- Ne fordulj le a helyes útról, kiscsaj. - csóválom meg a fejemet, miközben anyáskodóan csípőre vágom egyik kezemet a másikkal pedig mutatóujjammal intek neki, hogy verje ki a fejéből azt, amit az imént mondott. - Hihetetlen, hogy így megtört téged egy pasi. Elsőszámú szabály, hogy te irányítasz, nem pedig fordítva. A pasinak kell a lábait előtt hevernie, nem neked. Főleg nem berúgva! - ciccegek a végére még mindig nemtetsző tónussal.
- Csupán van rutinom. - rántom meg a vállamat. - De neked is könnyen megy majd egy kis gyakorlással. Ráadásul szívem, te vagy a diri! Ha ezt a fejedbe vésed szépen hidd el, nagyobb erőt fog adni, mint hinnéd. - kacsintok rá. Végül is ő akármit megtehet a pozíciója miatt. Nekem azért jobban kell figyelnem kire és miként kacsintok, mielőtt még a főnökség a nyakamat venné érte. Hűséges vagyok, ez tény, de tudom jól, hogy a rossz madzagok rángatásával tőlem is könnyűszívvel megválnának.
- Az arcodra van írva. - bökök orcájára játékosan felkuncogva, aztán kortyolok még egy-kettőt az italból. - Erre vagyok én itt. Azt hiszem a mai napot inkább a shoppingolással kell kezdenünk. - tűnődök el egy pillanatra. Hiszen ez is a nőisességhez tartozik, s a férfiaknak is az kelti fel a figyelmét először, hogy a nő ruhatára mennyire is emelei ki a bájosabb területeket. Ők amúgy is mindig bokától felfelé vizsgálják meg a prédájukat.
- Hát jó, főni. - nevetek fel a szavain. - Ezt a stílust használd Vernonnal szemben is és nem lesz semmi gond. - teszem hozzá cukkolva. Tudom, hogy ehhez több bátorságra lesz szüksége, de megvan bene a kurázsi hozzá. Sima ügy lesz, amint beletanul a nők világába. Ettől függetlenül Wesley dühe még mindig kellemetlen utóhanggal cseng a fülemben. Talán jobb lesz, ha óvatosan közelítem meg a dolgokat Cheryllel.
- Kit akarsz elcsábítani? Engem vagy Vernont? - nevetek fel ismét. - Cuki vagy, kiscsaj. Segítek. De a végkifejlett csak is rajtad fog múlni. A te energiádtól függ, hiszen ha keveset fektetsz bele, akkor könnyen összeomlik majd a kártyavárad. Szép fokozatosan kezdünk bele. Ez az alapja mindennek. - bólintok egyet a megállapodásunk leokézásaként. Valami azt súgja hihetetlen jól fogunk szórakozni. Az pedig, hogy bosszantja őt Vernon viselkedése, csak még több izgalmat ad az egésznek.
- Mindenről tudsz, nem igaz? - szippantok ismét az italba. - Mondjuk úgy, hogy akadt egy elsőszámú rajongóm. - zárom is le ennyivel. Nem szokásom kipakolni mindent az asztalra az életemről, holott Kyliant illetően lenne miről beszélgetnem. A fiú odáig van értem, én viszont két véglet között vacillálok. Az egyik felem a karjaiban akar kikötni, míg a másik fél az elkötelezettségtől. Miranda múltja még mindig bennem él. Emlékeimnek többsége pedig nem hagy szabadon élni.

