Olyan ez az egész, mintha egy mély álomból ébrednék fel. A fejemben kusza hálót szőnek az emlékeim és csak nehezen tudom eldönteni, hogy ezek közül mi az ami valódi és mi az, amit varázslat ültettett az elmémbe. Nehéz feldolgozni, hogy az életem, amit Fata Morgánában éltem, a családom - vagyis akiket annak hittem -, a munkám, a barátaim talán nem is valódiak, talán minden csak a fejemben létezett. Kiket hívtam fel minden hétvégén, hogy elmondjam nekik, hogy jól vagyok és mennyire hiányoznak, hogy látogassanak meg, vagy én fogok elmenni hozzájuk? Beszéltem bárkivel is egyáltalán, vagy csak ezt hittem? Mennyi volt igaz mindabból, ami itt történt velem? Maui tényleg képes volt kétszer is ellopni a szívem? Nagyon kusza a fejem, de ezt nem felejtem el neki valószínűleg sohasem, vannak sebek, amik egyszerűen heg nélkül nem gyógyulnak be teljesen, ez is pont ilyen; Te Kā megjelenése az élő példa erre.
Olyan egyedül érzem magam. Olyan elveszettnek. De legalább Roe itt van, ez a tény valamennyire segít rajtam. Érzem, hogy ő is próbálna segíteni, hogy lecsitítana, hogy legszívesebben átvenné az irányítást és gondunkat viselné, amíg én elvonulok, hogy feldolgozhassam mi történik, de nem hagyom neki. Még tartom magam. Csak azt nem tudom miért. Kettőnk közül Roe a keményebb, ő a védelmezőnk, biztosan tudná, hogy innen hogyan tovább, ő nem esne kétségbe, nem bujkálna a takaró alatt és nem pánikolna, főleg nem úgy, hogy most már tudjuk, kik vagyunk.
Roe? Érzem a jelenlétét, tudom, hogy most is figyel, hogy bármikor helyet cserélne velem, ha engedem. Már ettől a ténytől kezdek megnyugodni. Nem hittem volna, hogy az Ébredés majd ennyire meg fog viselni. Örülök neki, hogy itt vagy. Mosolyog, tudom.
Sosem ismertem még ezt be se neki, se magamnak, furcsa is belegondolni, hogy egy trauma miatt lehetünk mi most ketten, ennek általában nem szoktak örülni az átlag emberek. De hát nem is vagyunk átlagosak.
Na és mi lehet a többiekkel? Mi történt a háborúval, a boszorkányokkal? Solana... meg kell őt is keresnem! Nem hagyhatom most magára, nem engedhetem, hogy a fejemben uralkodó káosz miatt bármi is történjen vele. Úgy érzem, muszáj lenne beszélnem vele, hogy biztosan tudjam, nem őrültem meg teljesen, de ha én ilyen állapotba kerültem a hirtelen feltörő emlékek hatására, valószínűleg ő sem lehet jobb állapotban. Vagy mi van akkor, ha nem is emlékszik? Mi lesz, ha Vaiana és a többiek sem emlékeznek? Akkor nem zúdíthatok rájuk mindent, még azt hinnék, hogy tényleg megőrültem, lehet még el is hinném nekik. Már így is ketten vagyunk a fejemben, nem lepődnék meg rajta, ha egy egész mesebeli univerzum elférne odabent...
Roe nevetős horkantása cseng a fejemben, az nem tetszik neki, hogy bolondként gondolok magunkra, de szórakoztatónak tartja a keserű humoromat. Hát, örülök, hogy kettőnk közül legalább ő jól érzi magát. Én majd csak akkor fogom jobban érezni magam, ha valaki végre megerősít abban, hogy nem gurult el teljesen a gyógyszerem.

✦ Tudok életet teremteni magam körül, legyen szó növényekről vagy állatokról.
✦ Képes vagyok változtatni a méretem; lehetek hatalmas, vagy akár apró.
✦ Létre tudok hozni mágikus tárgyakat és másokra átruházni azokat. Viszont, ha az illető tovább adja, nála már nem fog úgy működni, mint annál, akinek eredetileg szántam.
✦ Te Kā miatt a tüzet is tudom manipulálni, lávát létrehozni. Ebből tűzgolyót, lávagolyót is alkotni.