Szeretem-e az életemet? Nem igazán. Sokáig nem tudtam, hogy a falumban élők miért félnek tőlem és miért utálnak. A sorsom meg lett pecsételve a születésemnél.
Az istenek a Káosz gyöngyét úgy akarták megakadályozni, hogy két részre szedték szét. Az egyik a Lélekgyöngy volt, a másik pedig a Démongyöngy. Az utóbbira még egy pecsétet vagy átkot tettek. Három év múlva, egy villámcsapás fogja elpusztítani. Ez volt az istenek akarata.
Nos, a Lélekgyöngyöt eredetileg én kaptam volna meg, ám egy tolvaj ellopta és végül a Démongyöngy került belém. Kisebb balhé tört ki emiatt, de az egyik isteni hírnök egy nyakéket tett rám, amivel elzárta a démoni erőmet. Én baba révén erről nem tudtam és később sem mondták el nekem a szüleim.
A napjaim azzal telt el, hogy vártam anyámra, hogy játszunk együtt, de démonüzőként sokszor volt munkája neki is és apámnak is. Úgy hogy a palotában töltöttem legtöbb időmet, egy védő burok mögött.
Mint ahogy említettem, az emberek mindig is féltek és utáltak. Még akkor is, amikor megmentettem egy falusi kislányt egy tengeri démon elől. Akkor hazudták a szüleim, hogy én vagyok a Lélekgyöngy és a falusiak csak nem érték meg az erőmet. Persze, tudom, hogy meg akartak védeni engem, de minden hazugság előbb vagy utóbb kiderül.
Ám nem minden perce volt rossz. Akkor azt hittem, hogy kezd jobb életem lenni, amikor megismertem Ao Binget. Elég hamar barátok lettünk. Még a születésnapi bulimra is elhívtam őt, ám az nap derült ki a sorsom is, hogy ki is vagyok valójában…

Azóta sokszor újra reinkarnálódtam. Különböző életeim voltak, amik hol jók, hol rosszabbak voltak. Az egyikre különösképpen megfogott és a mai napig emlékszem rá. Abban az életben sajnos Ao Bing-gel ellenségek voltunk, egy előző életbeli balsors miatt. Ám ki tudja, hogy a jövő mit hoz.


Fata Morgana igen érdekes hely. Csendes, nyugodt. Mondhatni. Persze nem mindig. Azért itt is nyüzsögni szokott az élet. Viszont valahogy nem éreztem azt, hogy ide valósi lennék. Voltak barátaim, ismerőseim, mégis néha úgy éreztem mellettük is, hogy ki vagyok nézve. Akarva, akaratlanul is kiváltottam az emberekből az ellenszenvet, pedig volt, akivel még csak nem is beszéltem.
A ráadás csak akkor kezdődött, amikor a tükörben megláttam egy kisgyereket a tükörképem helyett. Máskor pedig egy démont. Nagyon ritkán mind a kettőt láttam egyszerre. Nem tudtam rájönni, hogy kik vagy mik ők. Egy idő után az álmaimban is megjelentek, olyan emlékeket láttam, amik nem is az enyémek. Azt hittem, hogy lassan begolyózok, de aztán találkoztam vele, Ao Bing-gel.
Az elejétől fogva volt egy varázsa, ami megfogott. Nem tudtam hova tenni, aztán ahogyan jobban megismerkedtünk, úgy jöttek vissza az emlékeim az eredeti vagy másik életemről.
Sok jót és sok rosszat is tettem. Ám valaki vagy valami adott egy új esélyt ismételten, amit pedig nem akarok elszalasztani. Ao Bing-gel egy idő után eléggé közeli kapcsolatba kerültünk. Közösen létre hoztunk egy kisebb vállalkozást és jelenleg a költözés előtt állunk. Ebben az életben nem hagyom, hogy bármi vagy bárki befolyásoljon, kezembe veszem most a sorsomat, hiszen én vagyok Nezha, a démongyermek.


✦Fel tudja venni  démoni alakját.
✦Tűz mágiát tud használni.
✦A lélekgyöngy kontrolálni tudja a démongyöngyöt, ha esetleg az elszabadulna.
✦A körülőtte lévő emberekből némiképp ellenszenvet vált ki, meglátja bennük a rosszt.