As you go through life you'll see
There is so much that we
Don't understand
And the only thing we know
Is things don't always go
The way we planned

Ez a rosszindulat, ami Lethából árad, más, normális embert elijesztene. Engem is, részben, de mégsem tágítok mellőle. Akármennyire is nem tetszik, rokonok leszünk, amint beházasodom a Dearborn családba. A sógornőm lesz, vagy mi az ördög! Lehet, nem is az, hanem egy távolabbi megnevezés, de fogalmam sincs, hirtelen, mi. Annyira örülnék, ha béke lenne, legalább köztünk, ha párjaink között nem is lesz soha. De ez nem ilyen egyszerű, ugye?
- Nem, nincs – De, lenne, viszont nem kötöm az orrára. Az újabb beszólásnak is fájnia kéne, de tudom, hogy csak a rosszindulat mondatja vele. Ha egy normális ismerőse lenne, nem a férje unokaöccsének a párja, leendő felesége, másképp bánna velem. – Igen, mint minden normális pár, szeretnénk majd egyszer gyereket. Miért olyan nagy baj ez? Én mit ártottam neked, Letha? – Már nem bírom magamban tartani, muszáj rákérdeznem. Aztán sóhajtok. – A gyerekeid biztos, hogy szeretnek téged, csak te látsz mindent most túlságosan sötéten. De vedd úgy, hogy nem mondtam semmit – Védekezek azonnal, mert tudom, mindenre van válasza. Bizonyosan erre is lesz.
A visszakérdezésre elgondolkozok. Ha őszinte akarok lenni, nem is került szóba, hogy meghívjuk-e őket vagy sem.
- Nem beszéltünk rólatok egyáltalán. Sem arról, hogy meghívunk, sem arról, hogy nem. Az esküvői készülődés során nem arra akartam terelni Sebastian gondolatait, hogy miféle háborúban áll a nagybátyjával. De gondolom ezt azért megérted te is – Ezúttal szúrósan nézek rá. Kezd sok lenni, hogy minden egyes mondatával belém próbál állni, miközben én azon vagyok, hogy segítsek neki.
Legalább a tesztet végül elfogadja, ha köszönömöt nem is kapok érte. Amúgy sem érdekel. A lényeg, hogy tudja, mi vár rá: bármi is legyen az. Egy gyerek megoldás lehet a házasságukra és egy pont is a történet végére. Rajtuk áll. Bár kétlem, hogy Seth elfordulna teljesen a családjától, de az tény, hogy a pénz elvette az eszét, pedig így is sok van neki. A pénzügyi vállalata gondolom, nem mehet rosszul annyira, vagy mégis?
- Nem, semmi. Látom, hogy rajtad senki sem tud segíteni. Neked önmagadon kell – Ellépek tőle, ezzel jelezve, hogy felőlem mehet, ha akar, de közben még mindig vizslatom őt az előbbi rosszulléte miatt. Nem játék és komolyan kellene vennie. Nem ártana az sem, ha az első útja innen a kórház lenne egy gyors kivizsgálásra. De ki vagyok én, hogy tanácsot osztogassak egy olyan nőnek, aki nem kér belőle? Elhúzom a szám. Utálom magam amiatt, hogy a segítőszándék ennyire a részem.

392 szó ♛ souvenir ♛ zira

Nala & Zira

I don't want any revenge. You won. Just leave me alone.

