I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2022-07-04, 10:36
Liam & Cassie
- Kioktatok? - nezek ra ertetlen fejjel. - Hogy en oktatnam ki azokat, akik nem birnak magukkal? Nem inkabb ok szeretnenek kioktatni engem? - olyan ez, mint valami rossz vicc. Hogy a fenebe akartam volna kioktatni a kis baratnojet, ha egyszer nem is ismertem, pusztan baratkozni probaltam?! Ezzel azert meg a hulye sem indit. De persze az normalis, hogy valaki egybol elitel. Minden normalis, amit Evelyn es a bandaja csinal, en viszont barmit teszek, helytelen. Ha netan vedeni probalom magam, akkor is en vagyok a "semmiert besertodott hercegno". Bar ertenem az ilyen embereket. De sajnos ez sosem fog bekovetkezni, annyira pedig nem is banom. - Fogalmad sincs rola, milyen korokbol szarmazok! - mordulok fel szinte szo szerint, kisse ingerulten. - Es nincs is hozza kozod! - nezek egyenesen a szemeibe, ha esetleg ram pillant. Ez az a tema, ami erzekenyen erint. En magam sem tudhatom teljesen biztosra, hogy a neveloszuleim azok-e, akiknek gondolom oket. Ha pedig nem Ok az oseim, akkor tovabb kell kutatnom. Ebbe senki, de senki nem utheti bele az orrat. Sok mindent elviselek, de ezt nem! Kozben probalok lenyugodni, erzem, ahogy izmaim szep lassan ellazulnak es nem tettre keszek. - Senki sem allitotta, hogy szent lennek, de az teny, hogy nem cseszegetek artatlanokat. - igyekszem tovabbra is higgadt maradni. - Kerdezz csak meg barkit a bandan kivul, ha nekem nem hiszel. - vonom meg az egyik vallam. Az ember ettol nyilvan meg nem szent. - Ne nekem gratulalj, hanem a spanjaidnak. - nezek magam ele, mert jelenleg nem vagyok kivancsi Liam kepere.. Nem mintha valaha is erdekelt volna. Tavol alljon tolem - akar szo szerint is -. - Tolem felti? - nevetek fel. - Szerinted a testvere az a tipus, akinek artani lehetne? Es pont en tudnam ezt megtenni? - kerdezem vigyorogva, kozben Kierre gondolva. Ha csak ra gondolok, ellagyulok. - Ez nevetseges. - teszem hozza normalis, emberi hangon. - En is ezt javaslom nektek. Igy mindenki nyugodt lehet, nem igaz? - foleg te Liam. Hisz igy megtartom a titkodat. Ne kenyszerits. Vegul nem varakozunk tovabb es a recepcioshoz setalunk, akirol erosen ordit, hogy nem szivesen van itt. - Ha lehet, engem is ertesitsen! - mosolygok kedvesen annak ellenere, hogy finoman szolva O nem igazan volt... baratsagos. - Eszemben sincs, de most valamivel el kell utnom azt a korulbelul egy orat.. - talan jobb, ha a neveloszuleim errol a reszrol nem tudnak. - Te mihez kezdesz? - nezek fel ra.
