Hatalmas kő esik le szívemről, ahogy Kyra mosolyogva észrevesz engem is. Ő még nem is tudja, de ő az utolsó mentsváram Angel érdekében. Ha akad valaki, akivel megoszthatom a felvetéseimet és aggodalmaimat főnökasszonyunkat illetően, az Kyra. A mi triónk eddig sok mindenen keresztül ment, így nem csoda, ha az én részemről is őket nyilvánítottam ki a legfontosabb személyeknek az életemben. Szinte már egy család voltunk, épp ezért kellett tennünk azért, hogy a töredező falakat egyben tarthassuk akármelyikőnk szorul segítségre.
- Mondhatni… Nem katasztrofális a baj, de lehet jobb, ha te is meghallgatsz. Nem akarok túl sokat aggódni… - sóhajtok fel tanácstalanul, aztán gyorsan le is intem őt a következő szavainál, hogy majd én állom legalább a muffinját, amire nem kerül végül sor, mert a lány villámsebességgel szedi el az ebédjét és fizet is. Én még pár másodpercig csak döbbenten pislogva pillantok hol Kyrára, hol pedig a büfésnénire, aki csak jókat mosolyog a helyzeten. - Hát jó, akkor majd legközelebb! - szólok Kyra után durcás játékossággal, végül csak besorolok mellé a kávémmal a kezemben. Szürcsölök egyet mielőtt még jobban belemelegednék a sztoriba.
- Jó tudni, hogy nem csak én vettem észre. Mióta kezdted el látni rajta, hogy letört? Hátha történt vele valami akkor, ami kiválthatta ezt belőle. - tanakodok a fehérre mázolt falak vizslatása közben, majd visszavezetem tekintetemet Kyrara, ahogy a beszélgetés továbbgördül.
- Fogalmam sincs… De abban biztos vagyok, hogy akármi is történthetett vele, nem lehetett túl jó hír. - sóhajtok fel tovább aggódva, miközben besorolok az egyik étkezőasztal mellé és hanyagul levágom magam a székre.
Ha tényleg valami rossz hír érintette, akkor csak reménykedni tudok, hogy egyszer elég erős lesz annak megemésztéséhez. Bár van valami abban, amit Kyra mond, én mégsem tudok karbatett kezekkel várni. - Lehet igazad van… Túlreagálnám? Én csak szeretném, ha újra mosolyogni tudna… Nem gondolod, ha nem teszünk semmit akkor még rosszabb lehet a végkifejlett? Esetleg szervezhetnénk neki valamit, ami jobb kedvre deríti. Azzal csak nem ártunk, igaz? - hörpintem fel a forró kávé felét, közben nagyon erősen próbálkozok nem kifakadni.
- Apropó, mi a helyzet a vőlegényeddel? Minden rendben alakul? - pillogok fel rá most már kíváncsi csillanással szemeimben.

Napok óta...nem is... Hetek óta gyötörnek a negatív gondolatok Angel körül. Aggódok érte, de még nem tudom miként hozhatnám ezt fel neki. Nem akarok további feszültségeket okozni azzal, hogy beledugom az orromat az ő dolgaiba. Tudom jól, hogy elfoglalt és úgyis csak letagadná, ha valami baj van, hiszen ő mindig is erősnek mutatta magát. De néha neki is szüksége van egy kis lelkizésre és pihenőre.
Fáradtan felsóhajtva öntöm ki magamnak a frissen főzött kávét az Ice Magic Even Organizer büféjében. Nem sokan vagyunk ma bent, így a büfé is kissé üresen zeng a csendtől. Nem csoda hát, ha az egyetlen közeledő személy lépteinek hangjára rögtön felkapom a fejemet. Némileg remélem is és nem is, hogy Angel az, de aztán megpillantom Kyra-t és egyfajta megkönnyebbültség szalad át rajtam. Nem tudom, hogy azért-e, mert még nem vagyok felkészülve a komolyabb beszélgetésekre Angellel vagy csak azért, mert tudom, hogy nem tudnám többet magamban tartani az aggodalmaimat.
- Kyra! De jó, hogy itt vagy! - mosolyodok rá, s vissza is teszem a kávéskancsót a főzőgépben kijelölt helyére. - Nagyon elfoglalt vagy? Lenne pár perced? - nem kertelek túl sokat. Kyra is Angel mellett állt már évek óta, ismeri őt és remek kapcsolatot ápolnak egymással. Ha van valaki, akivel osztozni tudok a mostani nyugtalanságomon, akkor az Kyra.
Barátságos mosolyt küldök felé, miközben két kezemmel kicsit rászorítok a forró kávésbögrére. Reménykedek benne, hogy lesz rám pár szabad perce és végre én is ki tudom majd adni magamból ezt a rengeteg feszültséget. Amúgy is szeretek a közelében lenni és együtt dolgozni vele. Amióta pedig eljegyezték még inkább keresem a társaságát, hogy miben lehetek segítségére. Vele együtt örülök a nagy nap közeledésének. Ez annak is köszönhető persze, hogy romantikus alkat vagyok és hihetetlenül értékelem a szoros, édes párkapcsolatokat, mint amilyen az övék is. Ebből adódóan mindig ott lappang bennem a támogatói ösztön, amit simán a nyakába tudnék ereszteni a nap bármely szakaszában, ha esetleg hozzám fordulna segítségért. Ezért is kell mindig visszafognom a lelkesedésemet, még a végén túl sokat zúdítok szegényre. Meg aztán én sem tudhatom mi zajlik náluk otthon. Néha le tudom olvasni az arcáról, hogy őt is aggasztja valami odahaza. Talán a vőlegényévél történt valami?
- Evangelineről lenne szó... Aggódok érte mostanság. - teszem még hozzá így utólag a korábban feltett kérdésem miértjét, hátha ezzel tényleg elindítok Kyraban is valamit. - Veszek neked egy muffint is. - széles vigyorral biccentek a büféspult irányába, ahol az üveg mögött megannyi ízesítéső muffin sorakozik az édesszájúaknak. Most én is el tudnék majszolni egyet, miközben stresszes mozdulatokkal szürcsölöm majd a fekete kávémat. Igen, Freya, ez igazán felemelő ötlet.