Egyáltalán nem vagyok hozzászokva a jópofizáshoz. Illetve, ahhoz igen. Seth néha elvisz az ügyfeleivel vacsorázni, mikor az üzlet megkívánja, hogy úgy tegyen, mintha ő lenne a világ legjobb férje. Ilyenkor benne vagyok a játékban és segítek neki, felmagasztalom, megvédem, szerelmes pillantásokat küldök felé és bájcsevegek az ügyfél feleségével, mikor ők üzletre terelik a szót, de közben hányni tudnék és azon tűnődöm, a másik nő is ezt érzi-e, vagy ő nem csak egy kellék, akiről aztán megfeledkeznek. Ez a beszélgetés más, és megijeszt, hogy valakit esetleg őszintén izgat, hogy mi van velem.
– Nem győzködök senkit, ez az igazság – tör fel a torkomból egy mély morgás. – Nincs neked jobb dolgod, mint kérdezősködni? – fújom ki a levegőt hosszan, ugyanis megint kezdek szédülni. Tompán, de eljut hozzám a hangja és egy picit örülök is neki, hogy jár a szája, mert van mire figyelnem a rosszullét helyett: – Szóval sajátot is szeretnétek? Eldöntöttétek, hogy ti lesztek a helyi Brangelina? – célzok arra, hogy a sztárvilágban ők ketten híresek arról, hogy mindenféle gyereket összementettek a sajátjaik mellett. – Hát, csak hogy tudd, minden, amit olvastál hülyeség és arra éppenséggel egyik francos prospektus sem készít fel, hogy mikor majd megtanul beszélni az a gyerek, hány féle módon fog fájdalmat okozni neked – fakadok ki. Ezt Zira mondatja velem, aki előtt felrémlik a kép, hogy a kislánya Nala mellé áll és ellenszegül neki. De akár Letha is beszélhetne belőlem, hiszen Evelyn is folyton azon van, hogy csalódást okozzon.
Értetlenül figyelem, ahogy kiveszi a kezemből a tesztet és csak arra tudok gondolni, hogy a bensőséges beszélgetés meghozta a kedvét, hogy tényleg babagyárat nyisson, szóval hagyom, hadd vegye el. Neki miért legyen jobb, mint nekem? Szüljön csak meg még pár kölyköt, ha ez minden vágya.
– De nem is akartatok meghívni, igaz? – mosolyodom el, ezúttal inkább szórakoztatónak találom a dolgot, mint bosszantónak. Mindig viccesek az ilyen kínos helyzetek és ezek ketten olyan lelkiismeretesek, hogy biztosan kínlódnak egy sort, mire meghozzák az amúgy nyilvánvaló döntést, hogy semmi keresnivalónk ott.
Felszalad a szemöldököm, mikor a kezembe próbálja adni a tesztet. Mi baja van már? Miért nem tud békén hagyni? Szeretném elküldeni a fenébe, de bármennyire is kellemetlen beismerni, igaza van.
– Sethnek édes mindegy, hogy mi van velem vagy mit csinálok – szalad ki a számon a dobozt bámulva. – Ha nem tartanék attól, hogy Kieran és Evelyn meggyűlölnek, már elhagytam volna. – És persze az sem elhanyagolható, hogy ő Zordon, vagy legalábbis egy kiforgatott verziója, akit bármennyire is megvetek, az enyém, hozzám tartozik. Ezt nem dobhatom el csak úgy, mert most nem önmaga. De már erőm sincs küzdeni.
Elveszem a tesztet és a kosaramba dobom, de megint csak nem köszönöm meg, hogy erősködött. Büszkén nézek fel a nőre, mint aki nem az imént vallotta be, hogy milyen szar élete is van. – Még valami?

453 szó

As you go through life you'll see
There is so much that we
Don't understand
And the only thing we know
Is things don't always go
The way we planned

