Junjie & Shi

If you keep my secret, this strawberry is yours.

Words: ✾ 346

Mióta az eszemet tudom, Junjie a legjobb barátom. Szokták mondani, hogy fiú-lány, illetve most már inkább férfi-nő barátság nem létezik, de mi erre biztosan rácáfolukn. Ő egy személyben öcsém, bátyám, barátom, bizalmasom, osztálytársam, kollégám… az élet annyi területén kapcsolódunk egymáshoz, mintha csak az őrangyalom lenne, ráadásul a családom is nagyon szereti őt, így rendszeres vendég nálunk.
Amikor apa betegsége rosszabbra fordult, természetesen akkor is mellettem volt, sőt, néha ő hozza el a gyógyfüveket, vagy bármi mást amire csak szükség lehet. Furcsa viszont, hogy ő szinte sosem kér tőlem segítséget, tényleg mintha egyfajta őrangyal lenne, pedig már nem is egyszer felajánlottam neki, hogy szóljon, én is itt vagyok ám ha kellek.
Ma mindenesetre nem ilyesmi miatt találkozunk, arra gondoltam, hogy ránk fér némi kikapcsolódás. Persze ebben túlságosan hasonlítok Shang-ra, a szimpla kikapcsolódás valahogy sosem jut eszembe, de egy kis kötetlen falatozgatás a szabadban igazán nem nagy dolog, főleg, ha a program éppenséggel az, hogy mi magunk szerezzük be a finomságokat. A biciklim hátuljára még két dobozt is felerősítettem, hogy mindketten tudjunk hazavinni is a zsákmányból.
Junjie csak a címet tudja, meglepetésnek szánom a mai délutánt, hogy kötetlenül tudjunk beszélgetni, de hátsó szándékom is van: nem bírom tovább a titkolózást, meg akarom vele beszélni, hogy ideje lenne elmondani a főnökünknek, hogy azon a balszerencsés napon az én kezemben sült el a fegyver és nem ő tehet az egész szörnyű balesetről.
Szokás szerint biciklivel érkezek a város szélén található szedd magad eperföld bejáratához. Igaz, lehet, hogy lutri az egész és nem találunk egy piros bogyót sem a töveken, de ahogy nézem, már a távolból is látszik, hogy épp időben jöttünk: roskadásig vannak gyümölccsel a szép szabályos sorok. A hátizsákban lapul egy flakon tejszínhab, két tálka és egy kis cukor is, ha már itt helyben falatoznánk. Igzatottan várom a barátomat, és mivel nem dolgozni megyünk, ezért a saját, mérsékelten nőies ruháimat viselem: világos farmerból készült kertésznadrágot, kék bólót és egy kis kardigánt, elvégre azért még olyan nagyon meleg nincsen. Nem sokára ki is szúrom őt ahogy lekanyarodik az útról, így vad integetésbe kezdek, hogy jó helyre jött, ma epret szedünk!

✾