I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2024-09-12, 21:58
Kind Hearts
••●•• Honeymaren & Nuka ••●••
A megjelenéséből ítélkezve sosem lehetett neki egyszerű. Manapság pedig a zord időjárás mellett nem hiszem, hogy bármi öröm körbelengte volna Noah életét. Az arckifejezése, a feszes testtartása és sápadt arca gondterheltséggel nehezedett rám, s már csak ezért sem hagyhattam, hogy a fiú munka nélkül maradjon. - Marshmallownak kellene segítség egy-két csomag kiszállításához. Az öcsém még iskolában van, ezért ő nem ér rá. Viszooont, pont ezért gondoltam rád. Tökéletes lennél a feladatra. Fél órán belül indultok, amint az ebédszünet lejár. De addig akad még egy kis időnk beszélgetni, ha te is partner vagy ebben. - bájos mosolyom mögött felcsillannak a reményteli szemek, hogy nem utasít majd vissza. Szeretném jobban megismerni, s ez csak természetes, ha már nekem fog dolgozni, nem? Egyrészt tudnom kell róla, hogy megbízható, másrészt szeretném, ha ő is kényelmesen el tudna helyezkedni mellettünk. Marshmallow ugyan vele fog tartani, ezért nem aggódok annyira, de ha a közeljövőben akad majd egy egyszemélyes meló, arra fel kell készülnie, s nem véthet hibákat. Még ha Elsa el is néz egy-két ilyen bakit, hosszútávon ő sem fogja tolerálni a rossz munkaerőt. A hitem tehát Noahba fektetem és tiszta szívvel remélem, hogy hibátlan alkalmazottá válik, akinek lehetősége lesz megmászni azokat a rangbeli lépcsőfokokat is. A kávét elfogadja, én pedig már pördülök is egy sarki kisasztalhoz, ahol a legegyszerűbb - de legpuccosabbnak kinéző- kávéföző csücsült. Mellette gömb formájú, kerámia bögrék sorakoztak egymás tetején. A kis kávékapszulák egyikét megragadom az asztalon lévő kosárból, amelyben megannyi ízesítés és erősség közül lehetett válogatni. - A mogyorós jó? - s mielőtt még bepattintanám a kapszulát a helyére, fordulok egyet Noah felé, hogy a mogyorós kávé megfelelő e az ő ízlésének. Ha nem, akkor még akad tripla espresso-m és mocha-m, de azok közel sem lennének olyan finomak. Legalábbis az én ízlésemnek túl erősek. Én mindig is szerettem a natúr, természetes anyagokból formált ízeket, köztük főleg a mogyorót, az illata valamiért az erdőre emlékeztetett, s még valami egészen másra, ami otthonos érzésekkel cirógatta a testemet és lelkemet egyaránt. Ameddig én a kávékkal bajlódok, Noah nyelve megered, melyet egy megkönnyebbült, lágy mosollyal nyugtázok. Olyan érzés, mintha le tudtunk volna ütni egy falat és most tényleg a pozitív úton haladunk az ő jobb közérzete végett is. - Sajnálom, hogy ezt hallom… De erős fiúnak tűnsz, csak egy kis mosoly kell arra a mogorva arcra. Néha már azzal boldoggá tudod tenni önmagadat, ha csak erőltetetten mosolyogsz. Egy idő után rád ragad, s még ha a nehéz időszakok alatt is lehetetlennek tartod ezt, egy próbát megér. Mert mindig, minden csak jobb lesz, nem rosszabb. - széles, meleg mosollyal mutatom neki a remény szikráját, s amikor ő is egy féloldalas mosolyt ejt felém, már rögtön tudom, hogy nincs veszve minden. - Nos, most már van munkád. És nekem dolgozol. Nem fogsz cserben hagyni, ugye? - az utolsó kérdésre ráfektetem a hangsúlyt és habár mosolygok, attól még érezheti a súlyt a szavaimban. Még ha tárt karokkal is fogadom őt bármikor, azt mégsem engedhetem meg, hogy kihasználjon. Mindezt a tudtára akarom adni, hogy habár kedves teremtés vagyok, attól még a naivitás közelében sem állok, átverni pedig meg se próbáljon. - Időnk, mint a tenger, nem igaz? Meg aztán nem tudunk olyan messzire kerülni egymástól úgy sem. - kacsintok rá, s amennyiben a kávék is készen állnak, visszalépek a kisasztalhoz, majd megragadom a bögréinket, hogy aztán velük együtt térjek vissza Noahhoz. - Még forró, de mennyei az íze! Egy egészen kevés tejszín is van benne, remélem nem bánod. - figyelmeztetem a kávé világosabb színét illetően. Bár amennyire hasonlítottam őt egy kivert kölyökmacskához, a tej valószínűleg még plusznak is számít majd.
