Axel & Deliah & Miles

Any man can make a child, but it takes a special man to help raise a child.

Sose gondoltam volna, hogy eljön ez a nap is, amikor mi hárman azaz négyesben leülünk egy asztal mellé. Annyi minden van már mögöttünk, megjártuk a poklok poklát, hogy aztán végül valami csodálatos szülessen belőle. Ha visszaforgathatnám az időt, valószínű akkor se csinálnám másképp, hiszen itt van nekem Matty, aki mindennél fontosabb. Persze nem terveztem, hogy ilyen fiatalon és hamar anya leszek, főleg nem egy számomra "ismeretlen" férfitól. Egy ideig bántam, hogy nem Axel az apja, főleg azon után, ahogy fogadta a hírt. Nem csodálkoztam rajta, mégis egy részem végtelenül szomorú volt. Miles vigasztalt és mindenben mellettem állt a terhesség alatt, amiért végtelenül hálás vagyok neki. Ki gondolta volna, hogy a város nőcsábásza megjavul és igazán jó apuka válik belőle, legalábbis eddig azt mutatja. Ugyanakkor látom, hogy Axel hogyan bánik a kisfiammal és biztos vagyok benne, hogy ők ketten nagyon jól kifognak jönni egymással. Pár végső simítás a sminkemen és késznek érzem magam az estére. Jó érzésem van az egésszel kapcsolatban és boldog vagyok, hogy végre kimozdulunk itthonról. Pír jelenik meg az arcomon Axel bókja hallatán, majd egy köszönöm és egy apró puszit adok az arcára mielőtt a gyerekszobába mennék. Kabát és cipő húzást követően már az étterem felé sétálunk kzéen fogva.
- Alszik, mint a bunda, ha nem riad fel valamiért akkor Huanitanak nem lesz gondja vele 3-4 órán át. Remélem minden rendben lesz és jól meglesznek - egy kis aggódalom vegyül a hangomba, mert tényleg ez az első eset, amikor estére magára hagyom a gyermekem. Kettőség uralkodik bennem, de remélem nem egész este azon fog járni az eszem, hogy minden rendben van-e a kisfiammal.
- Remélem igazad van - válaszolok mosolyogva, hiszen egy anyának mindig öröm azt látni, hogy fejlődik a gyereke és mennyi jó dologban hasonlít rá. A félelmem egyből elhessegeti szavaival, de többre nincs időnk, mert a pár elé érünk. A férfiak egyből kezet fognak egymással, de nem kerüli el a figyelmem Miles átható tekintete, ahogy végig pásztáz. Egy ragadozó mindig az is marad. Egy apró mosollyal az arcomon forgatom meg a szemeimet, vannak dolgok, amik sosem változnak, hiába van mellette egy másik nő. Miles és én amolyan társszülők vagyunk, igy az, hogy arcra puszival köszöntjük egymást nem okoz kellemetlenséget. Semmi félreérthető nincs benne, amolyan baráti gesztus mindkettőnk részéről. Mégis a lehető leghamarabb elhúzódok tőle, nehogy Axel bármit félre értsen és a lánnyal is be kellene mutatkoznunk egymásnak. A gyors ismerkedést követően helyet is foglalunk.
- Jól van, mélyen aludt mikor ott hagytuk Huanitával. Remélhetőleg végig alussza az éjszaka nagy részét - válaszolok könnyedén Miles kérdésére, hiszen tudtam, hogy ezzel fog nyitni. A fiúnk a legfontosabb számára is, igy egyértelmű, hogy megkérdezi mi van vele.
- Köszönöm - kissé zavartan hátra tűrök egy kósza tincset az arcomból, majd Mirabellere nézek - Sikerült már italt választanotok? - gyenge téma változtatás a részemről, de jobb mint a semmi. Közben az étlapot kezdem nézni, de Axel felé eső kezemmel megkeresem az övét az asztal alatt és megszorítom finoman jelezve, hogy mellette vagyok. Remélem hamar túl jutunk a szurkálódáson és értelmes felnőttek módjára egy kellemes estét töltünk négyesben. Úgy érzem most jött el az ideje annak, hogy hosszú idő után először igyak alkoholt, hiszen Matty már nem anyatejes. Ahogy megtaláltam a megfelelő italt pillantásommal végig mérem a velem szemben ülő lányt. Egészen csinos, remélhetőleg nem csak külsőből áll és a fejében is van egy kevés ész.
- Mesélj magadról Mirabelle. Mióta is vagytok együtt 3 hónapja? - próbálok beszélgetést kezdeményezni és érdeklődni, hátha Miles annyira komolyan gondolja, hogy a végén még Mattyt is a közelébe engedi. Persze ahhoz nekem is lesz egy-két szavam, de próbálok jó benyomást tenni.

