Welcome to Fata Morgana
Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív

– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat?
– Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni.
– Mi fog történni?
– Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned!
– Dehát...!
Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Beszélgethetsz bárhogy
még állatok nyelvén is
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 141 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 139 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (410 fő) 2024-10-19, 03:38-kor volt itt.
Mesénk fejezetei
lapozd, nézd!

Choi Ji-Na
Ma 00:58-kor


Fu Hei
Tegnap 22:05-kor


Yan Xing Cheng
Tegnap 19:23-kor


Mato Catawanee
Tegnap 18:51-kor


Hwang Dae-Shim
2024-11-21, 23:08


Mo Yuan
2024-11-21, 16:45


Jayla Wilde
2024-11-21, 15:51


Dionysia Nerida Pantazis
2024-11-21, 13:44


Shan Ruyue
2024-11-21, 05:03


Shan Ruyue
2024-11-21, 04:24


Kiemelkedõ mesemondók
ebben a hónapban

33 Hozzászólások - 37%


11 Hozzászólások - 12%


9 Hozzászólások - 10%


6 Hozzászólások - 7%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%



Megosztás
 
Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
ÜzenetSzerző
TémanyitásWalls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty2024-01-14, 14:18

The end
Egy félbehagyott fejezet
Nem szórt rá senki csillámport



Mirage Mirror
Káprázat Tükör
Káprázat Tükör
Mirage Mirror
Egyszer volt, hol nem volt... :
Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca JPbm1tY
Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca C762116a1803ee0f854bc93c33ab04366020e95a
I am afraid of what I'm risking if I follow you
Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca 5fddf4ef6494eaab04a3d1f645e25da2c51b0860
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca 6442b92e7f900b694cceef6bce1f5ee9dd32e05b
Evolet Yang
Baba Mirai ✦ Baba Shouta

Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty
TémanyitásWalls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty2023-07-16, 16:32


Hit the wall
So-Youn & Ha-Rin

- Tökéletesen összefoglaltad. Ez az egyik legbosszantóbb dolog, amivel eddig találkoztam.
Összefont karjaim közül az egyikkel a kabátom nemlétező gyűrődéseit simogatom, de abbahagyom, mikor észreveszem magamon, hogy mit csinálok. Racionális embernek vallom magam, szeretem, ha valamit meg lehet magyarázni a logika vagy a természettörvények által, és önkéntelenül is frusztrációt vált ki belőlem ha valami nem így működik. De erre itt nem volt semmilyen ésszerű magyarázat.
Mágia.
Amióta visszatértek az emlékeim, tudom, hogy a mágia szerves része az életemnek, hogy egy lényegi dolog az egész létezésemre nézve. Emiatt elég sok mindent át kellett értékeljek magamban és  el kellett fogadjak valamit, ami teljesen szembe ment azzal, ahogy eddig a világról gondolkodtam. De amint kinyíltak előttem az emlékeim, már én sem voltam ugyanaz az ember. Vertának nem volt nehéz így gondolkodnia. Harin néha még szkeptikus volt.
Nem különítettem el a fejemben teljesen a kettőt, de olykor könnyebb volt így értelmet adni a dolgoknak.
Talán Tae-Moon-nal is ez történt? Megváltoztak az emlékei? Megváltozott ő is?
A nővéremet figyelem, de ő nem néz rám. Néha elmerül a gondolataiban és megfejthetetlen aura veszi őt körbe, ami egyre jellemzőbb rá, mióta a régi életünk foszlányai felszínre törtek. Úgy érzem, mintha bizonytalan lenne, mintha nem merne - vagy nem tudna - megbízni a saját emlékeiben.
Engem határozottabbá tett ez az ébredés, So-Youn viszont... Nem egészen vagyok benne biztos, hogy mit érez. Félek, hogy elhanyagoltam ezt a nehézséget, hogy nem figyeltem rá annyit, mint amennyire szüksége lett volna. Majdnem a hatalmába kerít az érzés, hogy karon ragadjam és hazamenjünk, hogy beszéljünk, hogy biztosítsam arról, itt vagyok neki. Mostanában nagyon sok minden kicsúszott az irányításom alól, és bár kergettem egy illúziót arról, hogy emellett is képes voltam ugyanannyi energiát fordítani a környezetemre mint előtte, ez egészen biztosan nem volt így. De nem hagyom, hogy a hirtelen támadt bűntudatom erőt vegyen rajtam. Itt és most. Erre kell koncentrálnom.
Blanca itt van velem és segít. Mi... mindig itt leszünk egymásnak.
- Ami azt illeti... - leeresztem a karjaimat magam mellé és megrázom a kezeimet, mintha hirtelen az egész lényem bizseregni kezdene az átváltozás gondolatától. - Gondolod hogy képesek vagyunk rá? - Ez a kérdés szinte költőinek hangzik az én számból. Kihívásnak.
Eljátszottam már az átváltozás gondolatával, de ez a hely mostanában olyan volt, mint egy csapda, ahol már nem lehettem biztos benne, hogy a tetteimnek milyen következményei lesznek. Verta egy percig sem hezitálna és emiatt úgy érzem, nekem sem lenne szabad. Ironikus módon épp a saját hangomból visszacsengő határozottság int óvatosságra.