Szavai hallatán fájdalmas röhögés tör fel a mellkasomból. Ez a lány tényleg komolyan gondolja amit mond? Ekkora marhaságot esküszöm régen hallottam utoljára. - Talán pont azért utál ennyire mindenki, mert folyamatosan megpróbálsz mindenkit kioktatni. Kicsit magas az a ló, amin ülsz nem? nem vagyok szent, sőt még meg sem közelítem, de még az én elcseszett életembe se fér bele, hogy mások viselkedését magamra vállaljam. Ha én mondok vagy teszek valamit azt vállalom, de mindneki szarságát nem fogom a vállamon cipelni. - Elfelejtetettem, hogy a hercegnő úri körökből származik és nem érti az átlagos lelkek viselkedését. Bocsánatáért esedezem. gúnyos vagyok és gyerekes, beismerem, de erre a szarságra már nem tudok másképp reagálni. Értem én, hogy neki szar mert lehuzant a népszerűségi indexe de ezért nem én vagyok a felelős. Nem értem miért büntet engem a sors, egyszerűen csak részt akartam venni egy kibaszott találkozón a dokimmal. Erre fel itt ragadtam a váróteremben egy hisztis királylánnyal. Lassan, komótasan csapom össze a két tenyerem, mintha tapsolnék. A csattanás hangját egyedül a kezemeben szorongatott sapkám hangja tompítja. - Gratulálok! Ha lenne nálam egy „nem piszkálok senkit, mert egy kibaszott szent vagyok” különdíj, esköszüm átadnám. De nincs. lebiggyesztem ajkamat - Bocsiii Az egész eddigi eszmecserénk arról szól, hogy minket szid, magát meg fényezi és még ő az aki nem érti, hogy miért nem kedveljük. Eszméletlen. Nem hittem, hogy valakinek jobban kell a doki, mint nekem. Tévedtem. Minden egyes mondata után egyre inkább kinyílik a nem létező bicska is a zsebemben. Túl megy minden határon a szemtelensége, amit másoknak angyal bőrbe csomagol. Holnap majd úgy meséli el a pasijának, hogy a csúnya, gonosz, metalhead Liam egész nap piszkálta és baszogatta. Ő meg milyen kis tünemény, egyem meg. - Evelynnek van egy kis joga beleásni magát a kapcsolatotokba, joggal félti a testvérét. eddig teljes mértékben leszartam, hogy ki kivel mit és merre, Lyni fél szavaiból raktam össze csak a képet, de most, hogy ennyi ideje beszélgetek már ezzel a lánnyal be kell vallanom, hogy okkal aggódik Kieran miatt. - Foglalkozz a saját dolgaiddal és ne a miénkkel. nem akarok durva sem kegyetlen lenni, de esküszöm, hogy már kihozza belőlem a vadállatot. Ha nem jön a doki én esküszöm, hogy a kardomba dőlök. Direkt megszaporázom a lépteimet, de sajnos nem sikerül eléggé leráznom magamról, a pultnál utolér. Hanyagul felkönyökölök a csillogóan tiszta pultra fejem az öklömön támasztom. Felsóhajtok. Mivan ezekkel a nőkkel? Egyszerre mentsruálnak? - Kedves hölgyem. Az elmúlt több mint fél órában türelmesen várakoztam, de elfogyott a türelmem. Üzenem a dokinak, hogy hívjon fel, ha sikerült komolyan vennie a munkáját, én most lelépek. megfordulok a tengelyem körül. - Te maradsz? pillantok a lányra.
- Dehogy ismerlek.. - kezdek bele teljesen nyugodt hangon. - Azt tudom, hogy a hozzad kozel allok szeretnek masokat cseszegetni. Es hogy honnan? Nos.. tapasztalatbol. - en le is zarnam, ha nem folytatna a temat. - Barmennyire szar nekem.. latod? Magasrol teszel barkire, akinek segithetnel. Szerinted ezek semmit sem arulnak el rolad? Ha igy gondolod, feleslegesen hallgatod a pszicho dumat, mert semmi sem ragadt rad belole. - veszek mely levegot, mert kezd nagyon elegem lenni ebbol az emberbol. Igazan jarhatna mashoz, akkor most pont nem mellettem ulne, nekem pedig nem kene elviselnem. Ujabb szavai hallatan eleg hulye es ertetlen keppel nezhetek ra. - Kemeny velemenyem van azokrol, akik nem birnak leszakadni rolam? Huha! Miert is