„Virág nyílj ki már, bimbód feszítsd szét!
Hozd vissza nekem, ami enyém volt rég!
Szórd az illatát, szórd csak szerteszét!
Hagyd, hogy láthassam, ami enyém volt rég!
Enyém volt rég.”

Újra és újra ezt a dalt dúdolgatom a tantermemben és régi emlékeket idéz fel. Kislányként anyámnak mindig ezt kellett énekelnem, mikor fésülni kezdte a hajamat. Soha nem engedett világot látni ezért a csinos kis kalitkámba zárt. 18 évesen összepakoltam aztán megszöktem tőle. Végre boldog lehetek ebben az új életemben.
Mosolyogva tettem le az ecsetet magam mellé az asztalra miközben hátrébb lépkedtem. Elégedetten konstatáltam, hogy végre kész a lámpások, az éjszakai fénynél. Csípőre tett kezekkel billentetem félre a fejemet.
- Valami még hiányzik innen! De vajon micsoda?
Körbe fordultam a teremben, ahol négy asztal foglalta el a helyét, kis székekkel. A kis ötlet szikra előpattant az agyamból és összecsapva a kezemet, neki álltam arrébb tolni a bútorokat. Magamhoz kaptam egy fehér krétát aztán vágtam neki a tervezésnek. Egy fénylő napot képzeltem el alatta lila háttérrel. Mit is mondhatnék? A lila az egyik kedvenc színem. Nincs olyan nap mikor valami nem lenne lila rajtam vagy épp hosszú hajamat nem hordanám fonatban. Talán így lehet engem meghatározni, bár a festék foltok nem hiányozhatnak az arcomról. Ez az én tökéletesen tökéletlen kombinációm.
A nagy rajzolás közben lerúgtam magamról a balerina cipőimet és mezítláb folytattam. Valahonnan ismerős volt és akkor felcsendült a fejemben egy kellemes zene. Behunytam a szemeimet miközben magam elé képzeltem sok embert, ahogy mulatnak erre. Ekörül a motívum körül táncoltak és én is velük táncolok. Fura lehet, de a lábaim önálló életre keltek. Fel sem fogtam már, hogy a teremben vagyok. A fejemben levő képben éltem táncolva és vidáman. A hajam összevissza lebegett körülöttem. Egy vékony hangocska zökkentett ki az álomvilágból. Odafordultam az ajtó felé, ahol egy elsős kislánynak ácsorgott papírral a kezében. Odasétáltam hozzá majd leguggoltam elé.
- Tanárnéni csináltam magának egy ajándékot. Megnézi? – Hatalmas csillogó szemekkel nézett rám, én pedig természetesen bólogattam mosolyogva.
- Persze csillagom! Biztos csodaszép lett! – Bíztattam kedvesen.
Felém fordította a lapot majd odanyújtotta és ahogy elvettem tőle huncut mosollyal az arcán hátra tette a kezeit. A kezemben fogtam a lapot, amin én voltam hercegnős ruhám, koronával a fejemen és festettem. Ezeknek a kis törpéknek nagy képzelő erejük van, mindig is tudtam.
- Gyönyörű lett Molly! Nagyon ügyes vagy! Büszke vagyok rád! – Kitártam a karjaimat és megajándékoztam egy hatalmas öleléssel, mint minden tanulómat, hogy érezzék milyen ügyesek és mennyire büszke tudok lenni rájuk.
Molly távozása után kitűztem a parafatáblámra a rajzát a többiek mellé mosolyogva aztán újra belefogtam a padló kifestésébe.


✦ Ha éneklésbe kezdesz, miközben valakihez hozzáér a hajad, az illetőre ez gyógyítóan hat. Bármilyen sérülést képes vagy ezzel a módszerrel gyors regenerálódásra késztetni.
✦ Az éneked és a hajad mindennek az ellenkezőjére is képes: el tudod szívni más élőlényekből az életenergiát.