you and I are friends, we have become them unnoticed
Szinte életmentőnek is mondhatnám ezt a melót mert úgy kell most a pénz mintha mondjuk minimum fuldokolnék és nem találnám a lehetőséget arra, hogy levegőt vegyek. Igaz mostanában a büntetések is megszaporodtak a suliban, de hát mit mondhatnék? Általában rosszkor vannak az emberek rossz helyen. Mit bánom én, ha valaki kretén, ha nem az én közelembe teszi. Nem vagyok én erénycsősz vagy nagy palástos lovag. Meghagyom azt a jófiúknak. Ettől a nyálas izétől szinte bukfencezik is a gyomrom. - Nincs gáz, mond mi kell és megcsinálom. – mondom Valfreyanak. Bukom ezt a melót akkor esélyem nincs egy szobát kivenni, hogy pár napot melegben lehessek. Attól meg kifejezetten morcos lennék. Már így is volt két éjszaka, hogy átfagytam… már nagyjából azt várhatom mikor okád a nyakamba az idő egy jó kis megfázást. Azzal meg megint az a nagy probléma, hogy nem tudok akkor dolgozni. Első gondolatom az, hogy elvetem a kávé ötletét, de belegondolni, hogy este megint ott csövelek a híd alatt… valahogy meggyőz, hogy ne legyek egy tahó. Meg amúgy sem érdemli meg a nő a parasztságot… mindig rendes és munkát ad. Így hát leülök vele szembe és rendezem magamat, hogy megszólalhassak. - Megköszönném. – válaszom rövid és tömör, nem eresztem magamat bő lére. Viszont kérdése meglep, nem mintha nagy IQ bajnoknak kellene lenni ahhoz, hogy rájöjjek tetvesül látszik rajtam nyomaszt valami. Nem engedem arcizmaimnak sem, hogy esetleg valami grimaszt nyomjanak. Végén még félre érti Valfreya aztán magyarázkodhatok. Általában mindig az történik, hogy rögtön rám húzzák az ördög állarcot. A következő szavai pedig valahogy most… betalálnak. Nem sűrűn szokták osztogatni a barátságukat az emberek felém vagy éppen a kedvességet. Nagyjából ez olyan ritka mintha fehér hollót szeretnél látni. Nem mintha itt levélhosszúságú szavakat óhajtanék beszélni neki. Ahhoz pedig, hogy jobban megnyíljak szerintem érthetően több idő is kell. Tehát úgy döntök, hogy tömören, de valamennyit mondok, még akkor is, ha nem az én stílusom a lelkizés. Lehet csak már tényleg baromira fáradt vagyok és szükségem van egy kis megnyugvásra. Franc se érti. - Szar… napok vannak mögöttem meg előttem is, ennyi az egész. Kell a meló nagyon. - felelem végül neki és szusszanok majd újra rá nézek. - Köszönöm, jó fejség tőled… tényleg. – nézek a szemeibe majd egy féloldalas mosoly félét is kap tőlem. Nagy szó, hogy én mosolyogjak. Nem szoktam csak úgy osztogatni, mint Vilma néni a cukorkát a sikátorokban. Viszont, ahogy a kávé megmelengeti a kezeimet belekortyolok, úgy érzem mintha felélednék tőle legalább egy kis időre. A suli is csak egy szempontból jó, melegben vagyok, igaz megy a szövegelés miszerint tanuljunk, tanulok én, de a könyvek feletti görnyedés nem hoz pénzt. Sem pedig kaját vagy éppen fedelet a fejem felé, ha pedig végleg lepukkadok mint valami csöves elég nagy problémában leszek mert senki nem alkalmaz majd. Ahogy nézegetem a kávémat megnyalom az ajkaimat. - Nem vagyok a nagy… ömlengős srác. Szóval ebből a szempontból türelem kell. – figyelmeztetem őt, hogy nehogy úgy vágja ebbe bele a bicskáját, hogy nagyjából azt hiszi büntető munkára fogták. Legtöbben ki is hátrálnak a velem való barátság képzésből, eleve nem vagyok a kedvesség oszlopos tagja. Megvan a magam nyers modora, szóval az ember vagy megszokik, vagy megszökik. Választhat.