585 szó

Deliah & Axel & Miles

Sosem gondoltam, hogy ilyen fiatalon apa leszek. Amikor kiderult, hogy Skadi terhes, finoman szolva lefagytam, am tudtam, hogy ezt a luxust veletlenul sem engedhetem meg magamnak, mivel a nonek tamogatasra van szuksege - meg ha nem is hangoztatja -. Amiben csak tudtam, segitettem es mindent megadtam neki, amit kivant. Azt hiszem, nem feledem a napot, amikor eloszor megpillantottam a fiunkat. Egy kellemes, megis furcsa erzes keritett hatalmaba es tudtam, hogy barmit, ugy ertem BARMIT megteszek majd erte. A hatalmas filmemben mar nem en vagyok a foszereplo.
Reszben orultem annak, hogy Skadinak lett egy kis baratja. Cuki, aranyos, olyan aki biztosan nem art majd a nonek. Maximum a kis szepsegem dobhatna ot, de hat tul jo szivu ahhoz. Na de a lenyeg, hogy mar nincs egyedul. Termeszetesen mindig mellette voltam, de mi nem alkottunk egy part. Deliah szerint Alex - vagy Axel?! - jol banik Mattyvel, igy nem kell ejjel sirt asnom. Mint mondtam, barmit megtennek a fiamert. Ha valaki artana neki, nem haboznek meghuzni a ravaszt.
Matty erkezese ota nozni sincs annyi energiam es idom, igy nagy sajnalatomra nem valtogathatom oket olyan surun. Mirabelle-el mar honapok ota egyutt vagyunk, amit nem csak en furcsallok. A barataim alig ismernek ram es ezzel nincsenek egyedul. Mi a fene tortent velem?!
Mint mondtam, egy ideje kerulom a szokeket. Miranak fenekig ero, fekete haja van, a vonzo, rikito szurkeszold szemeivel pedig szinte barmire ravesz. Kis alacsony, korulbelul 160 cm es a termembe jar, ugyhogy az alakjaval sincsenek problemak. Termeszetes szepseg, ami plusz pont, mert nem vagyok oda az agyonsminkelt pothajas-pot szempillas nokert. Azokert, akiket fel az ember medence vagy siman csak viz kozelebe vinni, mert Isten tudja milyen arccal talalkozol utana. Ha ez nem lenne eleg, ertelmes is, nem kell szegyellni egy tarsasagban, ugyhogy ma magammal viszem abba az uj etterembe.
- Cicam, kesz vagy mar? - setalok a furdoszoba fele, miutan magamra kaptam a fekete bordzsekimet. - Ez komoly? Kinozni akarsz? - mutatok vegig rajta, mire nagy, ozike szemekkel ram nez. - Miert? Olyan szornyu? - kerdezi, mikozben vegigsimit a fekete ruhan. Ha valaki engem kerdez, kibaszottul szexi, de sokkal jobban tetszik az, ami alatta van. - Ettol feltem.. nem fogok tetszeni nekik.. - nem szeretem a hisztit, ugyhogy igyekszem nem kiborulni. - Ki a tokomnek akarsz tetszeni? A kisfiunak vagy a nonek? - teszem fel a koltoi kerdest, egyelore higgadtan. Tekintetet ram emeli, elhuzza a szajat, majd ismet a tukorbe nez. Eskuszom, a turelmemmel jatszik ez a no. Lassan odasetalok hozza, ujjaimmal finomam vegigsimitok az egyik karjan, majd a nyakahoz hajolva egy finom csokot lehelek ra. - Na induljunk, ha csak nem akarod, hogy elotte megdugjalak. Nem szeretek kesni. - kezem a fenekere csuszik, a tukorben talalkozik a tekintetunk es halisten elmosolyodik. - Rendben.. - vesz mely levegot. Ugy ot perccel kesobb "mar" kint is vagyunk, amiert halat adok az egnek. Az oramra nezek, idoben vagyunk. - Izgulok.. - szolal meg, mikor kiszurjuk az ettermet. - Nincs miert. Gyonyoru vagy es biztos vagyok benne, hogy kedvelni fognak. - na hat biztos azert nem vagyok benne, de egy kis fullentesbe meg senki sem halt bele.
Az asztalunkhoz lepve elfoglaljuk a helyunket. A ruhajat korulbelul tizszer megigazitotta, a hajat valoszinuleg meg tobbszor. Epp szora nyitnam a szamat, hogy megkerjem, hagyja abba, amikor meglatom a gyonyoru not es a... fiut. Oszinte mosollyal merem vegig Skadit - cseppet sem diszkreten -. Az en oldalamon ulo latina most ugysem ram figyel. - Al-Axel - nyujtom a kezem, miutan vigyorogva kijavitottam magam. Amennyiben Deliahnak nincs ellenere, ot kezfogas helyett egy arcra puszival koszontom. Mira illedelmesen, szeles mosollyal az arcan felall, en pedig mindenkinek bemutatom, majd helyet foglalunk. - Hogy van Matty? - ez az elso es legfontosabb kerdes. Mirabelle tudja, hogy van egy fiam es szivesen talalkozna vele, de egyelore biztosan nem engedem a kozelebe.
- Csinos vagy. Mint mindig. - a bokot termeszetesen Skadinak cimeztem, ennek koszonhetoen ereztem, hogy a mellettem ucsorgo demon megfeszul. Egyik kezem az asztal ala siklik, pontosabban a no combjara. Vegigsimitok rajta, kozben a tobbieket figyelem.