jarnak a fogaskerekeim? Nem is ertem, miert lehet velemenyem roluk, egyaltalan honnan ismerem oket... Ja igen, mert nem ugy viselkedek, ahogy a barataid szeretnek, ezert majd Ok helyre raknak. Beugrott, honnan "ismerem" oket. Tudod, miert vagyok mas? Mert en nem piszkalok senkit. - sohajtok egyet. Elegem van ebbol. Ugy igazan. Unom mar a folytonos pofonokat. Ertem en, hogy az elet nem lehet konnyu meg minden, de tenyleg mindig en?! Hihetetlen, hogy mikor egy banda engem rugdos, nekem kene szepen csendben turnom. Raadasul nehogy azt feltetelezzem roluk, hogy nem tul kedvesek velem. Ez a pasi tenyleg ennyire buta vagy csak megjatsza? Jo okkal van itt, az mar egyszer biztos. Sokkal sulyosabb eset nalam. - Tudod mit? Sertegess csak nyugodtan, ha ettol majd jobban alszol. - persze, hogy erti.. es persze, hogy Evelyn egy angyal, en pedig... mindegy. - Nem is tudom.. Szerinted ezek utan van kozom hozza? Mellesleg... - gondolkodom el. - Evelyn a multkor mintha ugy erezte volna, hogy koze van a kapcsolatomhoz. - ha jol emlekszem, O aznap pont nem volt Draculanal. Sajnos arrol lemaradt, de sebaj, biztos lesz meg alkalom boven. Emiatt aztan nem kell aggodni. - Rendben.. Sosem eroltetnem. - hangom ismet nyugodt es lagy. Nem teszem hozza, hogy azert a baratnoje elott talan nem artana megnyilni, hisz ez ahogy mondta, nem az en dolgom. Ugye?! - Varj mar! - sietek utana kabattal es taskaval a kezemben. Szerencsere idoben utolerem, igy kivancsian figyelem a holgyet. - Uriember! Mar mondtam, hogy varjon turelemmel! A Doktor Ur majd jon, amint tud. Higgye el, jo okkal kesik. Felesleges negyed orankent megkerdeznie. Na tessek! Mar tarsasaga is akadt, ne panaszkodjon. - mer vegig engem, majd ujra Liam szemeibe nez. Hat... nem mondanam tul kedvesnek, de talan csak hosszu napja volt. - Koszonjuk?! - kerdezem kisse felenken, mikozben felnezek a mellettem acsorgora.
- Ne csinálj úgy, mintha ismernél. szavai hallatán enyhén szólva is felszalad bennem a pumpa. - Nem válallok felelősséget más tetteiért vagy szavaiért, bármennyire is szar neked. Talán úgy kellene viselkedni, hogy elfogadjanak. Ők a barátaim nem valami szekta amiből ki-be léphet az ember. Őket sem ismered, de elég kemény véleményed van róluk. Rólunk mint közösség, Ezek szerint egy hajszállal sem vagy jobb azoknál akiket kritizálsz. Úgty csinál mintha ő egy ma született bárány lenne, pedig egyáltalán nem az és engem nem is hat meg a mézes mázas szavaival. Ez van, az élet szar. - Annyira sekélyes vagy. Értem Evelyn negatív érzéseit irányodba. megcsóválom a fejem. Bárcsak rendelkeznék a láthatatlanság erejével. Most azonnal elhúznék innen a picsába. Nem hiányzott a napomhoz ez a párbeszéd. - Megtennéd, hogy az enyém helyett inkább a saját kapcsolatoddal foglalkozol? Majd mi megoldjuk azt amit kell, neked nem sok közöd van hozzá. Vagy másképp gondolod? majd mindent elmesélek Lyni-nek amikor úgy érzem, hogy fel vagyok készülve rá és nem azért, mert valaki a terápiára várakozva azt mondja nekem. Felsóhajtok. Iszonyatosan fárasztó. - Nézd, nem akarok erről beszélni rendben? Sem most, sem a jüvőben bármikor. Egyedül rám és a dokira tartozik, hogy miért vagyok itt. Nem áll szándékomban senkivel megbeszélni azt, amit igazából nem is tudok kimondani, vagy feldolgozni. Egyszer talán majd eljön az ideje, de az nem itt és nem most van. - Remek. morrogom az orrom alatt a szavakat, miközben megszaporázom lépteimet a recepció irányába. Rákönyökölök a pultra és negédesen moslyogok rá a nőcire. - Lesz doki vagy húzhatok haza? remélem, hogy az utóbbi és végre elhúzhatok innen.
