Welcome to Fata Morgana
Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív

– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat?
– Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni.
– Mi fog történni?
– Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned!
– Dehát...!
Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Beszélgethetsz bárhogy
még állatok nyelvén is
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 170 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 167 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (410 fő) 2024-10-19, 03:38-kor volt itt.
Mesénk fejezetei
lapozd, nézd!

Fu Hei
Ma 22:05-kor


Yan Xing Cheng
Ma 19:23-kor


Mato Catawanee
Ma 18:51-kor


Hwang Dae-Shim
Tegnap 23:08-kor


Mo Yuan
Tegnap 16:45-kor


Jayla Wilde
Tegnap 15:51-kor


Dionysia Nerida Pantazis
Tegnap 13:44-kor


Shan Ruyue
Tegnap 05:03-kor


Shan Ruyue
Tegnap 04:24-kor


Yan Xing Cheng
Tegnap 04:18-kor


Kiemelkedõ mesemondók
ebben a hónapban

33 Hozzászólások - 38%


10 Hozzászólások - 11%


9 Hozzászólások - 10%


6 Hozzászólások - 7%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%



Megosztás
 
They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
ÜzenetSzerző
TémanyitásThey'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty2021-09-02, 21:21

The end
Egy félbehagyott fejezet
Nem szórt rá senki csillámport



Mirage Mirror
Káprázat Tükör
Káprázat Tükör
Mirage Mirror
Egyszer volt, hol nem volt... :
They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance JPbm1tY
They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance C762116a1803ee0f854bc93c33ab04366020e95a
I am afraid of what I'm risking if I follow you
Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance 5fddf4ef6494eaab04a3d1f645e25da2c51b0860
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance 6442b92e7f900b694cceef6bce1f5ee9dd32e05b
Evolet Yang
Baba Mirai ✦ Baba Shouta

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty
TémanyitásThey'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty2021-06-30, 22:53


Constance && Seraphin


497 words ✦ The Blackest Day ✦ note: my partner  They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance 1115489239



Demóna && Hádész





Ha ki nem is mondtam, egy pillanatra sem tagadhattam le, hogy kedvelem ezt a nőt. Na persze, ha valaki megkérdezte volna tőlem, nyilván nem kötöttem volna az orrára. Kötődni valakihez gyengeség – habár Seth mégsem tartozott ebbe a kategóriába. Őt nem tartottam gyengeségnek, talán épp azért, mert férfi volt és mondhattam azt is, hogy barátok. Constance más volt: nő és úgy éreztem, ha engednék annak a bizonyos kísértésnek, talán olyan dolgokra is rávenne, amit ép ésszel nem tennék meg. Ezt pedig nem engedhettem meg magamnak, sem neki.
Ennek ellenére nem hagytam szó nélkül a helyzetet és szinte már házasságnak tituláltam a kettőnk kapcsolatát. Bár elképzelni sem tudtam volna, milyen lehet egy valódi házasság – illetve csak az árnyoldalát láthattam Seth és a felesége kapcsán.
- Ezzel mélységesen egyetértek. Bár az én olvasatomban nem csak a házasság számít gyengeségnek – Jegyeztem meg egy kisebb sóhajjal.
Tudtam, hogy nem, vagy épp nehezen tudom rávenni arra, hogy többet iszogasson velem egy pohárnál, de ahogy így kimondta, utalva rá, hogy ez a nap sem az a bizonyos nap, kicsit elszomorodtam. Valamilyen szinten célom volt „megtörni” őt. Látni akartam egy olyan oldalát, amit még nem és úgy hittem, az alkohol elég jól rásegíthetne a dologra.
- És mikor lesz az a bizonyos „egyszer”? Álmaimban? Vagy talán holnap? – Érdeklődtem kíváncsian, a fejemet ingatva, majd folytattam. – Miért nem lehet épp ma? – Gyenge próbálkozás volt a részemről, de nem hagyhattam ki.
Koccintottunk, majd kortyoltam is az italból. Aztán újra megszólalt. Zavaróan jól ismerem? Hah, nem eléggé! Legszívesebben ezt mondtam volna, de ehelyett csak érdeklődővé vált a tekintetem és vizslattam őt, várva, hogy folytassa. Közben igyekeztem nem hagyni magamnak, hogy újra elkalandozzon a tekintetem, de félő volt, hogy az iménti „nekem több pohár sem árt meg” kijelentésem nem is fedi annyira a valóságot. A gátlásaimat ugyanis már egy pohár is elkezdte megtépázni.
Ahogy felállt, még kíváncsibbá váltam és ezúttal végigfutattam a feje búbjától egészen a cipője orráig a tekintetemet, ezúttal nem rejtve el az érdeklődésem iránta. Aztán közelebb jött hozzám és a fotel karfájára ült rá, egészen közel hozzám. Ösztönösen csúszott szabad kezem a derekára, mintegy óvva attól, hogy leessen onnan. Beszélni kezdett, így lassan megjelent egy mosoly az ajkaimon.
- Nos, örülök, ha így látod. Ami azt illeti, közel sem bántam meg, hogy igent mondtam, mikor aznap megjelentél nálam az üzletben – Ez volt az igazság és ezt talán még sosem mondtam ki hangosan. Sőt, ez biztos volt. – Remélem, ezt az ünneplést úgy érted, hogy ma van az a nap, mikor tölthetek legalább még egy pohárral – Félig kérdés volt, félig kijelentés. Viszont nem terveztem felállni és elmenni a whiskyért, helyette inkább leraktam a legközelebbi szilárd helyre a poharamat és az ölembe húztam a nőt a karfáról. – Így nem kényelmesebb? - Néztem rá kihívóan, de ha felállt volna, nem biztos, hogy erőszakkal magamnál tartottam volna. Nem akartam játszani az egyezségünkkel és elveszíteni egy ilyen apróság miatt, minthogy épp nem bírok parancsolni magamnak.