Celeste & Cheryl

You are one of my best friends, I can count on you anytime

- Jelenleg még a részegség is igen kecsegtető. Lehet nem a legjobb ötlet mert emlékezetkiesést is előidézhetek magamnál, de határozottan kecsegtet. - feleltem kis mosollyal az ajkaimon. Ténylegesen kétségbeesettnek éreztem magamat már mert nem tudtam mit tehetnék. Az egyetlen mentsváram a magam korlátainak ledöntésére most Celeste volt. Mindig azt mondják, hogy egy külső szemlélő az aki a legjobban megtudja mondani a hibáidat vagy amin éppen változtatnod kellene.
Tényleg nagy szükségem van most egy italra, jelenleg nem tudok csak úgy lenni ital nélkül. Már így is megtépáztam az amúgy kislányos ruhatáramat, de biztosra vettem így is van min finomítanom, változtatnom. Ezt pedig igen hamar szeretném orvosolni, ha egy mód van rá. Éppenséggel a megfelelő segítő kell a jó választásokhoz.
- Mond, hogy csinálod? Nem jössz zavarba, annyira idegesítő én el-el pirulok. - húzom el számat ennek a gondolatára. Pedig röhejes, de elkezdtem gyakorolni is a tükör előtt, akár egy elképzelt szituációval mióta a fejembe vettem, hogy változtatni akarok a dolgaimon. Kezdve néhány kis ártatlan személyiségjegyemen, de hát gyökerestől nem tudok kitépni semmit és nem is szeretnék. Igazából Vernon előtt szeretném csak megmutatni egy másik oldalamat. Ennyi az egész. Ne csak a bájos cuki leányt lássa.
- Ennyire nyílvánvaló? - nézek rá kissé kétségbeesetten majd felnyögtem a magam ostobaságán. Hiszen gondolom a magam viselkedése is árulkodó lehetett. - Ebben egyetértünk, bár így is már eléggé szortíroztam, de… nem érzem így sem jónak. - ahogy kezem ügyébe kerül az italom csak forgatom a poharat egyelőre. Még teljesen tiszta elmét szeretnék ezeknek a dolgoknak a megbeszéléséhez. Úgy is eljön a beszélgetésben majd az a pont amikor azt mondom ide bizony kell valami erősebb. Jelenleg a tettvágy és a csüggedés szintjei között csapongtam, lehet másabb lenne, ha anya itt lenne. Ám azért egy barátnő másabb még akkor is mint, mondják megbeszélni egy szülővel ilyet.
- Nem lesz semmi baj, Wesleynek ehhez semmi köze. Az, hogy táncolni szeretnék a magam döntése. - bármennyire legyek hálás a bátyámnak amiért befogadott vannak dolgok, amikbe nem szólhat bele. - Bármit is mondana én elrendezem. Végtére is felnőtt nő vagyok és tudom mit akarok. - nyugtatom meg mielőtt esetleg emiatt vetné el annak az ötletét, hogy belevágjunk ebbe az egészbe. Beleiszom az italomba most már én is, kell most már a finom lazító érzés, ami a bensőmet feszíti. Azt hiszem amúgy is a „nehezén” túl vagyunk beszélgetésünknek.
A bátyám legtöbbször el van foglalva az üzlettel, így nem aggódom amiatt, hogy a körmünkre nézne. Mit tehetne úgy őszintén ez ellen?
- Valamint biztosra veszem csodás tanár vagy, én pedig minta diák leszek és nem teszek olyat, amit nem kérsz. Általában úgy is a vakmerő én megtudom csinálni mutatványok miatt tudnak lenni a balesetek. Gondolj csak bele! Ki tudja mit sikerül kivarázsolni belőlem. - hajolok közelebb és rá mosolyogtam cinkosan mintha valami izgi szerződésre szeretném rávenni szegényt. Ami voltaképp egy tényleges megállapodás két nő között, amit csak ők értenek.
- Szeretnék végre én is borsot törni Vernon orra alá. Ehhez pedig gyökeres átalakulás kell. Bosszantó mennyire nem veszi észre azt, ami az orra előtt van. - fújtam most egyet halkan, újra beleiszom az italba. Magamban hozzátűztem azt, hogy lehet nem is akarja meglátni. Esetleg nem is figyelt fel rá direkt. Vajon minden férfi ennyire idegesítő?
- De most mesélj te egy kicsit! Miújság a kis kedvenc vendégeddel? - izgatottan függesztem rá tekintetemet. Nem egyszer láttam már Kyliannal és a srác szinte minden este ott van. Biztosra veszem nem munka miatt vagy mert jó a zene. Hiszen Celestén kívül más táncoslány nem is foglalkoztatja.