- A banda piszkal, melynek tagja vagy, igy pedig - ha csak nem teszel ellene -, pont olyan vagy mint Ok. Neked is bejon ez az egesz.. masok cseszegetese. Ha nem igy lenne, mar kileptel volna. Szoval kerlek.. ne add itt nekem az artatlan kis szentet. - allok a sarkamra, amikor ugy erzem, eljott az ideje. Veszek egy mely levegot, hogy eltereljem gondolataimat, es hogy kicsit lenyugodjak. Hihetetlen, hogy meg itt is olyanba botlok, akit messzirol kerulnek. Mindegy, nem foglalkozom vele. Ugy teszek, mintha itt sem lenne. Inkabb az uj kirakossal utom el az idomet. Egesz pontosan a mesevel, amire immar emlekszem. Evelyn neve talan Vitani lenne? Na es ha igy van, a draga parja - akivel aztan igazan ossze is illenek - tud errol? Netan mindket fel titkol valamit a masik elol? Ez lenne aztan a kapcsolat. Liam szavaira felkapom a fejem. - Eddig is sejtettem, hogy bunko vagy, nem kellett volna azzal faradoznod, hogy be is bizonyitod. - eroltetek egy kissebb mosolyt az arcomra. Hat nagy meglepetes, mondhatom.. Ugyan miert foglalkoznank embertarsainkkal? Meg a vegen beke lenne es nyugalom. - O, tehat nem tud rola. - lesek ra. Arcomrol tokeletesen leolvashato, mennyire orulok ennek a hirnek. Reszben van valami a kezemben, amit - bar nagyon nem szeretnek -, egyszer talan felhasznalhatok. Reszben pedig azert, mert ez azt jelenti, hogy Evelyn nincs a kozelben. Mar csak O hianyzott volna. - Gondolom Te sem szeretned tudni, ha O orvoshoz jarna, hisz nagy lany mar. - vonom meg az egyik vallam, ahogy nemreg O is tette. Nekem eszem agaban sincs szegyellni, hogy terapiara jarok, hisz mindenkinek akadhatnak problemai, sot.. nincs olyan ember, akinek ne lenne. - Ezt hogy erted? - rancolom a szemoldokom. - Talan te is miattuk vagy itt? - kivancsiskodok tovabbra is. - Mehetunk. - pattanok fel, majd magamhoz veszem a holmijaimat.
Bánom már, hogy nem fordultam sarkon abban a pillanatban, amikor megtudtam, hogy késni fog a doki. Körülbelül millió dolgom lenne, hasznosabban tölthetném el az időt, mint ezzel az unalmas várakozással. Ha pedig mindez nem lenne elég, még egy nem kívánt társaságot is kapok a nyakamba. Próbálom felidézni, hogy mit is mesélt Evelyn, miért utálja annyira zsigerből ezt a lányt, de nem jut eszembe. Az rémlik, hogy a testvérének a barátnője, de ezenkívül fogalmam sincs. A nőket nagyon nehéz követni és pláne megérteni. Biztos vagyok abban, hogy Evelyn számára meg van az ok amiért nem kedveli, de ez nem ért még el az én szintemre. Mindenesetre nem játszom meg magam, egyáltalán nem örülök annak, hogy itt van és ezt ki is fejezem. Felőlem aztán sírva szaladhat hazáig, pont nem érdekel. - Nem válaszolok, mert irreleváns a kérdésed. Mikor piszkéltalak én személy szerint téged? lehet, hogy a srácokkal volt ilyen-olyan apró megjegyzésem, de soha nem álltam szembe vele piszkálni, sem szavakkal sem tettekkel. A többiek cselekedeteiért nem vagyok felelős. Úgy kellene viselkedni, hogy mindneki elfogadja, ha meg nem...hát el kell visleni a kritikát. Mi – én és a srácok – is ezt tesszük minden áldott nap. - Történetesen pont leszarom mi van veled. felvonom a vállam. Tényleg egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány embernek a hogyléte érekel igazán, ő pedg határozottan nincs benne ebben a körben. Kérdését hallva igencsak magasba ugrik a szemöldököm. Pont ez az amit szerettem volna elkerülni, éreztem, hogy Evelyn nem fog kimaradni a dologból. - Miért kellene mindenről beszámolnom neki? Nagy fiú vagyok már, tudok döntéseket hozni egyedül is. abszolút nem szégyen orvoshoz járni, még dili dokihoz sem ezt tudom, de eddig ez a dolog an én egyedüli titkom volt és nem tudom, hogy hogyan avassak be bárkit is. Mi van, ha más szemmel fog rám nézni ha megtudja? Rápillantok a szöszire. Mindenki életében vannak szarságok. - Előbb utóbb mindenki ide kerül a szülei miatt nem tudok arról beszélni ami történt. Jeff bácsival is egyszer beszéltem róla, pedig neki a testvére halt meg azon a napon amikor nekem az apám. Nem akarok erről beszélni, senkivel. - Asszem én megkérdezem mi a szitu és elhúzok a picsába. Jössz?
