I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-11-15, 15:04
Heather & Deliah
Napok óta a városrészt járom, hogy végre valami nyomra bukkanjak. A főnök nem volt oda az ötlettől, hogy szabadságra akarok menni, de belátta, hogy mostanság úgy se fognak csoportok jönni, hiszen az iskolai szervezések lementek idén. Néha betér egy-egy újabb látogató, de nekik nincs szükségük kíséretre, míg a rendszer nézelődők, mint Addison más okból jönnek. Nem tudnak betelni a sok érdekességgel, mely nálunk lapul. Persze ezzel teljesen egyetértek, nem hiába lettem tárlatvezető, hiszen imádom a munkám. Most mégis úgy érzem, hogy fontosabb a terepmunka, mint a benn töltött idő, legalábbis próbálom erre fogni a távol maradásom. A városrész minden égtáján jártam már, egyedül az északi fele van hátra. Eddig mindenhol falba ütköztem, mely áthatolhatatlannak tűnt. Mély sóhajt követően leállítottam az autóm motorját, mely helyben járt pár perce. Erősnek kell lennem. Most nem adhatom fel. A nyakláncommal játszadozva megindultam a semmibe, hogy aztán a kezem előre nyújtva megérezzem a szokásos hideg merevséget. Minden részen mást tapasztaltam a túl oldalon, bár nagyon erősen kellett hunyorognom, hogy ténylegesen lássak valakit. Délen úgy tűnt, mintha hét ágra sütne a nap, minden zöldellt akár egy szép nyári napon. Keleten a fák virágba borultak, karneváli hangulatot keltve, szép tavasz ébredt. Nálunk mindig esik és a fák temérdek színben pompázva mutatják az gyönyörű őszt. Ahogy nézem a fal északi oldalán pedig mindent hó borít és jegesek az utak, mintha az örök telet látnám. A látóterembe téved egy ismerős-idegen nő alakja, szőke fürtjei a hátára simulnak. Kecses alakját mintha láttam volna ezelőtt. Az esélytelenek nyugalmával elkezdek kopogni az áthatolhatatlan falon, hátha az hallatszik. - Hé, te ott! - teszem hozzá önkéntelen, mintha számítana. Mégis valahol reménykedek benne, hogy vagy a hangom vagy a zaj utoléri és nem néz teljesen bolondnak.