Visszaszorítom a nővérem kezét és nem engedem el azonnal. Néha elfelejtem mennyire szüksége van az embereknek olyan kapaszkodókra, amiket nem ők maguk építettek. Hogy mennyire szükségünk van másokra ahhoz, hogy az életünk ne legyen örök bizonytalanság. Mások nélkül néha minden illúziónak tűnik - emiatt nem szeretünk egyedül lenni. Könnyen elveszíthetjük a valóságérzetünket, ha összezárnak minket a saját gondolatainkkal.
- Igazad van. - Egy megkönnyebbült mosoly suhan át az arcomon és csendes hálával nézek a nővérem szemébe. Mindig tudja, hogyan nyugtasson meg, még akkor is, amikor tagadom, hogy szükségem lenne erre. Az ő hite engem is megerősít abban, hogy még bízhatok a saját megérzéseimben.

Bosszúsan felhorkanok a szavai igazságtartalmát véleményezve ezzel és kezdem úgy érezni, hogy természetellenes ellenszenv alakul ki bennem a falakkal szemben. Létezik világméretű klausztrofóbia? Mondjuk olyan, amikor rossz életben érzed magad? Lassan oda jutok, hogy nem is a fal a legnagyobb problémánk és ha át is jutnék rajta, csak újabb akadályba ütköznék. Ennyi erővel Schrödinger macskája is lehetnék.
Figyelmesen hallgatom, amit a szóbeszédekről mesél, összepréselt ajkakkal igyekszem megszűrni a halott információkat. Átutazók? A turizmus sosem volt a város erőssége, de ez sosem foglalkoztatott különösebben, elszigetelt kis közösség voltunk. De ha valóban vannak olyanok, akik képesek elmenni innen...
- Ha valóban léteznek olyan emberek, akik át tudnak menni a falon, akkor talán... - megtorpanok és én sem fejezem be egyből a gondolatot, mert nem is tudom ebben az esetben miben reménykedhetnék. Se én, se So-Youn, se Tae-Moon nem tudtunk átkelni a falon. Változtatna ez bármin is?
De ha igaz, akkor kell hogy legyen valami jelentősége.
- Nem mondom, hogy túl bizakodó vagyok, de ennek még utánajárhatok. - Nem próbálom elrejteni a hangomban megbúvó szkepticizmust, ami azzal vetekszik, hogy nyitva hagyjam a lehetőségeket. Jelenleg azt hiszem ez a legjobb amit tehetek.
Egyszer már száműztek egy teljesen másik világba - és annak nem lett túl jó vége. So-Younnak sem merem bevallani, hogy félek, hogy itt mit kell majd feláldoznom azért, hogy a végére járjunk ennek és hogy nem állok készen arra, hogy őt még egyszer elveszítsem.
- Emlékszel Baoqingre? - kérdezem váratlanul. A rókadémon eddig mindig előkerült, ha olyan kihívással kellett szembenéznünk, ami meghaladta a képességeinket és egy részem talán abban bízik, hogy ebben a világban is képes lenne valamiféle útmutatást adni. De ez is csak egy újabb bizonytalan feltételezés, amiből már kezd túl sok lenni.
- Talán az lesz a legjobb, ha adok egy esélyt az előző ötletednek. 