Nem fer a fejembe, miert nem tud mindenki a sajat dolgaval foglalkozni. Miert kell masok agyat huzni, masokat bokdosni? Talan ez okoz nekik oromot? Ez az, ami feldobja a szurke napokat? En csak be akartam illeszkedni es probaltam kedves lenni mindenkivel, de ez sokaknak nem eleg, sokaknak pedig tul sok. Megis mi a fenet kene tennem? Mi az, amit annyira elrontok, hogy meg a szerelmem testvere sem bir? Sot.. Talan O az, aki a leginkabb gyulol.. Neha ugy erzem, szembe kene szallnom vele, neha pedig egyszeruen csak azt szeretnem, ha kedvelne. Ha azt erezne, melto vagyok Kieranhoz. Gondolatmenetembol Liam hangja zokkent ki. - Tehat nem valaszolsz. - nem meglepo, ezt senki sem reklamozza. Csak azt tudjuk egymasrol, hogy segitsegre szorulunk es semmi tobb. De vajon Evelyn is tudja? Elkiserte? Itt lehet valahol a kozelben?! Nincs tobb kerdesem, amikor feltunik, mit muvel. Akaratom ellenere is kissebb undor ul ki az arcomra. - Ezt ne.. - folytatnam, de idejeben befogom a szamat. Nem illik.... de hogy is mondhatnek en neki ilyet?! Jol tudja O is, pusztan nem erdekli. Probalom a szemeit furkeszni. Meglatni benne azt, amit olyan nagyon rejtegethet. - Evelyn tudja? - teszem fel vegul a kerdest nyugodt hangon. - Nem, meg soha. - valaszolok, de ez most egy cseppet sem izgat. En vele ellentetben csak most erkeztem, van meg turelmem. - En foleg a szuleim miatt vagyok itt. - osztok meg vele egy szemelyes dolgot, hatha elnyerem a bizalmat es O is megosztja velem a gondjat. Azt, amivel egyedul mar nem tud megkuzdeni.
Nem véletlen, hogy az estek kilencven százalékában kerülöm az embereket. Egyszerűen nem érdekel a felszínesség, a kicsinyes dolgaik, az unalmas életük. Mondhtnám azt is, hogy teljes mértékben antiszociális vagyok. Szívesebben töltöm az időmet otthon, videójátkozva Athéné kutyámmal, mint az emberekkel. Persze, azért akadnak kivételek, mert mindenkinek szüksége van néha társaságra. Nekem Jeff bácsi, a banda és a barátnőm bőven elegendőek ahhoz, hogy a szocialitás utáni vágyam kielégítsék. Néha még sok is. Barátnőm van. Ez önmagában már szinte csoda számba megy az életembe, amennyire próbáltam távol tartani magam Lynitől ő pont annyira csavart az ujjai köré. Fura érzés. Fura, de pozitív. Személy szerint nekem nincs semmi gondom a váratlanul felbukkanó szöszivel, nem is ismerem úgyhogy pláne nem formálok róla véleményt, de a többieknek – Főleg Evelyn-nek- eléggé kemén véleménye van róla. Engem most csak egyszerűen bosszant, hogy itt találkoztunk, azyán szaladhat mindnekinek világgá kürtölni, hogy a fura új srác még őrült is. Mivel nem tudok már mit csinálni, hogy elkerüljem a lányht jobb híjján látványosan duzzogok. - Ennyire nehéz kiválasztani melyik körömlakkot használd? kérdésem végén felvont szemöldökkel mérem végig a szöszit. Ha valaki, én biztosan tudom, hogy mindnekinek lehetnek problémái és azt is, hogy mindenkinek kellehet a segítség feldolgozni azt. Beismerem, hogy egy kicsit undok vagyok. Egyik lábam behúzom a seggem alá, ne érdekelve, hogy a koszos cipőm talpa esetleg összepiszkolja a szék puha ülését és a ruhámat. Ez a nap már aligha lehet rosszabb. - Nem tudom, hogy merre van a doki, de én személy szerint tobb mint húsz perce várom. Az asszisztense nem érte el telefonon. Halkan kérdezem meg csak, hogy milyen doki az ilyen? - Máskor is csinált már ilyent? érdeklődöm, mert nekem csak pár hónapos ismeretségem van vele és ez idő alatt erre nem volt példa.
