Olyan sok minden történt, mióta magunk mögött hagytuk Koronát, igaz Fidella? Oké, talán az elejéről kellene kezdenem, de kizárólag csak tömören, mert sose bírnám ha órákba telne ez a kis sztori idő. Kezdjük ott, hogy az apám a palota őrség kapitánya, akinek minden áron a nyomdokaiba akartam lépni, erre aztán jött az előkerült hercegnő, akinek a szolgálója lettem. Borzalmasan hálátlan feladatnak tűnt, mert a hercegnőnek más elképzelései voltak az életről, mint egy rendes embernek. Végül sikerült dűlőre jutnunk és egészen jó barátok lettünk. Ari teljesen megváltoztatta az életem, azaz Aranyhaj hercegnő. Nagyon sok közös kalandban volt részünk, persze ki nem állhatom az udvarlóját, aki egy egoista tökfej. Nyálas Eugén, akinek még a neve is borzalmas. Aztán ott van a palotaőrség egyetlen, szabálykövető lova, Maximus, aki történetesen az én drága Fidellamnak csapja a szelet. Inkább ő legyen, mint egy szélhámos ló, amilyen Axel volt, de persze az egy másik történet, amibe sose fogok belemenni. Pascal, pedig Ari leghűségesebb támogatója, aki nekem is elsőre belopta magát a szívembe. Minden olyan jól haladt, míg ki nem csempésztem a királylányt a kastélyból, ahol hozzáért a fekete kövekhez és újra arannyá vált a haja és méretes hosszúságú lett. Közösen, a jó útra tért rablókkal a kövek nyomába indultunk. Sok akadályt együtt győztünk le, de a barátságunk egy idő után pengeélen táncolt, amikor kiderült, hogy az anyám Nyanya-Banya, hogy a holdkő szóba se kerüljön. Zhan Tiri maga mellé állított, de a legvégén a szeretet és a barátság győzött. Ari haja újra normális lett, Eugén a palotaőrség vezetője, míg én elindultam, hogy megtaláljam a saját sorsomat. Ennyi lett volna! Remélem mindenki boldog és végre nyugodtan megehetem a vacsorámat, mert már NAGYON unom ezt a történetet. Minden egyes helyen el kell mesélnem a sztorit, mert híresek lettünk. Gyűlölöm a hírnevet éppen azért ha tehetem nem is nagyon megyek a városok közelébe, maximum, ha fel kell tankolnom az élelmet. Most is így történt, amikor egy ismerősbe botlottam.
- Varian! Hát te mit keresel itt? - kétkedve nézem az alkimista fiút, akire egyáltalán nem számítottam. Még hogy utánam jött? Nem, nem. Nekem nem kell kíséret köszönöm megvagyok anélkül is, persze nem hagyhatom, hogy bajba keveredjen. A barátságunkra hivatkozva engedtem, hogy velem tartson az út további részében. Még mindig nem tudom, hogy merre tartok, keresem a helyem a világban. Talán el kellene mennem felfedezőnek. A tábortűz mellett üldögélve látom, ahogy Varian fészkelődik, mintha valamit akarna mondani, amit egyelőre nem mer. Egy nagyot sóhajtok és már rá szólnék, hogy bökje ki végre amikor megered a nyelve. Elakad a lélegzetem úgy nézek rá nagy szemekkel, mert épp az előbb bökte ki, hogy szeret.
- Varian, én... - folytatnám, de valami furcsa ködszerűség magával ragad.

.....

Mélyet sóhajtok és nem akarok foglalkozni a tükörben látott kék hajú lánnyal. Küldetésem van, aminek értelmében el kell tennem láb alól egy férfit, Horatius. A megbízóm elég nagy summát fizet érte és kiadta, hogy bármilyen eszközt használhatok, csak szabaduljak meg tőle. Éppen észak-nyugat felé megy. Követem, de egyszer csak valami láthatatlanba ütközöm, mintha egy fal lenne előttem. Ahogy a messzeséget kémlelem egy szőkeség tűnik fel a másik oldalon piros latexruhában.
- Hé te ott! Ne merészelj a férfihez érni, ő az enyém! - fenyegetőzök, miközben a falat ütöm elég nagy erővel. Mire észbe kapok már zuhanok előre, mintha ott se lett volna az a valami. Foltok terülnek szét a szemem előtt, majd elsötétül a világ.

.....

Egy hét telt el azóta, hogy mindenféle emlék nélkül ébredtem egy idegen helyen. Vagyis nem biztos, hogy idegen, de a múlt kiesett, mintha most születtem volna meg. Egy ideig próbáltam kutatni a sötétség után, de mostanra feladtam, mert egy másik életből jönnek elő képek, amiken rajzolt figura vagyok. Vicces, mert kék a hajam és képességeim vannak. Nyomozónak állt, egyelőre csak magánemberként. Meg kell tudnom, hogy milyen titkokat rejtegetnek egyes szervezetek. A másik élet képességeire hatalmas szükségem lenne, így próbálok eszközöket szerezni hozzá. A WHOOP nevű cég állítólag mindenféle kütyüket gyárt, így az a tervem, hogy besurranok és elcsenek egy-két csecsebecsét, ami később jól jöhet. A betörés egészen jól megy, eddig senki se vett észre, a riasztókat kiiktattam és az éjjeli őr a lóbőrt húzza. Épp egy elhagyatott, félhomályos folyosón sétálok, amikor egy idegenbe rohanok. Kibillenek az egyensúlyomból és a padlón érek földet.
- Ne álltad magad, nem vagy te olyan lehengerlő - válaszolok egyből szarkasztikusan, majd ellököm a felém nyújtott kezét. A zavart mosolya annyira ismerős, mégis nem tudom ki lehet ő igazán. Mélyet sóhajtok ahogy újabb kérdéseket tesz fel, majd oldalra döntöm a fejem.
- Tudnék ezret is, de ha riadóztatni mersz, akkor neked annyi. Ahogy látom sokkal jobb formában vagyok mint te. Egyértelműen kocka kinézeted van... - ahogy felkelek közelebb megyek hozzá nem félve attól, hogy megtámad, sőt a ruhám hátuljából előrántok egy kést is.
- Viszlát legközelebb Varian - nem tudom miért ezt a nevet ejtem ki, de annyira hasonlít abból a másik világból való fiúra. Őt nagyon kedveltem, talán sokkalta jobban, mint ahogy valaha bevallottam neki...

✦ Képes holdenergiát generálni, ha veszélyben érzi magát sérülést is képes okozni annak, aki kapcsolatba lép az energiával.
✦ Holdpajzs: képes megvédeni magát és bármit, ami körülveszi, ha megparancsolja a köveknek, hogy védjék meg minden fenyegetéstől, akár távolról is (fél óra erejéig).
✦ Birtokában van az árnyékkard, ami a hold energiájával van átitatva.