A világ, ahogyan mi ismerjük,





a végéhez közeledik, mégis a múlt rejti a jövő kulcsát.

Nem szórt rá senki csillámport



Seraphin Killian Harthope
Isten
Isten
Seraphin Killian Harthope
Mesehõs :
They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Tumblr_n2sr5xqihL1t0twwxo1_500
Hercules
Hádész
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
46
A másik felem :
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Ian Somerhalder
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Észak ✦ Frostcall
✦ ✦ ✦ :
There's two sides
to every story

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Eb1ceeff8eda2e96b132e396090c9813ce756349
But I don't know how this one ends
You want fire and you want glory
A tükör mögött :

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty
TémanyitásThey'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty2021-05-15, 14:07

Seraphin & Constance


- Talán kellene - bólintok lassan, egyetértően, apró, de határozottan szórakozottságomat jelző mosolyt is megengedve magamnak. Ellazulni teljesen nem jó ötlet, ebben egészen biztos vagyok, s mégis, minél több időt töltök el a társaságában, annál relaxáltabbnak érzem magam, annál inkább úgy érzem, idővel talán még egyszerű, tisztán üzleti kapcsolatunk is átbillenhet valami másba.
Valójában, már most is kezdek olyan érzéseket táplálni, amiket eddig egy ilyen helyzetben sosem. Kezdve például az aggódással, amit bármennyire is igyekszek ráfogni arra, közös üzletünknek nem tesz jó, ha a partner nem képes teljes figyelmével a feladatokra koncentrálni, messze nem csak erről van szó.
- Ha ott még nem is tartunk, közel vagyunk hozzá - ezt, ha akarnám se tudnám eltitkolni. Bár eredetileg az övé volt az üzlet teljes egészében, mostanra annyira belevontam magam mindenbe, hogy ha akarna se tudna könnyedén lerázni. - A házasság a gyengék mentsvára, ez sokkal több annál - sose voltam házasulás párti és soha nem is leszek, s bár természetesen nem problémázok azon, ehhez lett hasonlítva kapcsolatunk, nem vagyok rest elmondani, én más véleményen vagyok. A mi kettősünk egész más, mint egy ostoba, bármelyik pillanatban, következmény nélkül megszeghető eskü, ha beüt a krach, mi valóban együtt bukunk, ha tetszik, ha nem.
- Egyszer megnézzük majd talán, kit, hány pohár üt ki - ennyi idő után adhatok talán ennyi bizalmat neki, na meg, minden ellenére mégiscsak egy gyarló ember vagyok, némi kíváncsisággal megáldva.
Tósztom több értelmet is sejtethet, mivel mit se foglalkozok, különösen, mert nem egészen üzletünkre értettem, hanem arra, amit mondtam, ránk. Magam leptem meg vele talán a legjobban, hogy ilyen hosszú ideje tart a kapcsolatunk, azzal pedig különösen, hogy nem viszket a bőröm tőle, nem érzem úgy, minél hamarabb, minél messzebbre kell menekülnöm, hogy elviselhetetlen az, nem vagyok teljes egészében a magam ura. Épp ellenkezőleg. Meglehetősen könnyedén és kellemesen hat a jelenlegi helyzet, ezt pedig igazán nem hagyhatjuk megünneplés nélkül.
- Tudom - ezúttal meg se próbálom elrejteni elégedett mosolyom, míg tekintetem végigsiklatom Seraphin arcán. Nem kerülte el figyelmem korábbi pillantása, ahogy az se, az utóbbi időben nem egyszer kalandozott már hasonló irányba írisze.
Nem ő az első és egyetlen persze, aki hasonló érdeklődést mutat és hazugság lenne azt állítani, nem érint hízelgően ez. Az út azonban, amire ezáltal lépnénk, vékony jégpáncél lenne csupán, ami bármelyik pillanatban megrepedhet lábunk alatt, hogy aztán elnyeljen a mélység. Ostobaság lenne a kialakult, jól működő partnerséget kockáztatni egy ilyen botor lépéssel, s mégis, be kell vallanom magamnak, még sincs teljesen ellenemre a lehetőség.
- Úgy érzem időnként, hogy zavaróan jól ismersz már - a mostanit nem volt nehéz kitalálni persze, ha csak amiatt jöttem volna, amit megbeszéltünk, rég irodámban lennék már, ellenben nem egyszer fordult elő, hogy olyan helyzetben ismert ki, amire egyáltalán nem számítottam.
Lélegzetvételnyi szünetet várva ki csupán, állok fel fotelemből és teszek néhány lépést az övé felé, habozás nélkül helyezkedve el annak karfáján, ujjaimmal továbbra is határozottan markolva poharamat. Nem mintha olyasmire készülnék, ami előtt muszáj inni, inkább csak nem szívesen pazarolnám a fenséges aromájú alkoholt.
- Be kell ismernem, gyümölcsözőbb a kettőnk egyezsége, mint azt a kezdetekor remélni mertem - persze, ha nem lettem volna meggyőződve afelől, jól fog jönni számomra a csatlakozás, sose léptem volna meg ezt, azonban messze felülmúlta várakozásaimat a valóság. Ezt pedig még én se hagyhatom szó nélkül. - Úgy gondolom, épp itt az ideje annak, hogy végre megünnepeljük - ennyi idő után nem jelenthet bukást, ha változtatva eddigi stratégiánkon, nem csak a munkával foglalkozunk, ha kettesben vagyunk.