Suli es egy kis tanulas utan egybol dolgozni mentem. Eleg laza napunk volt es azt kell mondanom, ennek ma kifejezetten orultem. Alig vartam, hogy vegre hazaerjek, lezuhanyozzak es bedobjam magam az agyba. Amint kileptem a teahaz ajtajan, szeles mosoly ult ki az arcomra. Vegre! Szinte el sem hiszem, hogy mar szabad vagyok. Mely levegot vettem, majd zsebembol elokaptam a mobilomat, hogy hivhassak egy taxit. Ekkor pillantom meg az emlekeztetot. Hat mit is mondhatnek, csodas.. Megfordult a fejemben, hogy felhivom a doki asszisztenset es lemondom a mai talalkat, de vegul nem tettem. Nagyjabol negyed ora alatt mar ott is acsorogtam az epulet elott, mely csak ram vart. Besetalok, majd lassu tempoban haladok a varoterem fele. Az oramra pillantva megallapitom, hogy epp idoben erkeztem, szoval aggodalomra semmi ok. Egy apro mosollyal az arcomon setalok a varoba, ekkor pedig kiszurom az egyik kedves "ismerost". Azt hiszem, mosolyom pont ekkor tunt el. Szavai hallatan csak megforgatom szemeimet. - Ezt komolyan kerded? - szabadulok meg kozben a voros kabatomtol. - Pont te? - vegulis miattuk is siman jarhatna az ember dilidokihoz. Ha megjelenek, valamiert hirtelen pont akad egy kis szabadidejuk ram. Oly megtisztelo. - Inkabb te miert vagy itt? Nehez elfogadni, hogy nincs eleg szemely, akit piszkalhatnatok? - csucsulok le az egyik szekre - termeszetesen nem melle -. Talan most kene elmondanom egy imat, hogy Dr. Wilson minel elobb megerkezzen. Liam meg nem olyan veszes eset, nem az a cseszegetos fajta, legalabbis nekem nem tunt annak, de ha olyan aranyos emberekkel baratkozik, akkor.. tole sem varhatok semmi jot. Nem lepodnek meg rajta, ha mar hivna is a kedveset, hogy itt vagyok, siessen.
Már legalább húsz perce ücsörgök a váróteremben, a dokira várva. A tegnapi időpontomat át kellett csúsztatni mára, de túlóráznom kellett. Hivatalosan. Nem hivatalosan Suncrestben jártam egy kis napfényt szívni sápadt bőrömnek. Kezd elegem lenni a folytonos hidegből és havazásból. Ugyanilyen érzéseket táplálok a pszichológusom iránt is, egyszerűen inkompetens. Évekig jártam ugyanahhoz a doktorhoz mielőtt ide költöztünk volna, akit kedveltem és aki fejlődést ért el az állapotomban. Ehhez képest ez a fazon minden alkalommal idegesít, olyan kérdéseket tesz fel amire nem akarok válaszolni és ha mindez nem volna elég most még késik is. Most jól esne egy szál cigi, de ahelyett, hogy kimennék az épület elé hátradőlök a fotelben és sapkámat unottan forgatom az ujjamon. Lehunyom a szemem és próbálok ellazulni. Még elüldögélek itt egy pár percet aztán ha nem jelentkezik elhúzok a picsába. Este ha Jeff bacsi haza érkezik a kórházból nagyon komolyan el kell beszélgetnem vele a terápia sorsáról. Csak van még valaki ebben a rohadt városban aki dilisekkel foglalkozik. Ráérősen nyitom ki a szemem amikor lépéseket hallok közeledni. Először csak résnyire, majd amikor valahogy tudatosul zsibbadt agyamnak, hogy ki érkezik felegyenesedem a széken és ránézek a lányra. Agyamban lázasan kutatok a neve után, arra emlékszem, hogy Lyni kifejezetten gyűlöli őt ás mindig van valami epés megjegyzése a lányról, de a neve most nem ugrik be. Annak viszont egyáltalán nem örülök, hogy itt találkozunk, szerettemj volna titokban tartani a dolgot, de ha egy valaki tudja, akkor már mindenki tudni fogja. Fasza. - Nocsak, nocsak, mit keres itt Frostcall hercegnője? azért vagyok ennyire elelnséges, mert most kelelmetlenül érzem magam és ezt leplezni akarom. Baromira nem így terveztem ezt a napot.