♡ ♡ ♡
790 szó


Sit down. I'll tell you what you were like in my dream.

Nem szórt rá senki csillámport


Yoon Mi-ja csillámport hintett rá


Choi Ha-Rin
Istennõ
Istennõ
Choi Ha-Rin
Mesehõs :
Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca 88c06479d1a94d5dcd49e9c0b8b3b5e11d91b76c
Fehér kígyó
Verta
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
16
Titulus :
Eye of the Snake
A másik felem :
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Lee Ji Eun "IU"
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Kelet (Bloomcrown)
✦ ✦ ✦ :
Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Af646fb488a693f1f0c91b018bb5be42955bbeee
A tükör mögött :
Lharielle

Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty
TémanyitásWalls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty2023-05-08, 18:01




Walls, walks, wallflowers

••●•• Verta && Blanca ••●••



Csak bólint a kérdésed hallatán. Tudomásul veszi. Mi mást is csinálhatna?
Itt ez a nagy fal, itt vagytok ti és itt van egy hatalmas kérdőjel, amit jobb volna minél hamarabb feloldani, még ha az éppen feloldhatatlannak tűnik is. Akarja hinni, hogy nem léteznek megválaszolhatatlan, maximum csak nehezen megválaszolható kérdések.
– Szóval azt mondod, hogy ellenáll mindennek, amivel csak próbálkozni lehet, a mágiát pedig úgy veri vissza, mintha csak valami gumilabda volna? – sűrít bele minden elhangzott információt egy határozottan költőinek szánt kérdésbe, mégis vár valami megerősítést.
Bólintást, igenlést, bármit.

A gondolatai igen különös ösvényeken járnak, ahogy tanulmányozza a láthatatlan falat – valami olyasmit, amit elvileg nincs ott, mégis ha teljes erőből nekimenne, feltehetően el tudná törni vele az orrát. Bár az emlékei lyukacsosak, ezt tudja, abban biztos, hogy még sosem találkozott efféle akadállyal. Mágia, ebben nem kételkedik, hiszen más nem lehet egyszerűen csak… nem olyan mágia, mint a tiétek. De… akkor milyen?
Fogós kérdés, mondhatni ez éri a főnyereményt, adott esetben egy utat az Őszbe, ugyanis Blanca teljesen, megingathatatlanul biztos benne, hogy ha tudjátok avagy tudnátok ez milyen mágia, varázslat, vudu, isteni erő vagy bármi, akkor azt is tudnátok mit lehet tenni ellene.

– Esetleg… ha kígyó alakban próbálnád meg? – óvatosan kérdez, nem is néz rád; barnás íriszei a falat kémlelik. Próbál nyugodtnak látszani és reménykedni abban, hogy nem veszed észre a szavai, az egyesszám második személy többes szám első személy helyetti használatának jelentőségét. Az ott bujkáló kimondatlan igazságot önmagával kapcsolatban. – Az valahol vegyíti a mágiát és a nyers fizikai erőt, talán… valamit segít.
Nem meri azt mondani, hogy elég, hogy egy vagy több kétségbeesett csapás ledönti a falat, mert akkor már régen nem állna; ahogy azt sem állítja, hogy megoldás lehet, mert legyünk teljesen őszinték: nem hiszi. Valójában csak reménykedik abban, hogy ezzel a módszerrel rájöttök valamire, felfedeztek valamit, vagy bármi olyan plusz tudás birtokába juthattok, ami eddig nem volt a tiétek.