✥ ✥ ✥
Vendég
Vendég
Anonymous

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty
TémanyitásThey'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty2021-04-19, 01:47


Constance && Seraphin


483 words ✦ The Blackest Day ✦ note: my partner  They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance 1115489239



Demóna && Hádész





Egyszer-kétszer elgondolkoztam azon, mióta a szervezetnél volt Constance, hogy mi lett volna, ha nemet mondok az ajánlatára. Ha nem adom meg neki azt a lehetőséget, hogy csatlakozzon hozzánk, legfőképp hozzám. A rendőrségre ment volna, hogy megpróbáljon tönkretenni? Vagy inkább saját, egyedi módszerekhez folyamodott volna, hogy elérje, amit akar? Azt hiszem, az utóbbi valósult volna meg. Nem hagyta volna annyiban. Olyan nőnek ismertem meg az elmúlt hónapok alatt, aki bármit megtesz azért, hogy elérje, amit akar. Minden követ megmozgat, minden akadályt könnyedén vesz és sosem téveszti szem elől a kitűzött célt. Ebben pedig olyan volt, mint én. Tulajdonképpen egész sok hasonszőrűvel találkoztam már és ez szinte már gyanússá is válhatott volna. Miért van több olyan ember, aki pont úgy gondolkozik, akárcsak én?
Bólintással jeleztem végül felé, hogy nem felejtem el, miszerint „tartozik nekem”. Aztán egy félmosollyal adtam tudtára, hogy végül is pont ezért nem fogok rajta behajtani semmit.
- Persze, mint az elmúlt néhány esetkor is. Lassan listát kell vezetnem – Nem voltam alapvetően egy humorizáló típus, sőt, az esetek többségében előbb törtem ki, mint egy vulkán, de a közelében még ez is más volt. Még a mosolyom is őszintén hatott.
Nem lepett meg, hogy megpróbálta üzleti síkra terelni az általam feltételezett „aggódást” és nem is esett rosszul. Megszoktam már, hogy tulajdonképpen alig akad valaki, aki közelebb áll hozzám és komolyan a szándékai, vagy épp a kérdései.
- Partnerek jóban és rosszban, egészségben és betegségben? Vagy ott még nem tartunk? – Felvontam a szemöldökömet, majd hátradőltem a székben. – Tudom, ez nem házasság, de majdnem az. Együtt vezetjük ezt az egészet és ha te buksz, én is bukom. Ha pedig én bukok, te is – Magyaráztam meg ezzel a gondolatmenetemet, majd visszapillantottam rá.
Balthazar helyzete koránt sem volt egyszerű és pont ezért nem hagyhattam elsétálni. Erről pedig azt hiszem, gondoskodtam is, mikor megkértem Rashaude-t, hogy figyeljen rá és terelje vissza a báránykánkat.
Nem pazaroltam az időmet tovább, hanem a whiskyvel kezdtem foglalkozni és azzal, hogy kicsit eltereljem Constance és a saját figyelmemet is a munkáról. Néha nekünk is kijárt a szórakozás, vagy legalább egy pohár frissítő alkohol, mint ez is volt.
- Engem több pohár sem – Aprót rándítottam a vállamon, majd kitöltöttem két pohárba, amennyi csak belefért és azokkal indultam a nőhöz, majd oda is nyújtottam neki az üvegpoharat. Ahogy pedig megemelte felém, összekoccintottam az övével az enyémet. – Ránk – Bár a „ránk” az én olvasatomban valóban csak kettőnket érintette, nem tettem szóvá. Kezdtem úgy érezni, olyan vizekre evezek, ahova nem kellene, mégsem tudtam megállítani. Késve kortyoltam a whiskyből, ami jólesőn marta végig a torkomat, majd megnyaltam a szám szélét, mielőtt reagáltam volna. – Gondolod? – A tekintetem egy pillanatra az ajkaira tévedt, majd gyengén megráztam a fejem és újabbat kortyoltam. Ezután ültem le a mellette levő fotelba, nem zavartatva magam. – Tehát… volt valami más oka is a mai látogatásodnak, vagy csak az a bűvös nyakék? – Érdeklődtem, mert valamiért úgy éreztem, van még valami a háttérben, máskülönben nem maradt volna iszogatni.