581 szó

Rettentően fura a megszokott szőke parókám nélkül megjelennem. A szellősebb fehérnemű példányokról nem is beszélve, de még így is megoldom legalább annyira, hogy a mellkasom domborulatait kiemelhessem. Amióta rájöttem, hogy Miranda vagyok, mindent megteszek annak érdekében, hogy ne is emlékezzek arra a kicsinyes, lapos testre. Valahogy a mostani verzió jobban tetszik, na meg az a hatalom, amit ezzel nyertem nem adnám oda semmiért. Bár bevallom, hiányoznak Meridian berkei, de éppen csak egy egészen picit. Itt a magam ura vagyok és azt csinálok, amit akarok, anélkül, hogy körbe legyek ugráltatva.
Szokásomhoz híven időben érkezek meg, attól még, hogy egy igazi vadócnak számítok a hétköznapi életben, még nekem is megvan a jómodorom, főleg, ha Cherylről volt szó. A lány egészen beleédesgette már magát a szívembe, így nem volt okom arra, hogy megvárassam vagy épp hoppon hagyjam szegényt. Esetleg az ölelésén változtathatna egy egészen icipicit, mert az még mindig túl soknak számít a tűréspontjaim könyvében.
- Hello, Cher. - tolom fel napszemüvegemet az orromról a fejem tetejére, ezzel fixálva az arcomba omló hajtincseket. - Csak nem részegre is szeretnéd inni magad? Húha, nagy a baj. - nevetek fel élvezve a szituációt. Nem gondoltam volna, hogy az ártatlan kis Cher ilyen mélyre elúszna csak azért, hogy a fapofa Vernonunknak elcsavarja a fejét. Bár a testi adottságaival és a cukipofájával nem hiszem, hogy komolyabb problémákba ütközne a férfival, mégis valamiért még nem harapott rá a horgára. Épp ezért vagyok én itt.
Mire észbe sikerülne kapnom, ő már a pultokhoz veszi az irányt, nekem pedig rohannom kell utána, mielőtt valami őrültséget csinál. Bébiszittelni jöttem vagy oktatni? Ezt még én magam sem tudom pontosan.
- Kettőt abból, amit kér. - nézek a pultosra csábos mosolyt küldve felé és még egy kacsintásra is futja, hátha ingyen megszán két dögös nőt a mai napon. Néha bejön, néha pedig addig kell húzni az agyukat, ameddig épphogynem szemmel vetkőzteted őket. A női bárosokkal egyelőre még meggyűlik a bajom, de ki tudja, talán egy rejtett tehetség bújt el bennem, amit még nem csiszoltam ki eléggé.
- Drágám, a vak is látja, hogy fülig odavagy érte, sejtettem, hogy ez ügyben kell a segítségem. - kacagok fel szórakozottan. - Cseppet se félj, levesszük a lábáról. Bár...a ruhatáraddal kezdhetnénk. - szürcsölök italomba a szívószálon keresztül, miközben fel-alá pillantva méregetem végig a lányt. Látom rajta, hogy próbálkozott, de sajnos ez még csak meg sem üti a nőies mércét. Még mindig úgy néz ki, mint egy ártatlan szűz.
- A rúdtáncot komolyan gondolod? A bátyád megöl, ha lefordulsz a színpadról és összetöröd mindened. - erre azért már összébb vonom a szemöldökömet. Jó pozícióm van, ez tény, de még nem szívesen tenném kockára a lány épségét, főként, ha azzal az én állásom is veszélyeztetve van.