– Ezt te sem gondolod komolyan – csóválja a fejét, ahogy rád pillant. Nincs jó pókerarca, voltaképp sosem volt. Blanca-ként sem, So-Youn-ként sem. – Gondoljunk csak bele – mondja lágyan, mintha csak mesélne valami régi, otthoni mondát –, ha a fal azt mutatná a túloldalán, bármelyik oldalán, amire vágyunk, én is látnék ott valamit vagy valakit, most is látnád Tae-Moont; ami gondolom nincs így mert nem mondtad. Arról nem is beszélve, hogy ha úgy lenne, ahogy feltételezed, akkor itt gyülekezne mindenki a városból, hogy lássa a vágyait vagy a halottait. Nem – fogja és szorítja meg a hozzá közelebb eső kezedet – biztosan Ő az a túloldalon, efelől egy percig se legyenek kétségeid.
Komoly az összes kiejtett szava.
So-Youn sok mindent megkérdőjelez, a saját józanesze és ítélőképessége áll voltaképp az első helyen, főleg az utóbbi hetekben, hogy az emlékei közelharcot vívnak egymással annak bizonyítására mi a valós és mi nem. Amit viszont sosem kérdőjelez meg, az te vagy – Te, a húga, aki mindig józanul látod a dolgokat – legalábbis tagadhatatlanul józanabbul, mint Ő. Ez mindig is így volt és megingathatatlanul hiszi, tudja, hogy most is így van.

– Igazából… vége valahol kell hogy legyen. Semmi sem lehet végtelen, de nem hiszem, hogy ha ha elérnénk oda, azzal közelebb tudnánk jutni az igazsághoz. Ha engem kérdezel: csak falakba ütköznénk a szó minden értelmében – sóhajt, mert mást nem tud és mert szeretne némi szünetet a következő válasza előtt. Éppen csak annyit, hogy rendezze a zavaros gondolatait. – Igen is meg nem is – húzza el a száját, nem grimaszolva inkább csak… furcsán, maga sem tudja mit érez azzal kapcsolatban, amit megosztani készül veled –, beszélnek, vagy is nem, sokkal inkább pletykálnak emberekről, ismeretlenekről igazából, akik más városokból érkeznek és érkeztek. – Amíg ti nem hagyhatjátok el ugye a várost. – Legtöbbjük, azt mondják csak átutazó, de állítólag akadtak páran, akik maradtak is. Nem tudom kik, nem tudom igaz-e, eddig ezért nem is beszéltem erről, hiszen mondom ezek nagyrészt csak részeg emberek meglátásai – arról nem is beszélve, hogy ő sem ismer mindenkit, még most is vannak első találkozásai olyanokkal, akik állításuk szerint egész életük itt élték le. – De ha igaz, akkor talán… – nem fejezi be az eszmefuttatást, rád hagyja, mert nem akar hiú reményeket kelteni; maga sem tudja mennyire lehet hinni ezeknek a történeteknek.

••●•• szeretettel, remélem tetszeni fog  Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca 1149350199 ••●••



Vendég
Vendég
Anonymous

Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty
TémanyitásWalls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty2023-05-04, 20:31


Hit the wall
So-Youn & Ha-Rin

Végső, kétségbeesett próbálkozásnak tűnik most az, hogy iderángattam a nővéremet. Nem maradtak tartalék ötleteim.
- Próba-szerencse?
Ez nem hangzik tervnek és nem is élvezem hogy ezt kell mondanom, de igaz: nincs terv. Nincs semmim, csak a haldokló remény, hogy ketten talán kitalálhatunk valamit, hogy esetleg többre jutunk, mint amikor egyedül futottam neki az akadálynak.
Eleinte vonakodtam elmondani So-Younnak, hogy tudom hol van Tae-Moon - a fal túloldalán, emlékek nélkül. Ő testközelből volt tanúja annak, mit tett velem ez a helyzet, aggódott értem és tartotta bennem a lelket, amíg összeszedtem magam. Mire őt meggyőztem arról, hogy minden rendben van, addigra én is elhittem. És nem akarom, hogy megint aggódjon.
Ráadásul annyira szürreális ez az egész helyzet, hogy magam sem tudtam, hogyan fűzzem össze értelmes történetté. Még most sem tudom.

