A tetőtéri lakásomban egy talpatnyi hely sincs. Engem azonban nem zavar, ahogy férfiak és nők teste simul hozzám a villodzó neofényekben. A fülemben pulzál a zene. A tömegtől alig kapok levegőt. Rálépnek a lábamra. Mindez kit izgat, amikor Stormreach egyik legjobb nője dugja a nyelvét a számba? Mohón faljuk egymást, bár én a csókok közben teljesen más személyt képzelek magam elé. Megharapom az alsó ajkát, mire enyhén felháborodottan tol el magától, csakhogy nem eresztem ilyen könnyen: vigyorogva kapok a dereka után, és csókolom meg ismét. Csábos mosollyal markol a fekete ingbe, amelyet korábban összekent neonfestékkel, és húzni kezd maga után.
Másfél óra múlva elhagyja a hálószobámat. Oda kint senkinek nem tűnik fel, hogy a házigazdának nyoma veszett egy bizonyos időre. Nem lepődök meg, amikor tudom, hogy a bárpultnál álló haverom apró tablettákat vagy porokat csempész a gyanútlan partizók italába. Sose miattam jönnek, hanem a buliért. De ez így is van rendjén, hiszen azért hívom meg őket, hogy kielégítsük a vágyainkat: táncolunk, smárolunk, cigizünk, kipróbálunk néhány partidrogot, és ha már eléggé hangulatba kerültünk, akkor lefekszünk egymással.
Sosem titulálnak önmegtartóztatónak, de meg kell hagyni: az esetek 99%-ában ismerem a határaimat. A maradék egy százalékról pedig szívesen elfeledkeznék, amikor Phobosra siklik a tekintetem. Nem értem őt. Tudom – legalább is, remélem -, hogy akar engem, mégis folyton visszautasít, amióta pedig bevallottam az érzéseimet, azóta rendszerint emlékeztet rá.
Dühös vagyok rá, mégsem tudom a végletekig utálni, de ahogy odébb vándorol a tekintetem, elismerően füttyentek, hiszen a húga igazán kicsípte magát. Talán túlságosan is jól néz ki ma este. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy Phobos mit szólna, ha elvinném Elyont egy körre. Mármint, nem a garázsban parkoló sportkocsival, hanem mutatnék neki egy kis lepedőakrobatikát, vagy szívesen adnék neki nyelvleckéket. Bár ebben a szerelésben a motorháztetőn is megraknám… Ha Phobosszal hajlandó lennék szóbaállni, akkor megkérdezném, hogy a húga még szűz-e, de így… Egyenesen a haverom irányába fordulok, hiszen túlságosan is korai az este és a keveset ittam még ahhoz, hogy királyi sarjakat viseljek el.
- Cedric! Mit adhatok, öregem? – törölgeti a poharát a haverom, mintha bárkit is érdekelne, hogy használt pohárból innának. Rátámaszkodok a pultra, miközben a szemeibe nézek.
- Valami erőset, ami segít felejteni.
- Szerelmi bánat? Már megint?
- Ne röhögtess! Sose voltam még szerelmes, hogy lehetne már megint? – forgatom a szemeimet bosszúsan. A pohár tompa koppanását elnyeli a forgatag, az emberem pedig nem sajnálja az alkoholt, az üveg tartalmának a felét alaposan a pohár mellé önti. Valószínűleg benne is bőven van már cucc, azért gondolja azt, hogy neki állok lelkizni vele.
Elveszem tőle a piától csöpögő poharat. Fintorogva kapom fel a pulton heverő rongyot, hogy felitassam az üvegről lecsorgó cseppeket.
A szemem sarkából felismerem azt a csípő ringást, azokat a szőke fürtöket… Látnom se kell az arcát, hogy tudjam, Elyon közelít felém. Mély levegőt veszek, felkészülök az újabb ostromra, és az ajkaimhoz emelem a poharamat azonban, mielőtt még ihatnék, rezegni kezd a zsebemben a telefonom.
A Mumus neve jelenik meg a képernyőmön, én pedig fásult sóhajjal nyomom bele a poharamat az első félmeztelen srác kezébe, és válaszolok a hívására.
- Igen? Miben segíthetek? Ugye, nem tervez megsértődni, mert nem lett meghívva a buliba? Az olyan női szokás… - szólok bele türelmetlenül a telefonba, azonban a zajtól alig hallom az emberünket. – Várjon egy kicsit. Keresek egy nyugalmasabb helyet, alig hallom.
Átfurakodok a tömegen, ami ugyan úgy tűnhet, mintha Elyon elől menekülnék, azonban üzletről van szó. Az üzletet még a futó kalandok elé sorolom. Magamnál csak a pénzt szeretem jobban.
- Mi a probléma? – szólalok meg ismét, immár a balkonon állva. A háttérből kiszűrődik a buli zaja, így igyekszem minél közelebb húzódni a korláthoz. Nem szeretném, ha kellemetlenkedők hallanák a társalgásunkat.
A Mumus beszélni kezd. Hangja hűvös, mégis süt róla a feszültség. Ismerem ezt a hanghordozást, olyan, mint Phobosé, amikor megpróbálja palástolni a haragját. Valami baj van. Szinte ki se mondja, de már tudom, hogy beütött a baj.
- Hogy mi történt? Azonnal indulok… - Remélem, nem az az ütődött Caleb, vagy Blunk szúrt már megint el valamit.


✦ Fel tudod venni az óriáskígyó alakodat.
✦ Képes vagy felismerni az őrzőket evilági alakjukban is, de az sem akadály, ha épp láthatatlanok vagy más varázslattal próbálnak elrejtőzni előled, mindig megérzed a jelenlétüket.