Ellenséges és meglep? Nem. Dehogy! De azért igazán érdekelne, én mégis mivel ártottam neki. Nem tehetek arról, ami köztük van. A két család között. Jobban mondva Sebastian és Seth között. Ha módomban állna, kibékíteném őket. A család számomra túlontúl is fontos, de ezügyben tehetetlen vagyok. Tudom, hogy Sebastiant bántja ez az egész helyzet. Mindig felnézett Sethre, elvégre a nagybátyja. De valahogy, valamikor, nem tudom, mégis mikor, de félrecsúszott valami köztük. Talán amikor Seb apja meghalt. De egy halálnak nem pont összébb kéne rántania egy családot?
- Magadat győzködöd vagy engem? – Nem vagyok rest visszakérdezni. Ha ártó szándékkal fordulnék felé, talán le is nyelném ezt a stílust. De így nem tudom. Meglepődök a reakciójára. Reméli? Nem tudom, miért üt szíven, de kissé belesajdul a mellkasom. Pedig az imént még én kérdeztem meg, hogy „még egy?”, utalva a csodás családi körülményekre. Nem is szólok semmit, hanem ráhagyom. Szemforgatok. Újra. Istenem, ez a nő! – Lehet nem voltam még terhes, de nem vagyok hülye, Letha. Tudom, hogy mivel jár egy terhesség. Azért körbejártam már a témát, hogyha egyszer odajutunk Sebastiannal… ne legyen ismeretlen terep – Tudnám, mi a pokolért kezdek neki mesélni. De be is fogom, nem untatom vele.
Felegyenesedek én is vele, miközben visszapakolom azokat a teszteket, amiket én kapkodtam fel az imént a földről. Látom, hogy egy ott van a kezében és nem tudja, mit csináljon. A következőkkel viszont megint tönkreteszi azt a pillanatot, amikor már kezdeném sajnálni vagy hasonlók. Szusszanok.
- Egyáltalán nem jogosak a követelései, de őszintén szólva nem az én dolgom. Sebastian csak próbálja megtartani azt az apró darabot a saját apjából, ami még maradt neki a halála után. – Szalad ki belőlem idegesen, majd megrázom a fejem. – De ha hiszed, ha nem, egyáltalán nem örülök annak, ami a két család között megy. Békére vágyok. De a férjed nem fogja abbahagyni a háborút, hát Sebastian sem – Ennyi. Ha erről akar beszélni, tessék, megteszem. A tesztet visszarakná a polcra, de megfogom. Ha elengedi, akkor el is veszem tőle. Szüksége van rá, és bármennyire is ellenszenves tud lenni, meg kell csinálnia a tesztet. Tisztában kell lennie azzal, hogy mi vár rá. Ezt nem kerülheti ki. – Nincsenek még meghívóink. A szervezés közepén tartunk – Gúnyosnak szánja, de nem veszem magamra. És nem is hazudok. Még van sok-sok dolog, amit el kell intézni. Egy részem nem is bánja, ha még picit tolódik egy kicsit a nagy esemény, mert igazán élvezni szeretném a Nagy Napot és boldog  akarok lenni. Nem azon törni a fejem, Seth mikor égeti fel mindezt.
A tesztet Letha kezébe nyomom.
- Tudnod kell, hogy hordasz-e a szíved alatt valakit, vagy sem. Jogod van hozzá és Sethnek is, ha babát vársz – Ha elveszi, elveszi, ha nem, nem, az ő döntése, de a tanácsomat nem vagyok rest kimondani.

453 szó ♛ souvenir ♛ zira

Nala & Zira

I don't want any revenge. You won. Just leave me alone.

