„

Hűha, hol is kezdjem az igen masszának ható, de annál katyvaszosabb mesét? Persze-persze tudom én az elején, de az olyan snassz, nem? Mindig mindent elölről mintha feltennénk egy lemezt. Miért nem lehet a közepébe vágni? Tudjátok, utána úgy is minden kiderül, ha megismered a teljes képet vagy ilyesmi. Nem nagy dolog, kell az izgalom.
Jól van, jól van tényleg akkor kezdjük kivételesen az elején. Jó magam nem vagyok hétköznapi személyiség egy igazi mókagyár akkora önbizalommal mint egy univerzum, vagy lehet nagyobb? Mindegy-mindegy térjünk vissza a tárgyra. Azért ne ijedjetek meg tudok én komoly lenni, csak jól palástolom. Esküszöm! Itt is találhattok a komolyabb pillanataimból majd meglátjátok!
Szóval és tettel is, de az Outcasts’ Club felszolgálója vagyok, szeretek itt dolgozni, olykor pont jól jön a komolytalan énem, ha egy-egy vevő jobban mellre szívja a bizonyos nagybetűs életet. Itt dolgozom együt Blanca-val, ki hitte volna, hogy tapadósabbak a férfiak mint az ember hinné? Pedig én magam is hímnemű vagyok, de legalább az agyam a helyén. Még, ha az nem is látszik. Amúgy is Verta szinte a lelkemre beszélt, hogy vigyázzak a testvérére. Nem hiszem, hogy ez zokon vehető tőle, sőt. Nekem lenne testvérem lehet idegesítőbb lennék mint alapjáraton.
Tudjátok szokták mondani, hogy az ellentétek vonzzák egymást, vagy valami ilyesmi. Ezért is lehet, hogy a tökéletes mégis tökéletlen hármasunk Verta-val, Sean-nel és velem olyan egység amit büszkén vállalok bármikor. Jó azért néha méltóztatik megjelenni Musu és Mulan is, de olyan ritkásak lettek, hogy azon is elgondolkodtam talán ideje lenne nekem meglátogatni őket.
Bevallom, hogy soha nem volt még kutyám, DE! Egyre inkább gondolkodom egy beszerzésén, sőt már szinte kőbevésettnek is érzem ennek eshetőségét. Miért ne? Lehet olyan leszünk, mint két tojás, állítólag az állatok amúgy is hasonlítanak a gazdájukra. Persze nem küllemileg, hanem személyiségileg. Mekkora lenne kettő én! Többiek is jobban szórakoznának.


Eme gondolatok közepette és haladva az időben, hiszen bármennyit agyaljunk valamin sajnos a kedvünkért nem áll meg az idő. Pedig néha, de jó lenne! Mégis egyik nap arra lettem figyelmes, hogy valami fura alak van szemben velem a tükörben. Először arra fogtam kevés alvás biztos megviselte az elmémet. Áh, biztos csak beképzelem magamnak gondolatok közepette hagytam helyben ezt az egészet. Ám ez a „látomás” nem óhajtott eltűnni a tükörből. Már egyre inkább kezdtem tanulmányozni a kutyát magammal szemben. Így erősített meg az a tudat is, jó lesz mellém egy eb, hiába ott vannak a barátaim lehet valahol magányos vagyok. Azt hiszem… Így hát nem haboztam és egy Golden Retriever boldog gazdájává avanzsálódtam. Egy jó ideig azt sem tudtam milyen nevet adjak neki, teljesen összezavarodva néztem az ebet majd jött egy frappáns név. Honnan? Fogalmam sincs, de megkapta a Dudou nevet. Becenevén Dudi. Olyan nagy barna szemei vannak, hogy ellenálhatatlan.
Mire már beletörődtem, hogy az a fránya kutyatükörkép akkor sem szűnt meg mikor Dudi-t magamhoz vettem, elhatároztam itt az ideje kicsit kiereszteni a gőzt Sean-l. Annyira beittuk magunkat az asztal alá, hogy én biztosra veszem adtam egy rögtönzött énekesi fellépést, de erre azért annyira nem vagyok biztos. Szerencsémre a legfontosabbal képbe maradtam! Hiszen azért egy őrültséget ki felejtene el, ha elmesél a barátjának? Nem én! Ne nézzetek rám! Szerencsémre ő is ugyan olyan dolgokat tapasztalt, szóval tuti nem szívtam be a gyógynövényeimtől, pedig ezen is eszembe ötlött. Hiába tanakodtunk egyelőre nem jutottunk előre a „gond” megoldása kapcsán. Ki tudja mások nem e tapasztalják ugyan ezt? Köze lehet hozzá esetleg a falnak? Bennem ezek is felmerültek, pont ezért elhatároztuk, hogy a dolog végére járunk.
Új felelősségemet gyakoroltam, nevén nevezve Dudi-ról, magamról gondoskodtam, olykor adományoztam a Közösségi központnak gyógynövényeket, ha éppen megtehettem. Még mai napig igen élénken él benne, amikor bemutattam egymásnak Verta-t és Baymax-t. Mintha most újra élném a pillanatot, amint az is miként tűnt el. Mintha… mintha nem is létezett volna! Ez pedig bizony Baymax-re egyáltalán nem volt jellemző. Kerestem őt, de semmi, bármiként is próbáltam nyomokat találni, lehetetlenség volt. Az biztos, hogy nem adom fel. Miért is tenném? Ostobaság lenne még az én részemről is. A barátokat nem hagyjuk hátra, nem igaz?”

Ekkor masírozott be Dudi a képbe. Kérte a szokásos simit, de hát most jelenleg próbáltam a közelmúltat úgy összefonni, hogy én is értsem. Pont ezért veszem fel! Így próbáltam őt  egy kicsit rávenni, hogy lefeküdjön, de erre fogta az egyik kábelt nemes egyszerűséggel meglódult vele és repült vele a telefonom meg a kamera is eldőlt.
- Dudi! Azonnal hozd vissza! – kiálltok a kutya után majd felpattanva próbálom elkapni őt. Legalább, ha már kutyát látok a tükörben akkor hallgathatna rám a sajátom!




✦ Fel tudom venni a mesebeli kutyalakom.
✦ Képes vagyok bárkit teljesen megnyugtatni egyetlen egy érintéssel.
✦ Hosszú fókuszálás után képes vagyok elüldözni saját és mások félelemét is, habár ez igen sok energiát szív el tőlem.