Felsóhajtok, a számos sikertelen próbálkozás emlékének súlya alatt megsüllyednek a vállaim.
- Igen. - Lassú mozdulattal összefonom a mellkasom előtt a karjaimat és elégedetlen pillantást vetek az előttünk húzódó láthatatlan akadályra. Számtalan kísérletet tettem arra, hogy találjak valami módszert, ami képes átjuttatni rajta, de ezt a csatateret az egyik közeli fa és az én idegrendszerem is megtépázva hagyta el... Reménytelen küzdelem. - Olyan mintha ellenállna mindennek, fizikainak és természetfelettinek egyaránt.
A hangom kedvetlen és keserű. Van némi bűntudatom amiatt, hogy a nővérem előtt nem erőltetem meg magam és játszom el, hogy minden rendben van, és nem vagyok folyton feszült és ideges. Közben pedig még nagyobb képmutatásnak érezném, ha úgy tennék, mintha nem lennék egy ketyegő bomba. Néha úgy érzem ő az egyetlen aki hajlandó elviselni ebben az állapotban, én pedig szemtelen módon visszaélek ezzel a privilégiummal.
- Jó tipp, a mágiát valóban visszaveri! - Mindig is jók voltak a megérzései, nem lepődök meg azon, hogy kitalálta azt, amire én csak a tapasztalat útján jöttem rá. A kedvenc kabátom bánta.
Nem szívesen vallom be, de az utóbbi időben jóval forrófejűbb és türelmetlenebb vagyok és nem tudom, hogy ez az érzelmeimnek vagy a visszatérő emlékeimnek köszönhető-e. Úgy érzem, hogy túl sok mindent veszítek el egyszerre: az irányítást, a józan eszem és önmagam. Ha csak egyet választhatok, akkor az utóbbihoz megpróbálok ragaszkodni - talán az még menthető.

A nővérem mellé lépek, figyelem ahogy kitapogatja a város határát és egy részem reménykedik abban, hogy a keze a semmibe fog nyúlni, hogy előtte nem húzódik akadály.
Csalódnom kell.
A túloldalon rozsdavörös levelek hullanak a fákról virágszirmok helyett, az egész hely teljesen más hangulatot áraszt: idegen, ismeretlen és... elérhetetlen. Más esetben talán látnék benne valami nyomasztóan szépet, most viszont még ez a kontraszt is csak a tehetetlenségemre emlékeztet.  
- Igazából nem is tudjuk mi ez, - kopogtatom meg fintorogva a problémáim forrását, ami mintha még a hangokat is elnyelné - talán csak azt látom a túloldalán, amit látni szeretnék... - mondom ki halkan azt, amit eddig csak magamban fontolgattam: hogy mindez egy illúzió. Blanca előtt ki merem mondani - mindig is ez volt. Előtte az értelmetlen gondolataim kicsit kevésbé esetlenek, a félelmeim kevésbé veszélyesek. Az egész világ egy kezelhetőbb képletet alkot, ha mellette vagyok.
Most is csak azt szeretném ha meghallgatna és megnyugtatna; ha elnyelné a kérdéseim egy részét. Nem válaszokat akarok, csak egy kicsit kevesebbet... mindenből. Igazolást szeretnék kapni arra, hogy a valóság nem töredezett meg annyira, mint amilyennek én érzékelem.
- Nem változott semmit, ugye? Nincs eleje, nincs vége... Azt nem tudom felfelé véget ér-e valahol, de... - gondolkodom el és az ég felé emelem a teintetem, nem mintha láthatnék bármit is, aztán lemondóan megvonom a vállam - tekintve hogy inkább mágikus, mintsem fizikai jellege van, nem hiszem, hogy meg lehetne kerülni.

- A klubban sem beszélnek erről az emberek? - kérdezem egy gondolkodásnyi szünet után, bár nem reménykedek kielégítő válaszban. Úgy gondolom, hogy a város lakóinak nagy része, még most sem szívesen jön erre.  




♡ ♡ ♡
578 szó


Sit down. I'll tell you what you were like in my dream.