Dühös vagyok Sethre, el akarom hagyni vagy olyan fájdalmat okozni neki, amit biztosan megérez a papírjaiba temetkezve is, de ahogy meglátom az unokaöccse – unokaöcsénk? – menyasszonyát – oh, igen, hozzánk is eljutnak a hírek –, ellenszenvet érzek, pedig Kyra semmiről sem tehet. Tulajdonképpen nem is része még a családnak, a mázlista. Aztán eszembe jut, hogy ha a történet stimmel, ha Seth Zordon, Sebastian csak is Simba lehet és akkor ő lenne... Nala? Az emlékeim itt-ott ködösek, érzem a dühöt, tudom, hogy tett valamit, amiért gyűlölnöm kell, de nem jut eszembe, mi az. És talán neki sem. Talán fel sem ismer, ha tényleg ő az, különben mit izgatná, hogy vagyok.
– Miért ne lennék jól? – kérdezek vissza ingerülten. Szeretném minél előbb eltüntetni a felfordulást és az sem lenne rossz, ha nem ennyire megalázó felállásban lennénk, de a következő pillanatban lehajol segíteni. – Remélem, nem – bukik ki belőlem fájóan őszintén és facsarodik egyet a szívem, amiért ilyen szörnyűséget ejtettem ki a számon, de a legjobb, amit egy gyerekkel tehetek, hogy nem hozom világra egy égő házba. Eszembe jut Kovu és Vitani és... Nuka, aki nincs velünk. Az ő emléke fáj a leginkább és emiatt leszek olyan ingerült: – Ugyan honnét tudnád? – küldök felé egy megsemmisítő pillantást. A lelencgyereket leszámítva, akit magukhoz vettek – aki akár Kiara is lehet, bár az ő története egészen más, a miénk viszont hátborzongatóan hasonló –, nincs saját gyereke. Sebastiannal még csak most kezdik meg a közös életüket. Egy részem irigykedik, amiért az ő párja még ebben a káoszban is képes házasságra gondolni, miközben Sethet eszét teljesen elvette a kapzsiság. Zordon az én szememen sosem volt kapzsi. Aljas – igen, kegyetlen – sokszor, de mindig céltudatosan tölt előre. Itt olyan, mintha csak vergődne azt sem tudva, ki ő és talán így is van.
A segítségével gyorsabban végzek, még sem köszönöm meg, csak felegyenesedek. Az utolsó teszt ott van a kezemben, még nem raktam vissza a polcra és most bizonytalanul bámulok rá.
– Csak sok stressz ért mostanában – mondom, de magam sem tudom, hogy önmagamat győzködöm vagy pedig Kyrának szánom. Egy pillanatra zavarba is jövök, de aztán rápillantok. – Ha a drágalátos vőlegényed végre belátná, hogy a férjem követelései jogosak, akkor persze nem lenne ez. Seth megállás nélkül dolgozik – szemrehányásnak szánom, de inkább úgy hangzik, mintha panaszkodnék. Panaszkodom, tényleg és épp neki. Visszarakom a polcra a tesztet a többi közé. Nem kell, nem lesz semmi baj. – Mellesleg a meghívónk nyilván elkeveredett, így sajnos nem tudunk ott lenni az esküvőn, de gratulálok – vetem oda gúnyosan és mivel részemről nincs mit mondanom, megfordulok azzal a szándékkal, hogy távozom.

415 szó

As you go through life you'll see
There is so much that we
Don't understand
And the only thing we know
Is things don't always go
The way we planned

A fejem tele van a munkával és az esküvőszervezéssel. Szerencsémre Evangeline és Freya véleményére adhatok. Segítenek nekem, olyan szinten, amit nem tudom, hogyan is fogok nekik meghálálni. Nélkülük nem haladnék így a szervezéssel, ahogy. Mindenre van valami kreatív ötletük, ami végül is nem csoda, elvégre pont ezzel foglalkoznak. Én kispályás vagyok hozzájuk képest, mondhatni, a tojáshéj ott fityeg a fenekemen, ha ilyesmiről van szó.
De ami bosszantó, az az, hogy Sebastian és Seth között még mindig dúl az a háború, aminek nem szabadna. Nem tudom, mikor lesz végre béke, vagy mikor ássák el egyáltalán a csatabárdot. Nem szeretném, ha bárki is ennél jobban sérülne és belegondolva, Seth gyerekei… nagyon is sérülnek ebben a történetben. Nem hinném, hogy két fiatal gyerek ezt érdemli. Azt kellene látniuk, hogy a szüleik boldogok és szeretik egymást, őket. De amennyire tudom, Kieran sokat balhézik a suliban az egyik gyerekkel, Evelyn meg fura diákmunkát talált magának. Seth vajon tud róla? És Letha?
Nem mintha közöm lenne hozzájuk. Nem is szólhatok ebbe bele, de azért na. Az anyai ösztönök bennem is dolgoznak, főleg azóta, hogy Cassidy hozzánk került.
Hoppá, az ott Letha?
Megtorpanok a kosárral a kezemben, ahogy őt figyelem. Nincs jó bőrben és még finoman fogalmazok. A kérdésére szemforgatok, majd sóhajtok. Sarkon is fordulnék, de az nem én lennék.
- Jól vagy? – Ostoba kérdés, persze, hogy nincs jól. A kosaramat leejtem a földre, majd mellé lépve hajolok is hozzá. Látom a sok terhességi tesztet és összerakom a képet. Rosszullét és a tesztek. Hát logikus. – Egy újabb gyermek? – Csúszik ki hirtelen a számon, és legszívesebben rá is csapnék, mondván, mi közöm hozzá, de már kimondtam. – A rosszullétek sosem egyszerűek. – Nem mintha tudnám. Nem voltam még terhes. De egyszer jó lenne, ha Sebastiannak és nekem lenne egy közös gyermekünk. Egy lány. Hercegnőként bánnánk vele, az biztos. Főleg, ahogy Sebastiant ismerem.
Segítek Lethának összeszedni a leborított teszteket, akkor is, ha akadékoskodik. Nem vagyok az a fajta, aki magára hagy egy rászorulót.

