I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Nem akartam itt lenni ebben a városban, hiszen otthon vártak rám a könyveim és a kutatásom. Mr. Fitzer azaz William biztos már mindenhol kerestet, biztos a rendőrséghez is fordult. Talán ő az egyetlen ismerősöm, akinek engedtem egy kis betekintést az életembe, legfőképpen a munkásságomba és ezáltal egy picivel jobban ismer. Oké, talán a szívén viseli a sorsom, mert a maga nagyon béna módján tetszem neki vagyis mostanság kezdtem gyanítani. Ennyi év ismeretség után is akadozik a beszéde, ha velem kell szóba állnia és mindig olyan zavarban van. Talán a távolság nyitotta fel a szemem, de nem tud igazán érdekelni. Sose néztem rá férfiként, inkább egy jó ismerősként, akivel osztozhatok a régi könyvek iránti mániámba. Viszont, ha valaha hazaérek muszáj lesz vele ezt megbeszélnem, hogy ne ringassa magát tévképzetekbe, elég, hogy mitológiákkal foglalkozunk. Míg itt kell dekkolnom nem unatkozok, már több könyvtárban jártam és nem rég leveleztem a helyi múzeum kutatójával, hogy bepillantást nyerhessek az archívumba. Ott is kell lennie valami érdekesnek, ha nem is az unikornisokkal kapcsolatban, de más lényekkel kapcsolatban lehet új nézőpontokra lelek. Épp, hogy átlépem a múzeum küszöbét, de már is elveszettnek érzem magam a sok ereklye között, ahogy 1-1 tárgynál jobban elidőzöm. Órákig tudnám nézni őket, hogy minden részletet az elmémbe véssek, de tudom nem ragadhatok le, mert a múzeum nincs nyitva hajnalokig. Nem figyelek eléggé és beleütközöm egy férfiba. - Elnézést! Figyelmetlen voltam! - magyarázkodok, miközben hátrálok egy lépést és felveszem a földről a táskámat, amiből kibukott az egyik könyvem és pár toll. Gyorsan a szétszóródott cuccaimat is magamhoz veszem és mielőtt elmenni az idegen újra megszólítom. - Tudna nekem segíteni? Mr. Winchesterrel van megbeszélt időpontot egy-két térkép kapcsán. Merre találom? - teszem fel a kérdést halovány mosollyal az arcomon. Tényleg nagyon szeretném látni azokat a térképeket, ha igazak a pletykák érdekes információkhoz juthatok. Mindennél előbbre való a kutatásom, hiába korlátozottak a lehetőségeim ebben a városban, mindent megteszek, hogy ne essek ki a ritmusból. Azon kívül mi mást csinálhatnék itt? Olyan unalmasak a napok könyvek nélkül, szerencse, hogy nálam maradt egy-kettő kincset érő, bár nem akarom tudni mennyi lesz a büntetésem, amiért nem vittem vissza időben. Egyik szemem sír a másik meg nevet jelenleg.
Legutóbbi képek
Nem akartam itt lenni ebben a városban, hiszen otthon vártak rám a könyveim és a kutatásom. Mr. Fitzer azaz William biztos már mindenhol kerestet, biztos a rendőrséghez is fordult. Talán ő az egyetlen ismerősöm, akinek engedtem egy kis betekintést az életembe, legfőképpen a munkásságomba és ezáltal egy picivel jobban ismer. Oké, talán a szívén viseli a sorsom, mert a maga nagyon béna módján tetszem neki vagyis mostanság kezdtem gyanítani. Ennyi év ismeretség után is akadozik a beszéde, ha velem kell szóba állnia és mindig olyan zavarban van. Talán a távolság nyitotta fel a szemem, de nem tud igazán érdekelni. Sose néztem rá férfiként, inkább egy jó ismerősként, akivel osztozhatok a régi könyvek iránti mániámba. Viszont, ha valaha hazaérek muszáj lesz vele ezt megbeszélnem, hogy ne ringassa magát tévképzetekbe, elég, hogy mitológiákkal foglalkozunk. Míg itt kell dekkolnom nem unatkozok, már több könyvtárban jártam és nem rég leveleztem a helyi múzeum kutatójával, hogy bepillantást nyerhessek az archívumba. Ott is kell lennie valami érdekesnek, ha nem is az unikornisokkal kapcsolatban, de más lényekkel kapcsolatban lehet új nézőpontokra lelek. Épp, hogy átlépem a múzeum küszöbét, de már is elveszettnek érzem magam a sok ereklye között, ahogy 1-1 tárgynál jobban elidőzöm. Órákig tudnám nézni őket, hogy minden részletet az elmémbe véssek, de tudom nem ragadhatok le, mert a múzeum nincs nyitva hajnalokig. Nem figyelek eléggé és beleütközöm egy férfiba.