A világ, ahogyan mi ismerjük,





a végéhez közeledik, mégis a múlt rejti a jövő kulcsát.

Nem szórt rá senki csillámport



Seraphin Killian Harthope
Isten
Isten
Seraphin Killian Harthope
Mesehõs :
They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Tumblr_n2sr5xqihL1t0twwxo1_500
Hercules
Hádész
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
46
A másik felem :
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Ian Somerhalder
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Észak ✦ Frostcall
✦ ✦ ✦ :
There's two sides
to every story

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Eb1ceeff8eda2e96b132e396090c9813ce756349
But I don't know how this one ends
You want fire and you want glory
A tükör mögött :

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty
TémanyitásThey'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty2021-04-03, 13:24

Seraphin & Constance


Nehéz megmondani előre, hogy döntésednek mi lesz a következménye, még akkor is, ha meg vagy győződve róla, elég jó emberismerő és intelligens vagy ahhoz, hogy lásd, mibe nem kellene belevetnem magad és mi az, amivel biztosan jól járhatsz. Bármennyire is úgy gondolod, kitanultad már az árulkodó jeleket, az emberi tényező mindig instabil lábakon billeg, mindig meglephet egy olyan részlet, amire sose számítottál volna.
Csatlakozni Seraphin szervezetéhez jó ötletnek tűnt, s egyelőre annak is bizonyul valóban. Persze, a védelmemet nem engedhetem le, bármilyen szimpatikusnak is tűnjön személye vagy éppen az, ahogy a munkáját végzi, ahogy az embereit irányítja. A mi szakmánkban a bizalom elvesztése nem csupán a lelked törheti össze, már ha van olyanod, hanem az életednek is véget vethet, de legalábbis hosszú időre lemondhatsz a szabadságodról. Az előbbi kettő, legrosszabb esetben, még talán hagyján is lenne, az utóbbit azonban igyekeznék elkerülni.
Mindebből az következik, hogy hiába értünk egyet sok mindenben, hiába vagyok most teljes vállszélességgel mellette, hiába igyekszem elérni, hogy megbízzon bennem teljesen, én magam sose fogok mindent erre az egy lapra tenni. Hagyok magamnak egy lehetőséget, egy kiutat, amit nem is leszek rest kihasználni, ha arra van szükség, egyelőre azonban semmi okom arra, hogy távozzak, minden tökéletesen úgy halad, ahogy azt kell. Ezért is fordulok egyből Seraphinhoz, amint megakad tekintetem egy újabb lehetséges zsákmányon.
Elégedetten veszem tudomásul, partnerem is meglátja egyből a nyakékből kipréselhető hasznot és hasonlóképp reagál arra a lehetőségre is, hogy emberei elszúrják nekünk a feladatot. Mosolyom épp csak annyit szélesedik, hogy egyértelművé tegyem, egyetértek a büntetéssel, szóban feleslegesnek ítélem a megerősítést, úgyis tudja enélkül is, a hibához arányos következmény megadásának híve vagyok.
- Leköteleznél vele  - bár nem vagyok rest közölni, mit akarok, sose rejtettem véka alá, ha egy-egy feladatot én akartam kiadni az egyik emberének, most azonban nem ragaszkodtam ehhez. Felajánlását visszautasítani ennek ellenére persze nem fogom, épp ellenkezőleg, hálával fogadom. Nem mutatom ki persze azt, mennyire elégedetté tesznek szavai, nem kell tudnia róla.
- A partnerem vagy, ha nem vagy száz százalékos, tudnom kell róla - semmi személyes, semmi aggódás nincs benne. Legalábbis minden erőmmel igyekszem  magammal elhitetni, a legkevésbé se foglalkoztatott lelki egyensúlya, pusztán üzleti szempontból érdeklődök iránta. Azzal pedig egy másodpercig se vagyok hajlandó foglalkozni, hogy, ha csak egy kicsit is, de ez már rég nem igaz.
- Helyes. Nem engedhetjük meg neki, hogy kiszálljon - túlságosan is benne van ahhoz, hogy elmehessen, s bár, ha úgy látom, Seraphin valamilyen érthetetlen okból kifolyólag képtelen lesz kezelni a helyzetet, közbe fogok avatkozni, egyelőre azonban kétségtelenül kezében tartja az ügyet. Ez pedig elég is számomra.
Finom bólintással reagálok csupán kérdésére, szó nélkül indulva meg a felkínált fotel felé. Kényelmesen helyezkedek el rajta, hosszú lábamat átvetve a másikon, míg kezeim lazán az ölembe ejtem. Egy ideig nincs semmi dolgom, ráérek Seraphin társaságát élvezni, mert bármennyire is nem akarom még bevallani magamnak se, igenis ezt teszem. Szívesen vagyok a közelében akkor is, ha éppen szó sincs munkáról.
- A whisky fenséges lesz, köszönöm. Egyetlen pohár még nem akadályoz a vezetésben - arról már nem is beszélve, hogy ma nem is én ülök majd a volán mögött, teljes nyugalommal ihatok hát annyit, amennyit akarok. Ami persze egy, esetleg két adagnál nem lesz több. Egyébként se szokásom átesni a ló túloldalára és teljesen elengedni magam, de itt, az üzlet kellős közepén pláne nem tehetem meg.  - Még talán jót is tesz - teszem hozzá, nem mintha bármelyikünknek is nyugtatásra lenne szüksége egy ilyen apró kihágás miatt. Bajban is lennénk, ha a törvények betartását komolyan kezelnénk.
Ha megközelít a pohárral és kezembe adja azt, apró bólintással elveszem és szemmagasságban, Seraphin irányába emelem. - Ránk és a vállalkozásunkra! - kissé megbillentve terhemet mondok tósztot, majd habozás nélkül bele is kortyolok az aranyló nedűbe, halk sóhajjal válaszolva a torkomat végigmaró kellemes aromára. - Tökéletes. Jó ízlésed van - bókolok futólag, őszintén értékelve, ha valaki ad magára és nem sajnálja a pénzt egy jó italra.

