A kikötő meglepően csendes volt. A lemenő nap gyenge, narancssárgás fénye békésen játszadozott a víz tükrén, minek apró hullámai törték csak meg táncát. A meleg szellő olykor arcom elé söpörte pár tincsem, de én csak mozdulatlanul kémleltem az elém táruló kékséget, ahogy a móló legszélén ülve lógattam lábaim, kavargó gondolataim börtönébe zárva. Miután megláttam a valódi énem a tükörben, s megannyi emlék zúdult rám megmérgezve elmém minden szegletét, ezt a helyet éreztem a legbiztonságosabbnak, legközelebbinek magamhoz.
A kikötő mindig is érdekes hely volt számomra; sok ember megfordult itt, ami a nem-túl-hivatalos-munkámhoz nagyon jól jött. Mindig lehetett hallani egy új pletykát, és el lehetett kapni néhány érdekes beszélgetést. Bár Hay Lin-nel közös lakáson osztozunk, mindig itt tudtam vele a legjobbakat beszélgetni, viccelődni. Ez volt a mi biztonságos zónánk a nyílt víz közepén, a hajóján ülve. Itt senki nem hallhatott minket. Miután újra felfedezhettem a természetfeletti erőm, ami bennem lakozik, gyakran jártam ki éjszaka is csak azért, hogy apró trükkökkel szórakoztassam magam, hogyha írói válságba kerültem. Ez volt az a hely, ahol a legkönnyebben jöttek a sorok, amikből aztán egy egész cikket formázhattam. Ilyen környezetben mégis ki ne kapna ihletet bármihez?
Végre úgy éreztem, teljes az életem. A hiányérzet apró szikrája eltűnt, ami mindig azt sugallta, nem vagyok teljesen önmagam.  Az öröm és az izgatottság azonban némi keserűséggel kavarodott, s valamiféle ürességet hagyott maga után minden alkalommal, ahogy beléptem a lakásunk ajtaján, s megpillantottam a barátnőimet. Félre értés ne essék; imádtam őket. Azonban tudtam, hogy ezeken az ambivalens érzéseken osztoztam mindegyikükkel. Cornelia nem volt velünk, nélküle pedig a csapat nevünk is bénán hangzott, nem voltunk többé W.I.T.C.H. A legbosszantóbb azonban mégis az volt, hogy nem is tudtunk róla semmit - hiányzott, hogy ugrathassam az ostoba kis vicceimmel. Szerencsére viszont kárpótolt, hogy mindenki másra rátaláltam, akire szükségem volt.

A telefonom pittyenése zökkentett ki végül a gondolataim kusza hálójából, s mintha csak megérezték volna, hogy - mégha csak elméletben is - őket emlegettem. A csoportos beszélgetésbe jött az üzenet Will-től, hogy ha Taranee-val végeztek a munkával, tarthatnánk egy csajos estét. Nos, én semmi jónak nem voltam sosem az elrontója, viszont az estémet már másnak ígértem.
❝ Úgy akartok csajos estét tartani, mint tegnap? ❞ - kérdeztem vissza az üzenetre. ❝ Zombi mód, és ásítozás. Tegnap lemondtam egy programot csak azért, hogy egy óra után visszamenjünk a lakásba, mert a két buli királynő az asztalon aludt. Kihagyhatatlan ajánlat, tényleg.. Sajnálom, ma nem érek rá. ❞
Arra pedig már nem is válaszoltam inkább, mikor megkérdezték, randim lesz-e? Főleg miután elindultak a találgatások, vajon kivel.  A szerelmi életem volt az utolsó, amire időm jutott, valószínűleg ezért is voltam még mindig szingli. Martin-ról pedig sok minden eszembe jutott, mikor meghallottam a nevét, de az semmiképp sem a “randi partner”, vagy a “pasi jelölt” volt. Egy új polgárpukkasztó cikken dolgoztam, amiről sajnos nem beszélhettem a lányoknak, ő azonban nagy segítség volt számomra, így valószínűleg először és utoljára választottam őt a barátnőim helyett.


✦ a víz minden formáját képes vagyok irányítani; ki tudom nyerni a nedvességet a levegőből vagy a növényekből, de akár a verejtéket is képes vagyok összegyűjteni, a semmiből azonban nem teremthetek vizet.
✦ Will közelében képes vagyok átváltozni őrzővé, ilyenkor erősebb vagyok és tudok repülni a szárnyaimnak köszönhetően, azonban ehhez mind az öt őrzőre szükség van.