A napokban sikerült megismernem egy igazán segítőkész fiút. Némileg az öcsémre emlékeztetett, némileg pedig egy elhagyatott kölyökcicára, akit az út szélén felejtettek. Már az elejétől fogva éreztem, hogy ő más. Más aura lengte körül. Vad, makacs, mégis valami belső hang azt kiáltotta bennem, hogy segítségre van szüksége. Ismerem ezt az érzést. Mintha már megtapasztaltam volna a reménytelenség átkát valamikor. De az nem ebben az életben lehetett, hiszen semmire se tudok visszaemlékezni, ami olyan nagy traumát és nehézségeket okozott volna az életemben. Azt hiszem az az élet a tükörben lévő őslakó lányhoz köthető. Nem hozzám. Az én életem…csodás. - Szia Noah! - mosolygok rá, amint betoppan. Érzem rajta ismét azt az unottságot és nemtörődömséget. Egy pillanatra el is gondolkozok, ahogy aggódó szemekkel vizslatok rajta végig. - Ha nincs kedved hozzá vagy fáradt vagy, nem zúdítom a nyakadba. - ülök vissza a helyemre és a kis csomagot is odébb tolom tőle. Lényegében ez a pakk még várhat, tekintve, hogy Frostcall másik oldalába kellene elvinni, így az átvevő tudja nem fog megérkezni hozzá sebtében. - Ülj csak le. Kérsz egy kávét? - intek egyet neki a velem szemköztes szék irányába. Ha csak nem hajtja őt a tatár, nem kell nagyon sietnie. Nekem legalábbis van időm, vagy maximum majd az ebédidőmből faragok le, hogy kompenzáljam a Noahval töltött beszélgetés perceit. Ő most fontosabb, mint holmi ebéd. Látom rajta, hogy valami nyomasztja. Mindig is láttam rajta. Emiatt pedig szeretnék segíteni neki, hátha sikerül megnyílnia és ő is tisztázhatja magában a gondolatait. Addig viszont nem leszek hajlandó elnézni, hogy napról napra él és ilyen kivetett, fásult szemekkel nézzen rám. Ragnart sem engedhettem ki a kezeim közül, ha már a szívem összeszorult a szomorú arckifejezésének látványától. Lehetséges, hogy mások boldoggá tétele lenne az életcélom? Ezzel nem csak nekik okozok örömet, de magamnak is, amikor látom a felvidult arcukat és megkönnyített szívüket. Remélhetőleg Noah oldalán is akad majd valaki, aki hosszútávon támogatást tud nyújtani neki. Addig is szeretném, ha tudná, hogy rám számíthat. - Szóval ki vele, mi bánt? - játékosan boxolom őt vállon, aztán összekulcsolom ujjaimat az asztalom felett. Mosolygósan vizslatom őt tovább, azt sugallva, hogy minden rendben és megbízhat bennem. - Tudom, hogy én csak egy idegen vagyok számodra, de szeretném, ha barátok lehetnénk. Számíthatsz rám, rendben? - állapodok meg a kérdésem után, s hagyom, hogy ő szólaljon meg most. Nem rohanunk sehova, lesz ideje kitalálni mit akar megosztani velem és mit nem.
you and I are friends, we have become them unnoticed
Sietek, nagyon. Végre van egy meló, amit megcsinálhatok némi pénzért, kész áldás esküszöm mert jelenleg úgy álltam, hogy már kéregetni kellene csak ne legyek kint a nagy fagyban. Végén kapok egy jófajta tüdőgyulladást aztán megnézhetem magamat. Freya szerencsére nem fog cserben hagyni, bármiféle kiszállítás kell tudja jól, hogy tőlem kérheti. Kisebb munkákat is hajlandó vagyok elvállalni, szükség törvényt bont alapon. Örökre nem maradhatok így, ki kell nekem is találni valami tervet, esztelenség lenne csak úgy élni a vakvilágban. Ehhez először a sulit kell kigolyóznom. Hiszen bármennyrie szomorú azt a papírt meg kellene szereznem, pedig szívem szerint hagynám a fenébe. Fintorogtam ezen is egy sort per pillanat, de nincs mit tenni. Addig el kell viselnem Kierant és a kis drágáját, aki annyira vak, hogy nem látja… valószínűleg kihasználják. Össze is préselem ajkaimat ennek gondolatára, idegesítő. Tényleg ez jut elsőként eszembe róla. Nagyon idegesítő. Bármit megkaphat, bármije megvan… én ezzel szemben itt vagyok nincstelenül és árván. Már-már majdnem felnevetek magamon és beletúrok ujjaimmal fürtjeim közé. Ám sikerül türtőztetni magamat, nemsokára megérkezem a helyhez és megnézem telefonomat. Nem késtem, Freya majd most ezzel nem cukkolhat. Sóhajtok majd belépek az épületben, ismerem a járást így keresem meg a lányt. Zsebrevágtam kezeimet, legalább addig is melegszenek ahogy én magam is. Úgy érzem minden csontom átfagyott, lehetséges ez a múlt éjszakának volt köszönhető. Amennyiben szerencsém van nem kaptam el semmit, franc se gondolta a hó beleszakad a nyakamba, ahogy kilépek. Hiszen kintről valami zajt hallottam és azt pedig muszáj volt megnéznem. - Szia! Akkor, miről lenne szó? Mi az az égő és sürgős meló? - nézek rá érdeklődve. Más már biztos vigyorogna, mint egy ezervattos körte, de jelenleg nekem ehhez annyi kedvem volt… mint citromot szopogatni édességnek. Nagy semmi, bár ez lehet most hülye hasonlat is volt, de mit tehetek? Annyira fáradt vagyok nincs kedvem ezt sem túlagyalni. - Gondolom még ma sürgősen kiszállítva kellene ennek megtörténnie, nem igaz? - nem szívesen hagynám a saját placcomon, végén ellopja valaki a szajrét és én szívom meg úgy istenesen.