkább flegmán szólok vissza másoknak. Fogalmam sincs, hogy miért is írok le ilyeneket, de.... valahogy nem is érdekel, csak jönnek a szavak, én meg írok. De mondhatnám azt is, hogy kuss, én így szoktam! De egyelőre ennyi volt belőlem, majd még írok, ha kedvem tartja... vagy nem. Viszlát később!


✦Fel tudod venni a mesebeli, oroszlán alakod.
✦ Hangoddal, helyesbítve az üvöltéseddel képes vagy üveget repeszteni/robbantani.
A képesség aktív: 2021.09.02-től.