✥ ✥ ✥
Vendég
Vendég
Anonymous

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty
TémanyitásThey'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty2021-03-31, 19:28


Constance && Seraphin


427 words ✦ The Blackest Day ✦ note: my partner  They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance 1115489239



Demóna && Hádész





Örömömre szolgált, hogy egyetértett velem a nő – az ember azt hinné, hogy egy idő után meg kellene bánnom, hogy bevettem magam mellé, de eddig koránt sem történt negatív dolog miatta. Sőt. Inkább minden csak jobb irányba sodródott. Voltak saját gondolatai, saját ötletei, fantáziája és kreativitása, ami bármennyire is viccesen hangzik, de ehhez a szakmához szinte elvárás. A leleményesség főképp. Bár terepre nem küldtem volna sem őt, sem pedig magamat, hisz óvnunk kellett úgymond magunkat – hiszen, ha valaki elkap minket, oda az egész titkos vállalkozásunk is. Mármint, tőlünk kiindulva bárkihez eljuthatnak. Elég bejönniük az irodámba. Megráztam a fejemet a gondolatmenetemre, majd inkább elmosolyodtam, jelezve Connie’ részére, hogy örülök a szavainak.
Mivel gondolkodóba estem, így nem nagyon figyeltem a reakcióját, de a hümmentésére már a teljes figyelmem az övé volt. Kíváncsi voltam, belemegy-e az ötletembe, vagy saját úton-módon szerzi meg a nyakéket. Halványan elmosolyodtam, majd röviden felnevettem.
- Ajánlom nekik, hogy ne szúrják el, különben… - A mutató ujjammal egy jellegzetes mozdulatsort hajtottam végre a nyakamnál, ezzel egyértelműsítve, mit tennék a két delikvenssel, amennyiben elszúrják. Az életükkel játszanak, de ezt tudhatnák már. Balthazar számláján amúgy is volt már egy elpuskázott megbízás, de pont emiatt akartam próbára tenni és egyben motiválni is. – Ha gondolod, behívatom őket estére és megbeszélhetjük velük a részleteket. Helyesbítve… - Tartottam némi szünetet, miközben mosolyogva figyeltem a nőt. - …megbeszélheted velük Te. Nem kell mindig az én útmutatásom mindenhez, hisz ugyanannyi jogod van itt, mint nekem. Leszek csendes megfigyelő – Magyaráztam neki és reméltem, hogy inkább pozitív lesz a számára mindez, mintsem negatív.
Ami a megjegyzését illeti, enyhén szólva meglepődtem. A kérdéssel pedig bele is trafált a dologba.
- Nem feltétlenül probléma. De kedves, hogy érdeklődsz és aggódsz irántam, igazán jól esik – Oldalra döntöttem a fejemet, így figyeltem néhány másodpercig, csendesen, mielőtt folytattam volna. – Balthazar elszúrta a legutóbbi akciót és nagyon úgy tűnik, hogy ki akar szállni. De… minden követ megmozgatok, hogy tudja, hol a helye. Innen amúgy sem lehet csak úgy kiszállni – Vállat vontam. Kézben tartottam egyelőre a dolgokat, és reméltem, a nő sem hiszi ennek az ellenkezőjét. – Egyébként, nem ülsz le? – Érdeklődtem a fotelra bökve a fejemmel, majd ha leült, akkor én viszont felálltam és az üvegszekrényhez léptem. Mindig tartottam magamnál néhány üveg minőségi alkoholt, meg persze poharakat. – Megkínálhatlak valamivel? Whiskyvel például? Persze, ha nem sietsz sehova… és nem kell vezetned – Megvontam a vállam. Játszottam a felelősségteljes minta polgárt, pedig nem voltam éppen az. Mindig is azt vallottam, hogy egy-két pohár nem árt, sőt, csak ellazít, de a koncentrációt nem teszi tönkre, tehát a vezetési készségeket sem. De persze ez csak az én véleményem volt.





