Az élet lehet nyomorúságos vagy épp fényűző. Mindez pusztán attól függ, hova születik az ember, nem igaz? Valaki nincstelenként kezdi és úgy is végzi, míg mások felmásznak a ranglétrán és vagy ott maradnak, vagy végül a porba hullva elfelejti őket mindenki. Habár tulajdonképpen mindenki porrá válik élete végén, ezen nincs is mit szépíteni.
Az én életem egész jó volt. Az apámnak sosem voltak anyagi gondjai, így anyámnak sem volt problémája. Aztán jöttem én, és valahogy minden egészen más lett. Én már nem élvezhettem sokáig azt a fényűzést, mint anyám. Oké, nem akarok túlozni, valójában mégis csak egész sokáig élvezhettem azt a vagyont, amit apám halmozott fel – de most… az a helyzet, hogy a lehető legjobban meg akarja tőlem azt vonni. Azt mondja, nem tettem le semmit az asztalra, így onnan el sem vehetek.
Az életem másból sem állt eddig, mint szórakozásból. Néhány hete, vagy talán már hónapja is van – Dr. Faciliernek küldtem egy névtelen levelet azzal a szándékkal, hogy kicsit nézzen Tiana körmére. Nem tudom, miért, de kezdett egészen frusztráló lenni, hogy annyira felkapott hely és érdekelt, mi olyan különleges benne. Azóta számtalan alkalommal jártam ott, hogy magam is lássam, de nem volt időm ezzel túl sokat foglalkozni.
Apám úgy döntött, hogy ultimátumot ad. Vagy megházasodom, vagy teljességgel kitagad a családból és a vagyonhoz annyi hozzáférésem se lesz, mint most. A kérdésem nélkül szervezett nekem le találkozót az egyik ismerőse lányával, így most kényszerből, de vele randevúzom. Találkozgatok. De semmi több. Noha érezhetően a lány kedvel, számomra semmit sem jelent és legszívesebben azonnal szakítanék vele, de nem lehet. A pénzt nem vonhatom meg saját magamtól teljesen, egyszerűen nem tudom, mit kezdenék nélküle. Úgyhogy egyelőre tűrök, és elviselem az érintéseit, a csókjait, az értelmetlen motyogását és közben láthatom, hogy apám mennyire élvezi a helyzetet.
Noha ott lenne még egy lehetőség: munka. De őszintén… van, aki a legkevésbé sem kétkezi munkára termett! Az pedig pontosan én volnék. Én inkább élvezem az életet, ahelyett, hogy dolgozzak. De most azt hiszem, tényleg el kell gondolkoznom a jövőmön. Egy házasság, érzelmek nélkül vagy a sarkamra állok végül?

Semmi kedvem sincs kikelni az ágyból, de azt hiszem, muszáj lesz. Mintha rémlene valami arról, hogy apám ma valami fontos ügyben akar beszélni velem. Legszívesebben figyelmen kívül hagynám mindezt, de… oh, és már kopogtat is valaki a szobám ajtaján. Felpillantok, de nem szólalok meg azonnal, szinte remélve, hogy aki odakint van, feladja és elmegy.
- Naveen! Édesapád sürgősen beszélni akar veled! Azt mondta, tegnap este szólt neked erről! – Lawrence. Hát hogyne. Ki más szólna, ha nem ő?
- Máris megyek, már ébren vagyok! – Azzal a lendülettel húzom magamra a takarót és fordulok a másik oldalamra. Még öt perc.
Közel fél óra múlva érek csak le a nappaliba, ahol apám már vár rám. Egyedül. Szóval úgy tűnik, tényleg komoly dologgal akar előállni.
- Ülj le. – Mutatja is a fotelt, én pedig helyet foglalok és próbálok némi érdeklődést mutatni felé. Kérdőn figyelem. – Remélem, ezidő alatt megkedvelted Nerissát*, hiszen itt lenne az i-
- Apa, el se kezdd! Nem fogok behódolni a hóbortjaidnak, nem fogok megházasodni. – Vágok közbe, nem törődve a következményekkel. Látom, hogy a haragja hirtelen lobban, pedig számított rá, tudom, hogy így van.
- Nincs választásod, fiam. El fogod venni azt a lányt, és elkezditek a közös jövőtöket felépíteni! Nem támaszkodhatsz örökké a családodra, vagyis az én pénzemre. – Hangja szigorúbb, mint eddig bármikor. Ez az oka annak, hogy végül bólintok. Csak ennyi. Nem mondom ki, hogy belemegyek a dologba vagy épp örömömet lelem benne, mert nem. Gyűlölöm, ha irányítani próbál és most teljességgel azt teszi.
Egy kis dobozkát nyom a kezembe, amibe a gyűrű lapul.
- Kérd meg a kezét. – Hogyne. Nem felelek, erre sem, csak a markomba zárom és sarkon fordulok, majd elviharzok otthonról.
Jólesne most egy ital. Talán fel kellene hívnom Phoebust és nem, nem azért, hogy panaszkodjak neki, mert nem igazán tud a családi gondjainkról. Sem a kötelességeimről. Csak ki akarok kapcsolódni kicsit, mielőtt felhívom Nerissát.