Soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan kellemetlen baleset, mint a tény, hogy kiraboltak majd egy igazán kellemes történetnek veszi majd kezdetét. A rendőr, akivel ennek köszönhetően sikerült megismerkednem valószínűleg a legkedvesebb és legszórakoztatóbb személy volt, akit valaha is ismertem. Ezért sem mondtam nemet arra, amikor randira hívott. Szinte gondolkodás nélkül belementem, de nem is éreztem úgy, hogy túlságosan rágódnom kellene rajta.
Ezt pedig egyetlen egy percig sem bántam meg. Mondhatni minden tökéletesen működött kettőnk között attól eltekintve, hogy nem én voltam az, akit a szülei elképzeltek neki. Mondhatni túlságosan is egyszerű leányzó voltam az ő szemükben a fiúkhoz és habár egy részem félt attól, hogy majd elintézik, hogy ne lehessek mellette sosem gondoltam, hogy ilyen eszközökhöz folyamodnak. Persze nem tudhatom, hogy ők voltak mégsem tudom elképzelni, hogy bárki más ilyesmire vetemedett volna.
2020. február - Aznap csak egy véletlen folytán futottunk bele egymásba. Nem kellett volna mellettem lennie az autóban, de mégis ott volt. Az egyik kanyarban nem számított, hogy mennyire akartam lassítani a fék nem működött. Szinte már belegörcsölt a vádlim olyan erőteljesen nyomtam, szinte a teljes súlyomat belefektettem, de semmi nem volt rá hatással. Az egyre közeledő sziklaszilárd felület közelsége az egyetlen, amire emlékszem mielőtt minden teljesen elsötétül volna a számomra. De az utolsó éber pillanatomban sem magam miatt aggódtam, hanem miatta. Egyes-egyedül miatta.  

2021 február - A fertőtlenítő szaga az első, ami megcsapja az orromat, miután kinyitom a szemeimet. Először azt sem tudom igazán, hogy hol is vagyok, vagy mi történt, de aztán szépen-lassan kúsznak vissza hozzám az emlékképek. Hisao! Az első gondolatom, hogy ő mégis hol lehet, de mikor érdeklődni akarok róla csak csitítanak a nővérek, hogy nyugodjak meg először megvizsgál egy orvos. Valahogy egyáltalán nem akartam megvárni, hogy mégis mi a helyzet velem, mert mint akkor is most is sokkal jobban aggódtam miatta, mint saját magam miatt.
Az orvos hamar jött és ment, de még mindig nem mondott nekem senki semmit Hisao-ról, ami egyre inkább aggasztott. A legrosszabbra gondoltam egészen addig míg meg nem jelentek a szülei, amire olyan hirtelen egyenesedtem fel az ágyban, ahogy csak tudtam.
- Jó napot kívánok Mr. és Mrs. Koichi. - Köszöntem illedelmesen kicsit meghajolva még a kórházi ágyamban, de még ezt sem viszonozták sokkal inkább egy borítékot vágtak az ölembe. Számítottam arra, hogy egyszer majd megpróbálnak lefizetni, hogy maradjak távol a fiúktól, de nem gondoltam volna, hogy pont a kórházi ágyamon teszik meg ezt a lépést. Valószínűleg a nővéreket és az orvosokat is lefizették, hogy ne szóljanak egy szót sem. Még csak azt sem tudom, hogy mennyi ideig nem voltam magamnál, mert szinte hozzá sem szóltak. - Ezt nem fogadom el. - Anélkül nyújtom vissza a borítékot, hogy megnézném a tartalmát, amely láthatóan koránt sem nyeri el a tetszésüket. - Csak nyissa ki. - Szinte köpi felém a szavakat az apja. Azt hittem, hogy nem tartanak a fiúkhoz méltónak, de ezek szerint emberszámba sem vesznek. Nem tudom, hogy mit számít mennyi pénzt raktak bele, mert semmit sem vagyok hajlandó elfogadni.
Azonban a borítékban koránt sem pénz volt, hanem rengeteg kép. Hisao-ról, egy nőről és egy gyerekről. A szívem összeszorult a mosolyuk láttán és akármennyire is nem akartam elhinni egyre több és több kép volt, amin együtt voltak köztük egy esküvői kép is, ami talán végleg kiverte a biztosítékot nálam, mert a teljes világom elsötétült és a képek szétszóródtak az ágyam mellett.  

2021 május - Miután egy évvel felébredtem a kómából sajnálatos módon nem emlékeztem sem a balesetem körülményeire, sem pedig az előtte lévő pár hónapra. Mintha csak kiirtotta volna valami az emlékezetemből. Talán pont ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálok új életet kezdeni, hiszen ha ez nem egy jel erre, akkor semmi. Fata Morgana-ba érkezve hamar megtaláltam a lehetőséget az üzletemnek így igyekeztem mindent a lehető leghamarabb elintézni annak érdekében, hogy megnyithassam a cukrászdámat. Egy év alatt nagyon sok minden változott és az állásom már a múlté volt a cukrászdában, ahol dolgoztam így pedig többé-kevésbé a magam ura lehetek és titkon mindig is ez volt az álmom, hogy egyszer majd a saját cukrászdámat megnyitom. Az évek során félretett pénzem most kapóra jött így sikerült megalapoznom az üzletemet és megtalálnom az új otthonomat Fata Morgana szívében.