A világ, ahogyan mi ismerjük,





a végéhez közeledik, mégis a múlt rejti a jövő kulcsát.

Nem szórt rá senki csillámport



Seraphin Killian Harthope
Isten
Isten
Seraphin Killian Harthope
Mesehõs :
They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Tumblr_n2sr5xqihL1t0twwxo1_500
Hercules
Hádész
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
46
A másik felem :
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Ian Somerhalder
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Észak ✦ Frostcall
✦ ✦ ✦ :
There's two sides
to every story

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Eb1ceeff8eda2e96b132e396090c9813ce756349
But I don't know how this one ends
You want fire and you want glory
A tükör mögött :

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty
TémanyitásThey'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty2021-03-28, 14:02

Seraphin & Constance


Egy évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy csatlakozzak bárkihez, hogy megbízzak az ítélőképességében és mégis, nem csak megtettem, de időnként élvezem is a könnyebbséget, amit ez hozott magával. Élek a gyanúperrel ugyanakkor, ha nem éppen Ő lett volna, el se gondolkoztam volna a lehetőségen, s ami a legjobban zavar ebben, hogy fogalmam sincs, miért érzem azt, amit. A lábam nem lógathatom persze, ugyanolyan éles tekintettel kell figyelnem az itteni eseményeket, ugyanúgy óvakodnom kell attól, hogy megbízzak bárkiben is, tudva, ha én hajlandó vagyok elárulni bárkit, ha azzal magamat védem, más is megteszi ugyanezt.
A döntés, amit meghoztam, nem örök érvényű persze, de variálni se fogok rajta, míg az előnye számomra megmarad, márpedig egyelőre úgy tűnik, ez nem változott, épp ellenkezőleg, sokat nyertem azzal, hogy megtettem.
Egyike a számos pozitívumnak, hogy ugyanúgy megszerezhetem azt, amire vágyok, de nem kell egyedül csinálnom mindent, Seraphin embereit ugyanúgy felhasználhatom ehhez, mint a sajátjaimat. Azt a néhányat legalábbis, akikre az egyezség megkötése után is ugyanúgy számítok.
Az elején különös, nem kifejezetten zavaró, de ahhoz közel álló érzést keltett bennem, hogy a terveimet nem árt megosztani a partneremmel is, mostanra azonban szinte automatikusan keresem fel, ha olyasmit találok, amire megéri figyelmet szentelni. Ahogy teszem most is, kinézve magunknak a hamarosan városunkba érkező nyakéket.
Válasza hallatán türelmetlenségem úgy illan el, mintha ott se lett volna soha, s helyére elégedettség költözik, mit felfelé görbülő ajkaim is mutatnak.
- Valóban. Nem árthat, ha egy ideig az üzletet díszíti, az értékéből semmit nem veszít majd, eladni utána is el tudjuk - ezzel pedig egyből két legyen ütünk egy csapásra. Talán még újabb, állandó vásárlókkal is gazdagodhatunk általa, azokból pedig, legyen belőlük bármilyen szép számmal már, sose elég.
Épp csak szemöldököm emelem meg az elhangzó nevek hallatán. Én magam bár saját embereim helyeztem volna előtérbe, ha már a zsákmányt én találtam, talán hagyhatom, hogy megszerzésének körülményeit Ő döntse el. Eddig nem történt semmi, ami miatt kételkednem kellene ítélőképességében, s valahogy addig is sikerült fenntartania az üzletét, amíg nem társult velem.
- Hmm... - röviden ismét gondolataimba mélyedek, ismételten végiggörgetve elmémen minden lehetséges megoldást. Egyik említett férfiről se tudok többet néhány alap információnál, mit vagy hallottam vagy megfigyeltem a futó találkozások során, abban azonban biztos vagyok, ha Seraphin őket ajánlotta, valószínűleg képesek lesznek elvégezni a feladatot. Ha pedig mégse... nos, ráérek ezzel később foglalkozni. - nem, nincs, jó lesz így nekem is - biccentek döntésre jutva végül, elégedetten. Nem érdekel tulajdonképpen, hogyan jutunk el odáig, az egyetlen, amit akarok, hogy a kezemben foghassam a zsákmányt végül.
- Remélem, vannak olyan jók, mint ahogy gondolod és nem szúrják el - teszem hozzá azért, csak a miheztartás végett, annak ellenére is, biztos vagyok benne, Ő is pontosan tudja, mennyire nem örülnék neki, ha az utolsó pillanatban ki kellene találnunk valami mást, mert azok ketten elbuktak.
- Ha már itt tartunk, gondterheltnek tűnsz. Probléma van valamelyik embereddel? - messze nem szokásom faggatózni vagy beleütni az orrom ilyesmikbe, Seraphin úgyis elintézi az ehhez hasonló problémákat, az utóbbi időben azonban mintha a szokottnál is jobban törné a fejét valamin, a titkolózást pedig nem szeretem. Nem áll szándékomban a legrosszabbra gondolni egyből, de időnként muszáj, különösen, mert ha Ő bukik, akkor nagy eséllyel én is. Ezt pedig, érthető okból, nem hagyhatom.
✥   They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance 1149350199  ✥
Vendég
Vendég
Anonymous

