Light in the darkness

Azt hiszed, miszerint sokáig elrejtheted a valódi kilétedet, Hwang Dae-Shim? - A sorok között megbúvó irónia -, egyszerűen tagadhatatlan volumenű. Újra és újra el kell olvasnom a szavakat ahhoz, miként a fenyegetettség érzete felismerésként tudatosuljon bennem. Ez a napok óta zajló procedúra már-már ijesztő összhatássá válik, ámbár számomra mégis egyféle adrenalin-lökettel szolgál. Az ismeretlen személytől érkező üzenetek felpezsdítik a véremet, s ettől ösztönszerűen vadászni támad kedvem. Régen nem éreztem már ezt a fajta késztetést; azt, hogy gyilkolni akarjak következmények nélkül. S míg penge élen táncol ezen illető, élet és halál között lebegve, addig olyan hibákat vét, amik által közelebb kerülök a megfejtéshez. Én a helyében kicsit sem szórakoznék önmagammal, hisz' még én is tartok attól, miként mire is vagyok képes. - Ha megtudják mit művelsz... menekülnöd kell, ha-ha-ha... - Ellenben mit is akar tőlem ez a valaki? Pénzt? Információt? Vagy pusztán csak önkéntelenül játszik az életével, mintha amúgy halhatatlan volna?! - Azt hiszed, hogy megvédheted őket, vagy, hogy egyáltalán van bármiféle beleszólásod a végkimenetelbe? - Egészen mélyen szívom magamba az oxigént, koncentrálva a telefon kijelzőjén olvasható dolgokra. Eskü' még irigylem is tőle ezt az elszántságot, mintha nem kellene félnie, mintha nem volna mitől tartani, s mintha ez az egész csak egy tét nélküli sakkjátszma volna. Apropó... - Egy gyilkos vagy! Egy kegyetlen és kíméletlen gyilkos vagy, Dae-Shim! Nem ismered a határokat és még van pofád a hatósági körökben dolgozni... mondhatni le a kalappal, de figyu, én a helyedben menekülnék... vedd fel a nyúl-cipőt és gyerünk, futás, ha-ha-ha.. hisz' ennek a vége jó előre meg van írva! - ...vajon ismeri-e a valódi sötétség mélységét? Tisztában van-e azzal, miszerint mire képes egy olyan személy, akinek a lelkét átszínezte a merő feketeség?
Üres írisztükrökkel tekintek magam elé, szinte fel sem fogva a körülöttem történő eseményeket. A gondolataimat teljes mértékben leköti ez a puzzle-játék, ugyanis rengeteg feltételezés alapján megközelíthető ezen felvetés. Ha tudja a teljes nevemet, akkor pedig valahonnan ismernie kell engem. Gyanússá válhatnak a kollégák, a főnök, illetve maga a közvetlen környezetem.. Fenyeget, s pontosan emiatt túl magabiztos is önmagában, mintha neki nem lenne vesztenivalója, holott mindenkinek van mit buknia. Az üzenet elemzése, stílusa, szóhasználata... nem, nem mondanám azt, hogy túlságosan mellettem van, ámbár azt sem zárnám ki, miszerint csak szórakozik velem. Az elmélkedésemből csak egyedül az zökkent ki, miként az egyik kolléga beküld a főnökhöz. Egyáltalán minek hívat?! Értetlenül bólintok egyet, majd egy sóhaj keretei között, nos megindulok az irodai részlege felé. Kopogtatás nélkül lépek be, ami lehet, miszerint bunkóság, ellenben az előbbiek kapcsán; nincs kedvem a formális maszlaghoz. Vennem kell egy mélyebb levegőt, mielőtt még a lényegre tér és ezáltal nem lépjük át az idegrendszerem amúgy is vékony határát.
- Dae-Shim, kérem, foglaljon helyet, ugyanis egy roppant fontos dologról lenne szó! - Mutat az ülőhelyek egyike felé. - Mint tudja a rendőrségnek és maga az egész intézménynek, fontos a jó hírnév keltése... - Ez miért is indul ilyen szörnyen? Nagy nehezen ráveszem magamat menetközben, miként helyet foglaljak, ellenben minden porcikám ellenkezik. - ...adnunk kell a látszatra és olykor meg kell mutatnunk azt, hogy a közérdeket képviseljük! Nem, mintha nem így volna, de fontos a média véleménye is, nem igaz? - Mosolyogva vázolja fel az egész szituációt, de, hogy mit is akar valójából mindebből kihozni az még nem igazán esett le a számomra. - Nagyon sokat jelent nekem az, hogy egy híres színésznő csatlakozik hozzánk és külön büszkeség töltheti el önt, miszerint ön az a szerencsés kiválasztott, akivel együtt dolgozhat! A társa éppen körbevezeti őt az épületben, szóval nem sokára visszatérnek, így már most meg is ismerheti a hölgyet... - Bla-bla-bla-bla-bla... Hogy mégis mi a fene?! Még pislogni is elfelejtek, ahogy értetlenül bámulok a saját főnökömre. Ezt most ugye... ugye nem gondolja tényleg komolyan?! Mellém egy színésznő? Mégis mi a...
- Ez most csak valami vicc szeretne lenni, nem igaz? - Csúszik ki hangosan az ajkaimon a kérdés, ahogy nem sokkal később nyílni kezd az ajtó. Csak ezt ne! Azt hittem, hogy ez a nap már nem lehet ennél is rémesebb, de úgy látszik... sőt határozottan úgy tűnik, hogy lámcsak; tévedtem.

◉ 651 words ● youtube ● note: - ◉