•657 szó••

Axel & Deliah & Miles

Any man can make a child, but it takes a special man to help raise a child.

Végtelenül hosszú napok, hetek, hónapok vannak mögöttünk. Az első sokkot anno talán az okozta, hogy kiderült terhes vagyok Milotól. Persze csak Miloként mutatkozott be, de igazából ő Miles a konditerem vezetője, akivel egy szerencsétlen véletlen során futottunk egymásba. A neve teljesen megzavart akkor és bíztam benne, hogy az én Milom lehet, a többi pedig követte egymást. Egy kávé keretén belül egészen egymásra hangolódtunk, érződött a vibrálás a levegőben, azt pedig a közös együttlét követte, aminek az eredménye a nem várt poronty lett. Természetesen közben rá döbbentünk Axellel, hogy végig egymást kerestük és ő az, aki régen az én Milom volt. Olyan jól alakult minden, el is felejtettem Milest, de a sors úgy akarta, hogy ebben a világban, ezen élet során ne legyen olyan könnyű... Hetekkel később derült ki a terhesség, amit nem titkolhattam egyik férfi előtt sem. Ahogy az orvosnál meghallottam a zörejt, ami erőteljes, a szívemmel megegyező ritmusban csengő hang volt tudtam, hogy képtelen lennék megválni tőle. Hiszen ő az én gyermekem, akit a szívem alatt hordok. Axel nem fogadta túl jól az egészet és a szívem mélyén - bármennyire is fájt akkor - megértettem őt. Egyedül maradtam a bennem növekvő élettel... Miles támogatott ahogy csak tudott, leginkább fizikálisan, amikor a hormonok túl tengtek bennem, segített az ágytornában a terhesség első felében. De Axellel se adtam fel, megadtam neki a kellő gondolkodási időt, majd apránként lassan építettük újjá a kapcsolatunkat. Először ismerősökként kezdtük, majd a barátommá vált, hogy aztán újra elnyerve a bizalmát a szerelemem és legfőbb támaszom lehessen. Addigra már megszületett a kisfiam, aki a világ legnagyobb csodája. Az első hónapok a pokollal tűntek egyenlőnek, amikor nem tudtam, hogy éppen nappal vagy éjjel van, csak a sírást hallottam. Etettem, pelenkát cseréltem, aludtam perceket és folytattam tovább. Fogalmam sincs hogyan éltük túl az egészet, de sikerült. Most, hogy már kicsivel több mint fél éves és elhagyta az anyatejet könnyedén Huanitára, a dadára tudom bízni. Megbízom a hölgyben, elég sok kisgyermekre vigyázott és ő maga felnevelt 7 gyereket, mondhatni ez az élete. Izgatottan várom a mai estét Axellel, végre kicsit kikapcsolódhatunk. Elsőre féltem, hogy rossz ötlet lesz egy dupla randi, főleg össze ereszteni Axelt és Milest, de elsőre úgy tűnik Axelnek nincs ellenére. Végre tiszta, elegáns ruhába bújhatok, hosszú idő után először kisminkelem magam és már ez boldoggá tesz. A tükör előtt veszek egy utolsó pillantást magamra.
- Mehetünk? - nézek Axelra egy hatalmas mosollyal az arcomon, miközben elhagyom a fürdőszobánkat. Egy helyeslő választ követően felveszem a kardigánom és egy utolsó pillantást vetek a másik szobában alvó fiamra. - Szia Matty, legyél jó kisfiú és fogadj szót Huanitának - suttogom alig hallhatóan, majd egy apró puszit nyomok a mélyen szuszogó csöppség feje búbjára. Nagyon halkan elhagyom a szobát, hogy az előtérben felvegyem a maradék ruhámat és megfogva Axel kezét elbúcsúzzak a dadától, aki széles vigyorral tessékel ki minket.
- 7 órára van asztalfoglalásunk, szerencsére nagyon időben vagyunk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen fog menni - ejtem ki a szavakat miközben az étterem felé sétálunk kéz a kézben. Matheus a szokásoshoz képes nagyon hamar bedobta a szunyát, így időben eltudtam kezdeni készülődni. Az étterembe érve egyből a férfit kezdem keresni a tekintetemmel, akit végül sikeresen meg is találok.
- Minden rendben lesz? - kérdezem félre Axelre pillantva, mielőtt a párocska elé érnénk. Nagyon remélem, hogy ez egy új kezdet és egy kellemes este lesz mindannyiunknak.

545 szó