Hogy ismeretlen terepen voltam, az nem volt kifejezés. Arról nem is beszélve, hogy hirtelen mennyire megváltozott körülöttem az időjárás egyik pillanatról a másikra. Ez azonban akkor még fel sem tűnt, mintha valami ködösítette volna az elmém - vagy csak túlságosan lefoglalt a szitkozódás, amiért eltévedtem; vagy a lánnyal való beszélgetés. Mindenesetre jobban örültem volna, hogyha legalább nem a város egyik legelhagyatottabb részén beszélgettünk volna, ezért nem is tiltakoztam, mikor felajánlotta, hogy elvisz.
Szavaira csak bólintottam, és a sisakért nyúltam, amit először csak a kezeim közt forgatva bámultam, végül szavai hallatán ismét felnéztem rá.
- Azért nyugtass meg kérlek, hogy most nem fogsz száguldozni - jegyeztem meg kissé vonakodva, mégis egy mosollyal az arcomon, jelezve, hogy túl vagyok a kezdeti sokkon, és már most csak egy félresikerült találkozóként gondolok rá, amin utólag majd nevetni is fogok. Ez után pedig a fejemre húztam a sisakot, ami meglepően nehéznek tűnt elsőre.
Valamiféle izgatottság érzés fogott el, ahogy belegondoltam, vajon milyen lesz két keréken végigsuhanni az úton a város felé. Nem mondom, hogy nem volt bennem félelem, de az elenyésző volt minden máshoz képest, hajtott a kíváncsiság is. Bár nagy szó volt, hogy ilyen könnyedén megbíztam egy idegenben, akivel pár perccel ezelőtt találkoztam csak, de nem úgy tűnt, mintha félnem kellene tőle, vagy veszélyt jelentene rám.
- Talán valami kevésbé veszélyes módot is választhatnál erre - javasoltam homlok ráncolva, de nem faggattam tovább. Nem mintha bármi közöm lett volna hozzá, helyette inkább felmásztam mögé a motorra, hogy aztán kényelmesen elhelyezkedhessek mögötte.
Hogy merre tartottam, az jó kérdés volt. Azt sem tudtam, a városnak melyik részén voltam éppen. Egyébként nem akartam túl szemtelen sem lenni, hogy ingyen cipeltetem magam hazáig. Nekem elég volt az is, hogyha olyan helyre elvisz, ahol végre van élet. Azonban mielőtt válaszolhattam volna, felvetett egy újabb ötletet, ami nem is tűnt olyan rossznak. Már csak azért sem, mert örültem, hogy végre mást is megismerhetek itt a kis csapatomon kívül.
- Igazából csak sétálgattam, a fejemet akartam kiszellőztetni, szóval nekem tökéletesen megfelel, ha csak elviszel meginni azt a kávét, onnan pedig már megoldom - válaszoltam egy mosoly kíséretében, amit azonban csak a szemeim alapján állapíthatott meg a sisak takarása miatt.
Miután megegyeztünk az úti célban, megkerestem a lábaimnak való helyet, hogy még véletlenül se zavarjam őt majd vezetés közben bármivel, karjaimmal pedig óvatosan átöleltem, felkészülve az akkorra már egyre ijesztőbbnek tűnő utazásra.
- Előre is bocsánatot kérek, ha túl erősen foglak szorongatni - mondtam, még mielőtt elindultunk volna.

