I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Olyan volt, mintha ezer meg egy éve várnék arra, miként Kiyoko megjelenjen végre nálam. Nem is, inkább olyan volt, mintha egy örökkévalóság óta várnék rá. De eljött a nap. Az órámat lestem, hol a karomon lévőt, hol pedig a falon lógót – percek választottak el attól, hogy találkozzak azzal a tehetséges lánnyal. Kíváncsi voltam, élőben milyen lehet ő. A személysége. A külseje – ez már csak egy plusz lett volna, mármint, ha jól néz ki. Nem mintha terveztem volna bármikor is barátnőt keríteni. Amióta Fata Morgana-ban voltam, más volt az életem, mint odaát. Zootopiában majdnem hogy tudattalan ködfelhőként léteztem, érzések nélkül, itt pedig hirtelen minden rám zúdult. A szerelem lett volna az utolsó, amivel összebarátkozok – egyszerűen távol állt tőlem, idegen volt. A művészet, a munkamániás viselkedésem annál közelebbi volt. Magamhoz vettem egy szál cigit és a számba rakva gyújtottam volna rá, mikor megcsörrent az asztalomon lévő telefon. Hm? Felvettem. - Igen? Oh, csodás! Kicsit korábban is, mint megbeszéltük – Nem mondtam köszönetet a portásnak, amiért felszólt, hanem leraktam. A cigarettát is leraktam a hamutál mellé, a doboza tetejére, jelezve, hogy még szükségem lesz rá. Aztán vártam… és csak vártam. A homlokomat ráncolva néztem a telefonra, majd az órára, végül az ajtóra. - Nem talált volna ide? Hajh – Felálltam és elindultam az ajtó felé, aztán kinyitottam, gondolkodás nélkül. A lány keze majdnem engem talált el, vagy talán el is talált, ha nem kapott gyorsan észbe. Meglepődtem. – Kiyoko? – Sokkal szebb lány volt, mint amire számítottam. – Már vártalak. Ugye nem baj, ha tegezlek? – Érdeklődtem, miközben elálltam az útból, hogy beljebb jöhessen.
Alig aludt valamennyit az éjjel, de végre nem a rémálmok miatt. Elképesztően izgatott. Ma lesz az első állásinterjúja. Na jó, eddig is akadt már pár, de ez az első, hogy valaki olyannal beszélget majd, aki maga kereste meg, ráadásul még ténylegesen is érdekli a pozíció. Madarat lehetne vele fogatni. Ki gondolta volna, hogy pont egy egyszerű rajza ragadja meg az érdeklődést? Valami, amit a rémálmai nyomására alkotott. - Kívánjatok szerencsét! És legyen szép napotok, szeretlek titeket! - süvít ki lakásukból, de azért nem felejt el puszit dobni a még otthon lévő testvéreinek. Csinosan öltözött fel, a lehető legjobb benyomást akarja kelteni, a külsejével is. Nem kellene viszont így rohannia. Lassít, miközben mélyeket lélegzik. Minden rendben lesz, ügyes lesz, és felveszi a kiadó vezetője. Tegnap alaposan utána olvasott. Akadt néhány negatív komment vele kapcsolatba, ami valahol talán nyugtalanító is lehetett volna, csakhogy a lány jól tudta, hogy olyan úgysincs sose, hogy valakit mindenki szeressen. Csupán a személyes sértettségnek tudta be, hogy egyesek negatív kritikával illették a férfi hozzáállását az alkotóihoz. Nem lehet olyan vészes… egyébként is, én szeretek dolgozni! A telefonja térképe alapján végre megérkezett, 15 perccel korábban, mint amit megbeszéltek a kiadó tulajával. Sebaj, legalább lesz ideje körbenézni! Kíváncsian fürkészi az épületet, meglepőnek találja a stílust. Tényleg olyan, mintha kőből építették volna, pláne ezzel a szürke színnel. - Belülről bizonyára barátságosabb! - biztatja magát Kiyo, miközben besétál a recepcióig. - Nuurd Nichirenhez jöttem, időpontra. Lenne kedves útba igazítani az irodájához? - kérdezi hatalmas mosollyal. A portás viszonozza a kedves gesztust, majd elmagyarázza, hogyan jut el a férfi irodájához. - Sok sikert kívánok magácskának, jó itt egy ilyen vidám, élettel teli személyt látni! - kiált még utána biztatóan. Amire Amba még gyorsan visszafordulva küld egy hálás mosolyt. Felcaplat a megfelelő emeletre, ám ahhoz a bizonyos ajtóhoz közeledve egyre fogy a lendülete. Izgul, ez igazán nem kétséges. Még egyébként is van 10 perce. Addig összeszedi magát. Az iroda előtt helyet foglal egy széken. Minden rendben lesz… biztatja magát. Attól függően, hogy megzavarják-e a meditálásában, vagy sem, 2 perccel a megbeszélt időpont előtt kellően felszívja magát, s bekopog az ajtón, hogy jelezze az itt létét.
Legutóbbi képek
Olyan volt, mintha ezer meg egy éve várnék arra, miként Kiyoko megjelenjen végre nálam. Nem is, inkább olyan volt, mintha egy örökkévalóság óta várnék rá. De eljött a nap. Az órámat lestem, hol a karomon lévőt, hol pedig a falon lógót – percek választottak el attól, hogy találkozzak azzal a tehetséges lánnyal. Kíváncsi voltam, élőben milyen lehet ő. A személysége. A külseje – ez már csak egy plusz lett volna, mármint, ha jól néz ki. Nem mintha terveztem volna bármikor is barátnőt keríteni. Amióta Fata Morgana-ban voltam, más volt az életem, mint odaát. Zootopiában majdnem hogy tudattalan ködfelhőként léteztem, érzések nélkül, itt pedig hirtelen minden rám zúdult. A szerelem lett volna az utolsó, amivel összebarátkozok – egyszerűen távol állt tőlem, idegen volt. A művészet, a munkamániás viselkedésem annál közelebbi volt.
◉ 
Alig aludt valamennyit az éjjel, de végre nem a rémálmok miatt. Elképesztően izgatott. Ma lesz az első állásinterjúja. Na jó, eddig is akadt már pár, de ez az első, hogy valaki olyannal beszélget majd, aki maga kereste meg, ráadásul még ténylegesen is érdekli a pozíció. Madarat lehetne vele fogatni. Ki gondolta volna, hogy pont egy egyszerű rajza ragadja meg az érdeklődést? Valami, amit a rémálmai nyomására alkotott.
