Bill-t el kellett temetnem mélyre. Azt, aki már valószínűleg halálra unná magát ilyen helyzetben. Legjobban saját magam szeretek lenni, de vannak olyan alkalmak, amikor muszáj szerepet játszanom. Egy célért. Én pedig jó hosszú ideig képes vagyok színészkedni. Nem mondom, hogy túlságosan beleélném magam ezekbe, de egész szórakoztató másokat becsapni. Szóval, függönyöket fel, ideje a legjobb színdarabnak!
Az embereket még mindig könnyű átverni, még ha ezt nem is akarják elfogadni. Tudom, mi kell nekik, át látok rajtuk. Egy kis egó simogatás. Olyan dolgok, amiket egyszer úgy is hallani szerettek volna. Én szívesen meg adom ezt bárkinek, csak lehet, ezt a magam hasznára fogom fordítani.
Azért nem vagyok annyira rossz, hagyom őket is azért játszani. Én meg hátradőlve élvezem az egészet. Eléggé korlátozva vagyok, de van itt mit csinálni, még ha nem is mehetek túl messzire.
A lényeg, hogy élvezzem a történetet, mozgassam a szálakat, ha kell.
Addig is pápá Bill, majd találkozunk! Most másé a főszerep...

Megszerettem a könyveket. Van egy varázslatos dolog bennünk, és bármennyire klisének hangzik, valóban egy másik univerzumba juttatnak el. Nem volt azzal gond, hogy végül ez lett a munkám. Ha valakinek tényleg kellett az a jó értékelés, akkor az tudott is fizetni érte, de az esetek nagy százalékában nem kellett. A gyengepontjaimmá váltak ezek.
Hogy lopok időt a terveim elől, hogy elolvassak egy történetet? Valószínűleg. Ez a remek előnye annak, hogy még alvás közben is tehetem a dolgom, el lehet képzelni, mennyire is örültem annak, hogy ezt így megoldhatom. Így még több időm marad mindkét sztorira az életemben.
Volt egy öreg bőr fotel nálam olyan, amit már csak az imádtság tartott össze, mégis kényelmes fajta. Oda szokásom letelepedni, ha olyan könyvet találok, ami ezt meg is érdemli tőlem. Innen még figyelni is tudtam, ha történt volna valami. Nem vagyok paranoiás, ami azt illeti, de utálok bármiről is lemaradok, főleg, ha az a szemem előtt történik.
Ha volt olyan írás, akkor általában egy nap alatt is képes vagyok kivégezni. Az első betűtől kezdve az utolsóig. Főkent egy bizonyos író horror regényeit részesítem előnybe, le kell tennem a saját önbizalmamat, hogy bevalljam, igazán jól bánik a szavakkal. Persze, ezt lenne olyan egyszerű beismerni, de ezért veszek fel egy újabb álarcot...

Sajnálom, Mabel, de nem te vagy az egyetlen, akit az ujjam körré csavartam. Meg kellett találnom magam kis bűnös szórakozását. Az pedig maga az emberek. A saját élvezeteimre használhatom őket. Bár, nem nehéz kitalálni, mit is csinálok velük. Nekem nem kell nagyon mozognom, vagy megerőltetnem magam. Vagy esetleg durván bánni! Ez a legjobb benne.
Hányok a randiktól, vagy a romantikus bánásmódtól, mégis, ha ez kell valakinek, akkor meg is fogom neki adni. Végülis, nem én vagyok itt a főszereplő, hanem ők. Finn szépen a háttérba megy, hagy meséljenek őt. Hát ha olyat is elmondanak nekem, amit éppen nem kéne, vagy eddig nem mondtak el senkinek.
Így mindenki meg kapja azt, amit annyira szeretne. Azt már nem kell tudniuk, hogy lehet ebből több jut nekem, mint nekik. Lehet ezért is kezdtem el élvezni az itteni létet. Persze, nem mindig alakul úgy. ahogy azt vártam. Ezt, elég kemény tudasítanom, fogaimat össze kell szorítani, nagy levegőt kell vennem miatta, de vannak azok az alkalmak, amikor a sárm és az ész nem jön be az embereknél. Igaz, ők is érdekesek tudnak lenni, hogy egyáltalán van-e olyan pont, amikor be veszik a dumámat. Egyszer tényleg meg kell néznem meddig is tudok elmenni ebben. Anélkül, hogy történne valami a forgatókönyvvel.

Ugyan, nem hagyhattam ki az egészből a prominens személyeket az életemben. Nincs olyan sok, mondjuk. Amúgy se szeretem annyira megosztani a saját időmet másokkal, de valamikor a szükség hozzá az egészet. Attól még a szerepe mindenkinek megvan az egész sztori alatt. Azt, igyekszem nem kézben tartani, kellemetlen, hogyha az egész rosszul sikerül.
Mabel volt talán a legsimább része az egész tervnek. Csupán pár édes szó kell neki, és a lány már is elolvad. Nem az ő hibája lehet, a figyelem kell neki azért, én meg szépen, lassan megadom számára. Kicsit fárasztó a jó fiút játszani ennyiszer, de néha ezt is ki kell bírni.
Ford már nehezebb diió az egyenletben. Vagyis inkább az, hogy hozzáférjek a dolgaihoz. Nem fogom feladni azt, hogy hozzájussak. Egyébként is, szerintem nem igazságos, hogy csak ő tudja mi van azokban. Az üres járatokban addig is olvasom a könyveit. Megmosolyogtat a gondolat, hogy egyszer az ismeretlent is elolvashatom.
Te. Te milyen szerepet játszol a történetemben? Mert arra nem tudok rájönni. Ez pedig eléggé tud idegesíteni engem.  Szóval remek lenne, ha ezt tudnánk már tisztázni, és nem menne az egész az agyamra.
Azonban, mint minden sztorimban van váratlan esemény, azt hiszem, az enyémben is muszáj lennie egy darabnak legalább.

✦ Az erőd csupán egy töredékét birtoklod ebben a világban, az egyetlen, ami erősebbé tesz a többi mesehősnél, hogy te már rég ráébredtél arra, amire ők csak most, így jócskán előnyben vagy.
✦ Tudsz teleportálni, de csak Frostcallon belül, ami elég bosszantó, mert fogalmad sincs, mi van a falakon túl.
✦ A gondolatoddal tudsz tárgyakat mozgatni.
✦ Képes vagy kilépni a fizikai testedből miközben alszol, így pihenés közben is teheted a dolgod, habár ilyenkor nem léphetsz kapcsolatba fizikai tárgyakkal, nem érintkezhetsz emberekkel, ellenben beléphetsz az álmaikba és manipulálhatod őket azon keresztül. Változó, hogy kire mekkora hatással van ez a képességed.