Mostanában ez már sokkal nehezebben és lassabban történik, de azért néhány hét távlatából még most is össze tudok szedni hat lehetetlen dolgot, ami megtörtént velem. Az első ami egyből az eszembe jutott, hogy én valójában nem is Lucy Watson vagyok. Ez már magában elég lehetetlennek hangzik, ugye? Hiszen amióta az eszemet tudom, Fata Morganában élek és ezen a néven szólítanak a barátaim és az ismerőseim. Most azonban mégis teljes bizonyossággal úgy gondolom, hogy a valódi nevem Alice Liddell és nem Fata Morganában születtem, hanem Angliában, Londonban. Egy nemesi család legfiatalabb tagja vagyok és a 19. században élek. A tanítómmal és a macskámmal töltöm a hétköznapjaimat, és az illemről tanulok naphosszat. Nevetségesen hangzik, igaz?

A lehetetlenségek azonban itt nem érnek véget, hiszen tisztán emlékszem arra is, hogy egy meleg, nyári délutánon meguntam a tanulást, és amint lehetőségem adódott, el is kóboroltam a tanítom mellől. Nem sokkal később megláttam egy fehér nyuszit, aki éppen sietett valahova, legalábbis ezt szűrtem le abból, hogy folyamatosan az óráját bámulta. Addig-addig követtem, míg bele nem zuhantam egy nyúlüregbe, ami egy teljesen másik világba juttatott át. Csodaországba. Ez talán a Mesék Világának egyik legveszélyesebb helye, hiszen köztudott tény, hogy aki hosszabb időre beteszi ide a lábát, azon megmutatkoznak az őrület jelei. Az ettől való félelem nagyon sokáig elkísért, mert ekkor még nem tudtam, hogy az őrület valami teljesen másik formája fog megszületni bennem. Ebben az országban egyébként még jó sok lehetetlen dolog történt velem, de arra talán egy élet is kevés lenne, hogy elmeséljem azt a sok képtelenséget, amivel ott szembesülnöm kellet. Ezt vehetjük összesen már két lehetetlenségnek?

Amennyiben ezt a két lehetetlen dolgot elhisszük, akkor a harmadik gondolatom is lehetetlennek bizonyul majd, hiszen ezek után egy teljesen új, harmadik világba kerültem át, ahol már nem Alice voltam, hanem Lucy. Az emlékeim teljesen elvesztek az előző életemről és énemről, helyette pedig egy új életet és egy új „ént” kaptam. Egy színházban dolgoztam színészként, s bár imádtam a munkámat, de éreztem legbelül, hogy valami vagy valaki nagyon hiányzik a mindennapjaimból. Egy idő után a tükröződésekben véletlenszerűen megjelentek a régi életemből visszaköszönő képsorok, de semmi sem támasztotta alá, hogy amiket látok, azok igaziak.

A lehetetlenségek listája azonban tovább gyarapodott, amikor az emlékeim egyszer csak visszatértek. A régi-új (vagy új-régi?) emlékeimmel hamar feltűntek az eddig természetesnek hitt lehetetlenségek. Például, hogy Fata Morgana nyugati városrészében örök ősz honol. E mellett még azt is különösnek találtam, hogy nem tudom elhagyni Stormreachet, mivel a teljes városnegyedet körülvesz egy áthatolhatatlan, láthatatlan fal. Fata Morgana volt mindig is az a város, amit a szülővárosomnak és az otthonomnak hittem, de ez a hely valójában egy börtön. Vajon ki zárt be ide? És ami még fontosabb… miért tette ezt?

Az ötödik lehetetlenség, hogy az emlékeim után szépen lassan a varázserőm is felébredt. Fehér mágiával rendelkezem, amit arra használhatok, hogy másokon segítsek. Konkrétan emlékszem, hogy a meseháború során ébredt fel bennem ez a hatalom, amikor is meg kellett védenem a társaimat Csodaországban. Még bizonytalan vagyok a használatában, de úgy érzem, hogy a háború még ebben a világban is folytatódni fog, így biztosan szükségem lesz még erre a különös, de csodálatos adottságra.

A hatodik lehetetlenségnek pedig az egyedi képességem váratlan megjelenését mondanám. Először az emlékeim, majd a varázserőm, végül pedig egy új, eddig ismeretlen erő ébredt fel bennem. Rájöttem, hogy Csodaország őrülete valószínűleg soha nem fog megjelenni rajtam, helyette a mágián túl valami sokkal erősebb és egyedibb hatalommal ajándékozott meg: a fantáziámból bármit életre kelthetek, s ennek csak és kizárólag a képzelőerőm szabhat határt. Ez bár egy sajátos, megismételhetetlen és leutánozhatatlan különlegesség amire csak én voltam képes, de tisztában voltam azzal, hogy nem szabad felelőtlenül használnom. Az erő akár egy veszélyes fegyverré is válhat a kezemben, amivel másoknak is könnyedén árthatok. Aki ismer, az jól tudja, hogy ez semmiképpen sem fordulhat elő, hiszen utána már soha többé nem tudnék a tükörbe nézni. Az kész lehetetlenség, hogy én valaha gonosz emberré váljak. Hét lehetetlenség egymás után pedig már teljesen képtelenség lenne... ugye?

Ez lenne tehát a hat lehetetlenség, ami megtörtént velem. Tessék? Hogy szerinted ez sokkal több volt, mint hat? Ennek a megítélését azt hiszem rád bízom, kedves olvasóm. Ha jobban belegondolunk, az egész világ lehetetlenségekből áll. Már az is lehetetlenség, hogy éppen kommunikálok veled ezen az irományon keresztül. Amennyiben tovább követni fogod a történetemet, minden bizonnyal még több hasonló dologgal fogsz találkozni. Készen állsz? Vágjunk is bele!


✦ Fehér mágiával rendelkezik, amit a jósága táplál. Okosan használja és arra, amivel másoknak jót tehet! Ebben rejlik az ő Csodája!
✦ A fantáziájából bármit életre kelthet. Például, ha arra gondol, hogy cukorkák potyognak az égből és azt akarja, hogy a valóságban is így legyen, egyszerűen megtörténik.