Nem szórt rá senki csillámport



Choi Ha-Rin
Istennõ
Istennõ
Choi Ha-Rin
Mesehõs :
Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca 88c06479d1a94d5dcd49e9c0b8b3b5e11d91b76c
Fehér kígyó
Verta
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
16
Titulus :
Eye of the Snake
A másik felem :
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Lee Ji Eun "IU"
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Kelet (Bloomcrown)
✦ ✦ ✦ :
Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Af646fb488a693f1f0c91b018bb5be42955bbeee
A tükör mögött :
Lharielle

Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty
TémanyitásWalls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty2023-04-28, 14:32




Walls, walks, wallflowers

••●•• Verta && Blanca ••●••



– Van valami terved? – kérdi enyhén félre billentett fejjel, összefont karokkal, ahogy a falat, vagy legalábbis annak vélt helyét nézi. Látni nem látja, ahogy senki más sem, csak a válaszvonal árulkodik arról, hogy a nyár, a tél és az ősz mind-mind ott vannak a túloldalakon. Mert hát látja, látjátok: nem csak egy túloldal van, hanem egyből három másik is.

Talán ezt a kérdés előbb kellett volna feltennie, hovatovább: ő maga is gondolkodhatott volna rajta, de... nem tette, egyiket sem, hogy teljesen őszinték legyünk. Voltaképp eddig fel sem merült benne, hogy kéne valami – bármi – terv azon kívül, hogy idejöttök és... nos bevetitek a démoni, vagy éppen isteni képességeiteket; nézőpont kérdése minek is nevezitek, aztán lesz ami lesz. (Reményeitek szerint egy tágas, kényelmesen járható lyuk a falon, amin átfértek legalább az egyik túloldalra, az Őszbe, ahol Tae-Moon is tartózkodott.)

– Egyedül próbáltál már áttörni rajta? – érdeklődik megint kicsit közelebb lépve a láthatatlan akadályhoz. – Mágiával, kővel, karddal, bármivel... – teszi még hozzá, hogy pontosítson kicsit, mert bárhogy próbál visszaemlékezni nem tudja felidézni, hogy mondtad-e vagy sem. Noha örül, hogy ez a próbálkozás nem jár a fájdalom végeláthatatlan skálájának legkülönfélébb pontjain elhelyezkedő hasogatással. – Nem lenne jó, ha valami visszapattanna vagy visszaütne ránk és mi sérülnénk meg – annyit nem ér az egész, teszi hozzá majdnem, ám szerencsére még idejében az ajkára harap. Nem szeretne megbántani vagy tiszteletlen lenni, tudja, hogy fontos neked a másik oldalon lévő férfi, neki pedig te vagy fontos – a legfontosabb, éppen ezért nem szeretné, hogy feláldozd a saját testiépséged a férfiért. Még ha... ez valamiért nagyon ismerős is számára.
Deja vu.
De honnan?
Egyáltalán... miért gondolja, hogy így tennél?


Ahogy kinyújtja a tenyerét, csak úgy, mint máskor, most is sima, szilárdnak tűnő felületre simul, nem ruganyos ugyan, de ez még nem biztosíték – ha erről az akadályról van szó, semmi sem az. Ott van, de mégsem. Ő maga még sosem próbált áthatolni rajta, őszintén: meg sem fordult a fejében, hogy kéne. Persze, érdekelte a túloldal (mind a három igazából), de annyira nem, hogy ezért szélmalomharcot vívjon – hiszen a tapasztalatok alapján eddig ez senkinek sem sikerült. Vagyis... de, egy embernek, a legjobb tudomása szerint csak ennyinek, és pont ez volt a baj.

Nem is baj, nem ez a legjobb szó rá, inkább igazságtalan – igazságtalannak találta, hogy pont az a férfi esett át valahogy az akadályon, akinek végre valahára megnyitottad a szíved, akinek mertél hinni és akit mertél szeretni.

••●•• szeretettel, remélem tetszeni fog  Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca 1149350199 ••●••



Vendég
Vendég
Anonymous

Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty
TémanyitásWalls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty2023-04-28, 14:29

Walls, walks, wallflowers
VERTA && BLANCA

Vendég
Vendég
Anonymous

Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty
TémanyitásWalls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty

Ajánlott tartalom

Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca Empty
 

Walls, walks, wallflowers ✦ Verta & Blanca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Verta
» Build too many walls