Nem volt félős, de őrült sem. Egyszerűen csak túlhajtotta őt a kalandvágy és nem tudott nyugton maradni az egyébként alapjáraton nem túl sok mozgalmat hozó életében. Chelt nem kötötték le annyira azok a dolgok, amik másoknak evidensek. Munkába járni, elköteleződni valami iránt, ami teljes mértékben átszervezi az életét és a végén még úgy adódik, hogy sarokba lesz szorítva, amiért nem ő szakba meg saját idejét. De enni azért kell, a sok pénz sem jönne rosszul és mindig kölcsön kérni mélyen ciki és alárendelt érzéssel tölti el, szóval nem alkalmazza. Mert egyszerűbb nem kérni, hanem elvenni, pláne úgy, hogy nem derül ki, ki volt a tettes. Egy ártatlan, babaarcú lány... ugye nem?

Az Anserine kávézó mindkét formája csillogó szemeket idézett elő Chelben, imádta a nappali letisztultságot és egyben az éjszakai bár hangulatát is, mert valahol önmagában is érezte ezt a kettősséget. Nincsenek rossz szándékai, nem akar ő senkinek sem rosszat, csak a határait kóstolgatja. Meddig juthat el, mennyire jól játsza az ártatlant és mégis mi az, ami őt szórakoztatja? Olyan nincs, hogy semmit sem talál magának.
Lábat vált a bárpultól messzebbi asztal puha fotelszékében ülve és azon van, hogy ne szívja ki túl gyorsan az utolsó centiket poharából, hiszen üres pohár egy keserű látvány. Nem szeret ő ennyit ücsörögni, kezdenek zsibbadni a lábai, amit csak részben old meg az, hogy immáron már a bal van felül és keresztezi az alsót. Szemeivel nem engedi el a két számára eddig idegen férfit, mindez mozdulatukat követi, mintha tekintetét ráragasztották volna. Ismerős volt neki az egész, de Chel sem tudta miért, amíg hirtelen el nem kapta azt a mozdulatot. A fiúk gyorsak voltak, Chel pedig épp csak lepillant poharára a szívószál szürcsögő hajára. Elfogyott. A két tolvaj pedig eltűnt a szeme elől ezen másodpercek alatt.
De a következő pillanatban Chelnek is nyoma veszett.
Pár kilométerrel később aztán valószínűleg mindhárman meglepődtek, hogy szemtől szemben találják magukat egymással. Hazugság lenne azt mondani, hogy van elképzelése a következő lépésekről, de ennél azért jóval nagyobb rögtönző lélek.
Mit akart? Őket. A társaságukat. Mert első pillantásra érezte, hogy közéjük való és biztos volt benne, hogy ezt később a fiúk is belátják. Akkor még nem tudta Chel sem, hogy az egész csapatérzés nem véletlen műve, ahogy azt sem tudta, hogy hogy nem elsőre érzett melegséget testében Tuliot látva. Hiszen már egyszer beleszeretett egy távoli maja univerzumban, a mesék világában!
Na és hogyan akarta elérni? Nos, vagy befogadják mini csapatukba Chelt, vagy nagyon hamar kiderül, micsoda tolvajok vannak a városban. A következmények magától érthetőek, na de ki mondta, hogy ez tényleg ennyire simán fog menni? Hiszen ahol érzelmek vannak, ott konfliktusok is. Egy nő két fiú barátsága közepébe sétál, ez pedig nem jelent túl sok viharmentes éjszakát. És titkon Chel ezt is imádja, noha mindkét fiút megszerette hamar, igaz, teljesen máshogy.


✦ Képes arra, hogy egy adott képességet (ha az támadó az irányodba) a visszájára fordítson és a használót érje a támadás. Ez az ő "csele".