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty
TémanyitásThey'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty2021-03-23, 23:18


Constance && Seraphin


347 words ✦ The Blackest Day ✦ note: my partner  They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance 1115489239



Demóna && Hádész





Eddig is gyanakodtam Balthazart illetően, de végül a kételyeim bizonyításra kerültek. Már kétségem sem volt afelől, hogy a férfi előbb sétálna el tőlünk, minthogy tegye, amit kérek tőle. Oké, talán ott még nem tartottunk. Még voltak aduászaim, amivel meg tudtam szorongatni és nem is lettem volna gyáva bedobni egy-két kártyát. Mégis bosszantott, hogy ilyeneken kellett agyalnom, ahelyett, hogy fix tagnak tudhattam volna továbbra is. Talán magasabb fizetés ellenében újra kedve lenne itt dolgozni? Néhány szerződést néztem át épp, mikor hallottam, hogy az ajtó kinyílik. Mire felpillantottam, a nő az asztalomnál állt és elém dobott valami újságot. Rögtön nyitottam a számat, hogy kérdezzek, de a következő pillanatban megpillantottam azt a nyakéket. Különleges volt és… oh igen, szükségünk volt rá.
- Egyet kell, hogy értsek. Egy kész vagyont érhet, de a gyűjteményünkben sem nézne ki rosszul – Utaltam az üzletünkre, ahol még amolyan kiállítási tárgyként is kezelhettünk volna egy ilyen nyakéket. Na persze, nem azonnal, hanem bizonyos idő után, miután a tulajdonosa már rég máshol tengeti napjait, megfeledkezve ékes nyakbavalójáról.
Azért a cikkre is rápillantottam végül, amiben a nyakék viselőjéről írtak. Valami híresség lehetett, ha ennyi figyelmet kapott, nekem mégsem volt túlzottan ismerős.
- Ráállíthatnánk Rashaude-t. És esetleg… - Elgondolkodtam. Újból eszembe jutott Balthazar, akit valamivel meg akartam ragadni (és egyelőre nem a torkánál). - …és mondjuk Balthazar-t. Rashaude jó tolvajlásban, Balt’ meg… ki tudja. Összedolgoznak, megoldják. – Magyaráztam, majd hátradőltem a székben és a tarkómnál fűztem össze az ujjaimat. Szinte láttam magam előtt, ahogy az a két emberem elénk rajta a nyakéket. Megjutalmaztam volna őket, hogy kicsit elsimítsam a kételyeket, mármint Balt’ kételyeit. Nem tudtam, hatásos lenne-e, de azt tudtam, hogy talán ő a város egyetlen olyan embere, aki a legszegényebb, legsilányabb körülményei között él. Talán dobhattam volna neki némi jusst. Azonban…
- …vagy neked van más ötleted erre az akcióra? – Érdeklődtem végül a nőre emelve a tekintetemet, de lopva az ajkaira is rápillantottam. Nem tudta volna szavakba önteni, miért, de néha túlságosan vonzónak tartottam őt, annak ellenére, hogy nem kellett volna. Amúgy is, az üzletet nem kellene keverni semmi… egyébbel. Az üzlet, az csak üzlet. Ő meg a társam.





