Azt hiszem élete során legalább egyszer mindenki érezte már úgy, hogy egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a családja, a környezete szeretné, hogy legyen. Ilyenkor persze előszeretettel megkapja az ember fia vagy lánya - még az is lehet, hogy naponta többször is -, hogy Mert te olyan fura vagy! Meg hogy Te valahogy olyan más vagy, mint a többiek! Illetve hogy Mi lenne, ha kicsit normálisabb lennél? Akkor legalább lennének barátaid! Igen, ez velem sincs másképp, habár egyáltalán nem értem, hogy mégis miért. Mármint... oké, nem mondom, hogy nincs alapja az ilyesminek, de akkor is. Az, hogy egy bizonyos helyzet áll fenn, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy azt állandóan hangoztatni meg kommentálni kell. Vagy csak nekem van fura látásmódom? Meglehet.
Tényleg lehet, hogy igazuk van amikor azt mondják, hogy fura vagyok, meg más vagyok, mint a többi korombeli. Csakhogy az is igaz, hogy az, hogy valaki vagy valami fura illetve más mint a többi, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az rossz is. Van, hogy csak azért mondjuk valamire, hogy rossz, mert nem ismerjük. Csak az a baj, hogy engem valamiért meg sem akarnak ismerni, hanem nagy ívben elkerülnek. De ha elkerülnek és nem is akarnak megismerni, akkor mégis honnan tudhatnák, hogy milyen vagyok? Nem hiszem el, hogy senki nem hallott még a könyvet ne a borító alapján ítélj mondásról! Most komolyan! Persze, tényleg elég sokat vagyok egyedül, és az esetek nagy részében örülök is, hogy nincs társaságom, hiszen legalább tudok gondolkozni, és nyugodtan kattoghat az agyam mindenfélén, nem kell attól tartanom, hogy esetleg észreveszik, hogy nem figyelek arra amiről épp szó van. Mert bevallom, nem mindig figyelek oda, leginkább a saját magam kis világában élek. Ja, hogy ez is benne lehet abban, hogy kerülnek? Aha... most, hogy jobban belegondolok ez is lehet.
Nem tudom, hogy velem kapcsolatban mi az ok és mi az okozat. Mármint hogy azért vagyok -e ilyen magányos farkas, magamnakvaló srác, mert elkerülnek, vagy azért kerülnek - e el, mert magamnakvaló vagyok. Nem tudom, de talán mindegy is. Az a lényeg, hogy attól, hogy elkerülnek és az időm nagy részét egyedül töltöm valahogy csak még furább lettem. Elég fura hangulatingadozásaim vannak, főleg az utóbbi időben. Egyelőre nem sikerült rájönnöm, hogy mitől is lehet ez tulajdonképpen. Annyit tudok, hogy fura - és nem a jó értelemben értendő a kifejezés. Sajnos. Pedig annak azért jobban örülnék. Na de sebaj. Igyekszem valahogy kezelni ezt az egészet - a hangulatingadozásaimat, azt, hogy elkerülnek, meg úgy a furaságot együtt. Verseket írok, olvasok, rengeteget sétálok, meditálok, mert valahol azt olvastam az is hasznos lehet ilyesmi ellen, na meg mióta Vaiana megtanított úszni egyre többet járok az uszodába is. Na és persze rengeteget gondolkozom, mert hát egyedül mit kezdjen magával az ember? Számolja a fűszálakat vagy a homokszemeket? Az is egy megoldás, szó se róla, de azt hiszem, azt elég hamar meg lehet unni. Egyszóval sokminden olyasmit csinálok, amit a korombeliek valószínűleg nem... de persze engem néznek ki maguk közül, mert fura vagyok. Mi a fura? A felemás zoknim, vagy mindaz amit eddig elmondtam? Komolyan nem értem. Egy dolog van, ami szerintem is elég fura, és éppen ezért nem beszélek róla senkinek sem. Ez pedig nem más, minthogy elkezdtem látni a tükörben egy kék színű, nagy, kidülledt szemű, hosszú karmos, kutyaszerű, hát... valamit? Egyelőre nem tudom hová tenni a dolgot, de egyébként meg nem tudom, miért csodálkozom ezen? Eddig is furának tartottak, ezzel nem változna semmi, ha bárki is megtudná. De nem beszélek róla senkinek, majd csak ha kiderítettem, hogy mi lehet ez az egész. Lehet, hogy összefüggenek a tükörben látott alakkal a hangulatingadozásaim? Nem kizárt, bár egyelőre nem mernék mérget venni rá.
Azért szerencsére nem mindenki kerül el olyan messzire amennyire csak lehet. Vaiana is kedves volt velem, hiszen megtanított úszni. De akivel tényleg barátok vagyunk az Lilo. Kedves lány, és örülök, hogy a barátomnak tudhatom őt, de azért néha elgondolkozom rajta, hogy miért épp velem tölti az idejét, amikor szinte mindenki kerül? Nem fél, hogy esetleg őt is kirekesztik maguk közül? Nem akarom megsérteni, még véletlenül sem, ezért inkább nem kérdezek rá, de azért még érdekel a válasz. Egy biztos: rám számíthat, bármiről is legyen szó, én mellette leszek. Erre valók a barátok, nem igaz?


✦  Képes vagyok felvenni a mesebeli alakom, a csillagkutyát.
✦ Amint az emlékeim visszatérnek, kényszerem lesz a rombolásra, pusztításra. Ez nem épp pozitív képesség, de Lilo képes téged kontrollálni.
✦ Közel 20 nyelven vagyok képes folyékonyan beszélni.
✦ Bármit, amit elolvasok, képes vagyok elraktározni az agyamban. Olyan, mintha egy hatalmas könyvtár lenne a fejem. Elég egyszer elolvasnom a sulis tananyagot, hogy tudjam.
✦ A mesebeli alakomban sokkal gyorsabb vagyok, valamint képes vagyok a falon mászni, akár egy pók.
✦ Tökéletesen látok éjszaka, fények nélkül. Ilyenkor a szemem színe zöldre változik.
✦  Kifinomultabb hallással és szaglással rendelkezem.

A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban.