- Gyere, gyere közelebb! Nem kell félni! – nyújtom a kezemet feléd hívogatóan. Látom az arcodra kiülő tartózkodó óvatosságot, ahogy a nyakadat nyújtogatva a tábortűz fénykörén kívülre eső alakomat próbálod fürkészni. A sötétség azonban kellemesen körbeölel, elfedi az arcomat, csupán a kinyújtott kezemen táncolnak a fények.
Az éjszaka a szokásosnál is hűvösebbnek bizonyul, ezt te is észreveheted, ahogy a bőröd libabőrössé válik a kabátod alatt. Tétovázol. Gondolkozol. Talán arra gondolsz, hogy nem kellene itt lenned, vagy csupán egy idegen invitációját nem kellene elfogadnod. Hátrapillantasz a vállad felett, mintha várnál valakit, vagy várod a fehér herceget, aki megment a Gonosztól.
Türelmes vagyok, sőt igazán ráérek, hiszen jelenleg nincs jobb teendőm annál, hogy rémálmokat terjesszek szét az éjszakában. Bőven van időm a gyermekek édes álmait a legrosszabb rémképekké fordítani, vagy csupán kémkedni az ellenségeim után. Gondoltad volna, hogy milyen sebezhető az emberek tudatalattija? Nem? Vajon miért nem vagyok meglepve?
- Ha nem szeretnél megfagyni, akkor van még bőven hely a tűznél – intek a csábító meleget sugárzó lángok irányába. Te is tudod jól, hogy minél magasabban jár a Hold, annál alacsonyabbá válik a hőmérséklet.
Végül teszel előre egy lépést. Az avar ropog a bakancsod alatt, lépteidet elnyújtod, pedig nem kell attól tartanod, hogy rád támadok. Nos, az nem én stílusom lenne. A fénykörön kívülről szemlélem, ahogy leereszkedsz a rögtönzött tábortűz túloldalán lévő rönkre. A kezeidet összedörzsölöd, belefújsz a tenyereidbe, majd mikor az sem hozza meg a kívánt eredményt, előrébb csusszansz, és az ujjaidat a tűz felé nyújtod.
- Érdekes dolog a tűz, nem igaz? – fordulok feléd, bár továbbra sem engedem, hogy láthasd az arcomat. Nem várom meg a válaszodat, nem is érdekel a véleményed, de meg kell hagyni barátom, remek hallgatóság vagy.
- Sok-sok évezreddel ezelőtt, amikor az emberek öntudatra ébredtek a tűz felhasználásakor, egy ősibb ösztön kezdett felülkerekedni rajtuk. Ez az ösztön minden élőlényben megtalálható. Van, akinek az élete múlik azon, hogy mennyire hallgat arra a bizonyos kis hangra. – Az árnyékok lekövetik a mozgásomat, ahogy előredőlök megragadni egy gallyat. Megpiszkálom a tüzet, a lángok mohón harapnak bele a faágba.
- Félelem. Számodra is ismerős, nemde? A félelemnek számtalan formája létezik, magunkban hordozzuk, mióta világ a világ. Megpróbálhatod elnyomni, megölni, kiirtani, elnyomni vagy elpusztítani, akár szembe is nézhetsz a félelmeddel, de sosem szabadulsz tőle teljesen. Ha nem létezne a félelem, az élőlények óvatlanná válnának, és olyan könnyedén eldobnák az életüket, mint ahogy a cigarettacsikkeket szokás.
Kelletlenül fészkelődni kezdesz. Kissé zokon veszem, hogy nem vagy partner ebben a témában. Nem értem miért olyan kellemetlen erről csevegni, amikor ezek csupán félelmek. Nem valósak, csak a fejedben léteznek, biztosan beképzeled… Ezt szoktad mondani magadnak, vagy talán a barátaid, a családod hajtogatja ezt, amikor megosztod velük az aggályaidat.
- Ne, ne menj még! – nyúlok utánad, ahogy feltápászkodsz a helyedről. Riadtan pillantasz az irányomba, de miután megnyugtatlak, hogy tudok vidámabb témákról is beszélni, adsz nekem még egy esélyt. Ugye ténylegesen adsz nekem egy esélyt?
- Engedd meg, hogy befejezzem a gondolatmenetemet. Hiszen ne felejtsük el, hogy a félelemnek is van ellentéte. Nem szabad elfeledkezni a reményről sem, vagy mások támogatásáról. Említettem már, hogy a Hitnek mekkora ereje van? – Ez még jobban tetszik, igaz? Némi fény az éjszakában. Pontosan erre van szükséged ebben a sötét órában.
Hosszasan mesélek neked a hitről, ha nagyon ironikus lennék, akkor a mesémbe belecsempészhetnék némi bizalmat és tündérport is, de mindannyian tudjuk, hogy mindez dajkamese. Tündérporral nem nyerhetsz a sötét erők felett.
Mégis, a fenntartásaid eloszlanak, ahogy pozitívabbnál pozitívabb üzeneteket szórok az irányodba. Érzem, hogy nem nyertem el a bizalmadat, de nincs is rá szükség, csak mesélni szeretnék. Mesélni a gyermekről, aki egykor szintén hitt a világ jóságában, azonban rettegett mindentől. A gyermekről, akit a Mumussal ijesztegettek a gyerektársai. A gyermekről, aki nem szeretett volna mást, csak hogy kedveljék.
Nyomasztó történet lenne? Tudom. Én ott voltam. Hosszú éveken keresztül szemléltem, hogy mit tesznek a fiúval. Most bizonyára megfogalmazódik benned a kérdés: Tényleg félt a Mumustól? Hiszen a Mumus csak gyerekmese.
- Nos, sokan alábecsülik őt. Szeretnélek emlékeztetni azonban arra, amit korábban meséltem. A titokzatos erőről, a félelemről, amely folyamatosan velünk van, csupán szeretünk elfeledkezni róla. A félelem táplálja a Mumust, noha egy bizonyos harc után gyengébbnek tűnik, vagy talán azt gondolják, hogy elpusztították, de ez koránt sincs így. Egy boszorkány segített neki visszanyerni az erejét. – Nevetni kezdesz. Bolondnak nézel. Ennek pedig egyáltalán nem örülök. Nem szeretem, ha gúnyt űznek belőlem, de ezt te is hamar észreveszed. Elhallgatsz. Fenyegető az aurám, vagy hirtelen hidegebb lett az idő? Érzed már a szívedet elárasztó jeges félelmet, amely eddig csak óvaintett tőlem?
- Kacagd ki magad, amíg lehetőséged van rá – vetem oda neked sértetten, azonban mire kettőt pislognál, eltűnök a szemeid elől.
Zavartan pattannál fel a helyedről, és ragadod meg a korábbi ágat, amellyel a tüzet piszkáltam meg. Arra azonban nem számítasz, hogy a következő pillanatban kihuny a fény, és egyedül maradsz a sötétben.
- Most már félsz a Mumustól? – érzed a jéghideg leheletemet a fülednél. A kacagásomba vegyülő sikolyod pedig gyorsan elhal az éjszakában.
A következő talán jobban átgondolja majd, hogy gúnyolódik a mesémen.



✦ Miután elkezdesz ráébredni, ki is vagy, a sötétség lesz a legjobb cimborád: egyik árnyékból a másikba ugorhatsz, vagy akár teljesen el is tűnhetsz benne. Idővel és sok gyakorlással képes leszel ennél többre is, például bármit átemelhetsz a materiális világba, legyen az egy egyszerű virág vagy kard, a képességednek csak a fantáziád szabhat határt.
✦ A félelem a lételemed, képes vagy bármelyik álomba belepiszkálni, rémálommá változtatni azt éreztetve ezzel, hogy előled nincs menekvés –  ehhez szükséged van a fekete álomporra, amit szintén az árnyékból varázsolhatsz elő.
✦ Az álmokban az emberek védtelenek, te pedig megtudhatod belőlük a legnagyobb félelmeiket és gyengeségeiket, amiket aztán ellenük fordíthatsz.