A világ, ahogyan mi ismerjük,





a végéhez közeledik, mégis a múlt rejti a jövő kulcsát.

Nem szórt rá senki csillámport



Seraphin Killian Harthope
Isten
Isten
Seraphin Killian Harthope
Mesehõs :
They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Tumblr_n2sr5xqihL1t0twwxo1_500
Hercules
Hádész
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
46
A másik felem :
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Ian Somerhalder
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Észak ✦ Frostcall
✦ ✦ ✦ :
There's two sides
to every story

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Eb1ceeff8eda2e96b132e396090c9813ce756349
But I don't know how this one ends
You want fire and you want glory
A tükör mögött :

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty
TémanyitásThey'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty2021-03-21, 20:41

Seraphin & Constance


Több, mint egy év eltelt már, mióta becsatlakoztam Seraphin alvilági játszmáiba, magam lepve meg a legjobban azzal,  a mai napig találok valamit, ami maradásra késztet, ami fenntartja érdeklődésem.
Egészen eddig képtelen voltam leragadni, stabilitást találni, bármi, amit tettem egy idő után unalmassá vált, elmúlt a bizsergető izgalom, az érdeklődés, s nem tehettem mást, lépnem kellett. Itt azonban akad mindig valami, ami maradásra késztet. Nem Seraphin maga a visszatartó erő, legalábbis nem teljes mértékben, sokkal inkább az általa kezembe adott hatalom, amiről nehéz lenne lemondani.
Magassarkúm halk kopogásától kísérve vonulok végig az üzleten, épp csak annyi figyelmet fordítva  a vásárlóknak és az eladónak, ami feltétlenül szükséges, hogy lelkiismeretes tulajdonos látszatát keltsem. Egy-egy röpke szót is hajlandó vagyok váltani néhányukkal, mielőtt búcsút intve folytatnám utam célom irányába.
Tökéletesen leplezett izgalmamban, na meg, nem gondolva, tőlem ez elvárható lenne, kopogás nélkül nyitok be Kollégám irodájába. Az ajtóban egy pillanatra megtorpanok, feltérképezve gyorsan a benti körülményeket, majd már indulok is tovább, asztaláig meg se állva. Eddig gondosan ujjaim között tartott újságot finom mozdulattal közvetlenül orra elé ejtem, futólag bökve csak a fél oldalt elfoglaló képre. Biztos vagyok benne, neki is elég csak arra pillantania, nincs szükség rá, hogy végignyálazza a cikket, hagyok neki mégis néhány röpke másodpercet, megadva az esélyt arra, hogy mégiscsak átfusson rajta, ha ez szíve vágya.
- Meg kell szereznünk ezt a nyakéket, Seraphin. Ha mi elszalasztjuk, megteszi valaki más, ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak - a hírnevünk nem sínylené meg persze, nehéz is lenne, hiszen néhány beavatottan kívül, akik azt is megbánják, hogy megszülettek, ha elárulják bármelyikünk, senki nem ismeri személyünket, még csak nem is a bevétel a lényeg, sokkal inkább az elv.
Nem vagyok már tejfölösszájú kezdő, mielőtt előadtam volna kívánságom, utána néztem a zsákmánynak persze, pontosan tisztában vagyok hát azzal, nincs sok időnk megtervezni lépéseinket, arra hát még kevesebb akad, hogy túl sokat merengjünk rajta, akarunk-e lépni avagy nem. Az ékszer egy hét múlva érkezik, három napot marad, aztán viszik is tovább, az, hogy hova, már nem érdekel. Számunkra fontossággal az előbbi kettő információ jelent, s persze az, ezt a rövid időt hol fogja tölteni majd, minek utána kell járnunk még, nem tétovázhatunk hát.
Türelmetlenül futtatom végig ujjaimat hosszú hajamon, mielőtt közelebb lépve csípőmet az asztalnak dönteném, épp csak annyira döntve meg felsőtestem, hogy éreztessem, azonnali választ várok, de zavaróvá még ne váljon.

Remélem, kezdésnek megteszi  They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance 1149350199
Vendég
Vendég
Anonymous

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty
TémanyitásThey'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty2021-03-21, 20:38

They'll call our crimes a work of art
Hádész && Demóna

Vendég
Vendég
Anonymous

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty
TémanyitásThey'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty

Ajánlott tartalom

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance Empty
 

They'll call our crimes a work of art - Seraphin & Constance

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Seraphin Harthope ↭ Hádész
» Conversation - Seraphin & Rashaude
» Shall we call it dark matter?
» A little work
» When the spirits do their work ~ Cruella & Facilier