322 szó ♛ souvenir ♛ zira

Nala & Zira

I don't want any revenge. You won. Just leave me alone.

Nem voltam túl jól mostanában, ami nem olyan meglepő. Nagyon sok nyomasztó dolog történt az utóbb hetekben és volt mit megemésztenem a múltam kapcsán is, így nem gondoltam túl, vagy ha igen, mindig találtam valami magyarázatot, amivel eloszlathattam az aggodalmat, hogy ne kelljen még azon is stresszelnem, vajon milyen katasztrófa vár még rám. Nem hiányzott egy betegség, bár eljátszottam a gondolattal, hogy a kis családom mégis hova lenne, ha ágynak esnék, de azt hiszem, egyikük sem rendülne meg túlságosan. Pénteken aztán feltűnt valami, ami eddig eszembe sem jutott és egy kisebb idegösszeomlást hozott magával: késik. Már', úgy értem, a menstruációm. Persze ezt is a stresszre fogtam, de azért ott motoszkált a fejemben egész hétvégén az az idegesítő gondolat, hogy mi van, ha még sem. Jó lett volna megosztanom valakivel, vagyis... Seth-tel akartam megbeszélni, de valahányszor rászántam volna magam, hogy elnyomva a büszkeségem elé álljak és megosszam vele az aggodalmam, ő sosem volt kéznél, ha pedig igen, akkor is csak testben, a gondolatait az unokaöccse és a kapzsiság kötötte le, a lelkét meg... ki tudja.
Ma reggel sem volt változás, így muszáj volt kiderítenem, hogy mi a helyzet.
Idegesen lépek be a patikába és célirányosan a terhességi tesztekhez sorolok be. Ezer éve nem volt szükségem ilyesmire – legalábbis emlékeim szerint, a valóságban sosem haszánálam, nyilván –, így megrettenek a választék láttán. Olyat akarok, ami biztos válasszal tud szolgálni és nem kell megalázottan több félét is vennem, de az egésztől feszült vagyok, és bár még sosem volt igazán pánikrohamom, most valami olyasmi lehet készülőben. Egy pillanatra elhomályosul a látásom és megszédülök, meg kell kapaszkodnom a polcban, de mivel szinte vakon nyúlok oda, lesöpörök pár dobozt a földre. Nem vagyok az a sírós típus, de a feszültség, amit napok óta éreztem valami artikulátlan hangot csal ki belőlem és könnyek kezdik csípni a szemem. Kapkodva hajolok le, hogy összeszedjem, amit leszórtam, de alig kapok levegőt. Nem akarok a patika közepén kiborulni. Felnézek, azzal a szándékkal, hogy megkérem az egyik itt dolgozót, hogy hozzon egy pohár vizet és takarítson fel, de a tekintetem valaki olyanéval akad össze, akit most a hátam közepére sem kívánok. Kyra... A jelenléte ironikus módon segít, hogy erőt vegyek magamon, de azt már sehogy sem tudom elrejteni előle, hogy egy halom terhességi tesz miatt borultam ki.
– Mi van? – morgom az orrom alatt. Csak két kezem van, próbálok olyan sokat megfogni, hogy ne kelljen még egyszer lehajolnom és minél előbb eltűnhessek, ha csak ő nem teszi meg.

403szó

Nala

Zira