◉ 399 words ● spotify lejátszási lista ● remélem, tetszik   ◉

Persze, beismerem, hogy talán nem ilyen látásviszonyok mellett kellett volna az út közepén sétálgatnom valamiféle segítségre várva, de végül is.. a tervem bejött, és még mindig élek.
Egy diadalittas, mégis halvány, szinte már láthatatlan mosoly húzódott az arcomra, miközben oldalra billentve fejem figyeltem a reakcióját, elvégre nem tudott több fogást találni rajtam anélkül, hogy azonnal visszavágjak valamivel. Végül jobb is volt így, hogy közös nevezőre jutottunk, és ennyivel túl tudtunk lendülni a történteken.
- Mennyire tűnök bénának, ha azt mondom, hogy eltévedtem? - kérdeztem egy kínos mosollyal az arcomon.
Miután a kis csapattal Fata Morgana felé vettük az irányt, olyan gyorsan követték egymást az események, hogy még arra sem volt időm, hogy az utcánkat végig járjam, nem hogy felfedezzem az egész várost. Pedig nem ártott volna - vagy legalábbis a környékünket, hogyha már sétára indulok, tudjam, merre fele kell mennem, hogy haza is érjek anélkül, hogy kilométereket sétáljak a semmi közepén valamiféle segítségre várva.
- Oh, én abban biztos vagyok, de mindketten tudjuk, hogy más hibájából is történhet baj.. - nem akartam egyértelműen rámutatni a jelenlegi helyzetünkre, de ez is egy tökéletes példa lett volna rá. Félig-meddig. - Nem akarlak kioktatni vagy ilyesmi, nem az én dolgom, hogy mit csinálsz, de ha nem csak én mondom ezt, talán hallgatnod kéne ránk - válaszoltam kissé mentegetőzve, elvégre nem akartam, hogy félre értse a szavaim. Nem voltam én senki, hogy megmondjam, mit csinálhat és mit nem.
Nem fogok hazudni, kissé meglepett a bemutatkozása, főleg az utána következő szavai. Eléggé váratlanul ért a kalandos találkozásunk, és az első reakciója után. Ettől függetlenül azért boldog is voltam, hogy végre nem kell tovább gyalogolnom a magassarkú cipőmben.
- Eden vagyok - mutatkoztam be pár pillanat szünet után, majd a kezére vándorolt a tekintetem és azon gondolkoztam, vajon mikor moshatta meg utoljára. Közben viszont tudtam, hogy bunkóság lenne, ha nem  viszonoznám a gesztust, így egy kisebb reakcióidő után lassan és vonakodva felé nyújtottam a kezem én is, hogy nagyon gyors tempóban - hogy minél hamarabb vége legyen - kezet rázzak vele. Az arcomra kiülő undort azonban képtelen voltam leplezni még a magamra erőltetett mosollyal is, hiába csak minimálisan rajzolódott ki a vonala a legfőbb jellemvonásomnak, ami valójában én magam voltam. Nem is én lettem volna, ha másképp reagálok. - Azt megköszönném, ha elvinnél! - vágtam rá aztán a kérdésére, hogy tereljem a figyelmet a reakciómról,  miközben feltűnés nélkül beletöröltem tenyerem a ruhámba. - Még sohasem motoroztam, szóval semmiképp sem hagynám ki ezt a lehetőséget.
Végül úgy tűnt, hogy talán nem is lesz olyan rossz befejezése ennek az éjszakai kalamajkának. Gondolataim közben pedig már közelebb is léptem hozzá, hogy felszálljak mögé valahogyan a járműre.
- Egyébként van valami oka ennek a késő esti száguldozásnak? - csak nem bírtam a kíváncsiságommal, muszáj volt megkérdeznem, miközben átlendítettem az egyik lábamat a motoron, hogy felülhessek mögé.

◉ 451 words ● spotify lejátszási lista ● remélem, tetszik   ◉

Mondanom sem kell, hogy az akciónk, miszerint Riley-nak elmondunk mindent, eléggé balul sült el. Hiába mondtuk el a véleményünket Derűnek, ha ő egyszer a fejébe vesz valamit, szinte lehetetlen lebeszélni. Persze nem akarom kihúzni magam a dolog alól, elvégre ugyanúgy benne voltam én is. A kudarc után úgy éreztem, muszáj kiszellőztetnem a fejem egy sétával, és bíztam benne, hogy ki fogok tudni találni egy B tervet, ami már sikeres is lehet.
A sétám közben azonban eltévedtem.
Nem is én lennék, hogyha a gondolataim kavalkádja miatt nem feledkeznék meg a külvilágról. A késő hajnali órák sem segítettek, hogy esetleg segítséget kérjek, az ismerőseim nagy része biztosan aludt még, ráadásul a telefonom is haldoklott. Mire észhez tértem egy erdő melletti, semmi közepén lévő úton kötöttem ki, így csak egy halk szitkozódás csúszott ki ajkaim között, amiben megfogalmaztam, mennyire béna vagyok. Nem volt más választásom, elindultam egy irányba az út közepén, abban bízva, hogy olyan helyen kötök ki, amit ismerek, vagy a kihalt úton talán találkozok valakivel, aki segíthet nekem.
Azt viszont nem gondoltam, hogy a segítség akkora sebességgel fog érkezni, hogy a lepettségtől és a rajtam hullámokban átfutó halvány félelemérzettől lebénulva csak egy helyben állva fogom várni, hogy meg tud-e állni vagy sem. Egy pillanatra lehunytam a szemeim és reflex szerűen magam elé emeltem kezeim, ökölbe szorított ujjakkal, mintha ezzel védekezhetnék. A másodpercek hosszú perceknek érződtek, s csak az zökkentett ki, mikor végül meghallottam a hangját.
- És te nem hallottál még a sebességhatárról?! - kérdeztem aztán a homlokomat ráncolva, szintén kissé idegesen, miután tudatosult bennem, hogy még mindig életben vagyok. S bár nem látszott, a szívem még mindig hevesen vert az adrenalin lökettől, amit a halál közeli állapot idézett elő.
Tisztában voltam vele, hogy igaza van neki is, de ezt semmiért nem vallottam volna be neki, helyette inkább próbáltam rávilágítani, hogy ez a majdnem-baleset mindkettőnkön épp ugyanúgy múlott.
- Egyébként is.. saját magadat is veszélyezteted ezzel a sebességgel egy kanyargós úton az erdő szélén - tettem hozzá egy halk sóhaj után, amivel saját magamat próbáltam kicsit nyugtatni és észhez téríteni. Már csak az hiányzott, hogy egy idegennel keveredjek veszekedésbe.

◉ 344 words ● spotify lejátszási lista ● remélem, tetszik   ◉