A cég már pár éve Bloomcrown központjában áll, s a megalapulás óta nem csak felkérések külsős érdeklődőktől, de rengeteg ötlet is született a stúdión belül. A lista tehát egyre inkább csak növekszik, a munkaerő pedig kezd kevés lenni. Nem volt véletlen hát, hogy irodájának asztala mögött mogorva arccal meredt az önéletrajzokra. Válogatós volt, ez a családja között sem volt titok. Tudta mit akar és megvoltak a maga standardjai egy sikeres cég vezetéséhez, épp ezért kellett óvatosan megválasztania kiket enged be a hőn szeretett művébe, melyet úgy óvott, mintha csak a gyermeke lenne. Sok időt és energiát belefektetett már bele ebbe az üzletbe és nem akarta hogy holmi jött-ment keresztbe húzza a számításait. Alaposnak kellett lennie, épp ezért amikor tekintete megakadt Nishihara Takuya lapján, ajkai elégedett mosolyra húzódtak. Végre megtalálta az első embert, aki méltó volt a második szinthez. Az interjúhoz.


A szokásos esti köreit futotta. Bloomcrown egyik viszonylag új bárjánál ücsörgött, ahol Astrid tevénykedett a pult mögött. Mindig lejárt ide, hogy gondolatait kitisztíthassa és egy kicsit elszakadjon a testvéreitől is. Nem mintha annyira bánta volna a társaságukat, csupán jobban szerette a csendet maga körül. Egy akkora testvérbagázsnál, mint ami nekik is volt, nem élvezhette ki a békés perceit olyan könnyen anélkül, hogy valaki ne tolakodott volna a gondolatai közé a maga mondandójával. A Baba család amúgy is nagy névvel rendelkezett, s mindegyikőjüknek megvoltak a maga felelősségei. Így a társaság közötti megbeszélések és napi történések mesélése megszokott volt.
Bulleit bourbon on the rocks fityegett a kezében, ahogy a jeges poharat ide-oda löttyintette gondolataival egy ütemben. Mikor megállt, akkor ismét felpillantott mobiljáról, melyben a heti beosztását bámulta amióta sikerült leülnie a bárhoz. Még most is a munka járt a fejében és az a rengeteg teendő, ami kezdte maga alá temetni. Valóban szüksége volt legalább egy asszisztensre, aki pár dolgot le tudna venni a válláról. Reménykedett abban, hogy majd az a fiú képes lesz kielégíteni az elvárásait. Az interjú második felvonása alkalmával végre személyesen is találkozhat majd a potenciális alkalmazottjával.
Nem feltétlen volt oda a Halszálkában lévő hangzavarért, de keddi estéknél sosem volt itt annyi barbár, hogy zavarják a kedvenc itala fogyasztásában. Még ha néha túlzásokba is vitte az alkoholizmusát, sosem lépett át egy bizonyos határt. Nem bonyolódott bele alkalmi kapcsolatokba és sosem okozott nagy felfordulást, ha esetleg valaki kihozta a sodrából. Hiába volt ő az öcskös, akinek voltak problémái a temperamentumával és nem tudta elviselni, ha nem fogadják el az ő igazát. Pengu és Pranee mellett viszont kénytelen volt viselkedni, hiszen akármilyen történés visszajuthatott a fülükbe, még a világ másik oldaláról is. Bosszantó volt számára, hogy nem adhatta önmagát se a munkahelyén, se otthon. Tervezte, hogy elköltözik, de valamiért mégse tudta megtenni a nagy lépést sose. Ők voltak a családja. Amba, Pranee, Pengu és Sisu -mégha ez utóbbi nem is élt velük-, amióta pedig rájött mi is történt velük Druun érkezésekor, sokkal odafigyelőbb és óvatosabb próbált lenni. A heves cselekedetek és forrófejűség mindig is rá vallott, így szabnia kellett magának egy bizonyos határt, melyet nem léphetett át.
Mély sóhaj hagyja el ajkait és a poharát végre leteszi a pult felületére. Kelletlen ciccenéssel könyököl fel és int a pultosnak, hogy töltsön még egy keveset a jegére abból a bourbonből.
- Hosszú éjszaka? - egy idegen hang honol mellé, de Jagan még nem ajándékozza meg figyelmével, csak közelebb tolja ujjbegyeivel a poharat a pultos felé. - Ne legyél ennyire karót nyelt. Az nem áll jól. - le is telepedik mellé. Jagan csak ekkor veszi a fáradtságot, hogy megfigyelhesse magának miféle minden lében kanál akarja tönkre tenni a nyugodt keddi estéjét.
- Nem kívánom a társaságot. - morogja végül kelletlen grimasszal arcán. Kortyol egyet hűs italából, majd visszacsapja poharát a pultra. Ad az illetőnek még egy esélyt, legalábbis tekintetével kezdi el fixírozni, s habár magában elkönyveli, hogy a fiú nem néz ki rosszul, szavai mégis más véleményt képeznek a bosszús modorával együtt. - Mégis maradsz?
- Csak ha akarod. - az a mosoly. Az az istenverte mosoly. Nem tudta, hogy csak az ital szállt a fejébe vagy valós gondolatok kezdtek el motoszkálni a fejében az idegent illetően. Pohara mögül mosolygott csak vissza rá. Egy sokatmondóan éhes mosollyal...


Nem emlékszik sokra az éjszakából. A feje még mindig hasogatott, amikor magára aggatta az ingjét, s meglehetősen idegessé vált, amikor rájött, hogy a gombok többsége hiányzik róla. A nyakkendőjét már meg se próbálta találni a kora reggeli félhomályban. Ha pedig nagyon kutakodni akart volna, talán megkockáztatta volna azt is, hogy felébreszti titkos partnerét. Annyi biztos volt, hogy ez sem a cégnél, sem pedig a magánéletében nem derülhetett ki. Aznap reggel tehát köddé vált. Eltűntette magát a kíváncsi szemek elől, s ő még el is hitte, hogy semmi sem történt az est folyamán. A szokásos köreit futotta, beült a kedvenc bárjába azon a  keddi estén, majd hazament. Nem is kellett sokat bizonyítania magának, ez maga volt a tökéletes alibi.


✦ Képes vagy az alakváltásra: fel tudod venni a lila sárkány mivoltodat.
✦ Akkora ködöt vagy képes létrehozni, amekkorát csak akarsz. És van egy hatalmas előnyöd másokkal szemben: te át fogsz ezen látni, nem fog téged akadályozni a látásban. Szóval, ha valaki elől meg kell lépned, csak rajta, ne szégyelld használni a ködöt!
✦ Az erődet át tudod ruházni másra egy sárkánykő segítségével. Amíg az nincs nálad, addig az erőd sem működik (még az alakváltás sem).