I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
- Mit értesz az alatt, hogy nem tudsz mit tenni?! Akkor találj ki valamit! - Shimada fel alá járkálva szorítja markában érintőképes mobilját, mialatt a menedzserével próbálja "lediskurálni", hogy miként kaphatja meg azt a bizonyos "hazaszállítást". Ugyanis a tervben egyáltalán nem szerepelt ez az aprócska kitérő Fata Morgana berkeibe. - Rohadtul meg fogod ezt bánni, ha most nem hívsz ide egy taxit, Park! Esküszöm, a karodat fogom kitépni, hogy aztán a hátadba állíthassam és tudod minek fognak hívni?! Sündisznónak, te vadbarom! - már ötödjére kerüli meg a földön fekvő sporttáskáját, melyben nincsenek benne a kulcsfontosságú kellékei, csupán pár zokni, edzőfelszerelés és váltócipő. Talán a mobilja töltője, de mintha a térerő egy picit szakadozni kezdene itt neki pedig nem mondható, hogy a semmi közepén van. Vagy igen? Mindenesetre semmi túlélő cuccot nem hozott magával ide. Az időjárás pedig roppant fagyosnak érződik. - Három hónap múlva meccsem lesz! Fel kell készülnöm, nem pedig egy szaros kis városban töltenem az értékes időt. Intézd el miha... - a menedzsere egy "fogadd el, ez lesz neked is a legjobb" zárószöveggel szakítja meg a vonalat, de ennek értelme és fontossága nem igazán jut el Shohei fejéig. Ő csak azt látja mindebből, hogy magára lett hagyva, mint egy kidobott zokni az ablakon vagy az a fajta, amelyik a párjával indul a mosógépnek, de egyedül távozik belőle. Idegességében már lendítené is a telefont az aszfalt irányába, de azt valószínűleg a közelgő hóviharban el is veszítené. A legjobb választása vélhetőleg az, ha a háta mögött lévő Beast Motel védelmében próbál keresni majd valami megoldást arra, hogy hazajuthasson. Mérgesen veti vállára a sporttáskát, mely nagyot csattan izmokkal feszített testén. A mobilja végül nem éli át sanyarú sorsát a hóban, hanem a farzsebébe csúsztatva bújik el egy időre. Legalábbis addig, ameddig Shohei nem húzza fel magát és kezdi el hívogatni Parkot. Az aulába elég nagy robajjal lép be, cipőit a padlóra vágja, s még az sem érdekli, ha a belökött kastélyajtó majdnem nekicsattan a falnak. A recepcióhoz érve minimális társalgással elintézi magának a szobát. Egy éjszakára: egyértelműen. Közel tizennégy órás repülőút és a fagyban való veszekedés után csak egy valamit akart, nyugalmat. Na meg persze haza akart jutni vagy legalábbis oda, ahová azt eredetileg eltervezték neki. Nem pedig egy zord, kikapcsolódáshoz és felkészüléshez alkalmatlan városba. Legalábbis neki nem ez volt az elképzelése a három hónapos "edzéséről". McDonald valószínűleg Texas szavannájában készül fel ellene a világ legjobbjaival oldalán, ameddig Shohei csak az idejét "vesztegeti". Amúgy sem volt hozzászokva, hogy magától oldja meg a problémáit. Nála elsőként az ökle válaszolt a gondokra, nem pedig az esze. A számára lepukkantnak tűnő szobába érve rögtön elfintorodik arca, s párszor átgondolja mennyire higiénikus ez a hely. Tekintve, hogy roppant kényes a tisztaságra, már-már betegesen. A kilincshez épphogy hozzáér, hogy aztán a zárat is hasonló módszerekkel tekerje el. Még annyira emlékezhet talán a recepciós hadarásából, hogy vannak itt szobalányok, könyvtár, uszoda, étkező, s mi egymás. Őt mégis valamiért csak az előbbi érdekelte, de az is csak egy gondolat erejéig. Csupán a feszültség gyülemlett benne össze annyira, hogy mindenáron azon járjon az agya miként tudná levezetni. Konditeremről sajnos nem volt szó. - Esküszöm kitekerem a nyakad, Park. - vérben forgó szemekkel dobja táskáját az ágyra, mintha csak egy testtel tenné ezt. Képzeletében pedig egyértelmű, hogy a menedzsere arca néz vissza rá, de nem éppen eleven formájában. Gyűlöli, amikor ilyen intézkedések történnek az életében. Főleg, ha ő egyáltalán nem kap belőle semmi kontrollt. Az ugyan igaz volt, hogy a menedzsere és edzője módszerei hatásosak voltak az eddigi pályafutása során, Shohei-t mégis könnyen ki lehetett akasztani a legegyszerűbb változtatásokkal is. Ő pedig nem látta a helyzet mondanivalóját. Nem csak fizikai erőre volt szüksége, ha egy amerikai legendát akar kiütni. Meg kellett tanulnia tisztelni a másikat. A menedzsere módszere pedig az volt, ha egy idegen városban ott hagyja, mint macskát sz.... A kérdés már csak az volt: meg fogja ez törni Shohei-t annyira, hogy megváltozzon a nézőpontja? Vagy csak még rosszabb lesz? Szegény Park...
Axel Winchester
Lyndriana
Why be a king when you can be a God?
Nem szórt rá senki csillámport
Hyeong Kyung-Mi, Tada Masaharu and He Min-Ho csillámport hintett rá
„It’s not whether you get Knocked Down, it’s whether you Get Up.”
Kedves Shimada!
Te jó ég! Nem is tudom hol kezdjem! Na, jó talán rögtön az elejével. Khm… Dimitri felem, most halálosan féltékeny rád, Kedves Lyndriana (hogy ha így a usert magát megszólítom. ) Igaz, a cikk nem Fata Morganában készült, és arra is rájöttem, hogy az északi városrészre keveredett a fiú… de ha valahogyan ez a dolog a fiam fülébe jutna, már azon fáradozna, hogy valami jobb és sokkal grandiózusabb hírrel rukkoljon elő. Ő már csak ilyen.
És ha már Észak. Nos, üdv a városban… annak ellenére, hogy milyen az időjárás, vagy éppen egy teljesen idegen helyről legyen is szó, tudom, hogy a srác képes arra, hogy túléljen akármit. Elvégre egy Harcosról beszélünk, nem igaz?
Azonban fel kell kötnie azt a bizonyos gatyát. Hiába erős a harcosunk, egy dologgal nem számolt. Itt aztán olyan csodákban lesz része, amiről maximum csak az álmaiban találkozott. (oké, oké... meg talán a tévéből, és ott is a mese vagy fantasy történetekből. )
Persze nincs ok az aggodalomra. Nem mintha bármikor is találkozna varázslénnyel… hiszen az itt lakók eléggé óvatosak lettek amióta mindenki visszanyerte az emlékét. De azért sosem lehet tudni. Főleg, azt nem, hogy mikor fut bele a fiú egy nagy zöld sárkányba, hehe. Khm, eskü barátságos lennék.
Fantasztikus lett a lapod, úgyhogy nem tartalak fel. Foglald le az arcot és utána vár a játéktér. Üdv Közöttünk.