I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-07-11, 14:29
Mirai & Lilyn
❀ We don’t meet people by accident. They are meant to cross our path for a reason. ❀
Sóhajtva néztem át a telefonomon vezetett bevásárló listát, ami egyfelől nagyon hasznos volt, mert nem kellett magammal papírt hozni, amit esetlegesen elhagyhatok - vagy pedig bent elkavarhatom - másfelől pedig mindig nagyon kellett figyelni, mivel ez egy olyan alkalmazás volt, amit az egész család tudott szerkeszteni. Anya pedig hajlamos volt még az utolsó utáni pillanatban is hozzáadni egy, két vagy akár több terméket is. Ami nem volt probléma, legalábbis nem akkora, ha éppen észrevettem. Ha azonban nem… akkor nyilván én voltam a hibás, mindenért is. Komolyan, ki értette a szülőket? Én biztosan nem, és nem is most akartam ezt a megfejthetetlennek tűnő rejtélyt kibogozni. Egyszerűen csak reménykedtem benne, hogy mindent összeszedtem, amire most szükségem… szükségünk volt. Ezért, kizárva a külvilág zajait, csak olykor-olykor az előttem álló férfira pillantva mélyedtem a listába, amikor is galád támadás ért. Sosem hittem volna, hogy egyszer csak így, lesből támadnak le pont a szupermarketben - de hát még ez is előbb megesett, mint hogy Hablaty elhívjon bárhová is, pech. Talán nem kellett volna, de meglepetésemben felsikoltottam, aminek hatására biztosan engem - minket - nézett minden egyes személy, aki ezen a délutánon úgy döntött, hogy bevásárol. Mégis képtelen voltam megállni és visszatartani a sikkantást, még úgyis, hogy amint megfordultam felismertem, nem csak a hangot, de a mögöttem álló személyt is. - Mira - mosolyodtam el, noha az ijedtség hatására még mindig szaporán kapkodtam levegő után -, a szívbajt hoztad rám. Túlságosan belemerültem ebbe - emeltem fel a telefonom. - De jó látni téged - tettem hozzá őszintén, hiszen valóban kedveltem a lányt. Ugyan eddig csak egy projektben segített nekünk, de azon idő alatt - bátran ki mertem jelenteni - összebarátkoztunk. Bár úgy hiszem, hogy ez nem volt túl nehéz dolog. Mirát egy kedves, nyitott és vidám személynek ismertem meg, akit nem lehetett nem kedvelni. Én legalábbis képtelen lettem volna rá. Annyira egy derűs valaki volt. - Semmi baj - ráztam meg a fejem mosolyogva. - Én is figyelhettem volna jobban, akkor talán meghallom, hogy jössz - próbáltam elejét venni a szabadkozásának, hiszen hibás voltam én is, nem is kicsit. - Jól köszönöm, éppen csak vásárolok pár… dolgot - hiszen jobb definícióm nem volt arra a mindenféle katyvaszra, ami a kosaramban kapott helyet. - És te - pillantottam az általa összegyűjtött áruk felé, amelyek túlnyomó része édességből állt -, csak nem egy partyra készülsz?
Az utóbbi napokban azon kaptam magam, hogy egyre inkább vágyódom a vízhez. Ezért is mentem el ma az uszoda felé, de mivel nem volt nálam sem fürdőruha, sem semmi más, így annyiban is maradt a dolog. De eldöntöttem, hogy a következő szabadnapomon elmegyek és belevetem magam a vízbe, ami annyira vonz. Most viszont egy bevásárlás várt, amihez nem volt túl sok kedvem, egészen addig, míg át nem gondoltam, hogy mennyi nasit is tárazhatok be magamnak otthonra. A testvéreim valószínűleg kiakadnának, ha látnák, mennyi egészségtelen vacakkal tömöm magam. - Pillecukor! – Ahogy megpillantottam, odasiettem a polchoz és leemeltem két csomagot, majd bedobtam a kosaramba. Aztán mentem is tovább, chips, és egyéb nassolnivalók kerültek a többi mellé. És végül eljutottam a kevésbé nasis részhez. Kenyér, vaj, felvágott, meg ez-az és amaz… Keresgéltem, vásárolgattam, aztán végül beálltam a sorba, ami elég hosszúnak bizonyult, de nem bosszankodtam miatta. Felesleges dolgokért sosem. Ahogy nézelődni kezdtem, kiszúrtam egy ismerős, szőke loboncot a másik sor végén. Vagyis elsőre nem volt ismerős, de ahogy újra ránéztem, már tudtam, hogy ki az. Lilyn! Gondolkodás nélkül léptem ki a sorból, ami már viszonylag sokat is haladt, de nem zavartattam magam. Besoroltam Lilyn mögé és miközben a kosaramat a földre ejtettem, hátulról, lendületből átkaroltam. - Szia, Lilyyyn! – Rég nem láttam már őt, ami az illeti, de legutóbb felkértek egy projektre, egy logó tervezésre és akkor nagyon összebarátkoztunk. Legalábbis én így gondoltam és nagyon megkedveltem a lányt. Lassan elszakadtam tőle és hagytam, hogy megforduljon, ha akart. - Bocsánat, csak nagyon megörültem, hogy látlak. Rég nem találkoztunk! Hogy vagy? – Érdeklődtem nagy mosollyal az arcomon, miközben felvettem a földről a kosaramat.
◉ 266 words ● Lead the Way ● note: remélem, használható ◉
Legutóbbi képek
Sóhajtva néztem át a telefonomon vezetett bevásárló listát, ami egyfelől nagyon hasznos volt, mert nem kellett magammal papírt hozni, amit esetlegesen elhagyhatok - vagy pedig bent elkavarhatom - másfelől pedig mindig nagyon kellett figyelni, mivel ez egy olyan alkalmazás volt, amit az egész család tudott szerkeszteni. Anya pedig hajlamos volt még az utolsó utáni pillanatban is hozzáadni egy, két vagy akár több terméket is. Ami nem volt probléma, legalábbis nem akkora, ha éppen észrevettem. Ha azonban nem… akkor nyilván én voltam a hibás, mindenért is. 
